Dojcsák Dániel
SG Karácsony II.: laptop a fa alatt
Sok műszaki cikk csomagolására hullhat idén fenyőtövis, de kevés olyan dolog van, ahol jobban mellé lehet nyúlni, mint egy számítógép megvételénél. Az üzletek harsány reklámjai a 100 ezer forintos laptopokról elvakíthatják a legtöbb vevőt, később pedig csak a csalódás jön. Lássuk, hogyan kerülhető mindez el, mire figyeljünk a hordozható gépek kiválasztásakor?
A legnagyobb dilemma sokak számára, hogy vajon mi lehet a különbség a 140 ezres és a 420 ezres gép között, ha ugyanolyan processzor, ugyanannyi memória és ugyanakkora kapacitású merevlemez szerepel a konfigurációban, ráadásul ugyanannak a gyártónak a terméke. Fura helyzet, de a megapixel-szindróma a notebookokhoz is begyűrűzött. Amennyiben pár kulcsszót rá lehet vésni a dobozra, mint Core2Duo vagy 80 GB vagy 512 MB RAM, akkor minden stimmel. A legtöbb embernek eddig, vagy eddig sem terjed a tudása, pedig épp a kevésbé rutinos játékosok szorulnak rá legtöbbször az extra gondoskodásra. Cikkünkben végigzongorázzuk a legfontosabb szempontokat és tapasztalatokat, amik a noteszgép vásárláshoz elengedhetetlenek.
A méret a lényeg!
A hordozható számítógépek méretét jelenleg a kijelző képátlója szerint tartják nyilván, ezek alapján pedig a mostani kínálat 9-től 21"-ig terjed (23-54 cm). Messze nem igaz, hogy a nagyobb a drágább, hiszen az egészen apró gépek az extra mérnöki tapasztalat mellett kisebb, de azonos teljesítményű alkatrészeket is kívánnak. Arról nem is beszélve, hogy a mobilitás egyfajta luxus, ami főként a sokat utazóknak és üzletembereknek szempont, fizessék tehát meg. A legolcsóbb árfekvésű gépek így a 14-15 colos kijelzővel szerelt gépek, melyekhez a TFT-panel sem túl drága még, viszont bőven van hely az alkatrészeknek.
A kiválasztáskor mindenképp el kell gondolkodni azon, hogy ki mire szeretné használni új szerzeményét. Felesleges tervezgetni, fantáziálni, hogy milyen jó lenne nyáron a rét közepén filmet nézni, elegendő a realitásokból kiindulni. Aki a munkája vagy tanulmányai révén sokat utazik, vonaton, buszon, repülőgépen is dolgozna, és a számítógép elválaszthatatlan társa, annak érdemes a legkisebb méretben gondolkodnia. A 12"-os gépek kijelzője alapvető irodai feladatokra, internetezésre tökéletesen megfelel, ugyanakkor ezek a gépek akkumulátorral együtt sem nyomnak 1,5 kg-nál többet.
Az átlagfelhasználó viszont többnyire otthon ésvagy munkahelyén használja a gépet, és ritka alkalomnak számít, ha elutazik valahová nyaralni vagy egy céges hétvégére. Többnyire a konnektorba dugva tartja kis jószágát, így nála nem annyira lényeges pont a mobilitás, inkább az ergonómia és a kényelem a fontos. Ilyen kívánalmakhoz ideális lehet a 14,1-15", de akár egy 17"-os képátlójú laptop is, hiszen a lehetőség még mindig megvan arra, hogy a lakásban körbehurcoljuk, de a multimédiás felhasználás sem szenved csorbát.
A dizájnőrültek, a kocainternetezők, azok, akik még mindig félnek a nagy fekete/szürke dobozoktól vagy csak egyszerűen felvágnának a többiek előtt viszont nyugodtan elgondolkodhatnak az asztali gépeket teljesen helyettesítő 19-21"-os kijelzőjű hordozható gépeken. Ezek már inkább szállíthatóak, mint hordozhatóak, viszont többnyire korrekt grafikus képességekkel, jó beépített hangsugárzókkal és mindenféle extrával rendelkeznek, persze nagyon borsos áron.
A belbecs: kit érdekelnek a megahertzek?
A három alap ismérve ma egy noteszgépnek, hogy milyen gyors processzorral szerelték fel, mennyi memória és mekkora merevlemez van benne. Ezek közül a rendszermemória (RAM) mennyisége, ami számít igazából, hisz Windows XP-hez ajánlott az 512 MB, Vistához pedig legalább 1 GB. A mostanság kapható gépek többnyire 60-80-100 GB-os merevlemezzel érkeznek, ami tökéletesen elegendő, még talán sok is egy teljes rendszer működtetéséhez. Amennyiben valaki szeretne sok zenét, filmet vagy egyéb nagy fájlt tárolni, akkor azt érdemes egy külső meghajtóra kihelyezni. Ez manapság nem nagy extra, hiszen már 5 ezer forinttól kaphatók külső házak merevlemezekhez, egy 500 GB-os diszk pedig 24-25 ezer forintért hazavihető.
A processzor sebesség újfent egy kevésbé fontos tényező, inkább érdekes a használt technológia. Egy valamirevaló 2007-es gépben már mindenképp kétmagos processzor lakozik, amiről nem kell tudnia a kedves vevőnek, hogy az pontosan mi is, elegendő azt megjegyezni, hogy a feladatok végrehajtása gyorsabb ilyen processzorokkal. A mobil környezetben viszont szinte teljesen mindegy, hogy 1,66, 1,87, vagy éppen 2,33 GHz órajelen berreg-e a mag. Az alap irodai, multimédiás és hálózati funkciókra a mai processzorok szinte mindegyike teljesen megfelelő. Fontosabb az azt körülvevő környezet, melyről a laikus vásárlónak szintén nem kell sokat tudnia. Az Intel talán éppen ezért erősítette a Centrino nevet, ami magában foglalja nemcsak a CPU típusát, de a WiFi-illesztőtől a memóriakezelő egységekig mindent.
Ez az újabb felhozatal többek között gondoskodik arról, hogy a korábbiakhoz képest gördülékenyebb legyen a gép működése, gyorsabb a kommunikáció az egységek között, nagyobb legyen a számítási teljesítmény. A legfontosabb viszont, hogy jóval hatékonyabbá vált az energiagazdálkodás, ami a szűkös akkumulátor kapacitás mellett nem elhanyagolható tényező. Így tehát a Celeron M megoldásokat, ha lehet érdemes már kerülni és Centrino, AMD esetén pedig a Turion x64 processzorral szerelt környezet választani. Ezekkel komolyabb gondolkodás nélkül ki lehet iktatni több veszélyforrást is. Osztályharc
A hasonló konfiguráció ellenére két modell között ég és föld lehet a különbség. Az első legfontosabb tényező, amivel a használat során mindenki nap, mint nap szembesülhet, az a kijelző panel minősége. Itt jelenleg több, mint sok jelölés fut egyszerre: XGA (1024×768 - 4:3-as képarány), WXGA (1280×768 - 5:3), WSXGA (1680×1050 - 8:5) stb. Ezek az alapértelmezett felbontást jelölik, de többnyire lehet következtetni a panel többi tulajdonságára is. Ha a WVA jelzés is szerepel a leírásban, akkor az jó hír, hisz ez annyit tesz, hogy nemcsak egy szűk sávban megfelelő a színhűség és a kontraszt, hanem munka közben akár hátra is lehet dőlni, úgy, hogy a kép élvezhető marad, illetve akár a haverokkal megnézhetünk egy filmet rajta, ha a szükség úgy hozza.
A kijelző mellett fontos küldetés a gépen található csatlakozók feltérképezése. Többnyire minden gépen van audio ki- és bemenet, és 2-6 USB-port. Ez utóbbiak mindegyike mára már USB 2.0 szabványnak megfelelő, emiatt nem kell aggódni. Szinte nincs olyan készülék, melyen ne lenne monitor kivezetés, ami többnyire sima VGA (D-SUB, a kék) csatlakozó formájában áll rendelkezésre, de a felsőbb kategóriákban egyre gyakoribb a DVI (fehér), illetve a nagy felbontású, hangot is átvinni képes videócsatlakozó, a HDMI, mellyel az LCD TV-kre is bátran lehet kötni a készüléket.
Gyakori extra a főleg videoátvitelre alkalmazott Firewire/IEEE1394 port, ami a legtöbb ember számára teljesen felesleges, emiatt nem éri meg hisztit csapni, ha nincs a gép oldalába sütve. Azon viszont már érdemes morfondírozni, hogy webkamera, mikrofon és kártyaolvasó található-e a választott gépben, illetve ha igen, akkor milyen. A multimédiás és az üzleti célú felhasználás némileg szétválasztja a gépeket ilyen téren, itt útelágazáshoz érkezik a felhasználó, neki kell tudnia, hogy mit szeretne. Ide tartozik a videó vezérlő kérdése is, ami legtöbb esetben egy integrált, nem túl erős darab, de érdemes utánajárni fórumokban, hogy a kiválasztott modellben lévő grafikus chip mire képes, mit lehet tőle várni. A nagyobb kijelzős készülékeknél viszont már szigorúan kötelező olyat választani, amiben legalább egy korrekt Mobility Radeon kártya van dedikált videomemóriával.
Az eszközök csatlakoztatása mellett nem felejtjük el a hálózatokat sem. Nem érdemes olyan noteszgépet venni, amiben ne lenne meg a Blutooth, WiFi, LAN trió. Az 56k-s modem már elhanyagolható, a vezetékes net alapértelmezett, Blutoothra pedig bármikor szükség lehet, legalábbis ha valaki használ mobiltelefont és szeretné esetleg a telefonszámait, SMS-eit, fotóit egyszerűen szinkronizálni. A WiFi viszont egy hangyányit összetettebb kérdés.
Jelenleg négy elfogadott vezetéknélküli szabvány él a 802.11 kódnév alatt. Az a/b/g/ n betűk a különböző változatokat jelölik, ami a kapcsolatok sebességében jelent nagy eltérést. A legutóbbi n szabvány a leggyorsabb, bár még nem végleges (vázlatként hivatkoznak rá), sőt a legtöbb most használatban lévő router nem is támogatja. Viszont ha nem egy évre vásárol valaki, akkor érdemes elgondolkodnia, hogy szeretne-e a későbbiekben olyan vezetéknélküli sebességet, ami übereli a mindenhol általánosan használt Ethernet csatlakozás sebességét (100 vs. 135 Mbps).
A mobilitás egy másik útja a mobil internet, amihez mostanság egyre több gyártó kínál (majd) beépített 3G kártyát. Tehát nem kell hogy kilógjon valami idétlen eszköz a gépből, hanem a belsejébe rejthetünk egy modult, amibe a SIM-kártya költözik majd. Indulásként nem biztos, hogy fontosnak tűnik, de nem árt, ha utánakérdezünk, hogy az adott modell fel van e készítve erre, van-e belső antennacsatlakozása, illetve mennyibe fog kerülni a kiegészítő kártya (jelenleg körülbelül 40 ezer Ft).
Non plus ultra
Különösen fontos szempont, hogy a gép milyen egyéb extrákkal bír akár szoftver akár hardver tekintetében. A szoftverek oldalán mindenképp javallott olyan konstukciót választani, amiben OEM, előretelepített operációs rendszert kapunk, hiszen ennél olcsóbban nem lehet megvásárolni, a Windows esetén pedig a későbbiekben nem olyan kellemes, ha az alapfunkciókon és a biztonsági javításokon kívül más extrát nem tudunk feltenni. Ugyanez vonatkozik a plusz programokra is. Perdöntő lehet, hogy melyik cég ad csak 30 napos próbaverziót a biztonsági szoftverhez és melyik egy éves licencet, melyiktől kapunk teljes verziós DVD-író programot vagy éppen egyéb nyalánkságot, amire szükség lehet. Aki abban gondolkodik, hogy ezeket is megveszi, annak lehet, hogy a döntés szabadsága nem adatik meg, de akár több tízezer forintot is spórolhat egy gazdag körítéssel tálalt laptopon.
Hardveroldalon viszont már csak a gyártók fantáziája szab határt azoknak az extráknak, melyek többnyire sosem szerepelnek a leírásokban, nem feltétlenül ezzel reklámozzák a készülékeket. Az alapmodellek többnyire olcsó(bb) műanyag borításúak, nincsenek felkészítve az extrém kondíciókra és érdekes módon olyan szösszenetnyi apróságok sem jelennek meg bennük, melyek egyébként körülbelül 50 Ft pluszköltséget jelentenének.
Példák. Két apró kis szivacsszerű bogyó a készüléken a billentyűzet előtt, melyek arra hivatottak, hogy az összezárt laptop billentyűi ne karcolják össze a kijelzőt. Ismerős probléma, ugye? Vagy éppen a HP által DuraKey-s névvel megáldott fejlesztés, ami arra figyel oda, hogy a billentyűzetről a festés ne kopjon le 1-2 év alatt. Sőt képesek voltak kideríteni, hogy miért kopik a nők keyboardja gyorsabban. (Azért, mert állandóan kenegetik a kezüket valamivel, és úgy tűnik, a kézkrém oldja a festéket.)
A Lenovo a ThinkPadek felépítésénél a RollCage nevű fejlesztésre büszke, ami egy erősített magnéziumötvözetű külső-belső váz, ami ellenállóvá teszi a készüléket. Rá lehet ülni, lehet dobálni meg ilyenek. Ehhez hasonló érdekesség néhány márkánál a vízelvezetés kérdése. Bármikor előfordulhat, hogy kóla, kávé, szóda vagy éppen sör borul valakinek a gépére, amikoris az első dolog a kikapcs és az akksi eltávolítása. Néhány modellben egy visszatartó tálca van, illetve ha nem rángatjuk, akkor is elfolyik a jobb alsó sarokba, ahol már nem tud kárt tenni.
Az ilyen kis apróságoknak egyébként se szeri se száma, ezek kicsit az úgynevezett priceless dolgok, amik miatt érdemes egy bemutatóteremben vagy az áruházban kézbe venni a kiszemelt készüléket, játszani vele kicsit és összegezni, hogy melyik a legszimpatikusabb. Nem árt górcső alá venni azt sem, hogy milyen akkumulátor jár hozzá gyárilag, hiszen aki mozogni is szeretne a géppel, annak nem mindegy, hogy a középkategóriás gépek 2-2,5 órás valós üzemideje áll rendelkezésre vagy éppen egy 12"-os kisgép 5-7 órája.
Összegzésképp a jó tanács mindenképp az, hogy a legalacsonyabb ár többnyire híg levet is jelent. Nem szabad bedőlni a multiplakátos hirdetésnek, a megagigahertzes, de 100 ezres gépnek. Emellett komolyan át kell gondolni, hogy valóban szükség van-e a drágább készülékre. Egy átlagos otthoni felhasználó számára a mai kínálatból a 180-230 ezer forintos készülékek többnyire tökéletesen elegendőek, természetesen akkor, ha a készüléket jó gyártótól, megfelelő szerviz- és garanciaháttérrel vásárolta az illető. Az egyetemisták, utazgató üzletemberek számára viszont lehet, hogy érdemes kicsivel mélyebbre nyúlni a zsebben és egy kisebb méretű ultra-hordozható gépet venni, míg akik asztali gépet használnak, de cserélnének és nem játszanak, azok számára jó döntés lehet egy 19"-os, szállítható gép.
A legnagyobb dilemma sokak számára, hogy vajon mi lehet a különbség a 140 ezres és a 420 ezres gép között, ha ugyanolyan processzor, ugyanannyi memória és ugyanakkora kapacitású merevlemez szerepel a konfigurációban, ráadásul ugyanannak a gyártónak a terméke. Fura helyzet, de a megapixel-szindróma a notebookokhoz is begyűrűzött. Amennyiben pár kulcsszót rá lehet vésni a dobozra, mint Core2Duo vagy 80 GB vagy 512 MB RAM, akkor minden stimmel. A legtöbb embernek eddig, vagy eddig sem terjed a tudása, pedig épp a kevésbé rutinos játékosok szorulnak rá legtöbbször az extra gondoskodásra. Cikkünkben végigzongorázzuk a legfontosabb szempontokat és tapasztalatokat, amik a noteszgép vásárláshoz elengedhetetlenek.
A méret a lényeg!
A hordozható számítógépek méretét jelenleg a kijelző képátlója szerint tartják nyilván, ezek alapján pedig a mostani kínálat 9-től 21"-ig terjed (23-54 cm). Messze nem igaz, hogy a nagyobb a drágább, hiszen az egészen apró gépek az extra mérnöki tapasztalat mellett kisebb, de azonos teljesítményű alkatrészeket is kívánnak. Arról nem is beszélve, hogy a mobilitás egyfajta luxus, ami főként a sokat utazóknak és üzletembereknek szempont, fizessék tehát meg. A legolcsóbb árfekvésű gépek így a 14-15 colos kijelzővel szerelt gépek, melyekhez a TFT-panel sem túl drága még, viszont bőven van hely az alkatrészeknek.
A kiválasztáskor mindenképp el kell gondolkodni azon, hogy ki mire szeretné használni új szerzeményét. Felesleges tervezgetni, fantáziálni, hogy milyen jó lenne nyáron a rét közepén filmet nézni, elegendő a realitásokból kiindulni. Aki a munkája vagy tanulmányai révén sokat utazik, vonaton, buszon, repülőgépen is dolgozna, és a számítógép elválaszthatatlan társa, annak érdemes a legkisebb méretben gondolkodnia. A 12"-os gépek kijelzője alapvető irodai feladatokra, internetezésre tökéletesen megfelel, ugyanakkor ezek a gépek akkumulátorral együtt sem nyomnak 1,5 kg-nál többet.
Az átlagfelhasználó viszont többnyire otthon ésvagy munkahelyén használja a gépet, és ritka alkalomnak számít, ha elutazik valahová nyaralni vagy egy céges hétvégére. Többnyire a konnektorba dugva tartja kis jószágát, így nála nem annyira lényeges pont a mobilitás, inkább az ergonómia és a kényelem a fontos. Ilyen kívánalmakhoz ideális lehet a 14,1-15", de akár egy 17"-os képátlójú laptop is, hiszen a lehetőség még mindig megvan arra, hogy a lakásban körbehurcoljuk, de a multimédiás felhasználás sem szenved csorbát. A dizájnőrültek, a kocainternetezők, azok, akik még mindig félnek a nagy fekete/szürke dobozoktól vagy csak egyszerűen felvágnának a többiek előtt viszont nyugodtan elgondolkodhatnak az asztali gépeket teljesen helyettesítő 19-21"-os kijelzőjű hordozható gépeken. Ezek már inkább szállíthatóak, mint hordozhatóak, viszont többnyire korrekt grafikus képességekkel, jó beépített hangsugárzókkal és mindenféle extrával rendelkeznek, persze nagyon borsos áron.
A belbecs: kit érdekelnek a megahertzek?
A három alap ismérve ma egy noteszgépnek, hogy milyen gyors processzorral szerelték fel, mennyi memória és mekkora merevlemez van benne. Ezek közül a rendszermemória (RAM) mennyisége, ami számít igazából, hisz Windows XP-hez ajánlott az 512 MB, Vistához pedig legalább 1 GB. A mostanság kapható gépek többnyire 60-80-100 GB-os merevlemezzel érkeznek, ami tökéletesen elegendő, még talán sok is egy teljes rendszer működtetéséhez. Amennyiben valaki szeretne sok zenét, filmet vagy egyéb nagy fájlt tárolni, akkor azt érdemes egy külső meghajtóra kihelyezni. Ez manapság nem nagy extra, hiszen már 5 ezer forinttól kaphatók külső házak merevlemezekhez, egy 500 GB-os diszk pedig 24-25 ezer forintért hazavihető.
A processzor sebesség újfent egy kevésbé fontos tényező, inkább érdekes a használt technológia. Egy valamirevaló 2007-es gépben már mindenképp kétmagos processzor lakozik, amiről nem kell tudnia a kedves vevőnek, hogy az pontosan mi is, elegendő azt megjegyezni, hogy a feladatok végrehajtása gyorsabb ilyen processzorokkal. A mobil környezetben viszont szinte teljesen mindegy, hogy 1,66, 1,87, vagy éppen 2,33 GHz órajelen berreg-e a mag. Az alap irodai, multimédiás és hálózati funkciókra a mai processzorok szinte mindegyike teljesen megfelelő. Fontosabb az azt körülvevő környezet, melyről a laikus vásárlónak szintén nem kell sokat tudnia. Az Intel talán éppen ezért erősítette a Centrino nevet, ami magában foglalja nemcsak a CPU típusát, de a WiFi-illesztőtől a memóriakezelő egységekig mindent. Ez az újabb felhozatal többek között gondoskodik arról, hogy a korábbiakhoz képest gördülékenyebb legyen a gép működése, gyorsabb a kommunikáció az egységek között, nagyobb legyen a számítási teljesítmény. A legfontosabb viszont, hogy jóval hatékonyabbá vált az energiagazdálkodás, ami a szűkös akkumulátor kapacitás mellett nem elhanyagolható tényező. Így tehát a Celeron M megoldásokat, ha lehet érdemes már kerülni és Centrino, AMD esetén pedig a Turion x64 processzorral szerelt környezet választani. Ezekkel komolyabb gondolkodás nélkül ki lehet iktatni több veszélyforrást is. Osztályharc
A hasonló konfiguráció ellenére két modell között ég és föld lehet a különbség. Az első legfontosabb tényező, amivel a használat során mindenki nap, mint nap szembesülhet, az a kijelző panel minősége. Itt jelenleg több, mint sok jelölés fut egyszerre: XGA (1024×768 - 4:3-as képarány), WXGA (1280×768 - 5:3), WSXGA (1680×1050 - 8:5) stb. Ezek az alapértelmezett felbontást jelölik, de többnyire lehet következtetni a panel többi tulajdonságára is. Ha a WVA jelzés is szerepel a leírásban, akkor az jó hír, hisz ez annyit tesz, hogy nemcsak egy szűk sávban megfelelő a színhűség és a kontraszt, hanem munka közben akár hátra is lehet dőlni, úgy, hogy a kép élvezhető marad, illetve akár a haverokkal megnézhetünk egy filmet rajta, ha a szükség úgy hozza.
A kijelző mellett fontos küldetés a gépen található csatlakozók feltérképezése. Többnyire minden gépen van audio ki- és bemenet, és 2-6 USB-port. Ez utóbbiak mindegyike mára már USB 2.0 szabványnak megfelelő, emiatt nem kell aggódni. Szinte nincs olyan készülék, melyen ne lenne monitor kivezetés, ami többnyire sima VGA (D-SUB, a kék) csatlakozó formájában áll rendelkezésre, de a felsőbb kategóriákban egyre gyakoribb a DVI (fehér), illetve a nagy felbontású, hangot is átvinni képes videócsatlakozó, a HDMI, mellyel az LCD TV-kre is bátran lehet kötni a készüléket.
Gyakori extra a főleg videoátvitelre alkalmazott Firewire/IEEE1394 port, ami a legtöbb ember számára teljesen felesleges, emiatt nem éri meg hisztit csapni, ha nincs a gép oldalába sütve. Azon viszont már érdemes morfondírozni, hogy webkamera, mikrofon és kártyaolvasó található-e a választott gépben, illetve ha igen, akkor milyen. A multimédiás és az üzleti célú felhasználás némileg szétválasztja a gépeket ilyen téren, itt útelágazáshoz érkezik a felhasználó, neki kell tudnia, hogy mit szeretne. Ide tartozik a videó vezérlő kérdése is, ami legtöbb esetben egy integrált, nem túl erős darab, de érdemes utánajárni fórumokban, hogy a kiválasztott modellben lévő grafikus chip mire képes, mit lehet tőle várni. A nagyobb kijelzős készülékeknél viszont már szigorúan kötelező olyat választani, amiben legalább egy korrekt Mobility Radeon kártya van dedikált videomemóriával.
Az eszközök csatlakoztatása mellett nem felejtjük el a hálózatokat sem. Nem érdemes olyan noteszgépet venni, amiben ne lenne meg a Blutooth, WiFi, LAN trió. Az 56k-s modem már elhanyagolható, a vezetékes net alapértelmezett, Blutoothra pedig bármikor szükség lehet, legalábbis ha valaki használ mobiltelefont és szeretné esetleg a telefonszámait, SMS-eit, fotóit egyszerűen szinkronizálni. A WiFi viszont egy hangyányit összetettebb kérdés.
Jelenleg négy elfogadott vezetéknélküli szabvány él a 802.11 kódnév alatt. Az a/b/g/ n betűk a különböző változatokat jelölik, ami a kapcsolatok sebességében jelent nagy eltérést. A legutóbbi n szabvány a leggyorsabb, bár még nem végleges (vázlatként hivatkoznak rá), sőt a legtöbb most használatban lévő router nem is támogatja. Viszont ha nem egy évre vásárol valaki, akkor érdemes elgondolkodnia, hogy szeretne-e a későbbiekben olyan vezetéknélküli sebességet, ami übereli a mindenhol általánosan használt Ethernet csatlakozás sebességét (100 vs. 135 Mbps). A mobilitás egy másik útja a mobil internet, amihez mostanság egyre több gyártó kínál (majd) beépített 3G kártyát. Tehát nem kell hogy kilógjon valami idétlen eszköz a gépből, hanem a belsejébe rejthetünk egy modult, amibe a SIM-kártya költözik majd. Indulásként nem biztos, hogy fontosnak tűnik, de nem árt, ha utánakérdezünk, hogy az adott modell fel van e készítve erre, van-e belső antennacsatlakozása, illetve mennyibe fog kerülni a kiegészítő kártya (jelenleg körülbelül 40 ezer Ft).
Non plus ultra
Különösen fontos szempont, hogy a gép milyen egyéb extrákkal bír akár szoftver akár hardver tekintetében. A szoftverek oldalán mindenképp javallott olyan konstukciót választani, amiben OEM, előretelepített operációs rendszert kapunk, hiszen ennél olcsóbban nem lehet megvásárolni, a Windows esetén pedig a későbbiekben nem olyan kellemes, ha az alapfunkciókon és a biztonsági javításokon kívül más extrát nem tudunk feltenni. Ugyanez vonatkozik a plusz programokra is. Perdöntő lehet, hogy melyik cég ad csak 30 napos próbaverziót a biztonsági szoftverhez és melyik egy éves licencet, melyiktől kapunk teljes verziós DVD-író programot vagy éppen egyéb nyalánkságot, amire szükség lehet. Aki abban gondolkodik, hogy ezeket is megveszi, annak lehet, hogy a döntés szabadsága nem adatik meg, de akár több tízezer forintot is spórolhat egy gazdag körítéssel tálalt laptopon.
Hardveroldalon viszont már csak a gyártók fantáziája szab határt azoknak az extráknak, melyek többnyire sosem szerepelnek a leírásokban, nem feltétlenül ezzel reklámozzák a készülékeket. Az alapmodellek többnyire olcsó(bb) műanyag borításúak, nincsenek felkészítve az extrém kondíciókra és érdekes módon olyan szösszenetnyi apróságok sem jelennek meg bennük, melyek egyébként körülbelül 50 Ft pluszköltséget jelentenének.
Példák. Két apró kis szivacsszerű bogyó a készüléken a billentyűzet előtt, melyek arra hivatottak, hogy az összezárt laptop billentyűi ne karcolják össze a kijelzőt. Ismerős probléma, ugye? Vagy éppen a HP által DuraKey-s névvel megáldott fejlesztés, ami arra figyel oda, hogy a billentyűzetről a festés ne kopjon le 1-2 év alatt. Sőt képesek voltak kideríteni, hogy miért kopik a nők keyboardja gyorsabban. (Azért, mert állandóan kenegetik a kezüket valamivel, és úgy tűnik, a kézkrém oldja a festéket.)
A Lenovo a ThinkPadek felépítésénél a RollCage nevű fejlesztésre büszke, ami egy erősített magnéziumötvözetű külső-belső váz, ami ellenállóvá teszi a készüléket. Rá lehet ülni, lehet dobálni meg ilyenek. Ehhez hasonló érdekesség néhány márkánál a vízelvezetés kérdése. Bármikor előfordulhat, hogy kóla, kávé, szóda vagy éppen sör borul valakinek a gépére, amikoris az első dolog a kikapcs és az akksi eltávolítása. Néhány modellben egy visszatartó tálca van, illetve ha nem rángatjuk, akkor is elfolyik a jobb alsó sarokba, ahol már nem tud kárt tenni.
Az ilyen kis apróságoknak egyébként se szeri se száma, ezek kicsit az úgynevezett priceless dolgok, amik miatt érdemes egy bemutatóteremben vagy az áruházban kézbe venni a kiszemelt készüléket, játszani vele kicsit és összegezni, hogy melyik a legszimpatikusabb. Nem árt górcső alá venni azt sem, hogy milyen akkumulátor jár hozzá gyárilag, hiszen aki mozogni is szeretne a géppel, annak nem mindegy, hogy a középkategóriás gépek 2-2,5 órás valós üzemideje áll rendelkezésre vagy éppen egy 12"-os kisgép 5-7 órája.
Összegzésképp a jó tanács mindenképp az, hogy a legalacsonyabb ár többnyire híg levet is jelent. Nem szabad bedőlni a multiplakátos hirdetésnek, a megagigahertzes, de 100 ezres gépnek. Emellett komolyan át kell gondolni, hogy valóban szükség van-e a drágább készülékre. Egy átlagos otthoni felhasználó számára a mai kínálatból a 180-230 ezer forintos készülékek többnyire tökéletesen elegendőek, természetesen akkor, ha a készüléket jó gyártótól, megfelelő szerviz- és garanciaháttérrel vásárolta az illető. Az egyetemisták, utazgató üzletemberek számára viszont lehet, hogy érdemes kicsivel mélyebbre nyúlni a zsebben és egy kisebb méretű ultra-hordozható gépet venni, míg akik asztali gépet használnak, de cserélnének és nem játszanak, azok számára jó döntés lehet egy 19"-os, szállítható gép.