Hunter
Alkalmatlanok a féreglyukak az áthaladásra
A sci-fi-rajongóknak nem kell bemutatni az úgynevezett féreglyukakat. Ezek az elméleti alagutak meggyorsíthatják az űrutazásokat, sőt, akár egy időgépet is eredményezhetnek, azonban két újonnan napvilágot látott tudományos elemzés szerint is igen rázósnak tűnik a rajtuk áthaladás.
Röviden összefoglalva: a féreglyuk az univerzum két távoli pontját köti össze. A téridő meghajlásával a két pont fedésbe kerül egymással. Azonban ahhoz, hogy ez a kvantummechanikai jelenség fennmaradjon, szükség van az anyag egy ismeretlen formájára. Az úgynevezett egzotikus anyag negatív nyomást fejt ki, azaz ha egy léggömböt ezzel töltenénk meg, akkor leeresztene. Roman Buniy és Stephen Hsu, az Oregoni Egyetem munkatársai ennek az anyagnak a tulajdonságait tanulmányozta két elméleti féreglyuk típus esetében.
Az első típus alapvetően engedelmeskedik a klasszikus fizika törvényeinek és nem ingadozik az időben, míg a második a kvantummechanika szabályait követi, így több a bizonytalansági tényező is. Esetükben nincs garancia arra, hogy aki belép, az a kívánt helyen fog kilépni térben vagy akár időben, és ez minden egyes áthaladásra igaz, tehát arra sincs garancia, hogy a kiindulási pontra térünk vissza. A veszély természetesen a féreglyuk végpontjában rejlik, ennek ingadozása olyan helyekre vihet el, ami számunkra egyáltalán nem kívánatos.
A kutatók ezért mindeddig úgy vélték, a klasszikus féreglyukak jelentik a biztonságos megoldást, azonban Buniy és Hsu online publikációjában azt bizonyítják, hogy ezek a klasszikus objektumok is instabilak. Hsu szerint, ha valaki egy kissé meglökdösi az alagutat, akkor a rendszer darabjaira hullik, akár egy roskadozó híd, amikor az ember megkísérli az átkelést. A megállapítás egy korábbi tanulmányukon alapul, mely szerint azok a rendszerek, amelyek megsértik a nullenergia-állapot alapelveit, azok instabilak. A téridő az egzotikus anyaggal való kombinációja alapból ebbe a kategóriába tartozik.
Egy másik tanulmányban egy brit-amerikai páros, Chris Fewster és Thomas Roman más megközelítésből vizsgálta meg a kérdést. Elemzésük többek között azt a feltevést vette górcső alá, hogy egészen kis mennyiségű egzotikus anyaggal nyitva lehet tartani egy féreglyuk nyílását. Még ha sikerülne is megépíteni egy ilyen téridő-alagutat, számításaik szerint a nyílás valószínűleg túl kicsi lenne az időutazáshoz. Fewster beszámolója szerint elméletben lehetséges lenne óvatosan finomra hangolni a féreglyuk geometriáját, úgy hogy nyílása elég nagy legyen egy ember számára, azonban a finomhangolás egyetlen proton esetében is nagy munkát jelent, így egy emberre szabott féreglyuk elkészítése teljesen lehetetlennek tűnik.
Röviden összefoglalva: a féreglyuk az univerzum két távoli pontját köti össze. A téridő meghajlásával a két pont fedésbe kerül egymással. Azonban ahhoz, hogy ez a kvantummechanikai jelenség fennmaradjon, szükség van az anyag egy ismeretlen formájára. Az úgynevezett egzotikus anyag negatív nyomást fejt ki, azaz ha egy léggömböt ezzel töltenénk meg, akkor leeresztene. Roman Buniy és Stephen Hsu, az Oregoni Egyetem munkatársai ennek az anyagnak a tulajdonságait tanulmányozta két elméleti féreglyuk típus esetében.
Az első típus alapvetően engedelmeskedik a klasszikus fizika törvényeinek és nem ingadozik az időben, míg a második a kvantummechanika szabályait követi, így több a bizonytalansági tényező is. Esetükben nincs garancia arra, hogy aki belép, az a kívánt helyen fog kilépni térben vagy akár időben, és ez minden egyes áthaladásra igaz, tehát arra sincs garancia, hogy a kiindulási pontra térünk vissza. A veszély természetesen a féreglyuk végpontjában rejlik, ennek ingadozása olyan helyekre vihet el, ami számunkra egyáltalán nem kívánatos.
A kutatók ezért mindeddig úgy vélték, a klasszikus féreglyukak jelentik a biztonságos megoldást, azonban Buniy és Hsu online publikációjában azt bizonyítják, hogy ezek a klasszikus objektumok is instabilak. Hsu szerint, ha valaki egy kissé meglökdösi az alagutat, akkor a rendszer darabjaira hullik, akár egy roskadozó híd, amikor az ember megkísérli az átkelést. A megállapítás egy korábbi tanulmányukon alapul, mely szerint azok a rendszerek, amelyek megsértik a nullenergia-állapot alapelveit, azok instabilak. A téridő az egzotikus anyaggal való kombinációja alapból ebbe a kategóriába tartozik.
Egy másik tanulmányban egy brit-amerikai páros, Chris Fewster és Thomas Roman más megközelítésből vizsgálta meg a kérdést. Elemzésük többek között azt a feltevést vette górcső alá, hogy egészen kis mennyiségű egzotikus anyaggal nyitva lehet tartani egy féreglyuk nyílását. Még ha sikerülne is megépíteni egy ilyen téridő-alagutat, számításaik szerint a nyílás valószínűleg túl kicsi lenne az időutazáshoz. Fewster beszámolója szerint elméletben lehetséges lenne óvatosan finomra hangolni a féreglyuk geometriáját, úgy hogy nyílása elég nagy legyen egy ember számára, azonban a finomhangolás egyetlen proton esetében is nagy munkát jelent, így egy emberre szabott féreglyuk elkészítése teljesen lehetetlennek tűnik.