SG.hu
30 milliárd dollár felett a számítógépes játékpiac mérete
A játékosközösség a sokszínűségnek és befogadókészségnek köszönhetően soha nem látott mértékben növekszik, ennek eredményeképpen a játékpiac 2016-ban túllépte a 30 milliárd dollárt, és 2019-ig várhatóan 6 százalékkal fog emelkedni.
A játékipar az elmúlt öt évben gyors ütemben változott és a szemünk előtt alakult át. A játékpiac korábban csak egy szűk körre, főleg kamaszfiúkra jellemző hobbi volt, és csak néhány vállalat foglalkozott ezzel a területtel. 2016-ra azonban a piac mérete meghaladta a 30 milliárd dollárt, és 2019-ig várhatóan 6 százalékos összetett éves növekedési rátával fog nőni. Tavaly már többen nézték a League of Legends e-sportdöntőit, mint ahányan az amerikai baseball bajnokság és a Super Bowl mérkőzéseit együttvéve. Mi több, Frank Azor, az Alienware társalapítója szerint a következő tíz évben az e-sport várhatóan a világ legnépszerűbb sportágává válik.
A számítógépes játékok népszerűségének robbanásszerű növekedése számos új belépőt hozott a piacra a hardverek és szoftverek területén. Ezzel megnyílt az út az innováció, a verseny és a költségek csökkenése előtt, és még nagyobb közönség számára vált érdekessé a játékok világa. Ahogy a játékvilág arculata átalakult, úgy változott a „gamerekkel” kapcsolatos vélekedés is. Az Alienware egy külsős kutatócéggel, a Researchscapepel összefogva dolgozott azon, hogy tüzetesen feltérképezze napjaink játékosainak profilját. A széles körű online felmérés keretein belül 5763 gamert kérdeztek meg 11 országból a játékokkal kapcsolatos szokásaikról, azokhoz való hozzáállásukról és a szélesebb játékos közösségről. A tanulmányban olyan válaszadók vehettek részt, akik asztali számítógépen vagy laptopon hetente legalább egy órán át játszanak.
A tanulmány eredményei szerint napjaink játékosa nem felel meg a sztereotipiának, miszerint ő a szülei házának alagsorában magányosan játszó tizenéves. Sokkal inkább valamelyik kétgyerekes kolléganő vagy egy edzőteremi srác, de mindegyikükben közös, hogy büszkén vallják magukat gamernek. Már elmúltak azok az idők, amikor a gamer megnevezés sértésnek számított. A megkérdezettek kevesebb mint tizede érzi úgy, hogy a „gamer” szó „lekicsinylő”, „gyerekes” vagy „kínos” (8-9%). A kifejezést inkább pozitív címkének tartják, és „szórakoztatóként” (35%), „menőként” (29%) vagy „izgalmasként” (26%) ítélik meg.
Az online és közösségimédia-platformokon egyre jobban növekszik a játékosközösség, és egyre sokszínűbbé és elfogadóbbá válik. Ez egyrészt köszönhető az e-sportok népszerűségének, másrészt a játékosok nem félnek megosztani másokkal szenvedélyüket, és másokat is a játék élvezetére csábítanak – 27 százalékuk három-négy, 25 százalékuk öt vagy több barátot vagy családtagot vezetett már be a játék világába. Valószínű, hogy a játékok népszerűségének egyre gyorsabb növekedésével hamarosan azoknak is a mindennapi életük részévé válik a játék, akik egyelőre nem ismerik ezt a világot.
Az emberek azért kezdenek egyre inkább játszani, hogy kikapcsolódjanak (a válaszadók 60 százaléka), elüssék az időt (51%) és levezessék a stresszt (49%). A játékosok kicsit kevesebb mint felét (40%) nem érdekli a saját képességszintje, azonban ironikus módon senki sem szereti, ha „noobnak” tartják (a játékosok így nevezik az újoncokat). Valamivel kevesebb mint 6 százalék tartja magát újoncnak, és 14 százalék alig egy fokkal helyezi magát az újoncok fölé. 40 százalék vallja magát átlagos játékosnak, a megkérdezettek egynegyede nagyon jónak, 8 százalék pedig úgy érzi, versenybe szállhatna akár egy profi játékossal is. Érdekesség, hogy a profi játékosok egész szép summához juthatnak, hiszen a legjobbak némelyike akár félmillió dollárt is megkeres a videóival havonta.
Az egykor fiatal férfiak uralta játékvilág befogadó közösséggé vált. Az ellenfelek kiválasztása során nagyrészt lényegtelen a játékosok számára a kulturális/etnikai hovatartozás, a politikai nézet és a szexuális irányultság (válaszadók közül ezeket csupán 8, 7, illetve 6 százalék tartja fontosnak). Ami a leginkább számít, az a másik játékos képessége (40%). A játékosok mindössze 14 százalékát érdekli az online ellenfelek neme, ami megmagyarázhatja, hogy miért nőtt az elmúlt évben meredeken a női játékosok száma. Minden második játékosnak (47%) van olyan női ismerőse, aki videojátékokkal játszik. Csaknem a harmaduknak (29%) van olyan lánytestvére, aki videojátékozik, és 21 százaléknak a lánya is űzi ezt a hobbit.
A játékosok mindössze 17 százaléka válaszolta hogy a játékosközösségébe több nőt kellene beszervezni (a férfi játékosok 17, a női játékosok 16 százaléka), bár a kamaszkorúak negyede (25%) barátságosabb környezetet szeretne teremteni a női játékosok számára. Ellentétben az elavult sztereotípiával, amely szerint a játékosok a világtól félrevonultan élnek, valójában sokan közülük igen elfoglaltak, és számos érdeklődési körrel rendelkeznek. Amikor nem játszanak, zenehallgatással (63%), illetve a családjuk (59%) vagy barátaik (55%) társaságában töltik az idejüket. Az utazás (50%) és az olvasás-írás (46%) szintén népszerű a körükben. A Brazíliában, Franciaországban és Kanadában élő játékosok különösen fogékonyak voltak arra, hogy új dolgokat ismerjenek meg (52, 58 illetve 49 százalékuk).
A Brazíliában, Kínában és Indiában élő játékosok szívesen sportolnak, hogy karbantartsák a testüket (46, 46 és 41 százalék), míg a Kanadában élő gamerek számára fontosabb a minőségi idő eltöltése a családdal (68%), a barátokkal (64%) és a háziállatokkal (40%). Amerikai szomszédaik mindenkinél jobban szeretik házi kedvenceikkel tölteni az idejüket (45%), és majdnem annyian a hagyományos sportok rajongói is, mint az Indiában élő gamerek (46, illetve 58 százalék). A játék nemcsak a szórakozásról szól, hanem a segítségével előnyös készségekre is szert lehet tenni. Tízből közel négy válaszadó azt állította, hogy a játéknak köszönhetően sokat fejlődött a stratégiai gondolkodása (39%), illetve javult a szem-kéz koordinációja (37%) és a reakcióideje (36%). Néhányan még azt is észrevették, hogy javultak a csapatmunkához szükséges (27%) és a vezetői (18%) képességeik. Ez összecseng az ausztráliai Royal Melbourne Institute of Technology kutatásával, ahol arra a következtetésre jutottak, hogy a rendszeresen játszó kamaszkorú gyerekek egy nemzetközi vizsgán az átlagnál jobb eredményt értek el a matematika, az olvasás és a természettudományok területén.
Minél haladóbb szintű egy játékos, annál valószínűbb, hogy készségfejlődést tapasztal. A profi szintű játékosok fele (54%) azt állította, hogy a játéknak köszönhetően jobban elsajátította a stratégiai gondolkodást, míg ugyanezt az alkalmi játékosok 36 százaléka, illetve az újoncok 30 százaléka mondhatta csak el magáról. Hasonló mintázat figyelhető meg a technológiai kompetenciák esetében: a profik 42 százaléka tartja úgy, hogy jobban ért a technológiához, szemben az alkalmi játékosok 18 százalékával és az újoncok 14 százalékával. A játékosok átlagosan hetente 6-9 órát töltenek videojátékokkal. 25 százalékuk 10-19 órát, ötből egy játékos (21%) pedig 20 vagy több órát is játszik hetente.
A játékosok azt állítják, hogy onnan tudják, hogy túlzásba vitték a játékot, hogy úgy érzik, feláldozzák az alvást (37%) és az evést (27%). Ennek ellenére napjaink játékosai jellemzően nem hagyják ki a társasági programokat a játék miatt: négyből kevesebb mint egy megkérdezett mondta, hogy lemondana az ünnepekről (23%), egy barát megünnepléséről (21%), egy családi születésnapról (18%) vagy egy profi sporteseményről (szintén 18%) csupán azért, hogy játszhasson. A válaszadók hajlandóak lennének sok mindenről lemondani a videojátékozásért cserébe, beleértve a cukorkát/édességeket (28%), a kedvenc tévéműsorukat (23%) és a közösségi oldalakat (23%). Ahogy azt várhattuk, a fiatalabb játékosok (39 év vagy az alattiak) több mindent hajlandóak feladni, mint a 40 éves és afeletti korosztály.
Bár a képességek szintje fontos, a vereség nem a világ vége. Csak a válaszadók 23 százaléka mondta azt, hogy egy szoros meccs elvesztése rosszabb, mint egy lemerülő akkumulátor, egyötödük szerint rosszabb, mint a forgalmi dugók, és 19 százalék szerint kellemetlenebb egy hideg zuhanynál. A válaszadók csupán 30 százaléka játszik virtuális valóságot, kiterjesztett valóságot és/vagy kevert valóságot használó játékokat a számítógépén, átlagosan heti hat órában. A VR headsetek és rendszerek egyre inkább elérhetővé válnak, és a PC-játékosok körében még mindig hatalmas bővülési lehetőséget jelentenek. Arra a kérdésre, hogy a jövő játékait tekintve mi izgatja őket a legjobban, a válaszadók közel egynegyede a számítógéptől elválasztott virtuális valóságot (24%), 20 százalék pedig a virtuális játéktermi játékokat említette.
A játékipar az elmúlt öt évben gyors ütemben változott és a szemünk előtt alakult át. A játékpiac korábban csak egy szűk körre, főleg kamaszfiúkra jellemző hobbi volt, és csak néhány vállalat foglalkozott ezzel a területtel. 2016-ra azonban a piac mérete meghaladta a 30 milliárd dollárt, és 2019-ig várhatóan 6 százalékos összetett éves növekedési rátával fog nőni. Tavaly már többen nézték a League of Legends e-sportdöntőit, mint ahányan az amerikai baseball bajnokság és a Super Bowl mérkőzéseit együttvéve. Mi több, Frank Azor, az Alienware társalapítója szerint a következő tíz évben az e-sport várhatóan a világ legnépszerűbb sportágává válik.
A számítógépes játékok népszerűségének robbanásszerű növekedése számos új belépőt hozott a piacra a hardverek és szoftverek területén. Ezzel megnyílt az út az innováció, a verseny és a költségek csökkenése előtt, és még nagyobb közönség számára vált érdekessé a játékok világa. Ahogy a játékvilág arculata átalakult, úgy változott a „gamerekkel” kapcsolatos vélekedés is. Az Alienware egy külsős kutatócéggel, a Researchscapepel összefogva dolgozott azon, hogy tüzetesen feltérképezze napjaink játékosainak profilját. A széles körű online felmérés keretein belül 5763 gamert kérdeztek meg 11 országból a játékokkal kapcsolatos szokásaikról, azokhoz való hozzáállásukról és a szélesebb játékos közösségről. A tanulmányban olyan válaszadók vehettek részt, akik asztali számítógépen vagy laptopon hetente legalább egy órán át játszanak.
A tanulmány eredményei szerint napjaink játékosa nem felel meg a sztereotipiának, miszerint ő a szülei házának alagsorában magányosan játszó tizenéves. Sokkal inkább valamelyik kétgyerekes kolléganő vagy egy edzőteremi srác, de mindegyikükben közös, hogy büszkén vallják magukat gamernek. Már elmúltak azok az idők, amikor a gamer megnevezés sértésnek számított. A megkérdezettek kevesebb mint tizede érzi úgy, hogy a „gamer” szó „lekicsinylő”, „gyerekes” vagy „kínos” (8-9%). A kifejezést inkább pozitív címkének tartják, és „szórakoztatóként” (35%), „menőként” (29%) vagy „izgalmasként” (26%) ítélik meg.
Az online és közösségimédia-platformokon egyre jobban növekszik a játékosközösség, és egyre sokszínűbbé és elfogadóbbá válik. Ez egyrészt köszönhető az e-sportok népszerűségének, másrészt a játékosok nem félnek megosztani másokkal szenvedélyüket, és másokat is a játék élvezetére csábítanak – 27 százalékuk három-négy, 25 százalékuk öt vagy több barátot vagy családtagot vezetett már be a játék világába. Valószínű, hogy a játékok népszerűségének egyre gyorsabb növekedésével hamarosan azoknak is a mindennapi életük részévé válik a játék, akik egyelőre nem ismerik ezt a világot.
Az emberek azért kezdenek egyre inkább játszani, hogy kikapcsolódjanak (a válaszadók 60 százaléka), elüssék az időt (51%) és levezessék a stresszt (49%). A játékosok kicsit kevesebb mint felét (40%) nem érdekli a saját képességszintje, azonban ironikus módon senki sem szereti, ha „noobnak” tartják (a játékosok így nevezik az újoncokat). Valamivel kevesebb mint 6 százalék tartja magát újoncnak, és 14 százalék alig egy fokkal helyezi magát az újoncok fölé. 40 százalék vallja magát átlagos játékosnak, a megkérdezettek egynegyede nagyon jónak, 8 százalék pedig úgy érzi, versenybe szállhatna akár egy profi játékossal is. Érdekesség, hogy a profi játékosok egész szép summához juthatnak, hiszen a legjobbak némelyike akár félmillió dollárt is megkeres a videóival havonta.
Az egykor fiatal férfiak uralta játékvilág befogadó közösséggé vált. Az ellenfelek kiválasztása során nagyrészt lényegtelen a játékosok számára a kulturális/etnikai hovatartozás, a politikai nézet és a szexuális irányultság (válaszadók közül ezeket csupán 8, 7, illetve 6 százalék tartja fontosnak). Ami a leginkább számít, az a másik játékos képessége (40%). A játékosok mindössze 14 százalékát érdekli az online ellenfelek neme, ami megmagyarázhatja, hogy miért nőtt az elmúlt évben meredeken a női játékosok száma. Minden második játékosnak (47%) van olyan női ismerőse, aki videojátékokkal játszik. Csaknem a harmaduknak (29%) van olyan lánytestvére, aki videojátékozik, és 21 százaléknak a lánya is űzi ezt a hobbit.
A játékosok mindössze 17 százaléka válaszolta hogy a játékosközösségébe több nőt kellene beszervezni (a férfi játékosok 17, a női játékosok 16 százaléka), bár a kamaszkorúak negyede (25%) barátságosabb környezetet szeretne teremteni a női játékosok számára. Ellentétben az elavult sztereotípiával, amely szerint a játékosok a világtól félrevonultan élnek, valójában sokan közülük igen elfoglaltak, és számos érdeklődési körrel rendelkeznek. Amikor nem játszanak, zenehallgatással (63%), illetve a családjuk (59%) vagy barátaik (55%) társaságában töltik az idejüket. Az utazás (50%) és az olvasás-írás (46%) szintén népszerű a körükben. A Brazíliában, Franciaországban és Kanadában élő játékosok különösen fogékonyak voltak arra, hogy új dolgokat ismerjenek meg (52, 58 illetve 49 százalékuk).
A Brazíliában, Kínában és Indiában élő játékosok szívesen sportolnak, hogy karbantartsák a testüket (46, 46 és 41 százalék), míg a Kanadában élő gamerek számára fontosabb a minőségi idő eltöltése a családdal (68%), a barátokkal (64%) és a háziállatokkal (40%). Amerikai szomszédaik mindenkinél jobban szeretik házi kedvenceikkel tölteni az idejüket (45%), és majdnem annyian a hagyományos sportok rajongói is, mint az Indiában élő gamerek (46, illetve 58 százalék). A játék nemcsak a szórakozásról szól, hanem a segítségével előnyös készségekre is szert lehet tenni. Tízből közel négy válaszadó azt állította, hogy a játéknak köszönhetően sokat fejlődött a stratégiai gondolkodása (39%), illetve javult a szem-kéz koordinációja (37%) és a reakcióideje (36%). Néhányan még azt is észrevették, hogy javultak a csapatmunkához szükséges (27%) és a vezetői (18%) képességeik. Ez összecseng az ausztráliai Royal Melbourne Institute of Technology kutatásával, ahol arra a következtetésre jutottak, hogy a rendszeresen játszó kamaszkorú gyerekek egy nemzetközi vizsgán az átlagnál jobb eredményt értek el a matematika, az olvasás és a természettudományok területén.
Minél haladóbb szintű egy játékos, annál valószínűbb, hogy készségfejlődést tapasztal. A profi szintű játékosok fele (54%) azt állította, hogy a játéknak köszönhetően jobban elsajátította a stratégiai gondolkodást, míg ugyanezt az alkalmi játékosok 36 százaléka, illetve az újoncok 30 százaléka mondhatta csak el magáról. Hasonló mintázat figyelhető meg a technológiai kompetenciák esetében: a profik 42 százaléka tartja úgy, hogy jobban ért a technológiához, szemben az alkalmi játékosok 18 százalékával és az újoncok 14 százalékával. A játékosok átlagosan hetente 6-9 órát töltenek videojátékokkal. 25 százalékuk 10-19 órát, ötből egy játékos (21%) pedig 20 vagy több órát is játszik hetente.
A játékosok azt állítják, hogy onnan tudják, hogy túlzásba vitték a játékot, hogy úgy érzik, feláldozzák az alvást (37%) és az evést (27%). Ennek ellenére napjaink játékosai jellemzően nem hagyják ki a társasági programokat a játék miatt: négyből kevesebb mint egy megkérdezett mondta, hogy lemondana az ünnepekről (23%), egy barát megünnepléséről (21%), egy családi születésnapról (18%) vagy egy profi sporteseményről (szintén 18%) csupán azért, hogy játszhasson. A válaszadók hajlandóak lennének sok mindenről lemondani a videojátékozásért cserébe, beleértve a cukorkát/édességeket (28%), a kedvenc tévéműsorukat (23%) és a közösségi oldalakat (23%). Ahogy azt várhattuk, a fiatalabb játékosok (39 év vagy az alattiak) több mindent hajlandóak feladni, mint a 40 éves és afeletti korosztály.
Bár a képességek szintje fontos, a vereség nem a világ vége. Csak a válaszadók 23 százaléka mondta azt, hogy egy szoros meccs elvesztése rosszabb, mint egy lemerülő akkumulátor, egyötödük szerint rosszabb, mint a forgalmi dugók, és 19 százalék szerint kellemetlenebb egy hideg zuhanynál. A válaszadók csupán 30 százaléka játszik virtuális valóságot, kiterjesztett valóságot és/vagy kevert valóságot használó játékokat a számítógépén, átlagosan heti hat órában. A VR headsetek és rendszerek egyre inkább elérhetővé válnak, és a PC-játékosok körében még mindig hatalmas bővülési lehetőséget jelentenek. Arra a kérdésre, hogy a jövő játékait tekintve mi izgatja őket a legjobban, a válaszadók közel egynegyede a számítógéptől elválasztott virtuális valóságot (24%), 20 százalék pedig a virtuális játéktermi játékokat említette.