Vol Jin#9
Hát bazmeg, ha valaki erőműben dolgozik mérnökként, és egy földrengés meg egy cunami csap le az erőműre, akkor átmenetileg nincs családod. Egy atomerőműbe így mész el dolgozni. Mintha katona vagy tűzoltó lennél. Tudom, hogy ez nehéz, de az embernek kondícionálnia kell magát erre. Mert ha hirtelen kell dönteni, majd mindenki úgy dönt, mint Togawa úr. Pontosan ezért, az első munkanaptól kezdve naponta fel kell magadban tenni a kérdést, hogy ilyen esetben mit tennél, és ezt nem szabad addig abba hagyni, míg automatikusan nem azt a választ adod magadban gondolkodás és bizonytalanság nélkül, hogy első az erőmű. Ha pedig ez huzamosabb ideig sem megy, akkor lehet elmenni péknek. Erre lélekben fel kell készülni. Mert minden ember azt mondja erre az elméleti kérdésre, hogy persze, az erőmű, de az adott helyzetben mégsem az lesz a válasza. Tehát addig kell gyakorolni a megfelelő választ, míg nem csak hisszük, hogy biztosan úgy tennénk, hanem addig, amíg teljesen bele nem ég az agyunkba, átváltoztatva a gondolkodásunkat.
Az ápolónőre meg nincs szavam. Ha nincs eltörve a keze-lába, akkor kötelessége a sérülteken segíteni, és az, hogy oda a háza, az csak egy mellékkörülmény ebben az esetben.