Hogyan keletkeznek a legnagyobb fekete lyukak?
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
\"kiskirája helyesen bocs, hogy kijavítalak...\" You could be Hoffed
Másik fele, hogy foton jellemzõen csak úgy magától nem keletkezik a vákuumban, tehát a kiinduló feltételezés, hogy az eseményhorizontról foton indul, eleve lehetetlen.
A második viszont nincs rendben, mert ha pontosan a fény elnyelésének határán keletkezne kifele haladó foton, akkor annak elméletileg 0 lenne a sebessége. Ha másfele mutat, akkor viszont mozogna.
Ez itt arra vonatkozik, hogy _ma_ már nem tud új szupermasszív fekete lyuk kialakulni. Én meg azt mondom, hogy a szupermasszív lyukak már közvetlen az õsrobbanás után alakultak ki, tehát nem is kell, hogy ma is ki tudjon alakulni egy.
Elvileg az õsrobbanás utáni 10 a mínusz nagyonsokadikon másodpercig van elmélet, hogy hogy és mi történt. Csak most lusta vagyok utána nézni. Meg az kurvasok beleölt energia, utána meg végtelenül agybaszó matekozás, mire kiderítem, hogy amit idefirkantottam, az egyáltalán a modell szerint lehetséges lenne-e. :) Lehet, hogy annyira nem volt anyag még az ott lévõ cucli, hogy nem mûködött a gravitáció. Vagy olyan gyors volt a felfúvódás, hogy csomósodásra abban a fázisban esély sem volt. Sok a buktató, elég valószínû, hogy csak azért tûnik nekem elfogadhatónak, mert nem tudok eleget a témáról.
Viszont lehet, hogy megérné megvizsgálni a felvetést...
"Egy bizonyos ponton, az úgynevezett Eddington határon túl, a fekete lyuk felé áramló anyag által kibocsátott energia megállítja a fekete lyukat tápláló folyamot, lekorlátozva az elérhetõ méretét."
Amugy szerintem nagyon keveset tudunk meg a korai univerzumrol, es amit tudunk, az sem igaz:) Tul sok meg itt a talalgatas..
A még-fel-nem-fúvódott téridõben hogyan kell értelmezni a távolságokat?
Csak mert ha mondjuk a gravitáció az õsrobbanás után közvetlenül már úgy mûködött, mint ma, akkor a még szinte pontszerû univerzumban a távolságok még nagyon kicsik voltak. Tehát nagy volt a tömegek közt a gravitációs erõ. Az anyag szimplán már akkor megcsomósodott, aztán már csak az ezen csomók közti tér fúvódott tovább. Így lettek galaxisok, meg szupermasszív fekete lyukak.
Na, jár nekem egy fizikai Nobel?
Ilyet senki sem állított. Teljesen téves a kiindulásod, még szép, hogy értelmetlenségre vezet.
Nem arról van szó, hogy a fekete lyuk körül nincs fénysebesség, hanem hogy a gravitáció leküzdéséhez fénysebesség, vagy még annál is nagyobb kellene.
Egyrészt a fénysebességes mantra kizárólag vákum-beli fénysebességre vonatkozik, az, hogy valami leelõzi a fényt könnyeden elõfordulhat, ettõl még nem sérül semmi.
Másrészt nem a fény iránya, hanem sebessége számít. Tehát az eseményhorizonton belül is c-vel halad a fény vákuumban, csak másik irányba.
Ezt a 2 hibát találtam így elsõre. ( másrészt rám ne hallgass ilyen kérdésekben. Ha a gravitációs hullámok érdekelnek, akkor 2-es Landau Lifsic 442.oldal )
,,Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.\" //INRI
Tehat informacio ki nem jon.
Mert?
,,Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.\" //INRI
,,Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.\" //INRI
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t (Az ember) \"Tudásra törpe és vakságra nagy.\" \"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.\" Használj TE is szinkrotronsugárzást!
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t (Az ember) \"Tudásra törpe és vakságra nagy.\" \"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.\" Használj TE is szinkrotronsugárzást!
( erre a modellre az egyetlen általam ismert cáfolat az, hogy a gólyók mezeje abszolút kell, hogy legyen a sebességhez képest, azaz egy mozgó ojjektum szembõl több golyóba ütközne, mint hátulról, és megállna )
,,Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.\" //INRI
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t (Az ember) \"Tudásra törpe és vakságra nagy.\" \"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.\" Használj TE is szinkrotronsugárzást!
Tudós mondta, személyesen, egyetemi elõadáson, hogy amennyiben eltünne a Nap, a gravitációja még 8 percig tovább hatna a Földre. Úgyhogy van terjedési sebessége, van korlátja a terjedés sebességének és információt hordoz, így érvényesnek kellene lenni rá az információ terjedés szabályánák, nem lépheti át a fénysebességet, eddig elsõkézbõl tudom a tudomány álláspontját. Viszont ebben az esetben a fénysebesség 0. Feloldása pl. az lehetne, ha nem a fekete lyukban keletkezik a gravitáció, hanem azon kívül, ahol már nem 0 a fénysebesség. De akkor hogy kapcsolódna a gravitáció a lyukhoz, ha közvetlen kapcsolat nem létezhet? Érted a dilemmát?
Hengelhoffer: A fény sem rendelkezik tömmeggel, tehát ez nem indokolja. Amennyiben saját magára nem hat, akkor nem lenne igaz az, hogy semmi sem terjedhet gyorsabban a fénytõl, mert ez konkrét ellenpélda lenne.
Félreértés ne essék, tudom, hogy éppen a gravitációs hatással mutatják ki a fekete lyukak létezését, tehát nem azt kell bizonygatni, hogy van neki, hanem a miért-re lennék kíváncsi.
tehat a ter minden pontjaban van egy intervallum szamitogep , mire lennenk kepesek ha ezt mas feladatokra is be lehetne fogni ?
Mi van, bamba paraszt, még most sem buzog föl benned Árpád vére?” (McSzéchenyi)
Röviden: Nem kell kijönnie belõle, ugyanis soha nem is volt benn. A gravitáció nem sugárzás és nem információ. A gravitációs hullámok sem sugárzás.
A gravitációnak ugye terjedési sebessége van. Úgy tudom, hogy minden információ terjedési sebessége felülrõl korlátos, a felsõ korlátja pedig a fénysebesség. Ha a fénysebesség a fekete lyuktól bizonyos távolságra pontosan nulla, akkor hogy jön át ezen keresztül a gravitáció hatása a fekete lyukból?
Én elhiszem, hogy átjön és nincs ebben igaza "Vers"-nek, de még csak elképzelésem sincs, hogy mivel lehetne ezt indokolni és ezért kérdeztem konkrétan rá erre, de úgy érzem, nem a kérdésemre válaszoltál, csak nyelvatnozni kezdtél.
A relbõl tudjuk, hogy az anyag energia-impulzis-tenzora meggörbíti a téridõt, és a téridõ görbület pedig tapasztalható az eseményhorizonton kívül és belül egyaránt.
Innentõl átadom a szót BValek kollegának, házi feldolgozásra ezt javaslom:
Ahol az Úristen nullával osztott
(Eseményhorizont nem csak a fekete lyukakhoz köthetõ, értelmezünk kozmológiai eseményhorizontot is, ami annak a fénysebességgel bõvülõ térfogatnak a felszíne, ahonnét az õsrobbanástól idáig volt ideje hozzánk elkacsázni a fénynek. De szerintem szuperszónikus lökéshullám környezetben lehetne akusztikai eseményhorizontot is definiálni, viszont most dógozni kéne, és nincs idõm ezen elgondolkodni.)
---------------------------- :-/
Mi van, bamba paraszt, még most sem buzog föl benned Árpád vére?” (McSzéchenyi)
Bár a cikk nem tér ki rá, mikro fekete lyukak keletkezhettek az õsrobbanás során is, de úgy emlékszem, a modellek szerint ezek valószínûleg elpárologtak napjainkra.
A cikk jól mutatja a trendet: az egyre pontosabb mûszeres felmérések révén sorra verõdnek a szegek a standard kozmológiai modell koporsójába, ami összességében nem baj.
#3: Egy nagy tömegû fekete lyuk gravitációja értelem szerûen nagy, de nem nagyobb, mint az õt alkotó anyagé. Ha keringünk egy csillag körül, és azt sittysutty az egerek kicserélik egy fekete lyukra, akkor annak gravitációs hatásának nagysága nem fog megváltozni. Ha közel megyünk hozzá, az már más kérdés.
De mindezzel együtt igazad van, sajnos a fénylõ anyag tömege kevés a galaxisok egyben tartásához, de hogy a kép még bonyolultabb legyen, a galaxismagtól csak egy bizonyos távolságra - egy bizonyos kerületi sebesség elérését követõen - lép fel a hatás.
We\'ll get higher and higher, straight up we climb. We get higher and higher, leave it all behind !