Miért nem követjük erkölcsi szabályainkat?

Az önfeláldozás az állatvilágban is megtalálható, példaként álljon itt a méhek esete, amikor a lódarazsak megtámadják a kaptárt.

Az erkölcsi érzék bizony nem öröklött képesség, hanem a környezet ráhatása a gyermekre. A gyermekre ható szülõi szigor, a mesék, esetleg vallási tanítások, valamint az életben megtapasztalt események mások által értékelt mivolta alakítja ki a jó és a rossz közötti markáns elválást, a késõbbiekben pedig az átmenetek közötti helyes döntést.

Szerintem nem önként jelentkezett a keresztre, ha a nagykönyv szerint így is mesélik utólag. Márha tényleg megtörtént a sztori.

Áá, igen, ez egy híres kísérlet. A (képzeletbeli) áramerõséget minden rossz válasz után növelték. A beépített ember meg idegesen hülye válaszokat adott. Azt hozzá kell tenni, hogy a kisérletet kétféleképpen végezték el. Az egyikben szociális nyomás alá helyezték a tesztalanyt (aki az áramos gombot nyomogatta) azaz ott álltak mellette és elvárták, hogy eredményt produkáljon a helyes válaszokkal, a másik esetben nem. Továbbá mindig közölték velük, hogy õket semmilyen felelõség nem terheli. Ez azért fontos, mert a legtöbb ember képes nézetei ellenére morálisan megkérdõjelezhetõ cselekedetre, pusztán azért mert a felelõség nem õt terheli.

"Elolvastad a komplett cikket eredeti nyelven, vagy a szokszor hibásan és felületesen fordított sg cikkre hivatkozva írod ezt ?"

Igaza van, mivel egy ilyen kísérletet legálisan nem lehet tudományosan levzényelni, csak gondolatilag, így nem ad valós képet.

Bár a válaszok nem meglepúek, és valószínûleg igazak.

De akkor is ez az egész felszínes, hiszen senkit nem kötöztek a villamossínekhez, senkit nem lökdöstek le a hídról, így megkérdõjelezhetõek a válaszok.

Abban az idõben nagyon sok embert feszítettek keresztre. Egyik sem volt gyáva?
Ugyan! Nem kérdezték meg senkitõl sem, hogy bátor vagy-e, vagy gyáva.
Egyébként meg a mese szerint sem önként ment a keresztre.

Az égvilágon nincs semmi köze a túlélõ ösztönödnek a fanatizmushoz.

Legjobb példa jézus (márha létezett egyáltalán)

Az hogy kereszthalált halt valamiért, bizonyítja hogy nem volt gyáva, de azt nem bizonyítja hogy nem volt elmebeteg.

egyszer régen volt egy kísérlet. Ebben részt vett egy színész, õ volt az akin kísérleteztek, és sok-sok teszt alany, Túlképpen õk voltak az igazi kísérleti nyulak. A teszt a következõ volt: kérdéseket tettek vel a színésznek (akirõl õk nem tudták, hogy színész), és minden hibás válasz esetén egy kis elektro sokkal jutalamazták az emberket. A feltétel az volt, hogy minden hibás válasz egyre erõsebb elektro sokkot okozzon. A skála 1V-tól indúlt, egészen a halálos többszöröséig. A színész szépen játszotta a szenvedõ alanyt. Ami még a kísérletben volt: a kérdezõk nem láthatták az ember face to face, csak a reakciót hallották, ui. köztük volt egy függöny. Ennyi.
Az alanyok túlnyomó többsége a 4. v. 5. hibás válasz után halálos áramdózist adtott a színésznek, aki természetesen hûen játszotta a kivégzést. Sokakban akkor tudatosúlt, hogy "megöltek" valakit, egy hibás válasz miatt, ui. az, hogy megkora lépéssekben ugranak a feszûltségek közt (1V v. egybõl 220) az a kérdezõre volt bízva. A kérdezõk, nem rendelkeztek pszihopata egyéniséggel, erre külön figyeltek a tesztett végzõk ui. akkor értelmetlen lenne a kísérlet. Teljesen hétköznapi emberek voltak a kérdezõk.

Mivel a gyerek nem tudja mi az a "magántulajdon" ezt késõbb tanulja meg.

Honnan tudná ha sokkal több ideig volt minden közös mint magántulajdon?

Birom a write only embereket...

Mint ahogy már lentebb említettem: az erkölcsi érzék az emberben nem domináns indíttatás, hanem egy visszafogott belsõ késztetés, amit az erõsebb késztetések hatására kialakuló akarat könnyen felülír. Azért mert sok esetben kívülrõl nem látszik a gyermeken, attól még benne van a morális aggály.

Egy gyerek alapesetben szinte mindig az erõsebb késztetések felé megy el. Ez viszont nem zárja ki azt a tényt, hogy ahogy elkezd a gyermek tudata kinyílni, egy bizonyos szint után már a gyengébb késztetéseknek is ad jelentõséget, és a lelkiismeret furdalás nála is megjelenik.

A családomban és a népes rokonságomban jelenleg ~50 gyerek van, és sokféle nevelési mód. Még a leglazább nevelésnél is süt a gyerekrõl, hogy van morális érzéke, még akkor is, ha önzõ mint a dög. A gyerekek összehasonlíthatatlanul õszintébbek - különösen 5 éves kor alatt -, mint a felnõttek, nem tudnak úgy színlelni, hogy ne látszódna rajtuk, hogy kamuznak. Azt mutatják, ami bennük van.

Az egykék esetében, - különösen, ha a szülõ elkényezteti a gyereket - jól látszik, hogy a morális aggályok eléggé el vannak benne nyomva, mert a kényeztetés az egóját hizlalta, és ez teljesen meghatározta õt. Viszont még az õ esetükben is fel lehet egy néhány mondattal ébreszteni a belsõ morális embert, pedig ha nem lenne eleve benne, akkor ez lehetetlen lenne.

"Szinte barmelyik gyerek hezitalas nelkul elveszi a masik jatekat egeszen addig, amig a szulo nem neveli ki ezt belole."

Ez nem igaz. A többségre ez nem jellemzõ, csak akik dominánsan viselkednek. Rég nem lennénk már sehol, ha ezt csak a szülõ tudná megállítani, hogy mindenki egyformán domináns és agresszív legyen.

A dolgok magyarázatát, gyökereit szerintem nem pusztán a neveltetés szintjén kell keresni.

Valójában az ember sokkal kevésbé alakítható, mint sokan gondolják, amire viszont biológiailag kódolt, hajlama van azt magától megcsinálja. Pl a beszédre a szülõk tanítják a gyereket, vagy magába szívja? Ugyan így járás, meg ilyenek. Egy csimpánz ugyan olyan körülmények között felnõve miért nem tanul meg beszélni, vagy lesz belõle hosszútávfutó? Ott értelem szerûenek tartjuk a választ.

A társas kapcsolatban is egy csomó dolog kódolva, az embernek nem csak külön-külön a többiekrõl van egy képe, hanem a csoporról egészében, de ez is egy képesség, aminek biológiai alapjai vannak. Az embernek egész egszerûen minden más lénynél magasabb szintû a szociális képessége, az hogy csoportként mûködjön. Ennek egy kiegészítõ funkciója, hogy a csoporton belüli erõszak képessége szintén az egyik leggyengébb az embernél az állatok között, bármit is sulykolnak a fejünkbe.

És itt jön elõ a kérdés, amit itt a pszichomókusok feszegetnek. Egyén vs. csoport, vagy közvetlen gyilkosság vs. hagyni, hogy meghaljon valaki.

Elõször is a csoporttal kapcsolatos dolgok az az un. "felelõsség" jellegû dologhoz kapcsolódik. Az ember tud felelõsséggel gondolkodni, az állatok csak nagyon kevéssé. Ez nem pusztán az, hogy az egyén lemond a saját érdekeirõl a csoport javára, hanem hogy errõl ilyen helyzetekben is tud dönteni és elég egységesen, amikor mástól várunk e, autómatikusan dolgokat, hogy lemondjon a saját érdekeirõl, akár az életérõl is. ez a felelõség úgy is mûködik, hogy akkor, amikor az egyéntõl válaki átveszi ezt, akkor simán elfogadja, hogy megöljön valakit. Volt ilyen kísérlet is. Ez magyarázza, hogy átlagos iskolai tanárokból hogy lehet haláltáborparancsnokot, hidegvérû gyilkosokat csinálni.

Akik itt jönnek a katonák "önfeláldozásáról", meg agymosásáról, azok jellemzõ módon nem voltak katonák.
A katonáknál, tûzoltóknál, akármilyen szakmák, ahol közvetlen életveszélyben vannak a csoport tagjai a felelõsségvállalás képessége, a csoportért való áldozatvállalás képessége felerõsödik, ilyen szakmákban nem elméletileg, hanem nap mint nap ténylegesen kell ilyen döntéseket hozni.
A katonaságnál ezt tanulja meg az ember. Azt, hogy milyen 1 másik miatt szopni, milyen az, ha felelõsséggel elvégzem a munkámat, vagy xarok bele, és mi az önfeláldozás, vagy a felelõsség vállalás végsõ határa, amikor döntök, hogy a csoport érdekei szerint, ki hal meg és ki marad életben.

Sok szempontból hiányzik a sorkatonaság az emberek számára, mert ilyen intenzíven ezekkel a kérdésekkel fiatal felnöttként nem szembesülnek, nem aktivizálódnak ezek az ösztönök, kevésbé fejlõdnek ki az ilyen döntési képességeik. És éppen ezért be is csaphatók, manipulálhatók, nem tudják, hogy mikor játszik valaki ezzel a képességükkel, hajlamukkal, mikor hiteti el velük pl, hogy természetes az önzés, cserben hagyni a másikat, akit ha megmentesz legközelebb õ tud megmenteni, de ha hagyod elveszni, azzal késõbb te is elpusztulsz.

"DeScioli szerint szabályalkotó rendszerünk önkényes, így például a maszturbációt is "rosszként" tüntetve fel."

lol?

Vagy ha nem is sikerélményként, de kisebb rosszként.<#idiota>

nincs velünk született ervkörcsi érzék sõt jóság sincs , egy dolgot hozunk magunkal az önzést, mikor azt hiszed önzetlen vagy akkor is csupán a magadrol kialakitott képnek akarsz megfelelni, mert ezt éled meg sikerélményként.....

A pszichomókusok meglehetõsen idióta tesztekkel dolgoznak. Ugyanis megpróbálnak általános érvényû, leegyszerûsített kérdéseket feltenni, pedig az életben mindig sokkal összetettebb helyzetek adódnak, és bizony az ember mérlegel a lehetõségek között, vagyis nem lehet egy leegyszerûsített kérdésre normális választ adni. Az értelmes ember az ilyen kérdéseken el sem gondolkodik, hanem visszadobja, hogy ez így baromság. Tegyenek fel normális kérdéseket, amikre lehet felelõsségteljesen válaszolni.
A mh-emen rendszeresen van pszichológiai teszt, a pszichomókus mindig feszeng, amikor rám kerül a sor, ugyanis mindig megingatom a szakmájába vetett hitét.

Egy gyerek már akkor elvesz dolgokat akárkitõl (akitõl tud) amikor még nem is érti amit mondanak neki, már itt megdõl az elméleted.

Ez nem egy kísérlet. Ez egy kérdés ami egy kísérletre irányul.
Nyílvánvaló, hogy ilyen módon élesben nem kísérleteznek, csakhogy így a kapott "eredmény" erõsen torz. Ez erkölcsök rangsora illetve azok ereje csak éles helyzetben ad pontos képet, így írhattak most ide százalékokat (28, 47), de ez nem valós eredmény.
Inkább külsõ tényezõket kellene vizsgálni (kultúra, vallás, neveltetés stb.), mert ennek így nem sok értelmét látom...

"Minden morális gát kiindulópontja, hogy mással ne tegyünk olyat ami rossz."

Tényleg akkor mi a rossz?
-Megkínozni vkit rossz? hagyni szenvedni rossz?
-Az eutanázis mégis rossz?
-Mazoistát is rossz szenvedni hagyni?
-Más szabad akaratát korlátozni rossz?
-És hagyni h öngyilkos legyen?

Remélem sikerült kellõ számú példát hozni h sajnos (?) nem minden fekete-fehér.
(ergó minden rosszban van valami jó-> Na meg persze minden jóban van vmi rosz is)

Az, hogy a gyerek az önzés miatt elveszi a másik gyerektõl a játékát, az nem cáfolja meg azt, hogy van egy velünk született erkölcsi érzékünk. Az ember akarata a belsõ erkölcsi késztetést simán felülírja.

Ha a gyerek elõször vesz el valamit valakitõl, ami nem az övé, akkor biztosra veheted azt, hogy belül nem teljesen nyugodt. Fõleg, ha a szülõ csak annyit kérdez, hogy miért vetted el tõle? Ekkor elszégyelli magát, mert a külsõ szülõi kérdés ráirányítja a figyelmét a belsõ nyugtalanságára, és azzal összhangban van. Maga a kérdés is a belsõ frusztráció miatt válik zavaróvá, egyébként semleges lenne. Így viszont ezek felerõsítik egymást, és a belsõ lelkiismereti felismerés miatt rögtön érti, hogy miért kérdezik ezt tõle. Ez mondjuk nem az az eset, amikor a 2 gyerek egy családba tartozik, és közös játék használata a vita (itt ugye jogos mindkét gyerek igénye, de valahogy idõben meg kell osztani a dolgot - a beépített morális korlátok nem "biztosítják" a szeretetet mások felé, csak magatartási korlátokat sugallnak).

Amelyik gyerek már többször elvett másoktól olyan dolgot, ami nem az övé, ott a következõ alkalommal már egyenesen sértõdött lesz, ha nem engedik neki. Mert a morális gát már áttört nála és nem jelez neki semmit. Persze ha erre felhívja a szülõ a figyelmét, akkor ezt fel tudja ismerni magában, de nehezebb így, mert a szülõ korábban hallgatólagosan egyetértett az önzésével, és a lelkiismerete ezért érzéketlenné vált. Az akarat felülírta a belsõ morális ember.

Ha nem az emberrel veleszületett lenne az pár alapvetõ morális gát, akkor 1-2 mondattal nem tudnád az belsõ morális vívódást (és akár megbánást is) elõhozni belõle. Ez olyan lenne, mintha mély metafizikai fogalmakat akarnál belekalapálni, amit totál nem ért a gyerek. A valóságban pedig elég neked arra felhívni a figyelmet, hogy mit érezhet a másik. Az empátia miatt könnyen felismeri, hogy egy így nem volt jó, és megbánja, vagy makacsul az akaratát erõlteti afelett, amit belül felismert.

Minden morális gát kiindulópontja, hogy mással ne tegyünk olyat ami rossz. Az emberölés, a hazugság, hûtlenség...stb. morális gátjai erre vezethetõek vissza. Az ezzel kapcsolatos felismerés alapja az empátia. Az empátia az ember veleszületett adottsága, ami "gyárilag" mûködik benne, és amire lehet érzékenyebbé tenni a gyereket, de lehet úgy is nevelni, hogy ez a képesség leépüljön benne.

"szocializacio mentes" nevelés ugyebár nem létezhet (mert az fogalmilag nem nevelés), de ha létezne is, akkor sem tudná igazolni azt, hogy a morális gátak nem léteztek eleve a gyerekben. Ebben az esetben a nevelési mód közvetve alakítja (erõsíti/gyengíti/alakítja) a morális világát a gyermeknek.

"Lehet ezt mondják de nem et csinálnák mivel a túlélõ ösztönödet sosem fogod te felulbírálni. "

Japán, szamuráj, szeppuku fogalmak mondanak valamit? Vagy akár a kamikazék? A mai öngyilkos terroristák? Eleve az öngyilkosok?

Vagy ez is valami olyan dolog, mint a -7000 fok? :p

Pff tévedtem, egyáltalán nem csak a trópusokon fordult elõ, vannak esetek angliából meg ukrajnából is. Pl. egy gyereket a szülei a kutyákkal együtt tartottak, és teljesen kutyaként viselkedett a gyerek, morgott, ugatott, stb.

http://listverse.com/2008/03/07/10-modern-cases-of-feral-children/

De tény, hogy ha csak nem nagyon korán találják meg õket, sosem lesznek normális emberek.

"A katona tudatosan teszi amit tesz, ezért katona."

Ez igaz, de ez bizonyítja, hogy ki lehet kapcsolni. Agymosással, anélkül bizony van ilyen.

"WTC-bõl azért ugrott ki..."

Nem ugrottál volna ki. A túlélési ösztön lényege, hogy küzdesz. Ha a biztos halált választod akkor már kikapcsoltad az ösztönt.

"Kétlem, hogy belül egy sima ember nekiállt volna csoportokat csinálni..."

Voltak ilyenek. Többen. Teljesen mindegy, hogy hol voltak. Lemondtak a menekülésrõl, hogy másokat mentsenek.

"Persze kellene egy kiserlet, ahol gyerekeket teljes mertekben szocializacio mentesen nevelnenek fel, majd osszeengednek oket es megneznek, hogy milyen viselkedesformak alakulnak ki. Akar generaciokon keresztul kovetve oket. "

Ilyen "kísérletek" maguktól létrejöttek, az ún. "farkasgyerekek" a primitívebb népeknél elõfordulnak. Gyak. egy kisgyerek, 4-5-6 éves elveszik az erdõben, de annyira azért magánál van, hogy nem hal meg (trópusok, tél nincs), addigra már tudja, mi az ehetõ, stb. Pár év múlva meg megtalálják. Totál pszichopata minden esetben, egyszerûen nem érti, hogy a többi ember is "valaki", nem tud megtanulni beszélni, stb.

http://www.nyest.hu/hirek/mauglik-a-valosagban-vadon-nott-farkasgyerekek

De elég, ha sokáig nem vagy nem eléggé foglalkoznak egy gyerekkel, szomorú példa a mai magyar lumpen cigányok esete, ott is nulla etikával és szegényes érzelemvilággal felnövõ, primitív emberek az eredmény.

Még mindig nem érted mit mondok.

A katona tudatosan teszi amit tesz, ezért katona. Átmossák neki elég szépen az agyát a kiképzésen hogy dögöljön meg parancsra, pont ezért katona. Õ nem véletlen csöppen bele a dologba hanem tudatosan megy megdögleni. Mert õ bezony katona.

WTC-bõl azért ugrott ki, mert sokkal jobb meghalni 5 mp alatt féjdalom nélkül, mint akár harminc perc alatt szénné égve. Én is kiugrottam volna, mert az fájdalom mentes és se így se úgy nincs semmi esélyem.

Kétlem, hogy belül egy sima ember nekiállt volna csoportokat csinálni, maximum akkor ha még nem tudták mi a gebasz és ahol õk tartózkodtak még relatív "nyugalom" volt. Próbálnál meg ott csoportot szervezni ahol becsapódott a gép (mondjuk az épület másik oldalán mert ott túlélték a népek)

Nem. Akkor tudatosan kerülsz bele a bajba míg a másik esetben nem. Akkor csak belecsöppensz és nincs döntési lehetõséged.

Nagy szerencse, hogy ez nem igaz. Nem egy, nem két eset volt már a világban, amikor emberek életveszélyes helyzetben a túlélõ ösztönüket felülbírálva segítettek. Ilyen volt pl. a WTC tornyok ledõlésekor az a több tucatnyi ember, akik igyekeztek csoportokat szervezni és felkutatni a még életben lévõket illetve használható kijáratokat kerestek. De biztos ismered azt a videót, amelyiken az ember kiugrott a toronyból vállalva a biztos halált. Vagy mondjuk egy harctéri helyzetben a katonáknak gyakorlatilag percenként többször kell a túlélési ösztönt figyelmen kívül hagyni.

Azt ugye eszrevetted, hogy a peldadban egy biztosan halalos es egy szimplan veszelyes szituaciot allitasz szembe. Ez azert nem fer, mert itt nincs valos valasztasi lehetoseg.
Ettol fuggetlenul, akkor amikor elhatarozod, hogy odamesz egy ego jarmu, vagy legyen inkabb benzint szallito tartalykocsi, soforjenek segiteni, akkor ugyan az a tulelesi oszton allja utadat.

Az tuti, hogy én nem löknék le senkit sem akár mi is legyen a szitu, mivel ha nem találnék jobb megoldást csak azt, akkor vmit félrenéztem az istenek jóvoltából. Illetve elkönyvelném járulékos veszteségnek, majd legközelebb jobban megy. Az biztos törném a fejem mit tegyek. Ha nem jutna eszembe semmi használható sem, akkor felhívnám Bruce Willis-t a mobilomról. Ha nem lenne elérhetõ és már csak másodpercek lennének, akkor a tudakozóval próbálkoznék, a másik telómról közben a mentõket csörgetném öszpontosított, fegyelmezett figyelemmel, mert akkor biztosan nálam lenne feltöltve. És nem vagyok szõke teljesen.

Másképp mondom.

Mész az autópályán lesz egy baleset, de te eszméleted veszted majd amikor felébredsz azt látod ég a kocsi körülötted. Nos elsõ dolgod kimenekülni gondolkodás nélkül semmivel nem törõdve.
De ha te ezt kívülrõl látod akkor látod mi történt és mi a helyzet ilyenkor nincs semmilyen túlélõ ösztön. Ilyenkor te döntöd el hogy beveted e magad a veszélybe vagy nem.

Szerintem aki azt válaszolta hogy egy rokont lelökne öt másik megmentéséért az az anyósára gondolt :D

Tehat az oszton valogat akozott, hogy tudtam-e a veszelyrol vagy sem?

Szerintem te a Maffiára gondolsz. Illetve a Keresztapából próbálod meglelni a szót és a hozzá kapcsolódó más fogalmakat. A maffia tudtommal családot jelent és Dél-Olaszországban ( a sztereotípiák szerint ) akármely család lazán kicsinál ha bántod a tagjait.

Az hogy egyikben TE döntesz úgy hogy mittom én bemész az égõ házba, úgy hogy ISMERED a veszélyt a másik esetben meg csak belekerülsz és MENEKÜLNI akarsz.

gyerekekrõl: Peter Brook: Legyek ura

Ember, te aztán fix hogy nem vagy százas. A HSZ-edbõl gyakorlatilag csak a nevednek lehet valóságtartalma, a többi baromság.

Mi a kulonbseg akozott, hogy segitseg nyujtasa kozben kerultem eletveszelyben, vagy csak rossz napom volt? Szerinted az oszton valogat?

Én most nem az ilyen Maffia dolgokra gondolok.

Ott inkább a hatalom megtartása miatt tekintik azt becsületbeli dolognak, hogy ne nézzék õket gyengének.

Az megint más dolog. Itt menekülésrõl vagy túlélésrõl volt szó nem segítésrõl

Szinte barmelyik gyerek hezitalas nelkul elveszi a masik jatekat egeszen addig, amig a szulo nem neveli ki ezt belole. Az ember alapbol onzo csak hajlamos a szocializaciora, de azt tanulnia kell.
Persze kellene egy kiserlet, ahol gyerekeket teljes mertekben szocializacio mentesen nevelnenek fel, majd osszeengednek oket es megneznek, hogy milyen viselkedesformak alakulnak ki. Akar generaciokon keresztul kovetve oket.

Úgy látom, hogy az emberben az alapvetõ morális korlátok nem tanultak, hanem az emberi mivoltból származnak. Pl.: emberölés, lopás, hûtlenség...stb. A szocializáció során ezt az érzéket alakítják a társadalmilag elfogadott szabályok, amik adott ponton tágítják vagy szûkítik ezeket a korlátokat.

A legalapvetõbb erkölcsi korlátokat is felül tudja bírálni az ember, de a belseje "sikít" hogy nincs rendben a dolog. Attól még, hogy egy arra nem nevelt gyerek simán kinyírná a barátját, mert felbosszantotta, az nem jelenti azt, hogy a belsõ embere nem jelzi neki a problémát. Persze csak az elsõ néhány alkalommal.

Ha az ember többször szembe megy ezekkel a morális korlátokkal, akkor ezekre érzéketlen lesz, és semmiféle lelkiismereti reakciót nem tapasztal belül. Például ha valaki már 3x megcsalta a párját, akkor a 4-5. alkalommal már rutinszerûen megy, és nem érzékeli azt, hogy ezzel bármi baj volna. Ez így van a hazugsággal is, és az emberöléssel is.

Maga a szocializáció is kiiktathatja ezeket a morális korlátokat. Például ha a gyerek azt látja, hogy a szülõk hazudnak egymásnak vagy másoknak, akkor a gyerekben elég gyorsan leépülnek ezek a belsõ akadályok. A felnõtt emberként meg már kérdésként merül fel benne, amikor a hazugságot elítélõ reakciókat tapasztal mások részérõl, hogy ezek csak kitalált szabályok, vagy miért tartják mások ezt fontosnak.

Tulelo oszton ide vagy oda, emberek rendszeresen kockaztatjak az eletuket sokszor ismeretlenekert, sokszor ingyen...

"Csak éppen az adott tesztben nem csak a saját életét áldozta volna fel, hanem azokét is akiket meg akart védeni..."

Nem tudni, hogy egy olyan helyzetben az anya mit csinálna, egyénenként változó lehet. De amit magyaráztam az az, hogy a túlélési ösztönt több más ösztön is felülírhatja.

Ez egy eleg felelotlen kijelentes volt. Te elfogadnad, hogy egy szerettednek meg kell halnia, csak azert mert valamelyik hulye rokona megolt valakit? Vagy te is elnel a verbosszu jogaval es az egesz addig folytatodna amig valakinek meg nem jon az esze es rajon, hogy ennek semmi ertelme.

Persze valamilyen formában mindenhol leteznek, de ezeket nagyon konnyu kijatszani.
Ha nem tekinted embernek akkor mar nem gyilkossag.
Ha nem tekinted a tulajonanak akkor nem lopas.
A hazugsagra pedig megannyi megmagyarazas letezik. Ha nem vagy benne biztos, hogy amit mondasz az nem igaz, vagy akkor amikor mondtad igaznak gondoltad, akkor az nem hazugsag.
Az egyetemes erkolcs azert nem letezik, mert mindenki kedve szerint alakitja azt, igy teve kenyelmesebbe az eletet, mert igy elkerulheti az onmarcangolast.

Ez inkább Dél-Olaszország, mint Kyrgyzystan.

"kultúrától függetlenül a gyilkosság a lopás a hazugság és hasonló alap dolgok a mindenkori kultúra erkölcseibe ütközik. "

Ezek, szerintem sem, beepitett dolgok, hanem csak neveltetes kerdese. Ha a 6 eves gyereknek, nem tanitjak meg, hogy gyilkolni nem szabad, akkor felnot koraban, semmi rosszat nem talalna masok megoleseben, es csak a tarsadalmi torvenyek tartanak vissza masok legyilkolasatol. 2000 eve a romaiak is termeszetesnek vettek, hogy emberek halalan, szenvedesen szorakozanak.
A naci nemetorszagban, mikor a torvenyek mar nem tartottak vissza az embereket, akkor szabadon gyilkolasztak a sajat honfitarsaikat. De 2006-ban nalunk is a torveny tisztelo rendorok egyszerre szadista elmebetegge valtak, es szabadon tomboltak a Budapest utcain, mikor buntetlenseget igertek nekik azzal, hogy levetek az azonosito szamaikat.
Nincs genetikailag kodolva az erkolcs, az emberek nagyresze, csak a neveles es a tarsadalmi torvenyek miatt tartja be.

És nem kell itt lázongani azon hogy "becsületbeli gyilkosság" mivel a mi kulturánk része is volt jó pár ezer évig... Attól hogy az elmúlt 200 éveben nem az semmit sem jelent

Ez nem igaz.

A gyilkosság is változhat. Attól hogy itt nálunk a "fejlett" nyugaton nincs olyan, hogy becsületbeli gyilkosság, attól még nagyon nagyon sok kultúrában jelen van ez több ezer éve. Hozzáteszem nagyon sokszor jogosan. Pl amikor valaki megöli a család egyik tagját akkor a sértett családnak jogában áll kiírtani a másik családot. Ez lehet furcsán hangzik de szerintem ez teljesen jogos. Azt hiszem Kyrgyzstan ban van vagy volt így (talán Natgeon láttam)

Csak éppen az adott tesztben nem csak a saját életét áldozta volna fel, hanem azokét is akiket meg akart védeni...

A legtöbben nem hogy az égõ házban löknék fel az elõttük cammogót, de a metrónál a mozgólépcsõn is. én legalábbis nagyon sokszor szívesen felrúgnám az elõttem közlekedõt aki amint lelép a mozgólépcsõrõl jóformán megáll szétnézni, miközben tömött sorban ott jön mögötte a tömeg, és a mozgólépcsõ nem fog megállni, és ha az elsõ ember mögötte full toleráns akkor õt fogják legázolni.

Az erkölcsi normák jó dolgok, de mindenkinél más a normális. Valaki soha nem ölne azért hogy másokat megmentsen, vagy legalább saját magát (ketten vannak és ha õ nem öl akkor mind a ketten meghalnak féle pszihopata játéka), mások pedig már akkor sem zavartatják magukat ha egy doboz cigi áráért vernek halálra valakit.

„míg 47 százalék lelökne egy rokont, hogy azzal öt másik rokona életét mentse.”

Miféle beteg dolgokat kérdeznek ezek a kisérletben szereplõktõl?