Hunter
Égető kérdéssé vált az űrsugárzás
Az űrben tapasztalható sugárzás és az űrhajósokra gyakorolt hatásainak kérdése fellángolni látszik, mivel a Nemzetközi Űrállomás (ISS) bővülésével egyre gyakoribbaká válnak az emberi űrrepülések.
Legutóbb néhány hónappal a múlt hét végi indulás előtt a NASA egészségügyi okokra hivatkozva kivonta Donald Thomas-t a hatodik expedíció legénységéből. Helyettese, Donald Pettit csatlakozott Ken Bowersox parancsnokhoz és Nyikolaj Budarin repülési mérnökhöz és az öt hónapig tartó küldetéshez, ami hétfő reggel kezdődött meg.
A NASA elzárkózott Thomas esetének kommentálásától, azonban kétségtelen, hogy a sugárzás nagy jelentőségű kérdéssé nőtte ki magát. Jövőre egy 44 millió dolláros kutató központot nyit az űrhivatal a Brookhaven Nemzeti Laboratóriumban, ahol szimulálhatják az űrbeli sugárzási környezetet, tanulmányozva hatásait az élő organizmusokra és tesztelhetik a megelőzésre szolgáló technikákat, a különböző pajzsokat és biokémiai anyagokat.
"Ez nem egy egyszerűen megoldható tudományos probléma" - mondta Paul Todd, az Amerikai Gravitációs és Űrbiológiai Társaság elnöke a sugárzást tárgyaló szimpóziumon Cape Canaveralban.
A NASA jelenleg egy elég bonyolult formulával állapítja meg az űrhajósokat érő sugárzást, és azt hogy egy-egy küldetés mennyiben minősül a sugárzást tekintve veszélyesnek. Mivel az ismeretek a sugárzási környezetről és hatásairól az emberi testre elég szegényesek, a NASA a sugárzási határvonalat a rák kialakulásának a Földön megállapított kockázati értékének háromszorosában húzta meg. Éppen ezért mindeddig egy ISS legénységi megbízás egy alkalomra szóló munka volt.
A fiatalabb nők különösen érzékenyek az űrsugárzás által okozott sejt és szövet károsodásra. A legnagyobb veszélyt a mellrák kialakulása jelenti, mondta Francis Cucinotta, a houstoni Johnson Űrközpont sugárzástani részlegének igazgatója. A férfiak teste kevésbé érzékeny a sugárzásra, de még így is egy átlagos 45 éves férfi csak 250 napot lenne képes eltölteni az űrben, mielőtt beleütközne a NASA határaiba. A Földön a légkör pajzsként veszi körül a bolygót, megvédve a veszélyes égi sugárzástól, ami három fő forrásból érkezik: a Napból, a Föld mágneses mezejében foglyul esett részecskékből, és a nagy energiájú kozmikus sugarakból, utóbbi jelenti a legkomolyabb egészségügyi veszélyt az űrhajósok számára.
Az űrhivatal célja a sugárzási előrejelzések javítása, a kockázati tényezők jobb számszerűsítése, és ellenintézkedések foganatosítása, hogy az űrhajósok űrben tölthető idejét átlagban 380 napra növeljék, összegzett Walter Schimmerling, a NASA sugárzási programjának vezetője.
A jelenlegi sugárzási előrejelzések az atombomba túlélők tanulmányozásából származnak, ami nem könnyen alkalmazható hosszabb távú, kisebb energiájú sugárzási dózisok prognosztizálása esetén, amivel az űrben kell szembenéznünk. "Valójában nem ismerjük a sugárzás biológiai hatásait" - mondta Cucinotta. "Azonban megvannak az eszközeink a probléma megoldására."
Legutóbb néhány hónappal a múlt hét végi indulás előtt a NASA egészségügyi okokra hivatkozva kivonta Donald Thomas-t a hatodik expedíció legénységéből. Helyettese, Donald Pettit csatlakozott Ken Bowersox parancsnokhoz és Nyikolaj Budarin repülési mérnökhöz és az öt hónapig tartó küldetéshez, ami hétfő reggel kezdődött meg.
A NASA elzárkózott Thomas esetének kommentálásától, azonban kétségtelen, hogy a sugárzás nagy jelentőségű kérdéssé nőtte ki magát. Jövőre egy 44 millió dolláros kutató központot nyit az űrhivatal a Brookhaven Nemzeti Laboratóriumban, ahol szimulálhatják az űrbeli sugárzási környezetet, tanulmányozva hatásait az élő organizmusokra és tesztelhetik a megelőzésre szolgáló technikákat, a különböző pajzsokat és biokémiai anyagokat.
"Ez nem egy egyszerűen megoldható tudományos probléma" - mondta Paul Todd, az Amerikai Gravitációs és Űrbiológiai Társaság elnöke a sugárzást tárgyaló szimpóziumon Cape Canaveralban.
A NASA jelenleg egy elég bonyolult formulával állapítja meg az űrhajósokat érő sugárzást, és azt hogy egy-egy küldetés mennyiben minősül a sugárzást tekintve veszélyesnek. Mivel az ismeretek a sugárzási környezetről és hatásairól az emberi testre elég szegényesek, a NASA a sugárzási határvonalat a rák kialakulásának a Földön megállapított kockázati értékének háromszorosában húzta meg. Éppen ezért mindeddig egy ISS legénységi megbízás egy alkalomra szóló munka volt.
A fiatalabb nők különösen érzékenyek az űrsugárzás által okozott sejt és szövet károsodásra. A legnagyobb veszélyt a mellrák kialakulása jelenti, mondta Francis Cucinotta, a houstoni Johnson Űrközpont sugárzástani részlegének igazgatója. A férfiak teste kevésbé érzékeny a sugárzásra, de még így is egy átlagos 45 éves férfi csak 250 napot lenne képes eltölteni az űrben, mielőtt beleütközne a NASA határaiba. A Földön a légkör pajzsként veszi körül a bolygót, megvédve a veszélyes égi sugárzástól, ami három fő forrásból érkezik: a Napból, a Föld mágneses mezejében foglyul esett részecskékből, és a nagy energiájú kozmikus sugarakból, utóbbi jelenti a legkomolyabb egészségügyi veszélyt az űrhajósok számára.
Az űrhivatal célja a sugárzási előrejelzések javítása, a kockázati tényezők jobb számszerűsítése, és ellenintézkedések foganatosítása, hogy az űrhajósok űrben tölthető idejét átlagban 380 napra növeljék, összegzett Walter Schimmerling, a NASA sugárzási programjának vezetője.
A jelenlegi sugárzási előrejelzések az atombomba túlélők tanulmányozásából származnak, ami nem könnyen alkalmazható hosszabb távú, kisebb energiájú sugárzási dózisok prognosztizálása esetén, amivel az űrben kell szembenéznünk. "Valójában nem ismerjük a sugárzás biológiai hatásait" - mondta Cucinotta. "Azonban megvannak az eszközeink a probléma megoldására."