Praetor#42
Az, hogy a gyerek az önzés miatt elveszi a másik gyerektől a játékát, az nem cáfolja meg azt, hogy van egy velünk született erkölcsi érzékünk. Az ember akarata a belső erkölcsi késztetést simán felülírja.
Ha a gyerek először vesz el valamit valakitől, ami nem az övé, akkor biztosra veheted azt, hogy belül nem teljesen nyugodt. Főleg, ha a szülő csak annyit kérdez, hogy miért vetted el tőle? Ekkor elszégyelli magát, mert a külső szülői kérdés ráirányítja a figyelmét a belső nyugtalanságára, és azzal összhangban van. Maga a kérdés is a belső frusztráció miatt válik zavaróvá, egyébként semleges lenne. Így viszont ezek felerősítik egymást, és a belső lelkiismereti felismerés miatt rögtön érti, hogy miért kérdezik ezt tőle. Ez mondjuk nem az az eset, amikor a 2 gyerek egy családba tartozik, és közös játék használata a vita (itt ugye jogos mindkét gyerek igénye, de valahogy időben meg kell osztani a dolgot - a beépített morális korlátok nem "biztosítják" a szeretetet mások felé, csak magatartási korlátokat sugallnak).
Amelyik gyerek már többször elvett másoktól olyan dolgot, ami nem az övé, ott a következő alkalommal már egyenesen sértődött lesz, ha nem engedik neki. Mert a morális gát már áttört nála és nem jelez neki semmit. Persze ha erre felhívja a szülő a figyelmét, akkor ezt fel tudja ismerni magában, de nehezebb így, mert a szülő korábban hallgatólagosan egyetértett az önzésével, és a lelkiismerete ezért érzéketlenné vált. Az akarat felülírta a belső morális ember.
Ha nem az emberrel veleszületett lenne az pár alapvető morális gát, akkor 1-2 mondattal nem tudnád az belső morális vívódást (és akár megbánást is) előhozni belőle. Ez olyan lenne, mintha mély metafizikai fogalmakat akarnál belekalapálni, amit totál nem ért a gyerek. A valóságban pedig elég neked arra felhívni a figyelmet, hogy mit érezhet a másik. Az empátia miatt könnyen felismeri, hogy egy így nem volt jó, és megbánja, vagy makacsul az akaratát erőlteti afelett, amit belül felismert.
Minden morális gát kiindulópontja, hogy mással ne tegyünk olyat ami rossz. Az emberölés, a hazugság, hűtlenség...stb. morális gátjai erre vezethetőek vissza. Az ezzel kapcsolatos felismerés alapja az empátia. Az empátia az ember veleszületett adottsága, ami "gyárilag" működik benne, és amire lehet érzékenyebbé tenni a gyereket, de lehet úgy is nevelni, hogy ez a képesség leépüljön benne.
"szocializacio mentes" nevelés ugyebár nem létezhet (mert az fogalmilag nem nevelés), de ha létezne is, akkor sem tudná igazolni azt, hogy a morális gátak nem léteztek eleve a gyerekben. Ebben az esetben a nevelési mód közvetve alakítja (erősíti/gyengíti/alakítja) a morális világát a gyermeknek.