SG.hu·
Féltucat űrteleszkóppal készül a NASA
A jelenleg működő példányokat továbbiak követik, új korszakot nyitva ezzel meg.
Fontos generációváltás zajlik az űrteleszkópok területén, hiszen míg a Kepler nemrég végleg elbúcsúzott, a Hubble pedig a javítások révén folytatja munkáját, a NASA fél tucat új példánnyal készül, amelyek a következő másfél évtizedben állnak majd szolgálatba. Lássuk, mit kínálnak majd ezek az új fejlesztések!
A Planetary Science Decadal Survey az idei évben továbbítja majd részletes ajánlását a NASA illetékeseinek, amelynek alapján megszületik a döntés az új űrteleszkópok részleteiről. Itt jelen pillanatban 6 versenyző közül válogathatunk, bár ezek a megvalósítás különböző fázisaiban járnak, vagyis a munka befejezése és a szolgálatba állítás nagyon eltérő időpontokban történhet majd meg. Ez nem túl meglepő, hiszen egy ilyen eszköz kifejlesztése és pályára állítása akár 20 évet is igénybe vehet, de mégis érdemes végigfutni a listán, hogy lássuk, nagyjából mire számíthatunk ezen a területen, a 2035-ig terjedő időszakban. Az első helyen természetesen a James Webb Space Telescope (JWST) szerepel, amely ugyan több halasztást volt kénytelen elszenvedni, azonban mégis közelebb áll a rajthoz, ami 2 éven belül jöhet el. Az európai és kanadai közreműködéssel elkészült platform eddig 10 milliárd dollárba került, az eszköz pedig az infravörös tartományban kutatja majd az Univerzum távoli régióit, visszatekintve ezzel a múltba – a munka 5-10 éven keresztül zajlik majd a tervek szerint.
Ezt követi majd a sorban a Wide Field Infrared Survey Telescope (WFIRST), amely a következő évtized közepén rajtolna el, 3,2 milliárd dolláros költségvetésből, a Hubble-hoz hasonló méretben. A nagy látószög itt fontos szempont lesz, bár maga az eszköz egy korábbi, soha fel nem lőtt példányon alapul, a cél pedig többek között a Földhöz hasonló exobolygók felkutatása lesz, az adott csillag fényének jobb kiszűrésével. A Large UV/Optical/IR Surveyor (LUVOIR) jóval később, 2039-ben indulna útjára, hatalmas, 15 méteres tükörrel, az exobolygók légkörét, annak biolenyomatát vizsgálva, az ultraibolya, a látható, valamint az infravörös tartományban. Kérdés viszont, hogy a NASA valóban állja-e majd a 8 milliárd dolláros kezdeti számlát, amely jó eséllyel alaposan megugrik majd.
A Habitable Exoplanet Observatory (HabEx) ötéves küldetésre indulna a halovány, Földhöz hasonló bolygók felkutatására, 4 méteres tükörrel, valamint egy 72 méter átmérőjű társsal, amely a teleszkóptól 100 ezer km-es távolságban, azzal szinkronban mozogna, szintén a csillagok fényének kiszűrésére, itt azonban ugyanúgy felmerül a légkörök, valamint az élet jelenlétének kutatása. A Lynx X-ray Surveyor már a fekete lyukakból, a szupernóvákból, valamint gázokból érkező röntgensugarakat detektálná, az Univerzum láthatatlan elemeinek jobb megértése érdekében. Ez már a Chandra X-ray obszervatóriumot váltaná le, 2035 körül, a Webb egyfajta kiegészítéseként. A sort az Origins Space Telescope (OST) zárja, amely az élet alkotóelemeinek és a víz eredetét vizsgálná, sokkal részletesebben kutatva az infravörös tartományban, a Webb-hez képest sokkal gyorsabban, 9,1 méteres tükörrel, a remények szerint a Lunar Gateway névre keresztelt állomáshoz közel, leegyszerűsítve ezzel a javítási munkákat.
Fontos generációváltás zajlik az űrteleszkópok területén, hiszen míg a Kepler nemrég végleg elbúcsúzott, a Hubble pedig a javítások révén folytatja munkáját, a NASA fél tucat új példánnyal készül, amelyek a következő másfél évtizedben állnak majd szolgálatba. Lássuk, mit kínálnak majd ezek az új fejlesztések!
A Planetary Science Decadal Survey az idei évben továbbítja majd részletes ajánlását a NASA illetékeseinek, amelynek alapján megszületik a döntés az új űrteleszkópok részleteiről. Itt jelen pillanatban 6 versenyző közül válogathatunk, bár ezek a megvalósítás különböző fázisaiban járnak, vagyis a munka befejezése és a szolgálatba állítás nagyon eltérő időpontokban történhet majd meg. Ez nem túl meglepő, hiszen egy ilyen eszköz kifejlesztése és pályára állítása akár 20 évet is igénybe vehet, de mégis érdemes végigfutni a listán, hogy lássuk, nagyjából mire számíthatunk ezen a területen, a 2035-ig terjedő időszakban. Az első helyen természetesen a James Webb Space Telescope (JWST) szerepel, amely ugyan több halasztást volt kénytelen elszenvedni, azonban mégis közelebb áll a rajthoz, ami 2 éven belül jöhet el. Az európai és kanadai közreműködéssel elkészült platform eddig 10 milliárd dollárba került, az eszköz pedig az infravörös tartományban kutatja majd az Univerzum távoli régióit, visszatekintve ezzel a múltba – a munka 5-10 éven keresztül zajlik majd a tervek szerint.
Ezt követi majd a sorban a Wide Field Infrared Survey Telescope (WFIRST), amely a következő évtized közepén rajtolna el, 3,2 milliárd dolláros költségvetésből, a Hubble-hoz hasonló méretben. A nagy látószög itt fontos szempont lesz, bár maga az eszköz egy korábbi, soha fel nem lőtt példányon alapul, a cél pedig többek között a Földhöz hasonló exobolygók felkutatása lesz, az adott csillag fényének jobb kiszűrésével. A Large UV/Optical/IR Surveyor (LUVOIR) jóval később, 2039-ben indulna útjára, hatalmas, 15 méteres tükörrel, az exobolygók légkörét, annak biolenyomatát vizsgálva, az ultraibolya, a látható, valamint az infravörös tartományban. Kérdés viszont, hogy a NASA valóban állja-e majd a 8 milliárd dolláros kezdeti számlát, amely jó eséllyel alaposan megugrik majd.
A Habitable Exoplanet Observatory (HabEx) ötéves küldetésre indulna a halovány, Földhöz hasonló bolygók felkutatására, 4 méteres tükörrel, valamint egy 72 méter átmérőjű társsal, amely a teleszkóptól 100 ezer km-es távolságban, azzal szinkronban mozogna, szintén a csillagok fényének kiszűrésére, itt azonban ugyanúgy felmerül a légkörök, valamint az élet jelenlétének kutatása. A Lynx X-ray Surveyor már a fekete lyukakból, a szupernóvákból, valamint gázokból érkező röntgensugarakat detektálná, az Univerzum láthatatlan elemeinek jobb megértése érdekében. Ez már a Chandra X-ray obszervatóriumot váltaná le, 2035 körül, a Webb egyfajta kiegészítéseként. A sort az Origins Space Telescope (OST) zárja, amely az élet alkotóelemeinek és a víz eredetét vizsgálná, sokkal részletesebben kutatva az infravörös tartományban, a Webb-hez képest sokkal gyorsabban, 9,1 méteres tükörrel, a remények szerint a Lunar Gateway névre keresztelt állomáshoz közel, leegyszerűsítve ezzel a javítási munkákat.
