Gondolom mindannyiotok teljes mértékben tisztában van azzal, hogy tulajdonképpen mi is az az MP3, azaz MPEG Layer 3, hiszen ez a digitális hangtömörítési technológia, illetve fájlformátum már évek óta ismert a számítógéppel rendelkező felhasználók körében. Az ember fogja az audio CD-t, behelyezi a CD-ROM-ba és a grabbelés, majd a tömörítés után lényegében már pillanatok múlva ott figyel a merevlemezen az eredeti zenei anyag töredékére összenyomott zenefájl, mely a megfelelő enkóder és tömörítési beállítások alkalmazása révén szinte az eredetivel azonos hangminőséget biztosít. Persze a vájtfülűek azért még a legextrémebb esetekben is képesek megkülönböztetni egymástól az eredeti és a már betömörített felvételt. Ezzel minden rendben is lenne, azonban az ember mégsem viheti mindenhova a jó pár kilós számítógépét az egyik legkedveltebb MP3 lejátszó szoftverrel, a Winamppel együtt, ha esetleg házon kívül, például a metrón szeretné hallgatni kedvenc zenei felvételeit.

Az MP3 technológia villámgyors térnyerését követően éppen ezért a világ minden tájáról elkezdtek szivárogni a hordozható MP3-lejátszók, melyek a kezdetekben szinte kizárólag flashmemóriákon tárolták a beléjük töltött MP3 fájlokat, és hát valljuk be, ezen elsőgenerációs termékek még nagyon sok kívánnivalót hagytak maguk után, magas árukról nem is beszélve. Az idő azonban az MP3 technológiának dolgozott, így manapság az MP3-lejátszók már kiváló konkurenciát jelentenek a korábban szebb napokat is látott walkmaneknek, discmaneknek, valamint MiniDisk-lejátszóknak. Manapság tehát már a flashmemóriás MP3-lejátszók is sokkal többet tudnak és olcsóbbak is 1-2 évvel ezelőtt napvilágot látott elődeiknél, valamint a normál audio CD-k, valamint MP3 fájlokkal teli CD-R lemezek lejátszására képes eszközök is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Külön kategóriát képeznek a merevlemezzel szerelt MP3-lejátszók, melyek a legtöbb esetben asztali, vagyis hifitoronyba illeszkedő méretesebb eszközök, de a közelmúltban megjelentek a hordozható merevlemezes MP3-lejátszók is.

A teszt

Mostani tesztünk arra próbál választ adni, hogy az újabb flashmemóriás eszközök mennyit fejlődtek elődjeikhez képest, illetve, hogy a CD-s MP3-lejátszók mennyivel tudnak többet az értelemszerűen kisebb tárolókapacitással megáldott memóriás eszközöknél. Kijelenthetjük, hogy manapság már szinte minden kisebb-nagyobb tajvani cég gyárt MP3-lejátszókat, hiszen elég csak egy pillantást vetni a hazai számítástechnikai kiskereskedések árlistáira, és máris tisztában leszünk azzal, hogy a piac lassan kezd telítődni. Tesztünkbe ebből az elég széles kínálatból három lejátszót választottunk, egy viszonylag ismeretlen távol-keleti gyártó két modelljét, valamint egy nevesebb német cég egyik lejátszóját. A tesztre kapott készülékeket különböző zenei stílust képviselő és különböző tömörítettségi szintű MP3 fájlokkal teszteltem. Először mindig a lejátszók saját fülhallgatóit vettem fülembe, illetve fülemre, majd később egy minőségibb Sony fejhallgatót is bevetettem az ügy érdekében. A Line-out kimenettel rendelkező lejátszókat egy Technics erősítő megfelelő bemenetére csatlakoztattam.

A tesztalanyok

Tesztünkre a következő delikvensek érkeztek: jaz Piper MVR64P, jazz Piper MCD650A, Terratec M3Po go. A felsorolásban nem véletlenül elírás műve, hogy az első tesztalany neve egy z-vel, a másodiké pedig két z-vel íródott, ugyanis az eredetileg jaz Piper névre hallgató kis szingapúri cég a közelmúltban névváltoztatáson esett át, mert a cég marketingesei úgy gondolták, hogy a jazz Piper név minden szempontból előnyösebb. Ebből már könnyen kikövetkeztethető, hogy az MVR64P a cég korábbi modellje, az MCD650A pedig már a cég névváltoztatás utáni terméke. A kis szingapúri cégről annyit érdemes tudni, hogy az 1999-es tajpeji Computex kiállításon debütált újdonságaival, azóta pedig számos új fejlesztéssel rukkolt elő. A Terratec céget úgy gondolom senkinek sem kell bemutatnom, hiszen a német cég kiváló minőségű termékei már szerepeltek korábbi tesztjeinkben. És akkor most csapjunk a lovak, akarom mondani az MP3-lejátszók közé, és nézzük magát a tesztet! jaz Piper MVR64P

A három tesztalany közül elsőként a számomra legszimpatikusabb külsővel rendelkező jaz Piper MVR64P-t csomagoltam ki a dobozából, melynek kinyitásakor a doboz fülén egy takaros kis felirat rögtön arra figyelmeztetett, hogy az audio CD-k zeneanyagainak, valamint az MP3 fájloknak illegális másolását a törvény bünteti. Rendben, tudomásul van véve a dolog. A dobozból ezek után a következőket sikerült kibányásznom: magát a gyönyörű kis ezüstmetál színű lejátszót, egy fülhallgatót, két darab AAA elemet, egy övcsatot, egy pároldalas leírást, egy CD-t, valamint egy egyméteres adatkábelt.

A jaz Piper MVR64P-ről méretei révén azonnal kiderül, hogy nem egy CD-s, hanem egy flashmemóriás MP3-lejátszóról van szó, hiszen az MVR64P tesztünk egyértelműen legkisebb alanya. Az elemek és az övcsat nélkül mindössze 86 grammos tömegű lejátszóban 64 MB integrált memória bújik meg, mely természetesen tovább bővíthető a lejátszó alsó részén található memóriabővítő slotba dugható SmartMedia Cardok (3,3 V) segítségével. Itt kell megjegyeznem, hogy a flashmemóriák ára az utóbbi időkben szerencsére meredek zuhanásba kezdett, így nem szabad kapásból elítélni egy ilyen memóriás lejátszót, mondván: mire elég manapság 64 MB memória? Tény, hogy 64 MB nem 640 MB, de azért egy nagyobb kapacitású memóriakártyával kiegészítve elég sok számot vihetünk magunkkal, lényegében bárhová. A flashmemória írhatósága, törölhetősége révén a kis lejátszó fejlesztői a diktafon (ADPCM) funkcióról sem felejtkeztek meg, így ennek segítségével 64 MB-on maximálisan négyórányi hangfelvételt rögzíthetünk. A felvételeket a lejátszóba integrált parányi mikrofon segítségével készíthetjük el, minőségük pedig egyáltalán nem is rossz.


Tesztalanyaink közül csak a jaz Piper MVR64P-ben volt FM-tuneres rádió, mely auto-scan funkciója révén pillanatok alatt megtalálja a körzetünkben fogható rádióadókat, de természetesen manuálisan is beállítható a tizenöt csatorna frekvenciája. A rádió hangminősége sajnos elég gyenge, de legalább adva van a lehetőség, hogy bármikor meghallgassuk a legfrissebb híreket. Ugyancsak az MVR64P egyedülálló tulajdonságai közé tartozik az 500 telefonszám tárolására képes telefonkönyv szolgáltatás, persze az már más kérdés, hogy napjainkban, a mobiltelefonok érájában ennek mennyi a gyakorlati haszna.

Az egyébként kilencórányi folyamatos lejátszásra képes eszköz leírása minden lényeges dolgot közöl, azonban számos hiba található benne, mely némi bonyodalmat okozhat a kezdőbb felhasználók számára. A mellékelt CD-n a jaz Piper Desk szoftver, egy digitalizált dokumentáció, a MusicMatch szoftver 5.0-s verziója, valamint egy enkóder található.


A jaz Piper MVR64P bekapcsoláskor (PLAY gomb) tudatja a gazdájával, hogy mennyi integrált és mennyi kiegészítő memória található benne. A kijelző három soros, és minden lényeges információ leolvasható róla, azaz kiírja az éppen játszott szám előadóját, címét, teljes hosszát, hátralévő idejét, tömörítettségi szintjét, valamint a hangerő és az elemek töltöttségi szintje is folyamatosan figyelemmel kísérhető. A lejátszó közepén található többfunkciós billenőkapcsoló sajnos elég bizonytalanul mozgott, a többi kezelőszervvel azonban nem volt probléma. A lejátszó felső részén található a DSP nevet viselő gomb, melynek segítségével különböző előre eltárolt (Normal, Pop, Rock, Classic, Club, Live, Hall), illetve szabadon állítható ekvalizer beállítások között váltogathatunk. Itt lehet beállítani a készülék hangzatos, 3D Suround nevet viselő szolgáltatását, melynek azonban nem sok értelmét láttam, hiszen lényegében egy kis visszhang ráadásával próbál 3D-s hatást kelteni, miközben a magas és közép hangok eléggé eltorzulnak. Ugyancsak itt található a lejátszó digitális hangerőszabályzója, valamint fülhallgató csatlakozója. A fülhallgató hangminőségével meg voltam elégedve, persze korántsem kristálytiszta hangzásról van szó, de azért a középkategóriában bőven megfér. Az eszköz jobb oldalán található egy HOLD kapcsoló, mely gondolom mindenki számára ismerős, hiszen ezzel lehet lezárni a készülék gombjait, ami például az ember zsebében nagyon jól jöhet.

A jaz Piper MP3-lejátszási hangminősége tökéletes, ám a számokban történő tekerés lehetne némileg gyorsabb is. Lehetőség adódik arra, hogy a számokban kijelöljünk két pontot, miután a jaz Piper a két pont közötti részt fogja játszani egymás után megállás nélkül. A számítógép párhuzamos portján és a mellékelt kábelen keresztül tölthetjük át kedvenc MP3 fájljainkat a kis eszközbe, azonban a csatlakozóval nem árt vigyázni, ugyanis nekem a második-harmadik csatlakoztatás után gyönyörűen letört egy kis darab a kábel lejátszó felőli részéből. A párhuzamos port némileg behatárolja az áttöltési sebességet (1,3 Mbps), azonban a lejátszóhoz beszerezhető egy USB adapter is. Ha már a kiegészítőknél tartunk, említést kell tegyek a lejátszóhoz csatlakoztatható DSC nevet viselő digitális fényképező modulról, melynek segítségével az integrált memóriára 105 darab 640 x 480 pixeles felbontású fénykép készíthető. A jaz Piper MVR64P ára 39920 Ft + ÁFA. jazz Piper MCD650A

Tesztünk második alanya az immár "zz"-vel írandó jazz Piper MCD650A típusú MP3-lejátszó, mely apróbb testvérétől eltérően nem flashmemóriáról, hanem CD-kről képes a zeneszámok megszólaltatására, annak minden előnyével és természetesen minden hátrányával. A nem túl dizájnos narancssárga alaptónusú dobozban a következők kaptak helyet: maga a lejátszó, egy a korábban tesztelt jaz Piper lejátszóéhoz nagyon hasonló fülhallgató, egy jack-RCA átalakító kábel, egy 4,5 V-os hálózati adapter, két 1300 mAh-s feltölthető akkumulátor és egy párlapos leírás. Ha már szóba került, említést kell tennem a kizárólag a lényegre szorítkozó dokumentációról, melynek szűkszavúsága azonban érthető, hiszen a lejátszó nem rendelkezik kismilliónyi funkcióval, vagyis nem kell túl sokat magyarázni a kezelését.

Amikor először kézbe vettem a jazz Piper MCD650A-t, valahogy egyből az jutott eszembe, hogy nem egy túl minőségi terméket fogok a kezemben. Mondom ezt azért, mert véleményem szerint ezen a lejátszón a lehető legolcsóbb műanyag elemeket alkalmazták, melyek a lejátszó egyes részein - vélhetően a design miatt - ráadásul még átlátszóak is. Persze elképzelhető, hogy valakinek pont ez a vékony és átlátszó műanyag jön be, mindenesetre az én tetszésemet egyáltalán nem nyerte el, ráadásul eléggé zavaró volt, hogy amikor megfogtam a lejátszót egy kicsit mindig megroppant, nyekergett. Summa summarum, a jazz Piper MCD650A kivitelezése elég sok kívánnivalót hagy maga után.

Ezután és az elemek behelyezése után elcsúsztattam a lejátszó elülső részén található OPEN feliratú tolókapcsolót, melyre a nagy vehemenciával kivágódó felsőrész volt a válasz, mely a nyitás után egy pár centiméteres amplitúdójú lengésbe kezdett, végül pedig megpihent nyugalmi állapotában. A CD-k behelyezésével semmi probléma nem volt, kivételük azonban már problémásabb, ugyanis elég nehéz a lemezek alá nyúlni.

A PLAY gombbal történő bekapcsolást követően a lejátszó összeszámolja, hogy hány darab MP3 fájl található a behelyezett CD-R, illetve CD-RW lemezen, ha pedig bizonyos időn belül nem indítjuk el a lejátszást, akkor a szerkezet automatikusan kikapcsol, mely az elemeknek mindenképpen jót tesz. Ha már a kijelzőnél tartottunk, el kell mondjam, hogy egy kis méretű, egy soros, numerikus kijelzővel van dolgunk, mely nem képes sem az MP3 zenék előadójának, sem címének a kiírására. Ennek következtében csak a zenei felvételek időtartama, sorszáma, az elemek töltöttségi szintje, valamint az egyéb apróbb funkciók tekinthetők meg a kijelzőn.

Szerencsére a zeneszámok sorszámát könnyen változtatni lehet, tehát nem kell százszor megnyomni egy gombot ahhoz, hogy a századik fájlra ugorjunk. Mondanom sem kell, hogy a készülék tökéletesen alkalmas a normál audio CD-k lejátszására is.

A jazz Piper MCD650A lejátszón a szokásos fejhallgatókimenet mellett egy line-out kimenet is helyet kapott, melynek minőségével nem voltam túlságosan megelégedve, a mellékelt fülhallgatónak azonban sikerült nagyjából ugyanolyan szinten teljesítenie, mint a fentebb ismertetett lejátszó fejhallgatójának. A szokásos HOLD gomb, valamint az analóg hangerőszabályzó mellett található a Digital Bass Boost aktiválására hivatott gomb, melyet feltétlenül érdemes bekapcsolni, ugyanis enélkül elég szegényes mély hangokat képes csak kicsiholni magából a szerkezet, ezenkívül pedig viszonylag egyszerűen megoldható a lejátszó programozása, azaz a saját playlist összeállítása gyorsan megvan.

Az MCD650A a belehelyezett MP3 CD-k esetében maximálisan 256 könyvtárat, 512 fájlt bír kezelni, míg a lejátszani kívánt fájlok maximálisan 224 kbps-os tömörítettségűek lehetnek. Mivel CD-s eszközről van szó, említést kell tennünk a rázkódásvédelemről is, mely a cég szerint audio CD-k esetében 50, MP3 CD-k esetében pedig 8 másodperces védelmet képes nyújtani, de lehet, hogy ez csak elírás, és az értékek fordítva értendők. Lassabb futás közben nem ugrik meg a lejátszás, a keményebb ugrálás azonban már megteszi a maga kellemetlen hatását, persze erre az a megoldás, hogy ne ugrándozzon feleslegesen az ember! :) A jazz Piper MCD650A ára 26392 Ft + ÁFA. Terratec M3Po go

Aki a német Terratec cég M3Po go nevet viselő MP3-lejátszó dobozát a kezébe veszi, az átlátszó borításnak köszönhetően már a doboz kinyitása előtt megpillanthatja az enyhe UFO-s dizájnnal megáldott lejátszót. A doboz kinyitása után pedig a következők tárulnak az ember szeme elé: maga az MP3-lejátszó, egy puha anyagból készült tárolótasak, egy fejhallgató, egy jack-RCA kábel, egy 5 V-os hálózati adapter, egy leírás, egy CD, egy Terratec termékkatalógus, egy regisztrációs kártya, valamint két darab AA elem.

Ahogy azt már említettem, a Terratec MP3-lejátszója nagyon futurisztikus dizájnt kapott, melyre a jazz Piper hasonló képességű lejátszója után kifejezetten jól esett ránézni. Nyoma sincs olcsó és vékony műanyagoknak, a lejátszó nagyon minőségi benyomást kelt az emberben, persze nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a minőségnek a magasabb ár, valamint a nagyobb tömeg az ára, ami azt jelenti, hogy az ember zsebét eléggé lehúzza a Terratec üdvöskéje.


A Terratec M3Po go fedele már korántsem olyan vehemensen vágódik ki, mint a fentebb említett esetben, ezután pedig már gyerekjáték a lemezek betétele, illetve kivétele. A PLAY gombbal történő bekapcsolást követően a kijelzőn megjelenik a CD típusa (MP3-, audio CD), valamint a lemezen található könyvtárak és fájlok száma. Ha már a kijelzőnél tartunk, meg kell említsem, hogy a Terratec MP3-lejátszó kijelzője egy igazi gyöngyszem, ha lehet ilyet mondani, ugyanis a 128 x 64 pixeles felbontás és a kékszínű háttérvilágítás felettébb meggyőző. A kijelzőn az apróbb grafikák nagyon jól mutatnak, valamint a zenei felvételek előadója és címe is nagyon szépen scrollozik rajta, egyszóval szerintem ez a kis kijelző tökéletes megoldás. A számok közötti navigálás a már-már Windows Explorer-szintű megoldásnak köszönhetően rendkívül egyszerű, és nagyon vizuális. A lejátszó MP3 üzemmódban egyébként úgy működik, hogy időnként felpörgeti a belehelyezett lemezt, majd az adatok beolvasása után leáll a lemez, mely többek között azzal az előnnyel jár, hogy növekszik az elemek élettartama.

A Terratec M3Po go természetesen könnyedén megbirkózik az audio CD-kkel, valamint az MP3 fájlokat tartalmazó CD-R, illetve CD-RW lemezekkel is. A lejátszó a maximálisan 256 könyvtárral rendelkező MP3 CD-ket kezeli, és képes akár a 320 kbps-os (8-48 kHz), valamint a VBR (Variable Bit Rate) MP3 zenefájlok lejátszására is, vagyis a hangminőséggel ilyen szempontból semmi probléma. A mellékelt fejhallgató lényegében nem is fej-, hanem sokkal inkább tarkóhallgató, ugyanis az ember fülén-tarkóján nyugszik meg, hangminősége azonban legfeljebb csak közepes. A lejátszóhoz járó CD-n egyébként a MusicMatch 6.0-s verziója, a leírás digitális változata, valamint egy Acrobat Reader bújik meg, azaz semmi különleges.


A Terratec M3Po go audio CD-k lejátszása esetében 10, MP3 CD-k lejátszásakor pedig 50 másodperces rázkódásvédelmet nyújt, mely szinte minden körülmények között elegendőnek bizonyul, vagyis a lejátszás egy pillanatra sem ugrik meg, valamint említésre méltó, hogy a készülék line-out kimenete tökéletes hangminőséget biztosít. A lejátszó oldalán található a hangerő szabályozására hivatott úgynevezett JOG Dial gomb, mellyel egyébként az ekvalizer beállításai is elvégezhetők. Ugyancsak a lejátszó ezen a részén kapott helyett a RESUME funkció kapcsolója, mely funkció arra hivatott, hogy amennyiben kikapcsoljuk az M3Po go-t, akkor a legközelebbi bekapcsoláskor a lejátszás onnan folytatódik, ahol azt legutóbb abbahagytuk. Érdekes hiányosság, hogy az MP3 zeneszámokban nem lehet tekerni, eleinte azt hittem, hogy csak el van dugva a funkció, de később rá kellett jönnöm, hogy nem is létezik. Végül említést tennék még a kiváló minőségű, rendkívül részletes leírásról, mely még az MP3 technológia és az MP3 tömörítés részleteiről is tájékoztat. A Terratec M3Po go ára 40900 Ft + ÁFA. Konklúzió

A teszt végén nem maradt más tisztem, mint hogy megpróbáljak vásárlási tanácsot adni. A fenti sorokból gondolom érezhető volt, hogy a jazz Piper MCD650A típusú lejátszó nem volt épp a szívem csücske, mert szerintem több szempontból is kritikán aluli a minősége. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ne érné meg az érte kiadott pénzt, ugyanis hiába is magyaráznám annak, akinek vékonyabb a pénztárcája, hogy a több ezerrel forinttal drágább eszközök mennyivel szebbek, jobbak. Magyarul a jazz Piper MCD650A MP3 fájlok lejátszására tökéletesen alkalmas, és ennyi.


Tesztünk másik két versenyzője nagyjából ugyanannyiba kerül, azonban két, egymástól nem kis mértékben különböző termékről van szó. A jaz Piper MVR64P parányi méreteivel, hangfelvételi képességével, integrált FM-tunerével hódíthat magának vásárlókat, a Terratec M3Po go pedig a CD-s technológia révén nagy tárolókapacitásával, kiváló minőségével kecsegtet. A flashmemóriás lejátszó hátránya a kis tárolókapacitás, valamint a nem teljesen makulátlan kivitelezés, a Terratec lejátszó pedig nagy tömegével és méreteivel szerez rossz pontokat. Szerintem egyébként a hordozható eszközök esetében mindenképpen a mozgó alkatrészek nélküli termékeké a jövő, és szerencsére a közelmúltban az írható CD-k mellett a flashmemóriák ára is csökkeni kezdett, persze az írható CD-k pár forintos árszintjétől a flashmemóriák ára még elég messze van.