Kiadó: Deep Silver
Fejlesztő: Sky Fallen Entertainment
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 1,6 GHz, 512 MB RAM, 2 Gbyte szabad hely, 64 Mbyte-os videokártya
Ajánlott: 2 GHz-es Intel Pentium IV, 1024 MB RAM, 128 MByte-os videokártya
Hasonló játékok: Diablo, Diablo II
Kategória: akció-szerepjáték

Kinek ne hiányozna egy kis diablós hentelgetés? Ki ne klikkelgetné szét az ujjizületeit és az egérgombjait éjszakákon át tartó szörnyöléssel? Ki ne próbálná meg a Földet újra megmenteni a gonosztól vagy éppen elpusztítani azt gonosz módon? A felhozatal ezeken a területeken mostanság igen szegényes volt, nagyon rég nem került elő ígéretes hack'n'slash műfaj a nagy kalapból. A Dawn of Magic nagyon szép kivitelben áll elő ebben a műfajban, ráadásul a fantasy környezetet megfűszerezik némi humorral is.

Az alaptörténet szerint egy gonosz halhatatlan démont a Földre száműznek, hogy halandóként bűnhődjön korábbi tetteiért. Ámde a velejéig romlott Modo nem adja fel ilyen könnyen és valahogyan visszaszerzi a régi erejét, sőt megtoldja még éppen annyival, hogy elpusztíthassa az egész bolygót. A játék címe alapján azt gondolhatnánk, hogy a mágia még csak ezekben az időkben kezd beköszönni az emberek világába, s végigjárva a városokat ez be is bizonyosodik. A mágusok elkülönülten szaporítják saját fajtájukat, így kerülünk mi is képbe, mint ígéretes tanítvány. A mágus iskolában éppen az utolsó teszt előtt csatlakozunk be a történetbe, amikor is bizonyítanunk kell rátermettségünket a kinti kalandokhoz.


A Fable c. játékkal ellentétben itt nem cselekedetink határozzák meg a beállítottságunkat a gonosz vagy a jó oldal felé, hanem éppen fordítva: a játék elején kiválasztott oldal alapján ítélnek majd meg minket az emberek, illetve aszerint kapunk feladatokat. A jó oldal végső missziója természetesen Modo elpusztítása, míg a gonoszé hogy segítse őt mindent elsöprő varázslatának véghezvitelében. Vicces dolog, hogy amennyiben a gonosz oldal mellett döntünk, akkor az emberek nagyon nem kedvelnek majd minket, folyton azt kérdezik, hogy mit keresünk ott egyáltalán és próbálnak elhesegetni. Ennek ellenére lehetséges a semleges városi küldetések nagy részének teljesítése, bár miért is ne kapkodhatna egy gonosz hős tolvajokat, miért ne játszhatna babysittert vagy bérvadászt.

A játékban négy játékos karakter közül választhatunk, akik alapjában véve mások, mint a megszokott hősök. Választhatunk nyeszlett irodakukac fejű karaktert vagy éppen Mari nénit a konyhából, hogy a négyből csak a két legfurábbat említsem. A választás az alapskilleket befolyásolja, de komolyabb különbség nincs köztük, mindegyikkel lehetséges bármelyik irányba fejlődni, maximum kevésbé lesznek jók eleinte. A varázslóiskolában indulásként választhatunk három mágikus vonalat, ami később szintén bővíthető, de érdemes három olyat összekombinálni, amivel életben lehet maradni az első néhány szinten.

A tizenkét mágia három csoportra van osztva. Az első csoport az elementális mágia, főként támadásra kihegyezve: tűz, víz, levegő és föld. Ezek a klasszikus tulajdonságcsoportokat hordozzák magukban, mint a tűz esetén a gyulladás, terület sebzés, vagy a lassítás, fagyasztás a víznél. A második csoportban a csont, idézés, pentagram és alkímia, melyek főként segítő varázslatokkal rukkolnak elő. A pentagramokkal például mindenféle jóságot varázsolhatunk magunk köré egy körben, mint gyógyítás, védelem, de létrehozhatunk erőtereket, amikbe be lehet menni, de ki nem, vagy épp fordítva.


A harmadik csoportban pedig a fény, áldás, átok és vér mágia található, melyek szintén extra dolgokat rejtegetnek. A fény érdekes módon itt nem a gyógyítás, hanem a radioaktivitás szinonímája, az áldás természetesen a gyógyításhoz és jóságos hatásokhoz (buff) eszköz, az átkokkal természetesen az ellenfelet gyengíthetjük sokféle módon, a vér mágia pedig sebeket okoz vagy éppen sebzést fog fel.

Sajnos a választáskor a játékban semmilyen segítség nem áll rendelkezésre (a kézikönyvet leszámítva), hanem in medias res, az első feladat a három mágia kiválasztása. Persze amennyiben harcos karaktert szeretnénk, akkor is kell mágiára szavazni, akkor érdemes olyanokat keresni, amik kiegészítő és nem sebző fajták. A kombinációk száma igen nagy, s mivel a későbbiekben is bármelyikhez hozzá lehet fogni, ezért mindenki ízlésének megfelelő variációt állít össze. Saját tapasztalatok szerint bármelyik támadó mágia körülbelül hasonló sikert jelent hosszútávon, de mindenképp érdemes már az elején valamelyik gyógyításra is alkalmas fajtát is felvenni. A blessing mellett a pentagram is hatásos, sőt a legjobb, ha a gyógyító varázslat mindkettőből megvan. Alkímiával pedig gyárthatunk magunknak italokat, ami nem rossz döntés, mert azonnal gyógyít, folyamatosan venni viszont nagyon drága lenne. A mágia mellett még van néhány extra képesség is, mint a javítás, mesteri fegyver- vagy páncélhasználat, kereskedő skill, illetve a teleportálás. Ezen kívül látványos és hasznos dolog is egyben az átalakulás, ami nem tudatos választás eredménye, hanem a játékstílus és a használt varázslatok függvényében átalakulhat a fej, láb, test...stb. Egy igazán gonosz tűzvarázsló nagyon vagány lesz a végére, míg egy jóságos levegő mester inkább kicsit földöntúlinak tűnik majd.

A küldetéseket a szokott módon nem játékos karakterek adják szerte a világban, mely városokból és köztes területekből áll. A városokban maximum akkor lesz ellenségünk mindenki, ha sikerül egy lakót hidegre tenni, a kinti világban viszont szörnyek és gonosz lények ugranak nekünk már érkezéskor. A területek között teleportokkal lehet közlekedni, közvetlen átsétálgatás nincs, mint mondjuk a Diabloban. Az érkezéskor gyakorlatilag el is tudjuk dönteni, hogy kellően magas szinten állunk e ahhoz, hogy arra a vidékre keveredjünk, hiszen az ott lévő szörnyek szinte teljes repertoárja esik nekünk a kapu túloldalán. Amennyiben sikerül őket lemészárolni, akkor érdemes szisztematikusan végighentelni az egész területet, hogy kellő szintet lépjünk a következő helyekhez. A fő küldetésszálat már a játék elején megkapjuk és végig történni fognak ezzel kapcsolatos dolgok, de nem érdemes nagyon előre szaladni velük, mert gyakori elhalálozás lehet a vége.


A mellékküldetések közül a legtöbb egy adott területre szól, amennyiben kilépünk onnan, akkor később újra fel kell venni, ha teljesíteni akarjuk. Itt megtalálhatóak a gyűjts össze valamennyi ezt-azt, hozz annyi akármit és ölj meg néhány nem tudom mit típusú küldetés. Vannak izgalmas vagy inkább idegesítő darabok is, mint a szedd össze a 6 gyereket anyunak, mert ebédelnének. Ilyenkor meg kell érinteni a kis NPC-ket, akik egy ideig követnek minket, ha pedig mind megvan, akkor lehet visszamenni anyuhoz. Ez később goblinokkal és más lényekkel is ismétlődik, extra skill vagy varázslat pontokat kaphatunk érte, de szerintem nem éri meg a fáradtságot.

Sokkal emberibb, ha az egyéb normális módon teljesíthető küldetésekkel és a területek teljes megtisztításával operálunk. 4-8. szint után már elegendő varázslatunk lesz ahhoz, hogy könnyedén túléljünk mindenféle támadást és ha nem bambulunk el, akkor a húzós szituációkból is ki lehet menekülni. Az ellenfelek a területeken körülbelül ömlesztve vannak vegyesen. Eleinte csak farkasok és skorpiók, majd később mindenféle humanoidok, gyíkok, sárkányok és többek közt tehénfaló vérnyulak is az életünkre törnek. A lágy humor a lények kreálásakor is megszállta a készítőket, vannak vicces jószágok majd minden szinten.

A játék egyébként négy fejezetből áll, ami négy nagy térképet és körülbelül 50-60 különálló területet jelent. Nem mindegyik terület különbözik egymástól, hiszen eleinte egy sivatagos részen, illetve bányákban kell küzdeni, de később füves réteken, elf stílusú terepen, havas és pokolszerű helyeken is megfordulunk majd. Az ellenfelek többsége teljesen normális, egy idő után tudni fogjuk, mi a jó taktika ellenük, de szétszórva találunk elit szörnyeket is, akik valamilyen extra képességgel rendelkeznek és sokkal erősebbek is. A legidegesítőbb figura viszont az úgynevezett looter, aki tisztes távolságból követ, figyel és szedi össze az otthagyott javakat.


Ez akkor lehet ciki, mikor elhalálozunk és minden pénzünket, ami kiesett, illetve a tárgyainkat lenyúlja. Utána hajkurászhatjuk örökké, hiszen gyógyítja magát, pajzsot von maga köré és elfut vagy elteleportál. Őszintén szólva nekem nem sikerült kinyírni még akkor sem, mikor 9000 aranyomat vitte magával. Az elég fájdalmas volt. Halálkor szerencsére nem esik le rólunk minden cuccunk, hanem csak 1-1 darab, illetve az összes pénzünk. A játék elején viszont ki lehet választani, hogy halhatatlan legyen a karakterünk vagy halandó. A kettő közt a különbség, hogy halál esetén az előbbi a legközelebbi portálnál újraéled és nincs game over.

Nem is lenne igazán jó játék, ha nem lennének az elit szörnyeken túl is főellenségek. Ők a halandó karakterről jutottak eszembe, hiszen ellenük egy túl alacsony szintű karakterrel lehetetlen életben maradni, viszont sok-sok újraéledés árán legyőzhetőek lennének. Igazán ellenük jön jól a nekromata képesség, amennyiben a főellenség mellett vannak kisebb lények, akiket élőhalottakká varázsolhatunk két lépcsőben. Grafika: Meglepően szép látványvilág és változatos tájak, tereptárgyak és effektek jellemzik a játékot. A felülnézet nem rontja el a látványt, a zoom funkcióval gyönyörködhetünk a csatákban, igaz taktikailag a legtávolabbi nézet lesz praktikus. A fény és árnyékhatások teljes arzenálját bevetették, a textúrák megfelelő részletességűek, de ennek ellenére nem kíván atomerőművet, egy mai jobb gépen teljesen simán, gyorsan fut. A fejezetek közötti átvezető animációk igaz nem túl meggyőzőek (szépek csak rövidek és unalmasak), viszont a küldetések közbeni játékmotorral működő átvezetők kárpótolnak mindenért. Az ötödik csillagot nálam pedig a kreatív, ötletes megoldások tették fel az értékelésre, mint a halálkor lefolyó vér. Legtöbbször nem elég minden csilli-villi effektet bedarálni egy játékba, hanem ötletesség is kell hozzá.

Játszhatóság: Mivel jók és gonoszok is lehetünk, ezért legalább kettő oldalt vihetünk végig, bár ezek után a semleges oldal nem rejteget majd túl sok meglepetést (a fő küldetésvonal elhalványul). Ugyanakkor nagyon sokáig okoz élvezetet különböző karakterekkel végigvinni akár többször is a játékot, akkor is ha a szüntelen öldöklés teljesen monoton. Egy fárasztó nap után biztosan sokan ülnek le olyan játékkal játszani, ahol nem sokat kell gondolkodni, de az adrenalint tolja a szervezetbe. Ez tökéletesen ilyen. Azok számára, akik kihívást, logikát vagy komoly történeti szálat keresnek, azoknak nem ez a játék lesz a nagy szerelmük.

Kezelőfelület: Ugyan teljesen átlátható és közepesen bonyolult csak a menürendszer, a mágiahasználat komplexitása miatt mégis kicsit gyengék a lehetőségek. Egy World of Warcrafthoz szokott játékos számára a nem testreszabható kezelőfelület kicsit visszás lehet, pedig a sok varázslatot jól lehetne kombinálni. Vagyis még jobban, mint 1-9-ig kioszott számbillentyűkre állítva a kiválasztásukat. A sok klikkelgetés közben is előfordulhatnak problémák, nem mindig oda lő, ahová szeretnénk, igaz van egy kis célzás rásegítés a biztos lazulás érdekében. A kameramozgatás, scroll és egyéb funkciók viszont teljesen korrektek, minden könnyen tanulható és rutinná változtatható 1-2 óra alatt is.

Hangok és zene: A hangeffektek nem okoznak kiemelkedő élvezetet, de nem is rosszak és ugyanez mondható el a zenéről is. 5-8 óra után inkább ennél a játéknál is áttértem a saját muzsikák hallgatására, annak ellenére, hogy nem idegesítettek, hanem inkább csak untattak a gyári szólamok. A beszédhangok teljesen rendben vannak, külön gratula a szintén humorforrás Modo szinkronjához, aki nem kicsit hajaz a Gyűrük Ura Smeagoljára.

Nehézség, AI: A koca játékosoktól, a véraddiktokig mindenki megtalálhatja a neki való nehézségi fokozatot, amit azzal is lehet cifrázni, hogy tempósabban halad valaki vagy éppen teljes népírtást végez és magasabb szinteken vág neki az újabb területeknek. Sajnos az ellenfelek szintje nem látszik, de jól érezhető, hogy az eleinte kínkeservesen leölt jószágok később már csak 1-2 lövést bírnak ki. A képességek fejlesztése érdekes, hiszen nagyon sok pontot pakolva ugyanarra, később már nem lesz olyan nagy a fejlődés, de nagyon szétszórva a pontokat viszont nem leszünk erősek igazán semmiben. Sokféleképp neki lehet állni a fejlődésnek, így a nehézség nemcsak az első választáson múlik. A mesterséges intelligencia viszont kicsit egysíkú, nem sok variáció létezik. Van amelyik elfut ha veszít vagy ha túl messzire húztuk, de a legtöbb ellenség a mágnes módszert követi.

Összegzés: Nagyon komoly Diablo pótló eszköz, szerencsére kellemes grafikával, élvezhető történettel és komoly variációs lehetőségekkel. Kicsit sajnálatos, hogy néhány klasszikus karakterosztály kimaradt a játékból, de ez a komplex variálható megoldás is rejteget sok izgalmat, főleg a kicsit megkutyult mágiamix mellett. Nem lesz egy korszakalkotó játék, de nem is tűnhet el a süllyesztőben egyhamar. Aki rákattan, annak legalább 1-2 hétre kikapcsolódást jelent, akik viszont nem úgy cserélgetik a játékaikat mint a zoknijukat, azok akár hosszabb távra is számíthatnak rá. Nem egy WoW élmény persze, de aki még mindig egyedül szeret játszani, annak mindenképp jó megoldás.

Kapcsolódó letöltések:

Demó