SG.hu
The Witcher 3: Wild Hunt
Kiadó: Bandai Namco
Fejlesztő: CD Projekt Red
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2500K 3,3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 940 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 6 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3770 4-Core 3,4GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 770 vagy ATI Radeon R9 290 grafikus kártya, 8 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: The Witcher 2: Assassins of Kings, The Elder Scrolls V: Skyrim
Kategória: szerepjáték
Megérkezett az idei év egyik, ha nem a legjobban várt videojátéka, amivel többé-kevésbé betartották ígéretüket a fejlesztők, így Ríviai Geralt, a híres szörnyvadász legújabb kalandja kis híján tökéletesre, de mindenképpen varázslatosra sikerült. Játéktesztünkben a The Witcher 3: Wild Huntot boncolgatjuk!
Amikor 2007-ben megjelent a CD Projekt RED első videojátéka, nagyon sok RPG-rajongó csak ámult és bámult, hogy ez a különösebb múlt nélküli aprócska brigád milyen elképesztő dolgot alkotott meg - lényegében a semmiből. A The Witcher bemutatkozó epizódja ugyan mind a mai napig csak a PC-s játékosokat tudta lenyűgözni, ők azonban vélhetően életük végéig emlékeznek majd Geralt első kalandjára, de nem csak a humoros magyar szinkron miatt, hanem azért is, mert az Andrzej Sapkowski által megálmodott csodálatos fantáziavilágot olyan elképesztő formában láthatták viszont, amilyenre korábban még soha nem volt példa. A legkisebb túlzás nélkül ugyanis a lengyel stúdió képes volt egyedi koncepciót, egy - sokak által máig hiányolt - különleges harcrendszert, egy megfelelően érdekes és izgalmas történetet, valamint egy olyan világot lefesteni előttünk, amely fantasztikus vonásai ellenére egyrészt hihető volt, másrészt maximálisan a mi európai gyökereinkből táplálkozott.
Sokan már akkor nagyobb összegekben mertek volna fogadni arra, hogy a The Witcher-sorozatban óriási potenciál és lehetőség lakozik, és az ő jóslataik meg is valósultak, amikor a CD Projekt munkatársai egy olyan folytatást készítettek, amely minden tekintetben túltett elődjén. Geralt második nagy kalandját már nem csak PC-n, hanem Xbox 360-on is élvezhették a rajongók, azonban akár fáj ezt hallani és kimondani, akár nem: addig nem várt átütő siker a játékra, amíg nem vált multi-konzolos címmé.
Ez az idilli álomkép, avagy történetesen a "nagy siker" a napokban megjelent harmadik epizóddal, a The Witcher 3: Wild Hunttal vált valósággá, hiszen bár az előzetes látnivalók és ígéretek alapján is tudtuk, hogy a lengyelek újra valami nagy dolgot alkottak, de a játék végül nemcsak a kritikusok, hanem az eladások tekintetében is kitűnően szerepelt. Utóbbira kiváló példa, hogy a briteknél például 2015 eddigi legjobb rajtját produkálta - pedig voltak azért idén már nagy nevek -, és a konzolos változatoknak köszönhetően hatszor többet adtak el belőle már most, mint közvetlen elődjéből. Mindez természetesen nem véletlen, a ríviai witcher legújabb sztorija ugyanis nagyszerűen sikerült!
A The Witcher 3 kis túlzással ott folytatja a történetet, ahol a második részben abbamaradt, azonban míg akkor a szörnyvadász emlékei után kutakodtunk, addig ezúttal egy sokkal fontosabb feladatunk lesz, méghozzá a korábban eltűnt Ciri felkutatása, aki több szempontból is nagyon fontos Geraltnak, valamint a világ nagyhatalmainak, így nem véletlen, hogy több oldalról hajtóvadászat indul annak érdekében, hogy megtalálhassák a különleges képességekkel megáldott lányt. A sztori fő vezérfonala tehát Cirilla keresése köré fonódik majd, ellenben kis túlzással ez csak alig a teljes cselekmény felére, ha igaz, hiszen főhősünk oldalán újfent rengeteg egyéb kaland vár ránk, amelyek függetlenek a kis witcher-lány történetétől.
Már a kezdőterületen - konkrétan a prológusban - egyetlen falucska köré tonnányi mellékes teendő társul, és miután még jobban megnyílik előttünk a világ, ezek száma egyre csak gyarapodik majd. Kis túlzással tíz lépést nem tudunk megtenni úgy, hogy ne botoljunk bele egy újabb elvégzendő feladatba, legyen az egy elrejtett kincs felkutatása, egy szörnyfészek vagy egy banditatábor megtisztítása, esetleg valamilyen nagyobbacska szörnyeteg likvidálása. Az ilyen feladatok többségét a falvakban és városokban elhelyezett hirdetőtáblákról szedhetjük fel, de akadnak majd olyan mellékes kalandok is, amelyekre véletlenszerűen, menet közben bukkanhatunk rá, és csak rajtunk áll majd, hogy segítünk-e vagy sem.
A fentebb elhangzott egyszerűbb küldetések mellett összetettebb opcionális teendők szintén várnak ránk, amelyekben hosszadalmas nyomozáson, illetve több helyszínen és személyen át juthatunk el a célig. Valóban példátlan az a hatalmas, szabadon bejárható világ, amelyet a játékban felfedezhetünk, azonban aki egy egész területként képzelte el korábban a teljes Északi Birodalmakat, annak némileg csalódás lesz a kapott megoldás, hiszen inkább elképesztően nagy, ámde különálló földrészek összességét takarja a játéktér, amiket viszont töltési idők nélkül kezel a program, tehát a végeredmény ezt leszámítva is figyelemre méltó.
Fontos kiemelni továbbá, hogy mennyire változatos, jól berendezett, otthonos és egyben elragadó mindaz, amit a CD Projekt RED a játék világával megalkotott, hiszen minden egyes környék más és más sajátossággal rendelkezik, mindnek megvan az a megfoghatatlan varázsa, aminek köszönhetően már az is élményszámba megy, hogy végiglovagoljunk a vidéken, és elmerüljünk a táj szépségében. Bármerre is járunk majd, mindenhol emlékezetes karakterek egész sorába botolhatunk bele, visszatérnek korábbról megismert, régi harcostársak és ellenségek, de lesznek olyan karakterek, akik most először csapódnak mellénk, esetleg bár korábban is hallottunk róluk, komolyabb szerephez mégis csak most jutottak.
Mivel a The Witcher 3: Wild Hunt főszereplője ismét Geralt, a szörnyvadász, és a történet 95 százalékában őt irányíthatjuk majd, ezért talán nem megdöbbentő, hogy a legtöbb küldetés a harcra, valamint a vajákok különleges érzékeinek kihasználására épül fel. Vannak azért kivételek, ellenben mégis szinte minden egyes feladatunk ezekhez az alapokhoz vezethető vissza. Érdekesség, és kiemelkedő pozitívum, hogy a CD Projekt RED ezúttal sem erőltette a hagyományos szerepjátékos kliséket, magyarán biztosan nem találkozunk olyan küldetésekkel, miszerint vigyünk ötven fecskefüvet és harminc farkasmájat azért, hogy megtudjunk egy fontos információt.
Ezt a fejlesztők meghagyták a kreativitás és valódi ötletek nélküli középkategóriának, ők inkább továbbléptek ezen a szinten, és a legutolsó másodlagos küldetést is képesek voltak élettel, izgalommal megtölteni, hogy még alaposabban elmerülhessünk Sapkowski csodálatos világában. A sztorit természetesen a The Witcher 3-ban is párbeszédekkel és tettekkel görgethetjük előre, ezáltal gyakran alaposan meg kell majd fontolnunk, hogy mit válaszolunk vagy cselekszünk egy-egy probléma kapcsán. Ha például egy nehéz helyzetben lévő embertől nem fogadunk el pénzt, vagy valami önzetlen dolgot cselekszünk, az szinte biztosan kihatással lesz egy későbbi eseményre, így nem kizárt, hogy a legváratlanabb pillanatban bukkan majd elő egy olyan szereplő, akinek korábban megmentettük az életét.
A legtöbb esetben azért jó witcher módjára különféle szörnyetegekkel kell összemérnünk tudásunkat. Noha annak idején Sapkowski is egész tetemes bestiáriumot állított össze regényeihez, de a készítők ezt az ő segédletével kibővítették, és ma már az első rész óta jellemző rondaságok mellett - vízbefúltak, lidércek, farkasok - megjelentek újabb szörnyetegek is, amelyek többnyire az eddigiek új alfajai, illetve mutációi, de akadnak egészen friss jövevények is, mint amilyen a prológusban hajkurászott griff is.
Ahogyan azt megszokhattuk már a sorozat korábbi részeiből, ezúttal is minden egyes ellenfélről - illetve szereplőről és eseményről - rendkívül pontos, visszaolvasható leírást kapunk, méghozzá Geralt régi jó barátja, Dandelion tollából, aki gyakran sajátos stílusban mutat be személyeket és történéseket, de őszintén szólva a szabad szájú trubadúrt éppen ezért szeretjük. Leírásait érdemes alaposan áttanulmányozni, hiszen rengeteg easter egg, kikacsintás és a korábbi epizódokra való utalás is megtalálható bennük - a hasznos részletek mellett -, ami a játék teljes egészére igaz.
A körítés mellett azonban nem szabad szó nélkül elmenni a The Witcher 3: Wild Hunt játékmenete mellett sem, amire szintén helytálló kijelentés, hogy maximálisan a korábbi részekre építkezik. Noha vannak egyértelmű újdonságok, új mozdulatok, lehetőségek, vagy például a gyakran igencsak hasznos íjpuska megjelenése is ide sorolható, azonban aki a második epizódot ismerte, hovatovább szerette, az most sem csalódik majd ezen a téren - ha csak azért nem, mert a konzolos változatok miatt a készítők minden eddiginél árkádosabbra, illetve látványosabbra vették a harcokat.
Az összecsapások ezúttal sem lettek túlbonyolítva, így semmiféle ritmusosságra vagy specialitásra nem kell számítanunk, összességében inkább az győz, aki gyorsabban tud bánni az egér gombjaival, illetve a vajákokra jellemző képességekkel. A harcok kimenetele ezúttal is nagyban függ majd olyan witcher-képességektől, mint rendkívül akrobatikus mozgásuk, kétféle kardjuk - acél az emberek, ezüst a szörnyek ellen -, valamint speciális varázsjeleik és főzeteik. Utóbbi két lehetőséget érdemes alaposabban is kifejteni, hiszen a franchise egyik különlegességei közé tartoznak, a witcher-jelek ugyanis nagyon hasznos társaink lesznek majd a csatamezőn, hiszen mágikus csapdába csalhatjuk az ellenfeleket, erős lökést mérhetünk rájuk, tűzsugárral égethetjük meg őket, de akár össze is zavarhatjuk elméjüket.
A különféle főzetek kapcsán tudni kell, hogy minden vaják ért az alkímiához, így Geralt oldalán nekünk is bőszen kell majd gyűjtögetnünk a különféle gyógynövényeket és szörnybensőségeket ahhoz, hogy olyan főzeteket készíthessünk, mint a Fecske, a Macska vagy a Rőtbagoly, hogy csak néhányat emeljünk ki a sok közül. Ezek bár a witcherek számára is mérgezőek, azonban időszakosan képesek növelni bizonyos tulajdonságaikat, hovatovább életerejüket is regenerálhatjuk ilyen formában.
A legtöbb szerepjátékhoz hasonlóan a The Witcher 3: Wild Huntban is minden fejleszthető és módosítható, karakterünk általános tulajdonságait pedig nem csak tapasztalati pontokkal, hanem akár mutagénekkel is feldobhatjuk, fegyvereit és páncéljait ugyanakkor nemcsak szabadon cserélgethetjük és javíttathatjuk az arra alkalmas személyeknél, hanem akár varázstárgyakkal is kiegészíthetjük. A tágas inventorynak köszönhetően nem kell majd spórolnunk a gyűjtögetéssel, így bármerre is járunk, bátran szedjünk össze mindent, hiszen a leghaszontalanabbnak tűnő anyagokra is szükségünk lehet az alkímia, esetleg a különféle tervrajzok megvalósítása során, amelyekből ritka és erős páncélok, fegyverek és egyéb holmik készíttethetők.
Természetesen órákig lehetne beszélni még arról, hogy mennyi rengeteg apró-cseprő lehetőség vár majd ránk a játékban a legkülönlegesebb tárgyaktól kezdve, a szerencsejátékokon, valamint a hajózás megjelenésén át Keszeg, avagy saját lovunk folyamatos jelenlétéig, azonban bizonyára már a fentiek is mindenkiben egyértelműsítették azt, hogy a lengyel fejlesztők ezúttal is nagyon magasra tették azt a bizonyos mércét.
Grafika:
Noha a játékmenet és a hangulat terén maximálisan azt kaptuk a The Witcher 3-tól, amit a fejlesztők korábban megígértek, illetve bemutattak nekünk, ez a kijelentés azonban egyáltalán nem állja meg a helyét abban az esetben, ha a küllemről beszélünk. Leszögeznénk, hogy a játék elképesztően fest, hihetetlenül részletes és berendezett minden egyes területe, amit ráadásul töltés nélkül kezel, de a korábbi gameplay-bemutatók során ennél sokkal részletesebb és látványosabb összképet festettek le előttünk a készítők. Összességében a karaktermodellekkel nincs probléma, elképesztően részletes a kidolgozottságuk, az animációk és az effektek is csodásak, hihetetlenül realisztikus a fényjáték is, ellenben a táj részletessége hagy maga után kívánnivalót, lovunk mozgása is elég esetlenre sikerült, Geralt haja pedig egyszerűen kőkorszakinak tűnik karakterének kidolgozottságához képest.
Utóbbi kapcsán érdemes kiemelni, hogy ez leginkább csak az ATI grafikus kártyával rendelkezők számára probléma, lévén a játékot nem titkoltan inkább Nvidia-alapú rendszerekre optimalizálták, ami nem jelenti azt, hogy más masinákon nem futna jól - erről szó sincs -, de például amennyiben bekapcsoljuk az Nvidia HairWorks funkciót, ami élethűvé tenné a hajak és a szőr animációját, még az erősebb ATI kártyákon is garantált szaggatás lesz a végeredmény. Természetesen amennyiben erről lemondunk, összességében egy nagyon jól optimalizált játékot köszönthetünk az alkotás képében, ami a még gyengébb gépeken is meglepően jól teljesít, sőt a töltési idők is érthetetlenül rövidek lettek.
Összességében dicséret illeti a fejlesztőket, de sajnos úgy tűnik, hogy korábban nem számolták ki elég jól a rendelkezésükre álló erőforrásokat, mert a bemutatókon bizony lényegesen jobban festett a játék, mint a valóságban. Fontos kiemelni még, hogy a folyamatosan érkező javítások ellenére még mindig sok grafikai buggal találkozhatunk, így el-eltünedező vagy hiányos textúrák még gyakran előfordulhatnak, de ha azt vesszük alapul, hogy milyen óriási világot alkottak a készítők, akkor ez igencsak megbocsátható probléma.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Noha a szerepjátékok soha nem a gyors és könnyed átláthatóságukról voltak híresek, azonban a lengyel stúdió ezt a problémát is sikeresen megoldotta. Az eligazodást a logikus felépítés és elrendezés mellett magyar felirat segíti, valamint egy rendkívül alapos segéd, amely folyamatosan megfogja a kezünket, és bevezet minket a játékmenet rejtelmeibe, legyen szó akár a harcról, akár a kissé összetettebb alkímiáról. Noha főként az összecsapások során rengeteg dologra kell figyelnünk egyszerre, a rendszer azonban már az első néhány alkalom után kézre áll még azoknak is, akik most először ismerkednek a The Witcher-sorozat sajátosságaival. Egyetlen negatívumként talán saját lovunk irányíthatóságát lehetne felhozni, aki rendszeresen beleakad a tereptárgyakba, irányítása nehézkes, gyakran késlekedő, ebből kifolyólag rengeteg frusztrációt okoz olyan helyzetekben, amikor sietős lenne a dolgunk.
Játszhatóság: Minden túlzás nélkül állítható, hogy a The Witcher 3: Wild Hunt az utóbbi évek legtartalmasabb videojátéka lett, ami minden tekintetben képes köröket verni a korábbi etalonra, avagy a The Elder Scrolls V: Skyrimra is. Az alkotás méreteit jól példázza, hogy csak a prológusból ki lehet hozni akár 5-8 órát, míg egy teljes végigjátszás - a fejlesztők beszámolói alapján - akár 200 óráig is eltarthat, ami azonnal nyilvánvalóvá válik, amint megnyílik előttünk az első nagyobb terület, rajta több tucatnyi tennivalóval. Többjátékos mód értelemszerűen és egyben szerencsére nincs, de egyáltalán nem is érezzük hiányát, ez ugyanis egy tipikusan magányos kaland, amelyben egyedül kell, és érdemes is elvesznie mindenkinek.
Intelligencia, nehézség:
Noha a CD Projekt RED kis híján tökéleteset alkotott Geralt legújabb kalandjával, azért van néhány dolog, ami miatt nem adhatjuk meg neki nyugodt szívvel a maximális pontszámot. Gyakran nem remekel túl jól például a mesterséges intelligencia, ami főként bizonyos szörnyek esetében okozhat kellemetlen meglepetéseket, de idegesítő lehet Keszeg viselkedése is, akinek hiába füttyentünk nagyokat, és hiába áll tőlünk mindössze 10 méterre, a süketek nyugalmával megmarad egy helyben, esetleg akkora kerülővel rohan oda hozzánk, hogy vágtáját élmény lesz végignézni.
Apró probléma, de sokaknak szemet szúrhat, hogy a fejlesztők minden területen ránk ömlesztik a szintünkhöz nem illő tartalmakat is, egyszóval bármikor belefuthatunk egy olyan hordába vagy ellenfélbe, amelyekkel szemben esélyünk sem lesz. Ilyenkor nyilván elfuthatunk onnan, de lesznek extrém helyzetek, amikor még erre sem nyílik lehetőségünk, és halálunk szomorúsága gyászoló töltőképernyőt varázsol majd könnybe lábadt szemeink elé. Nyilván mindez apróság a nagy egész mellett, hiszen a mérleg pozitív nyelvére sokkal több súlyt pakolhatunk, mint a negatív oldalra.
Hangok, zene: Nem véletlen, hogy a játékhoz hozzácsomagoltak egy zenei CD-t, a fejlesztők ugyanis megint gondoskodtak arról, hogy elképesztően hangulatos dallamokkal színesítsék Geralt legújabb kalandját. Ezenfelül nagyszerűre sikerült minden egyes hangeffekt, de külön dicséretet érdemelnek a szinkronok, amelyeket olyan nagy figyelmességgel rögzítettek, hogy még a legutolsó mellékszereplő is élettel teli hangon szól hozzánk.
Összegzés: A The Witcher 3: Wild Huntról minden túlzás nélkül csak és kizárólag szuperlatívuszokban lehet beszélni, hiszen kis híján mestermunka lett mindaz, amit a CD Projekt RED megalkotott. Vannak kisebb-nagyobb hibák, és fájó pont lehet a küllemhez kapcsolódó "csúnyulás" is, ellenben a tartalmat, a hangulatot és az élményt szemlélve a GTA V óta nem született olyan alkotás, ami ennyire ki tudta használni a nyitott világ előnyeit úgy, hogy közben folyamatosan megunhatatlan kalandokkal és ellenállhatatlan hangulattal kecsegtet a játékos számára. Nincs elég hangsúlyos kifejezés, frázis vagy közhely, ami méltóképpen lezárná ezt a cikket, így csak annyit mondanánk, hogy játéktörténelmi pillanatot élhet át, aki csatlakozik Geralthoz a Vad Falka elleni harcban és Ciri felkutatásában!
Fejlesztő: CD Projekt Red
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2500K 3,3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 940 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 6 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3770 4-Core 3,4GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 770 vagy ATI Radeon R9 290 grafikus kártya, 8 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: The Witcher 2: Assassins of Kings, The Elder Scrolls V: Skyrim
Kategória: szerepjáték
Megérkezett az idei év egyik, ha nem a legjobban várt videojátéka, amivel többé-kevésbé betartották ígéretüket a fejlesztők, így Ríviai Geralt, a híres szörnyvadász legújabb kalandja kis híján tökéletesre, de mindenképpen varázslatosra sikerült. Játéktesztünkben a The Witcher 3: Wild Huntot boncolgatjuk!
Amikor 2007-ben megjelent a CD Projekt RED első videojátéka, nagyon sok RPG-rajongó csak ámult és bámult, hogy ez a különösebb múlt nélküli aprócska brigád milyen elképesztő dolgot alkotott meg - lényegében a semmiből. A The Witcher bemutatkozó epizódja ugyan mind a mai napig csak a PC-s játékosokat tudta lenyűgözni, ők azonban vélhetően életük végéig emlékeznek majd Geralt első kalandjára, de nem csak a humoros magyar szinkron miatt, hanem azért is, mert az Andrzej Sapkowski által megálmodott csodálatos fantáziavilágot olyan elképesztő formában láthatták viszont, amilyenre korábban még soha nem volt példa. A legkisebb túlzás nélkül ugyanis a lengyel stúdió képes volt egyedi koncepciót, egy - sokak által máig hiányolt - különleges harcrendszert, egy megfelelően érdekes és izgalmas történetet, valamint egy olyan világot lefesteni előttünk, amely fantasztikus vonásai ellenére egyrészt hihető volt, másrészt maximálisan a mi európai gyökereinkből táplálkozott.
Sokan már akkor nagyobb összegekben mertek volna fogadni arra, hogy a The Witcher-sorozatban óriási potenciál és lehetőség lakozik, és az ő jóslataik meg is valósultak, amikor a CD Projekt munkatársai egy olyan folytatást készítettek, amely minden tekintetben túltett elődjén. Geralt második nagy kalandját már nem csak PC-n, hanem Xbox 360-on is élvezhették a rajongók, azonban akár fáj ezt hallani és kimondani, akár nem: addig nem várt átütő siker a játékra, amíg nem vált multi-konzolos címmé.
Ez az idilli álomkép, avagy történetesen a "nagy siker" a napokban megjelent harmadik epizóddal, a The Witcher 3: Wild Hunttal vált valósággá, hiszen bár az előzetes látnivalók és ígéretek alapján is tudtuk, hogy a lengyelek újra valami nagy dolgot alkottak, de a játék végül nemcsak a kritikusok, hanem az eladások tekintetében is kitűnően szerepelt. Utóbbira kiváló példa, hogy a briteknél például 2015 eddigi legjobb rajtját produkálta - pedig voltak azért idén már nagy nevek -, és a konzolos változatoknak köszönhetően hatszor többet adtak el belőle már most, mint közvetlen elődjéből. Mindez természetesen nem véletlen, a ríviai witcher legújabb sztorija ugyanis nagyszerűen sikerült!
A The Witcher 3 kis túlzással ott folytatja a történetet, ahol a második részben abbamaradt, azonban míg akkor a szörnyvadász emlékei után kutakodtunk, addig ezúttal egy sokkal fontosabb feladatunk lesz, méghozzá a korábban eltűnt Ciri felkutatása, aki több szempontból is nagyon fontos Geraltnak, valamint a világ nagyhatalmainak, így nem véletlen, hogy több oldalról hajtóvadászat indul annak érdekében, hogy megtalálhassák a különleges képességekkel megáldott lányt. A sztori fő vezérfonala tehát Cirilla keresése köré fonódik majd, ellenben kis túlzással ez csak alig a teljes cselekmény felére, ha igaz, hiszen főhősünk oldalán újfent rengeteg egyéb kaland vár ránk, amelyek függetlenek a kis witcher-lány történetétől.
Már a kezdőterületen - konkrétan a prológusban - egyetlen falucska köré tonnányi mellékes teendő társul, és miután még jobban megnyílik előttünk a világ, ezek száma egyre csak gyarapodik majd. Kis túlzással tíz lépést nem tudunk megtenni úgy, hogy ne botoljunk bele egy újabb elvégzendő feladatba, legyen az egy elrejtett kincs felkutatása, egy szörnyfészek vagy egy banditatábor megtisztítása, esetleg valamilyen nagyobbacska szörnyeteg likvidálása. Az ilyen feladatok többségét a falvakban és városokban elhelyezett hirdetőtáblákról szedhetjük fel, de akadnak majd olyan mellékes kalandok is, amelyekre véletlenszerűen, menet közben bukkanhatunk rá, és csak rajtunk áll majd, hogy segítünk-e vagy sem.
A fentebb elhangzott egyszerűbb küldetések mellett összetettebb opcionális teendők szintén várnak ránk, amelyekben hosszadalmas nyomozáson, illetve több helyszínen és személyen át juthatunk el a célig. Valóban példátlan az a hatalmas, szabadon bejárható világ, amelyet a játékban felfedezhetünk, azonban aki egy egész területként képzelte el korábban a teljes Északi Birodalmakat, annak némileg csalódás lesz a kapott megoldás, hiszen inkább elképesztően nagy, ámde különálló földrészek összességét takarja a játéktér, amiket viszont töltési idők nélkül kezel a program, tehát a végeredmény ezt leszámítva is figyelemre méltó.
Fontos kiemelni továbbá, hogy mennyire változatos, jól berendezett, otthonos és egyben elragadó mindaz, amit a CD Projekt RED a játék világával megalkotott, hiszen minden egyes környék más és más sajátossággal rendelkezik, mindnek megvan az a megfoghatatlan varázsa, aminek köszönhetően már az is élményszámba megy, hogy végiglovagoljunk a vidéken, és elmerüljünk a táj szépségében. Bármerre is járunk majd, mindenhol emlékezetes karakterek egész sorába botolhatunk bele, visszatérnek korábbról megismert, régi harcostársak és ellenségek, de lesznek olyan karakterek, akik most először csapódnak mellénk, esetleg bár korábban is hallottunk róluk, komolyabb szerephez mégis csak most jutottak.
Mivel a The Witcher 3: Wild Hunt főszereplője ismét Geralt, a szörnyvadász, és a történet 95 százalékában őt irányíthatjuk majd, ezért talán nem megdöbbentő, hogy a legtöbb küldetés a harcra, valamint a vajákok különleges érzékeinek kihasználására épül fel. Vannak azért kivételek, ellenben mégis szinte minden egyes feladatunk ezekhez az alapokhoz vezethető vissza. Érdekesség, és kiemelkedő pozitívum, hogy a CD Projekt RED ezúttal sem erőltette a hagyományos szerepjátékos kliséket, magyarán biztosan nem találkozunk olyan küldetésekkel, miszerint vigyünk ötven fecskefüvet és harminc farkasmájat azért, hogy megtudjunk egy fontos információt.
Ezt a fejlesztők meghagyták a kreativitás és valódi ötletek nélküli középkategóriának, ők inkább továbbléptek ezen a szinten, és a legutolsó másodlagos küldetést is képesek voltak élettel, izgalommal megtölteni, hogy még alaposabban elmerülhessünk Sapkowski csodálatos világában. A sztorit természetesen a The Witcher 3-ban is párbeszédekkel és tettekkel görgethetjük előre, ezáltal gyakran alaposan meg kell majd fontolnunk, hogy mit válaszolunk vagy cselekszünk egy-egy probléma kapcsán. Ha például egy nehéz helyzetben lévő embertől nem fogadunk el pénzt, vagy valami önzetlen dolgot cselekszünk, az szinte biztosan kihatással lesz egy későbbi eseményre, így nem kizárt, hogy a legváratlanabb pillanatban bukkan majd elő egy olyan szereplő, akinek korábban megmentettük az életét.
A legtöbb esetben azért jó witcher módjára különféle szörnyetegekkel kell összemérnünk tudásunkat. Noha annak idején Sapkowski is egész tetemes bestiáriumot állított össze regényeihez, de a készítők ezt az ő segédletével kibővítették, és ma már az első rész óta jellemző rondaságok mellett - vízbefúltak, lidércek, farkasok - megjelentek újabb szörnyetegek is, amelyek többnyire az eddigiek új alfajai, illetve mutációi, de akadnak egészen friss jövevények is, mint amilyen a prológusban hajkurászott griff is.
Ahogyan azt megszokhattuk már a sorozat korábbi részeiből, ezúttal is minden egyes ellenfélről - illetve szereplőről és eseményről - rendkívül pontos, visszaolvasható leírást kapunk, méghozzá Geralt régi jó barátja, Dandelion tollából, aki gyakran sajátos stílusban mutat be személyeket és történéseket, de őszintén szólva a szabad szájú trubadúrt éppen ezért szeretjük. Leírásait érdemes alaposan áttanulmányozni, hiszen rengeteg easter egg, kikacsintás és a korábbi epizódokra való utalás is megtalálható bennük - a hasznos részletek mellett -, ami a játék teljes egészére igaz.
A körítés mellett azonban nem szabad szó nélkül elmenni a The Witcher 3: Wild Hunt játékmenete mellett sem, amire szintén helytálló kijelentés, hogy maximálisan a korábbi részekre építkezik. Noha vannak egyértelmű újdonságok, új mozdulatok, lehetőségek, vagy például a gyakran igencsak hasznos íjpuska megjelenése is ide sorolható, azonban aki a második epizódot ismerte, hovatovább szerette, az most sem csalódik majd ezen a téren - ha csak azért nem, mert a konzolos változatok miatt a készítők minden eddiginél árkádosabbra, illetve látványosabbra vették a harcokat.
Az összecsapások ezúttal sem lettek túlbonyolítva, így semmiféle ritmusosságra vagy specialitásra nem kell számítanunk, összességében inkább az győz, aki gyorsabban tud bánni az egér gombjaival, illetve a vajákokra jellemző képességekkel. A harcok kimenetele ezúttal is nagyban függ majd olyan witcher-képességektől, mint rendkívül akrobatikus mozgásuk, kétféle kardjuk - acél az emberek, ezüst a szörnyek ellen -, valamint speciális varázsjeleik és főzeteik. Utóbbi két lehetőséget érdemes alaposabban is kifejteni, hiszen a franchise egyik különlegességei közé tartoznak, a witcher-jelek ugyanis nagyon hasznos társaink lesznek majd a csatamezőn, hiszen mágikus csapdába csalhatjuk az ellenfeleket, erős lökést mérhetünk rájuk, tűzsugárral égethetjük meg őket, de akár össze is zavarhatjuk elméjüket.
A különféle főzetek kapcsán tudni kell, hogy minden vaják ért az alkímiához, így Geralt oldalán nekünk is bőszen kell majd gyűjtögetnünk a különféle gyógynövényeket és szörnybensőségeket ahhoz, hogy olyan főzeteket készíthessünk, mint a Fecske, a Macska vagy a Rőtbagoly, hogy csak néhányat emeljünk ki a sok közül. Ezek bár a witcherek számára is mérgezőek, azonban időszakosan képesek növelni bizonyos tulajdonságaikat, hovatovább életerejüket is regenerálhatjuk ilyen formában.
A legtöbb szerepjátékhoz hasonlóan a The Witcher 3: Wild Huntban is minden fejleszthető és módosítható, karakterünk általános tulajdonságait pedig nem csak tapasztalati pontokkal, hanem akár mutagénekkel is feldobhatjuk, fegyvereit és páncéljait ugyanakkor nemcsak szabadon cserélgethetjük és javíttathatjuk az arra alkalmas személyeknél, hanem akár varázstárgyakkal is kiegészíthetjük. A tágas inventorynak köszönhetően nem kell majd spórolnunk a gyűjtögetéssel, így bármerre is járunk, bátran szedjünk össze mindent, hiszen a leghaszontalanabbnak tűnő anyagokra is szükségünk lehet az alkímia, esetleg a különféle tervrajzok megvalósítása során, amelyekből ritka és erős páncélok, fegyverek és egyéb holmik készíttethetők.
Természetesen órákig lehetne beszélni még arról, hogy mennyi rengeteg apró-cseprő lehetőség vár majd ránk a játékban a legkülönlegesebb tárgyaktól kezdve, a szerencsejátékokon, valamint a hajózás megjelenésén át Keszeg, avagy saját lovunk folyamatos jelenlétéig, azonban bizonyára már a fentiek is mindenkiben egyértelműsítették azt, hogy a lengyel fejlesztők ezúttal is nagyon magasra tették azt a bizonyos mércét.
Grafika:
Noha a játékmenet és a hangulat terén maximálisan azt kaptuk a The Witcher 3-tól, amit a fejlesztők korábban megígértek, illetve bemutattak nekünk, ez a kijelentés azonban egyáltalán nem állja meg a helyét abban az esetben, ha a küllemről beszélünk. Leszögeznénk, hogy a játék elképesztően fest, hihetetlenül részletes és berendezett minden egyes területe, amit ráadásul töltés nélkül kezel, de a korábbi gameplay-bemutatók során ennél sokkal részletesebb és látványosabb összképet festettek le előttünk a készítők. Összességében a karaktermodellekkel nincs probléma, elképesztően részletes a kidolgozottságuk, az animációk és az effektek is csodásak, hihetetlenül realisztikus a fényjáték is, ellenben a táj részletessége hagy maga után kívánnivalót, lovunk mozgása is elég esetlenre sikerült, Geralt haja pedig egyszerűen kőkorszakinak tűnik karakterének kidolgozottságához képest.Utóbbi kapcsán érdemes kiemelni, hogy ez leginkább csak az ATI grafikus kártyával rendelkezők számára probléma, lévén a játékot nem titkoltan inkább Nvidia-alapú rendszerekre optimalizálták, ami nem jelenti azt, hogy más masinákon nem futna jól - erről szó sincs -, de például amennyiben bekapcsoljuk az Nvidia HairWorks funkciót, ami élethűvé tenné a hajak és a szőr animációját, még az erősebb ATI kártyákon is garantált szaggatás lesz a végeredmény. Természetesen amennyiben erről lemondunk, összességében egy nagyon jól optimalizált játékot köszönthetünk az alkotás képében, ami a még gyengébb gépeken is meglepően jól teljesít, sőt a töltési idők is érthetetlenül rövidek lettek.
Összességében dicséret illeti a fejlesztőket, de sajnos úgy tűnik, hogy korábban nem számolták ki elég jól a rendelkezésükre álló erőforrásokat, mert a bemutatókon bizony lényegesen jobban festett a játék, mint a valóságban. Fontos kiemelni még, hogy a folyamatosan érkező javítások ellenére még mindig sok grafikai buggal találkozhatunk, így el-eltünedező vagy hiányos textúrák még gyakran előfordulhatnak, de ha azt vesszük alapul, hogy milyen óriási világot alkottak a készítők, akkor ez igencsak megbocsátható probléma.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Noha a szerepjátékok soha nem a gyors és könnyed átláthatóságukról voltak híresek, azonban a lengyel stúdió ezt a problémát is sikeresen megoldotta. Az eligazodást a logikus felépítés és elrendezés mellett magyar felirat segíti, valamint egy rendkívül alapos segéd, amely folyamatosan megfogja a kezünket, és bevezet minket a játékmenet rejtelmeibe, legyen szó akár a harcról, akár a kissé összetettebb alkímiáról. Noha főként az összecsapások során rengeteg dologra kell figyelnünk egyszerre, a rendszer azonban már az első néhány alkalom után kézre áll még azoknak is, akik most először ismerkednek a The Witcher-sorozat sajátosságaival. Egyetlen negatívumként talán saját lovunk irányíthatóságát lehetne felhozni, aki rendszeresen beleakad a tereptárgyakba, irányítása nehézkes, gyakran késlekedő, ebből kifolyólag rengeteg frusztrációt okoz olyan helyzetekben, amikor sietős lenne a dolgunk.Játszhatóság:
Minden túlzás nélkül állítható, hogy a The Witcher 3: Wild Hunt az utóbbi évek legtartalmasabb videojátéka lett, ami minden tekintetben képes köröket verni a korábbi etalonra, avagy a The Elder Scrolls V: Skyrimra is. Az alkotás méreteit jól példázza, hogy csak a prológusból ki lehet hozni akár 5-8 órát, míg egy teljes végigjátszás - a fejlesztők beszámolói alapján - akár 200 óráig is eltarthat, ami azonnal nyilvánvalóvá válik, amint megnyílik előttünk az első nagyobb terület, rajta több tucatnyi tennivalóval. Többjátékos mód értelemszerűen és egyben szerencsére nincs, de egyáltalán nem is érezzük hiányát, ez ugyanis egy tipikusan magányos kaland, amelyben egyedül kell, és érdemes is elvesznie mindenkinek.
Intelligencia, nehézség:
Noha a CD Projekt RED kis híján tökéleteset alkotott Geralt legújabb kalandjával, azért van néhány dolog, ami miatt nem adhatjuk meg neki nyugodt szívvel a maximális pontszámot. Gyakran nem remekel túl jól például a mesterséges intelligencia, ami főként bizonyos szörnyek esetében okozhat kellemetlen meglepetéseket, de idegesítő lehet Keszeg viselkedése is, akinek hiába füttyentünk nagyokat, és hiába áll tőlünk mindössze 10 méterre, a süketek nyugalmával megmarad egy helyben, esetleg akkora kerülővel rohan oda hozzánk, hogy vágtáját élmény lesz végignézni.
Apró probléma, de sokaknak szemet szúrhat, hogy a fejlesztők minden területen ránk ömlesztik a szintünkhöz nem illő tartalmakat is, egyszóval bármikor belefuthatunk egy olyan hordába vagy ellenfélbe, amelyekkel szemben esélyünk sem lesz. Ilyenkor nyilván elfuthatunk onnan, de lesznek extrém helyzetek, amikor még erre sem nyílik lehetőségünk, és halálunk szomorúsága gyászoló töltőképernyőt varázsol majd könnybe lábadt szemeink elé. Nyilván mindez apróság a nagy egész mellett, hiszen a mérleg pozitív nyelvére sokkal több súlyt pakolhatunk, mint a negatív oldalra.
Hangok, zene:
Nem véletlen, hogy a játékhoz hozzácsomagoltak egy zenei CD-t, a fejlesztők ugyanis megint gondoskodtak arról, hogy elképesztően hangulatos dallamokkal színesítsék Geralt legújabb kalandját. Ezenfelül nagyszerűre sikerült minden egyes hangeffekt, de külön dicséretet érdemelnek a szinkronok, amelyeket olyan nagy figyelmességgel rögzítettek, hogy még a legutolsó mellékszereplő is élettel teli hangon szól hozzánk.
Összegzés:
A The Witcher 3: Wild Huntról minden túlzás nélkül csak és kizárólag szuperlatívuszokban lehet beszélni, hiszen kis híján mestermunka lett mindaz, amit a CD Projekt RED megalkotott. Vannak kisebb-nagyobb hibák, és fájó pont lehet a küllemhez kapcsolódó "csúnyulás" is, ellenben a tartalmat, a hangulatot és az élményt szemlélve a GTA V óta nem született olyan alkotás, ami ennyire ki tudta használni a nyitott világ előnyeit úgy, hogy közben folyamatosan megunhatatlan kalandokkal és ellenállhatatlan hangulattal kecsegtet a játékos számára. Nincs elég hangsúlyos kifejezés, frázis vagy közhely, ami méltóképpen lezárná ezt a cikket, így csak annyit mondanánk, hogy játéktörténelmi pillanatot élhet át, aki csatlakozik Geralthoz a Vad Falka elleni harcban és Ciri felkutatásában!