Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: Pandemic Studios
Honlap

Platformok:
PC, Xbox360, PS2, PS3
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows XP/Vista, Pentium 4 hyperthreadinggel vagy AMD Athlon 64 X2, 1 GB RAM, Nvidia GeForce 6800 GT vagy ATI Radeon ATI X1600 (256 MB videokártya-memória és Shader Model 3.0 támogatás kell), 10 giga hely a merevlemezen.
Ajánlott: Pentium Core 2 Duo 2.66 GHz vagy AMD X2 4600+ 2.4 GHz, 2 GB RAM, Nvidia GeForce 8600 vagy ATI Radeon HD2600, 10 giga hely a merevlemezen.
Hasonló játékok: GTA 4, Just Cause
Kategória: Külsőnézetes akciójáték

Mielőtt elkezdenénk a nemrégiben megjelent Mercenaries 2: World in Flames nevezetű akciójátékkal/GTA-klónnal foglalkozni, érdemes áttekinteni az előéletét. A kezdetek természetesen itt is a Rockstar produktumához köthetők. Miután a GTA 3 hatalmas sikert aratott, sok fejlesztő csapott le az ötletre. Az eszesebbje azonban nem egy az egyben kopírozta le a GTA-t, hanem valamit újított rajta. És így születtek az olyan remekművek, mint a Mafia (mely a '30-as évek gengsztervilágába vitte el a játékost) vagy a Mercenaries.

Az Észak-Koreában ténykedő zsoldos katonák sajnos csak konzolokon tették először tiszteletüket, ám ott komoly sikert arattak. Épp ezért meglepő, hogy a LucasArts végül mégsem igényelte a folytatást, ami rengeteg akadály és mellékvágány után végül mégis elkészült; a világ legnagyobb kiadója, az Electronic Arts karolta fel a Pandemic munkáját.



A helyszín új, Ázsia helyett most Venezuela kénytelen megtapasztalni milyen az, ha egy csapat zsoldos garázdálkodik a területén. Mondjuk az országnak vannak nagyobb gondjai is: épp most zajlott le egy katonai puccs, melyet az ország teljes olajkészletét felvásárló cég vezére, Ramon Solano hajtott végre a hadsereg és hőseink hathatós segítségével. Miután a feladatunkat elláttuk, Solano jobbnak látja, ha fizetség helyett inkább megöl minket. Ám mi nem vagyunk ilyen egyszerű falat és egy szimpla segglövéssel megússzuk a konfliktust.

Ezzel azonban még nincs vége, hiszen senki nem nyomhat még egy lukat a hátsó felünkre, így kezdetét veszi a bosszúhadjárat. Mindezt egy látványos videóban nézhetjük végig, majd miután megtörtént az affér, hőst kell választanunk. Három, képességeiben különböző karakter áll a rendelkezésünkre. A legnépszerűbb a seggbelőtt svéd Mattias Nilsson, aki a három közül a legjobban bírja a sebesüléseket. A szokásos izompacsirta neve itt Chris Jacobs, aki nem mellékesen imádja a fegyvereket. Természetesen a női karakter sem maradhat el, akit Jennifer Mui néven kell keresnünk; az ő speckója a gyorsasága.



A játék során azonban még csatlakoznak hozzánk, hiszen lesz nekünk egy pilótánk, valamint saját zsoldosokat is felfogadhatunk. De ne szaladjunk ennyire előre, először nézzük azt, ami rögtön szembetűnik. A grafikáról nekem a hasonló megoldásokkal operáló Just Cause jutott eszembe, csak ott egy repülőből kiugorva kezdjük meg a játékot, míg itt egy motorcsónakban indulunk utunkra. A víz-effekt nem nyűgözött le, láttam sokkal jobbat is. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert az EA folyamatosan azzal reklámozta a Mercenaries 2-t, hogy a víz milyen fontos szerepet játszik kalandjainkban, ezért illett volna odafigyelni eme "apróságra".

A környezet viszont színpompásan van megalkotva, a készítők remekül eltalálták Venezuela hangulatát. Egymást váltogatják a szegénynegyedek, a gazdag nyaraló övezetek illetve a nagyobb városok. Köztük szép tájakon vezet az utunk és mindent porig zúzhatunk. Csak a sziklák a kivételek, de a fákat, házakat, járműveket, egyszóval az egész tájat szétrombolhatjuk. Elég egy autót felrobbantani az erdő közepén és szépen végignézhetjük a tűz terjdését. Kétségtelenül ez adja a Mercenaries 2 legjobb pillanatait.



Az egyik küldetés során például egy erőmű mellett kellett megvédenem a Universal Petroleum alkalmazottját, míg az megsemmisít bizonyos terhelő iratokat az irodájában. Pár lövés után elkezdtem módszeresen becélozni az épületet, melynek hatására látványos robbanásokkal tarkítva szétdőlt az egész kóceráj. Mondjuk az emberem is feldobta a talpát, de akkor is megérte.

Hősünk kidolgozásával nincs gond, bár futás közben úgy éreztem, mintha szökellne. Kalandjaink során közel száz különböző járművet vehetünk birtokba a kissé nőies robogótól kezdve a csatahajóig. Ezek szintén remekül vannak megrajzolva, ráadásul a sérülésmodell is elfogadható lett. A Mercenaries második részében a bejárható terület kb. duplája a GTA 4-ben látottakénak, melyet összesen kilenc részre osztották a Pandemicos fejlesztők. Kezdetben csak Maracaibo városában járhatunk, de utána szép lassan Pirate Isles, Margarita, Cumana, Caracas, Merida, Guamore, Amazon és Amazonas is bejárható lesz. Minden területen lesz helikopter leszálló, így nem fontos minden alkalommal több száz kilométert autóznunk. Azért én mégis inkább a földi közlekedést javasolnám, mivel egy-egy ilyen úton pár mellékküldetést is letudhatunk.



Lehetőségünk lesz fejvadászkodni egy kicsit, ahol az életben hagyott célszemély jóval többet ér, mint a méterekről darabokra robbantott. Újabb mellékküldetés bizonyos épületek porig zúzása. Ez többnyire egy, a közelében található olajtartály felrobbantásával történik meg, ráadásul az épületek nagyon látványosan dőlnek össze. Sajna ezekbe nem tudunk bejutni, tehát még véletlenül sem lehet szintről szintre haladva C4-et dobálni a tartógerendákra. (Ezt kicsit sajnáltam.) Minden ilyen küldetést a térkép kékkel jelez nekünk, zölddel pedig a felszedhető csomagok annak megjelölve.

Ilyen csemege lehet az elszállítható üzemanyagtank, egy raklapnyi pénz (szó szerint) és a különböző bombák is. Ezek elszállítása csak a UP második küldetése után válik lehetségessé, mert ekkor kapjuk meg a pilótánkat. Itt térnék ki a pénz szerepére: Venezuelában minden pénzbe kerül. Ha elütünk valakit, ha segítséget kérünk, de még a szállítás is komoly ezresekbe fájhat. Lóvét nem csak a földekről szedhetünk össze, hanem az elvégzett küldetések után is komoly jutalmat kapunk.



Ráadásul a sztori során nem csak a UP ad majd munkát, hanem a gerillák, a később felbukkanó Kínai Népköztársaság és az ENSZ is. Azt azonban tudni kell, hogy ha elfogadunk egy munkát mondjuk a gerilláktól, akkor az UP elég ferde szemmel néz majd ránk és rögtön elszáll az addig összegyűjtött elismerés. Ez a hírnév egyébként odáig is terjedhet, hogy az adott frakció szinte hősként ünnepel minket.

A Mercenaries legnagyobb élményét azonban mégis a co-op multiplayer jelenléte okozza. Aki már játszott valamelyik barátjával a hálón, az tudja, hogy nincs is ennél nagyobb élmény. Az ember bátran indul neki a harcnak, hiszen tudja, hogy nem egy előre megírt szkript, hanem saját hús-vér társa irányítja a másik karaktert. Grafika: A Mercenaries 2: World in Flames grafikája nem tartozik az elit-motorok közé, viszont szégyenkeznie sem kell. A karakterek elég szépen vannak megrajzolva, a tárgyak, objektumok is a helyükön vannak, ráadásul a rombolás is szépen van kivitelezve. Pazar látványt nyújt a lángoló erdő vagy egy felrobbanó erőmű.

Kezelőfelület: A kezelőfelülettel sem volt nagyobb probléma. A legkomolyabb harc közben is képesek vagyunk cselekedni. Néha bezavarnak az irányok, így párszor rossz oldalra dobtam a szőnyegbombázást kérő jelzőbombát, de ettől eltekintve nem volt probléma. Pillanatok alatt elsajátítható az összes jármű kezelése.

Játszhatóság: Sajnos a játszhatóságba bezavar pár könyörtelenül kemény bug. Az egymásba olvadó NPC-k, a beszoruló karakterek, a tereptárgyakba elsüllyedő járművek csak a látvány miatt okozhatnak fejfájást, ám a mentési rendszer hibái (eddig talán egyszer kezdtem onnan, ahol valóban befejeztem) miatt elég sok küldetést többször is végig kell tolni. Utóbbi miatt sokan idő előtt megunhatják, ezért mindössze két pont jár neki.

Intelligencia, nehézség: Az ellenfelek intelligenciája zéró és sajnos az oldalunkon harcoló katonák sem azok a kimondott észlények. A nehézség viszont pont a megfelelő, ráadásul jó kis mellékküldetésekkel húzhatjuk tovább a játékidőt, így megszavaztam neki egy közepest.

Hang, zene: A hangok és a zenék is hozzájárultak a remek hangulathoz. Főhőseink orgánuma kiváló, a fegyverek és járművek is élethűen szólnak. Azonban semmi emlékezetes dallam nem szólal meg (mint mondjuk az Alone in the Dark esetében), így a játék végével el is felejtjük a zenét.

Összegzés: Összességében jobban szórakoztam a Mercenaries folytatásával, mint a GTA negyedik részével. Pár dolgot hiányoltam, de a hatalmas bejárható terület, a száznál is több vezethető jármű, a laza főhősök, a remek grafika mégis megnyert magának és remekül kikapcsolt arra a pár órára. Ám az is igaz, hogy többet nem biztos, hogy előveszem.

A játék demójának letöltése

A játékot bemutató videó