Gyurkity Péter
Sós jég boríthatja az Europa felszínét
Az extrém körülmények a jég egy olyan változatát hozzák létre, amelyet eddig nem ismertünk.
A Naprendszerünkön belül elhelyezkedő bolygók mellett azok kísérői is folyamatosan szerepelnek híreinkben, nemrég például arról írhattunk, hogy élhető lehet az Enceladus óceánja. Most ismét az Europa került a fókuszba, mivel kutatók egy csoportja érdekes megállapításokat tett közzé.
A napokban megjelent tanulmányban arról olvashatunk, hogy a Jupiter talán legérdekesebb holdja némileg meglepte a szakembereket, mivel az általuk elvégzett kísérletek alapján lehetségesnek tűnik a jég egy eddig nem ismert, sós változatának jelenléte. Azt eddig is tudtuk, hogy a felszín, valamint az alatt elhelyezkedő óceán nagyon fontos kutatási eredmények eléréséhez járulhat hozzá, mivel azonban a tervezett küldetésektől (az európai JUICE, valamint az amerikai Europa Clipper) még évekre vagyunk, most laboratóriumi körülmények között igyekeztek visszaigazolni, hogy miből is állhatnak a jól ismert vöröses vonalak a hold felszínén. A fő célpont a víz, pontosabban a jég, valamint az asztali só keveredésének részletes vizsgálata volt.
Az általunk megszokott körülmények között két víz- és egyetlen sómolekula hoz létre hidrátot, a jelek szerint azonban extrém viszonyok, így például a hold felszínén uralkodó alacsony hőmérséklet és a rendkívül magas nyomás mellett további két változat is létrejöhet, amelyekben sorrendben 17 víz- és 2 sómolekula, illetve 13 víz- és 1 sómolekula vegyül egymással. Ezek olyan kristályos anyagokat hoznak létre, amelyek a Földön nem ismertek, ezek egyike pedig a vizsgálatok alapján a hatalmas, az általunk megszokottnál 25 ezerszer magasabb nyomás eltűnése után is stabil marad. Jó eséllyel a 16-24 kilométer vastag jégtakaró, valamint az alatta megtalálható, 64-161 kilométer mély óceán ilyen körülményeket teremt a helyszínen, ezt azonban csak később igazolhatjuk majd vissza.
Előfordulhat, hogy egy hasonlóan rideg antarktiszi tóban felbukkanhatnak ilyen hidrátok, ezt azonban eddig nem sikerült visszaigazolni, így marad az előzetes kutatás, mielőtt a holdra érkeznek új eszközeink.
A Naprendszerünkön belül elhelyezkedő bolygók mellett azok kísérői is folyamatosan szerepelnek híreinkben, nemrég például arról írhattunk, hogy élhető lehet az Enceladus óceánja. Most ismét az Europa került a fókuszba, mivel kutatók egy csoportja érdekes megállapításokat tett közzé.
A napokban megjelent tanulmányban arról olvashatunk, hogy a Jupiter talán legérdekesebb holdja némileg meglepte a szakembereket, mivel az általuk elvégzett kísérletek alapján lehetségesnek tűnik a jég egy eddig nem ismert, sós változatának jelenléte. Azt eddig is tudtuk, hogy a felszín, valamint az alatt elhelyezkedő óceán nagyon fontos kutatási eredmények eléréséhez járulhat hozzá, mivel azonban a tervezett küldetésektől (az európai JUICE, valamint az amerikai Europa Clipper) még évekre vagyunk, most laboratóriumi körülmények között igyekeztek visszaigazolni, hogy miből is állhatnak a jól ismert vöröses vonalak a hold felszínén. A fő célpont a víz, pontosabban a jég, valamint az asztali só keveredésének részletes vizsgálata volt.
Az általunk megszokott körülmények között két víz- és egyetlen sómolekula hoz létre hidrátot, a jelek szerint azonban extrém viszonyok, így például a hold felszínén uralkodó alacsony hőmérséklet és a rendkívül magas nyomás mellett további két változat is létrejöhet, amelyekben sorrendben 17 víz- és 2 sómolekula, illetve 13 víz- és 1 sómolekula vegyül egymással. Ezek olyan kristályos anyagokat hoznak létre, amelyek a Földön nem ismertek, ezek egyike pedig a vizsgálatok alapján a hatalmas, az általunk megszokottnál 25 ezerszer magasabb nyomás eltűnése után is stabil marad. Jó eséllyel a 16-24 kilométer vastag jégtakaró, valamint az alatta megtalálható, 64-161 kilométer mély óceán ilyen körülményeket teremt a helyszínen, ezt azonban csak később igazolhatjuk majd vissza.
Előfordulhat, hogy egy hasonlóan rideg antarktiszi tóban felbukkanhatnak ilyen hidrátok, ezt azonban eddig nem sikerült visszaigazolni, így marad az előzetes kutatás, mielőtt a holdra érkeznek új eszközeink.