95
-
#15
Én azt tudom, de Togawa úr másképpen döntött vészhelyzetben. -
Vol Jin #14 Szerintem is kötelessége lenne a japán államnak mindenkit kárpótolni. Mármint a kitelepítetteket. Akiket a sugárzási zónából küldtek el. A régivel azonos házat ott, ahol le akar telepedni. -
Vol Jin #13 Nem feltétlen kellett volna meghalnia.
Egyébként a katasztrófát az okozta, hogy lekapcsolták az erőművet. Mert az megtermelte volna magának a hűtés keringetéséhez szükséges áramot. A generátor ami meg tartalékként üzemeltette volna a rendszert, na pont azt vitte el a cunami. Szóval azért szopik most mert lekapcsolták a faszba az egészet, hogy mehessenek haza nézelődni, hogy mi van. -
bvalek #12 De pont ez a dolga, hogy ha kell, meghaljon! -
#11
Node ha Togawa úr bátrabb lett volna, ez a cikk nem róla szólna, mert meghal a többi mérnökkel (sőt lehet a családja is meghal)! Azok nem lettek depisek, mer már nem élnek. Node a kormánynak azokkal az emberekkel is törődnie kell, akik ugyan meglehet nem annyira "értékesek", meg "gyávák", kicsit "önzőbbek", de túlélték és valamit csinálni kell velük, ők is emberek. Mindig vannak túlélők és bárminő szerencse/szerencsétlenség okán maradtak ők életben, attól még az állam állampolgárai. Az államnak pedig vannak kötelezettségei a népével szemben... -
Vol Jin #10 A felezési idő félrevezető, mert sokan azt gondolják, hogy akkor már eltűnik a sugárzás. Elvileg a rövid felezési idejű anyagok a legveszélyesebbek, mert azok erősebben sugároznak. -
Vol Jin #9 Hát bazmeg, ha valaki erőműben dolgozik mérnökként, és egy földrengés meg egy cunami csap le az erőműre, akkor átmenetileg nincs családod. Egy atomerőműbe így mész el dolgozni. Mintha katona vagy tűzoltó lennél. Tudom, hogy ez nehéz, de az embernek kondícionálnia kell magát erre. Mert ha hirtelen kell dönteni, majd mindenki úgy dönt, mint Togawa úr. Pontosan ezért, az első munkanaptól kezdve naponta fel kell magadban tenni a kérdést, hogy ilyen esetben mit tennél, és ezt nem szabad addig abba hagyni, míg automatikusan nem azt a választ adod magadban gondolkodás és bizonytalanság nélkül, hogy első az erőmű. Ha pedig ez huzamosabb ideig sem megy, akkor lehet elmenni péknek. Erre lélekben fel kell készülni. Mert minden ember azt mondja erre az elméleti kérdésre, hogy persze, az erőmű, de az adott helyzetben mégsem az lesz a válasza. Tehát addig kell gyakorolni a megfelelő választ, míg nem csak hisszük, hogy biztosan úgy tennénk, hanem addig, amíg teljesen bele nem ég az agyunkba, átváltoztatva a gondolkodásunkat.
Az ápolónőre meg nincs szavam. Ha nincs eltörve a keze-lába, akkor kötelessége a sérülteken segíteni, és az, hogy oda a háza, az csak egy mellékkörülmény ebben az esetben. -
bvalek #8 Togawa "úr" egy tróger, nincs rajta mit ragozni. Megpróbáltatások mindenki életében vannak. Nálunk meg a világháború vert szét családokat, még az unokák generációja is szenved miatta. Mégis volt aki hazajött a háborúból, a fogságból, és rendesen felnevevelte a gyerekeit, pedig rémesebb dolgok történtek vele mint Togawa "úrral", akit senki sem kényszerít arra hogy alkoholizáljon és leszarja a családját. Az, hogy mivel pazarolja el az idejét elég egyértelmüen azt jelzi, hogy éretlen önzö személyisége van, amit a körülmények kihoztak, de nem okoztak. -
Irasidus #7 Csak a vita kedvért, pontosan milyen sugárzó anyagok kerültek ki a környezetbe, mennyire hígultak fel, és mekkora ezeknek a felezési idejük? Másik kérdés, szerinted mennyi időnek kellene eltelni, hogy a sugárzás hatásai előjöjjenek? Egyébként fent van a neten realtime a sugárzási adatok... -
#6
Hát ez az, nem tudják hosszú távon mire számítsanak, főleg a gyerekeknél. -
kvp #5 Eloszor is a cikk nincs befejezve, ez csak az eredeti angol nyelvu cikk forditasanak a fele. Masodszor engedely nelkul ment el, ha lemegy a generatorokhoz, akkor a kozott a 3 ember kozott lett volna o a 4. akik a szokoarban megfulladtak a generator teremben. (nem varta ki) Harmadszor pedig volt annyi esze, hogy nem a kijelolt kiuritesi pontra ment, mert az a resz kapta a legtobb sugarzast, hanem kb. ketszer messzebb. A problemajuk pedig az, hogy a kormany nagyjabol tesz ra, hogy mi lesz a kitelepitettekkel. Igen, nallunk is ilyen a helyzet a rendszervaltas ota, de japanban ez uj jelenseg. A csaldrol pedig annyit erdemes tudni meg, hogy a felesege azota is apolokent dolgozik a menekulttabor melletti helyi korhazban, o meg a kiuritesi teruleten kivuli foldek sugarmentesiteseben vesz reszt. (ugyanis az a resz ahol laknak ugyancsak szennyezett, csak nem annyira)
Szoval japanban kb. most jutott oda az allam, hogy nincs annyi forrasa, hogy mindenkin segitsen. Nallunk ez a rendszervaltaskor tortent meg. Egyebkent a japan politikusok hasonlitanak legjobban a magyarokra, mind a burokracia, mind a korrupcio tekinteteben. Ott ha valaki befolyasos elnezest ker, akkor nem lehet felelossegre vonni, nallunk meg elnezest sem kell kerniuk...
ps: Es meg nem telt el annyi ido, hogy a sugarzas hatasai elojojjenek. Arrol nem is beszelve, hogy a hivatalos szennyezesi terkepen csak eszak nyugatra ment szennyezes, de tudjuk, hogy a nagyobbik resze keletre tavozott a tenger fole, tovabba az elso robbanas utan par nappal kb. 3 napon at a magas legkorbe, ami nagyjabol yokohama kornyeken jott vissza a foldre. Az meg nagyjabol tokio kozepe... (igazabol a reaktor 100 kilomteres korzetet kellett volna kiuriteni, legalabbis az oroszok es az amerikaiak szerint, de abban mar benne lenne tokio is, meg japan ipari teruleteinek kb. fele) -
#4
A honfitársaink (elvileg) nem kaptak akkora sugárdózisokat, mint ezek a szerencsétlen emberek és a gyermekeik. -
#3
Nos, mikor eljön a világvége, mindenki a családját próbálja menteni elsősorban. Meg aztán irodai melón volt, lehet simán hazaengedték, mivel földrengés és szökőár volt, ők meg úgy tudták, hogy a reaktor elpusztíthatatlan és erre is fel van készítve (még nem volt komolyabb vészhelyzet az erőműben). Azután, este riasztották is és mehetett nyilván vissza melózni, ahogy írják is, ő (is) felügyelte a vészeseti hűtőrendszereket.
A felesége reakciója is érthető, full káoszban az ember próbálja tenni a dolgát, míg maga is össze nem omlik segítség (és vezetés) híjján. Itt egyértelműen az állam felelőssége merül fel, mivel nem voltak képesek irányításuk alá vonni a menekültekkel kapcsolatos teendőket. Nyilván van aki képes hetekig végezni a feladatát, amit már senki sem ró rá és senki sem kéri számon, míg meg nem hal, de a legtöbb ember egy idő után feladja. Főleg ha van három gyereke, akik az ő felelőssége, a férje meg visszamegy a reaktorhoz menteni ami menthető. Az embereknek van egy mentális (és morális) terhelhetőségük, épp erről is szól a cikk. -
#2
Menjünk el akármelyik magyarországi kisvárosba, ahol a rendszerváltás után legyalulták az ipart, a munkahelyeket és hasonló körülményeket látunk: munkanélküliség, kilátástalánság depresszió, csak itt nem volt cunami. Náluk volt egy ilyen katasztrófa, és igen jó pár 10 000 embert érint a dolog, de az ország meglepő gyorsasággal talpraállt. Innetől egyéni kérdés, hogy ezt az egyes emberek is megteszik-e.
Nálunk a lakosság 30%-a szegény, munkanélküli, él hasonló körülmények között, éli meg hasonló kilátástalansággal az életét, ami várhatóan amúgy másfél évtizeddel rövidebb mint az övék. Az ország kilábalására pedig évtizedekig semmi remény.
Szal momentán valahogy kevésbé xarnak érzem Togawa úr problémáját cunami, atomkatasztrófa ide vagy oda, mint néhány millió honfitársunk helyzetét.
Bocs -
#1
Nekem ebből a cikkből az derült ki, hogy Togawa úr elhagyta munkahelyét, hogy a családját megnézze ahelyett, hogy elvégezte volna a munkáját, amivel esetleg megvédhette volna az erőművet. Miután elmenekültek a helyszínről, a menekülttáborban szükség lett volna a feleség munkájára, de ő 3 nap után otthagyta a rászorulókat.