Mint ahogy már lentebb említettem: az erkölcsi érzék az emberben nem domináns indíttatás, hanem egy visszafogott belső késztetés, amit az erősebb késztetések hatására kialakuló akarat könnyen felülír. Azért mert sok esetben kívülről nem látszik a gyermeken, attól még benne van a morális aggály.
Egy gyerek alapesetben szinte mindig az erősebb késztetések felé megy el. Ez viszont nem zárja ki azt a tényt, hogy ahogy elkezd a gyermek tudata kinyílni, egy bizonyos szint után már a gyengébb késztetéseknek is ad jelentőséget, és a lelkiismeret furdalás nála is megjelenik.
A családomban és a népes rokonságomban jelenleg ~50 gyerek van, és sokféle nevelési mód. Még a leglazább nevelésnél is süt a gyerekről, hogy van morális érzéke, még akkor is, ha önző mint a dög. A gyerekek összehasonlíthatatlanul őszintébbek - különösen 5 éves kor alatt -, mint a felnőttek, nem tudnak úgy színlelni, hogy ne látszódna rajtuk, hogy kamuznak. Azt mutatják, ami bennük van.
Az egykék esetében, - különösen, ha a szülő elkényezteti a gyereket - jól látszik, hogy a morális aggályok eléggé el vannak benne nyomva, mert a kényeztetés az egóját hizlalta, és ez teljesen meghatározta őt. Viszont még az ő esetükben is fel lehet egy néhány mondattal ébreszteni a belső morális embert, pedig ha nem lenne eleve benne, akkor ez lehetetlen lenne.