33
-
Ninju #1 Köszi Cifu!
Türelmetlenül várjuk a folytatás(oka)t!
-
#2
nagyonjó!
Az utolsó kép linkje nem működik btw. -
kisemlős #3 Csak átfutottam idő hiányában, de így is nagyon tetszik, este átbogarászom. Köszönjük Cifu! -
embilogo #4 "Az ajtók maguk egyébként annyira könnyűek, hogy [...] eldeformálódnának és eltörnének a saját súlyuk alatt." - nem éreztek itt egy kicsi ellentmondást? :) -
Bhalage #5 : ))) van egy kis ellentmondas, de valoszinuleg nem a konnyu/nehezseguk a problema, hanem merete alakja rogzitesi es egyeb anyagszerkezeti mutatoik :D -
Bhalage #6 ja, amugy ez a legjobb sorozat mr C -
llax #7 Igazából nincs ellentmondás, hanem a megfogalmazás zavaros kissé, főleg úgy, ha ezt az egy mondatot kiemeljük a szövegből. -
Deus Ex #8 A cikksorozathoz ismét gratulálok, magyar nyelven hiányt pótló írás.
A SpaceLab modul a Columbia fedélzetén volt a végzetes repülés alkalmával. Utólag, a lehetséges mentési forgatókönyvek között számoltak azzal, hogy a legénységet - lévén nem volt elegendő számú űrruha a Columbia fedélzetén - a SpaceLab modul Columbiáról leválasztásával és a mentő hajóra történő csatlakoztatással juttatják át egyik járműről a másikra?
Tudom, hogy a SpaceLab-et - beleértve a rögzítési és csatlakozási pontjait - nagyon nem erre találták ki. -
Deus Ex #9 Még egy megjegyzés: a futót ábrázoló fotón orrfutó látható, bár a háttérben valóban felfedezhető mindkét főfutó. Csak az orrfutónál áll két részből a futóakna ajtó, a főfutóknál egy részes. -
joghurt3 #10 Titánium nincsen, csak titán. Mint ahogy a boron is bór magyarul, az alumínium-bór fémkompozitban. -
llax #11 Az STS-107 küldetésnél a Spacehab modult vitték.
De a lényegen nem változtat: ezek a modulok kifejezetten földi ki- és beszerelésre lettek kitalálva, robotkaros mozgatásra egyáltalán nem voltak felkészítve, a különféle csatlakozások (elektromos, hűtőrendszer etc...) oldása nem biztos, hogy egy űrséta keretében kivitelezhető... -
llax #12 No meg az is kérdés, hogy mozgatás közben a hermetikus zárás megoldható-e... -
Omicron #13 Kár értük, ügyesen kihozták belőle a maximumot. Csak azt sajnálom hogy ezután nem lépnek előre, hanem két lépést vissza:S
Csak most látom hogy az ajtókat napelemekkel zsúfolták tele:) zseniális. -
llax #14 Azok nem napelemek, hanem a belső hűtőrendszer hőleadó radiátorai.
A maximumot akkor hozták volna ki belőlük (a program teljes időtartamát figyelembe véve), ha idejében elkezdik építeni a Freedom űrállomást, majd a tervezett időben (a '90-es években) lényegesen továbbfejlesztik az STS rendszert...
Nem tudom, hogy mennyire visszalépés az Orion (már ha egyszer repülni fog)...
Végül is egy '70-es évek közepének technikai színvonalát képviselő, sok szempontból univerzális, de ugyanakkor átléphetetlen határokkal rendelkező, mindennemű biztonsági-mentési lehetőséget nélkülöző, bonyolultsága miatt állandóan műszaki problémákkal küzdő (ezek miatti rendszeres, hosszú és drága starthalasztások), időjárási jelenségekre nagyon érzékeny, horror áron üzemeltethető rendszert váltanának le...
... egy olyan személyszállító űrhajóval, ami látszólag a '60-as évek Apollo-jára hasonlít, de a lemezek alatt 21. századi technika, újra felhasználható, nincs mereven a LEO pályához (annak is az alsóbb részéhez) kötve, a repülés minden szakaszában lényegesen biztonságosabb, fel- és leszállása kevésbé kötött időjáráshoz, más feladatokra is alkalmas hordozóeszközzel pályára állítható, lényegesen olcsóbban üzemeltethető... -
#15
Soha nem az a kérdés, hogy mennyire biztonságosan lehet visszatérni, hanem, hogy ezekkel az eszközökkel, hova tudunk eljutni!? -
llax #16 Visszatéréskor még mindíg az elégő hővédő pajzs + ejtőernyő + "klasszikus" csonkakúp kialakítás kombó mondható a legbiztonságosabbnak a jelenleg rendelkezésre álló, már kipróbált technikák közül.
Elégő, egyszer használatos pajzs, mert: mindíg 100%-os.
Csonkakúp kialakítás (ezzel együtt: soros elrendezés) mert: a hővédőpajzs "használaton kívül" védett helyen van, a légkörbe lépve képes passzív módon a helyes repülési irányba beállni a kabin (azaz nincs szükség manőverezésre, az csak opció a pontosabb célbaérkezéshez).
Ejtőernyő mert: abból van tartalék, szükség esetén manuálisan nyitható, vészhelyzet esetén szinte bárhová leszállhat vele...
Ezzel szemben STS: sérülékeny, védtelen hővédőpajzs, léköri fékezéskor a manőverező rendszernek 100%-osnak kell lennie, mindössze néhány aszfaltcsíkra képes leszállni (ott is csak 1 próbálkozási lehetőség van) viszonylag jó időjárás mellett...
Ez csak a visszatérés... -
#17
Nos igen, ez igaz.
De pl attól, hogy elkezdték fejleszteni a CEV-et, az az az Oriont, meg a Constellation projektet, még halvány lila fogalmuk nem volt, hogy hogy fognak a Marsra eljutni, és főleg mennyiből?
Amiről írsz, annak manapság egy visszatérő egységnek, vagy csak egy mentőkapszulának kéne lennie, nem a legfontosabb költségvetési tételnek.
Több száz tonnás atomhajtású, ionhajtóműves szerkezetekkel kéne furikáznunk a Naprendszerben, ami a Marsra is hetek és nem évek alatt ér oda. Ehelyett egy pár tonnás kis ejtőernyős vackon vitatkozunk.
B747 vs. Bleriot Csatorna átrepülő gépe. Az utóbbi biztonságosabb, hiszen meghibásodáskor, ami ráadásul ennél gyakrabban is előfordul, nem kell attól félni, hogy a kompjuter miatt a fly-by-wire rendszeren keresztül a gép irányíthatatlanná válik, a kiömlő keró hatalmas pusztítást végez, és végül is 500 ember helyett, csak 1 élete van veszélyben. Nem beszélve arról, hogy ha valaki a földön áll, és rá akar zuhanni, egyszerűen arrébb ugrik, miközben egy dzsambó óriási pusztítást is okozhat, lásd 09. 11. Ja és persze a Bleriot gép egy sima mezőről is el üzemeltethető, miközben a Dzsambónak több ezer méteres, 180 t teherbírású, X kategóriás felszálpálya és gurulók kellenek. Csak ugye Blériot gépe hétvégi bohóckodásra való, és ráadásul soha nem fog pénzt hozni, bár olcsó, a Dzsambó, meg interkontinentális utasforgalmat bonyolít le. Ja és ráadásul pénzt termel.
Az Orion, tényleg nagyon jó és biztonságos, de nem sokkal ér többet, mint a Scaled Composite kis kütyüjei, amivel a gazdagokat megröptetik. -
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#18
@embilogo: A megfogalmazásom volt pórias. Arról van szó, hogy az ajtók a méretükhöz képest nagyon könnyűek. Viszont éppen a méretük miatt a merevségüket áldozták fel a tömeg oltárán. Zárt állapotban nincs probléma, illetve súlytalanság állapotában sem gond a nyitás/zárás. De ha ki akarnád nyitni földi körülmények között, a saját tömegük miatt nyeklenének össze-vissza. Ezért van szükség azokra a merevítőkre.
@Deus Ex: Teljesen jó a megfigyelésed, sajnos megint kapkodtam a végén, maxima mea culpa, az ott tényleg orrfutó és nem főfutó. :S
Ami a mentő-ötletet illeti: ahogy a cikkben is írtam, a SpaceLab/SpaceHab modulok nem önellátóak. Energiát az űrsikló energiarendszeréről kapnak például, nincs hermetikusan zárható ajtaja, és így tovább. Ahogy írták is lent, a rögzítések oldása sem ment volna egyszerűen. Bármennyire is nehéz elfogadni, akkor és ott nem volt reális esély arra, hogy megmentsék őket.
joghurt3: Ez is jogos észrevétel, hajdan már egyszer legszoktam a titánium-ról és titánt írtam, de időközben felejtettem. Legközelebb odafigyelek. ;)
llax: Az Orion terén én vitatkoznék. Először is méregdrágán fejlesztik ki. Itt jön ki a látványos különbség a Boeing / Lockheed / ATK és a SpaceX között, árban, hiszen a Dragon nem sokkal kisebb és nem fog sokkal kevesebbet tudni, de töredékáron készül, és már ugye repült is a proto-példánya.
Az újrafelhasználás BS (igen, Bullshit) kategória, újra lehet használni a kabint? No de milyen áron? A hővédő pajzsot lecserélik, a fedélzeti rendszereket szétszedik, ellenőrzik és újra összerakják - mégis mennyiért? Nincs esély arra, hogy a kabin újrafelhasználása drasztikusan csökkentené az üzemeltetési költségeket. A hordozó eszközökről pedig ne is beszéljünk.
Az Orion egyetlen előnye az űrrepülőgéppel szemben, hogy LEO-n túl is használható. Tehát lehet Hold-misszióhoz vagy NEAR (Földközeli aszteroidákhoz) misszióhoz használni. A nagy kérdés, hogy lesz-e ilyen misszió, mert jelenleg még csak tervek szintjén mutogatják ezeket, kikristályosodott elképzeléseknek se nevezhetjük őket. -
#19
Több száz tonnás atomhajtású, ionhajtóműves szerkezetekkel kéne furikáznunk a Naprendszerben, ami a Marsra is hetek és nem évek alatt ér oda. Ehelyett egy pár tonnás kis ejtőernyős vackon vitatkozunk.
Ion-hajtóművel leghamarabb olyan 9 hónap alatt lehetne a Földről a Marsra jutni. A pár napos utakhoz olyan nukleáris-hajtóművekre lenne szükség, mint a NERVA. De az most fekete bárány...
A Mars-űrrepülés alsó hangon is 5-20 milliárd dollár. Ez csak olyan Apollo-11 hangulat, tehát relative minimális tudományos eredmény, egyszer odamegyünk, leszállunk, 30 vagy 270 napig ott vagyunk, felfedezünk, szétcsodálkozunk, hazajövünk. A következő misszió megint ugyanennyi pénz. Bázist kiépteni még több, és akkor az utaknak állandóaknak kell lennie, vagyis cirka két évente egy Mars-küldetés minimum. Ez már közelít az ISS költségeihez, tehát mondjuk 10 év alatt 100 milliárd dollár. Ennyi pénzt összekalapozni meg nagyon nem egyszerű, amikor a töredékárú robot-missziókra is alig van pénz.
Az Orion, tényleg nagyon jó és biztonságos, de nem sokkal ér többet, mint a Scaled Composite kis kütyüjei, amivel a gazdagokat megröptetik.
Az, hogy mennyit ér attól függ, hogy kihasználják-e a képességeit. Az űrsikló is lehetett volna nagyon hasznos és sikeres, ha úgy használják fel, ahogy eredetileg tervezték. De nem úgy használták fel. -
#20
"Ion-hajtóművel leghamarabb olyan 9 hónap alatt lehetne a Földről a Marsra jutni. A pár napos utakhoz olyan nukleáris-hajtóművekre lenne szükség, mint a NERVA. De az most fekete bárány..."
Vagy pl, a VASIMR hajtóművel.
Ez a konfig a Hold egyik L pontjából indulva 39 nap alatt érne a Marshoz.
A NERVA rakétához képest kultúráltabb, mondjuk így. A hajtómű kistesója nemsokára az ISS-en lesz pályakorrekciós hajtóműként beépítve.
"A Mars-űrrepülés alsó hangon is 5-20 milliárd dollár. Ez csak olyan Apollo-11 hangulat, tehát relative minimális tudományos eredmény, egyszer odamegyünk, leszállunk, 30 vagy 270 napig ott vagyunk, felfedezünk, szétcsodálkozunk, hazajövünk. A következő misszió megint ugyanennyi pénz."
Ez a kis játékszer pár hónaponként oda vissza tudna ingázni Mars-Föld között. 1X kell megépíteni, utána csak karbantartani. Valszeg évekig lehetne használni, egész jó kis bázist hordhatna össze. Nem lenne olcsó a kicsike, de 2 út alatt már valszeg behozná az árát.:)
Szóval az itt a kérdés, hogy minek megyünk a Marsra? Ha csak zászlót lengetni, akkor összefogunk 3-6 bátor vállalkozót (gyak majmot) beültetjük őket valami kémiai rakétába és 1-2 évig meg valóságsót játszunk velük.
Vagy építünk egy ilyet, ami néhány hónaponként hordhat új személyzetet, anyagokat a Marsra. Attól kezdve biztosítva van az állandó jelenlétet, annak a lehetősége, hogy előbb utóbb valami kicsi, akár önfenntartó közösség is működjön ott. Ez lenne az emberiség egyik legfontosabb vállalkozása és az evolúcióé is, ha úgy tetszik. Mert attól kezdve jelentősen megnőne az esélye a fejlett élet túlélésének, ha a Földet valami globális katasztrófa fenyegetné.
"Az, hogy mennyit ér attól függ, hogy kihasználják-e a képességeit. Az űrsikló is lehetett volna nagyon hasznos és sikeres, ha úgy használják fel, ahogy eredetileg tervezték. De nem úgy használták fel."
A NASA, illetve az azt irányító politikusok arról híresek ugye, hogy még azt a kevés pénzt is elbaxszák, amit nagynehezen összekalapoztak. Az utóbbi évtizedekben több, sokkal perspektivikusabb projektet töröltek (X-33, JIMO), miközben erőltettek az űrrepülőgépet majd a Bush elnök féle Hold programot. Most meg gyakorlatilag saját fejlesztésű újrafelhasználható hordozó eszköz nélkül fognak maradni. Lassan átmennek valami desig stúdióvá, ami max még szétosztja a magáncégek között az állami pénzeket. És annyi.
Nem feltétlenül gáz ez, hiszen lehet, hogy így tényleg gyorsabban tud majd fejlődni az űripar.
A gond inkább az, amit már te is írtál a cikkeidben, hogy nem képesek perspektivikus célt maguk elé, az űrszektor elé állítani, majd azt végigvinni, megvédeni a politikusok baromságaitól, rombolásától. -
llax #21 Az Orion fejlesztésének ára érdekes téma... Úgy fogtak hozzá, mintha egy második holdprogramra készülnének, előkészítve ezzel egy későbbi Mars utazást. Mindezt politikai támogatással. Azaz akkor úgy tűnt, hogy LESZ pénz...
Szerintem a fejlesztés költsége lenne a kisebb probléma, ha sikerülne megvalósítani az olcsóbb üzemeltetést. Annak kifejezetten örülök, hogy az Ares programot lefújták, már ezzel is kisebb az esélye, hogy majdan csillagászati árakon röptessék az Orion-t.
Az újrahasznosíthatóságnak az űriparban nem feltétlenül a (tényleges) költségek csökkentése miatt van komoly szerepe... Ez (is) sokkal inkább politika... -
Alfa Of NS #22 Nem tudom mi az oka ennek Cifu, de nem szabad ennyire széthúzni egy témát. Ez komolyan visszaüt. -
#23
Igen, pl. az emberek rabjává vállnak.
-
#24
Ez a konfig a Hold egyik L pontjából indulva 39 nap alatt érne a Marshoz.
A NERVA rakétához képest kultúráltabb, mondjuk így. A hajtómű kistesója nemsokára az ISS-en lesz pályakorrekciós hajtóműként beépítve.
Miért lenne kultúráltabb? Ugyanúgy nukleáris energiaforrást használ. Hatékonyabb esetleg, de a 600 tonnás induló tömeg már komoly tétel. A NERVA esetén három űrhajó is kevesebb lenne, két teher és egy személyzettel ellátott. Az út 210 / 190 napos, ez még bőven belefér kategória. Nem a 210 napos út a sok egy Mars-útnál, hanem az a fő gond, hogy anyagilag mennyibe kerül. Igen, a VASIMR hajtómű fejlettebb megközelítés, mint a NERVA és hasonló megoldások, de jelenleg még inkább a tömeghatékonyságra kellene törekedni. E téren pedig a Nukleáris-termikus hajtóművek jobbnak igérkeznek.
Ez a kis játékszer pár hónaponként oda vissza tudna ingázni Mars-Föld között. 1X kell megépíteni, utána csak karbantartani.
Megbocsáss, de ez így nem igaz. Ugyanúgy cirka két évenként lehetne használni a Föld-Mars közelség idején. Amikor Föld-Mars távol van, akkor nem 39 nap az út, hanem 100+, sokkal több üzemanyag felhasználásával és így tovább.
Szóval az itt a kérdés, hogy minek megyünk a Marsra? Ha csak zászlót lengetni, akkor összefogunk 3-6 bátor vállalkozót (gyak majmot) beültetjük őket valami kémiai rakétába és 1-2 évig meg valóságsót játszunk velük.
Vagy építünk egy ilyet, ami néhány hónaponként hordhat új személyzetet, anyagokat a Marsra. Attól kezdve biztosítva van az állandó jelenlétet, annak a lehetősége, hogy előbb utóbb valami kicsi, akár önfenntartó közösség is működjön ott. Ez lenne az emberiség egyik legfontosabb vállalkozása és az evolúcióé is, ha úgy tetszik. Mert attól kezdve jelentősen megnőne az esélye a fejlett élet túlélésének, ha a Földet valami globális katasztrófa fenyegetné.
A nagyobbik gond szvsz továbbra is az, hogy először nem a Hold-Mars részével kellene foglalkozni az űrhajózásnak, hanem Föld-LEO/Föld-Hold/LEO-Hold részével. Egy Mars misszió előtt továbbra is első sorban gazdasági akadályok tornyosulnak, ami jelentős részben abból fakad, hogy az űrhajó alkatrészeinek és a Mars-küldetés hasznos terhének fel kell jutnia a Földről a világűrbe.
Én inkább a lépcsőzetes fejlődés híve lennék, legyen egy működőképes, olcsó hordozóeszköz, ami LEO-ra képes hatékonyan hasznos terhet feljuttatni, és utána lehet Mars-küldetésekben gondolkodni.
Most meg gyakorlatilag saját fejlesztésű újrafelhasználható hordozó eszköz nélkül fognak maradni. Lassan átmennek valami desig stúdióvá, ami max még szétosztja a magáncégek között az állami pénzeket. És annyi.
A probléma továbbra is az, hogy úgy érdemes egy űrjárművet megtervezni, ha tudjuk, hogy mire akarjuk használni. Ha Hold-missziót akarnak, akkor ahhoz tervezzenek űrhajót. Ha először LEO küldetéseket akarnak (űrállomás, LEO gyártás/építés), akkor arra. Megépíteni az Oriont úgy, hogy igazából csak annyi biztos, hogy az ISS-hez fogják használni egy kicsit luxus. Erre tökéletesen alkalmas lesz a Dragon is, sokkal olcsóbban... -
#25
Nem csak te érzed így, úgyhogy a vége az lesz, hogy most átáll kéthetente folytatásra eme cikksorozat, közte pedig egy-egy cikk más témával fog foglalkozni, illetve az eredetileg elképzelhez képest rövidebb lesz (a jelenlegi vázlat szerint még két műszaki ismertetés maradt (farokrész/hajtómű(vek) és hővédő pajzs/általános dolgok), egy rövid biztonságtechnikai ismertető, egy rövid üzemeltetési áttekintés, illetve a lezáró fejezet - de persze ez még formálódó dolog). -
#26
Nagyon nem értek egyet. Elegem van az afféle nyúlfarknyi cikkekből, ami a semmit sem tudó vérpsitikének mond valamit és n+1-szer olvastam már, de valódi új dolog nincs benne.
És a HTKA.hu oldalra szoktam írogatni és általában igyekszem nem visszafogni magam sem mennyiség sem az információ töménysége szintjén. Annak nem látom értelmét, hogy leírjam azt, ami már n+1 helyen megvolt. -
#27
A kultúráltabb alatt egy csomó dolgot értek. Az egyik ugye, hogy kevesbé terheli meg a környezetét radioaktivitás szempontjából. A NERVA, nuclear thermal rakéták elég dúrva jószágok, olyan anyagokra, ötvözetekre van szükség hozzájuk, amelyek ma is a technológiánk végét jelentik, és ebből következően jelentősen nagyobb kockázatot hordoznak magukban. Ugyan úgy arra vannak tervezve, mint a jelenlegi kémiai rakétáink, hogy rövid idő alatt nagy tolóerőt biztosítsanak, ami olyat is jelent, hogy működésük alatt nagy energia koncentrálódik bennük. Meghibásodás esetén ez az energia nem csak a hajtóművet, de nagy valószínűséggel az egész űrhajót is megsemmisítheti.
A VASIMR rendszer esetén ugyan ki kéne fejleszteni egy nagy teljesítményű, elektromos energia ellátást biztosító nukleáris reaktort is, de ezek azért jóval kevésbé szélsőséges paraméterek között üzemelnek, mint a NERVA reaktora.
A rövidebb repülési idő nem csak azt jelentené, hogy az utasok kevesebb ideig unatkoznak, nem játszanak valóságsót, nem mennek egymás agyára.
Egyrészt egyéb egészségügyi, életfenntartó rendszerekhez kapcsolódó hozadéka lenne.
Rögtön első a sugárzás, amennyivel rövidebb ideig tart, annyival kevesebbet kapnak ugye. Rövidebb út, azt is jelenti, hogy az űrhajósok, mind a Marson, mind hazaérkezésük után jobb kondícióban vannak. Nincs csontritkulásuk, izomsorvadásuk, vérkeringési problémáik, ami egy 1-2 éves, főleg súlytalanságban eltöltendő utazáskor felléphet. Persze lehet mesterséges gravitációt is létrehozni forgatással, de ez megint csak bonyolultabbá teszi a szerkezetet, növeli a tömeget, ahogy a komolyabb életfenntartó rendszerek is. A 600 t VASIMR konfig szerintem tartalmazza a misszió teljes "anyagszükségletét" és nem kell 3 rakétát küldeni, mint a belinkelt nuclear thermal rakétára épülő tanulmányban.
Jogos, hogy a legkedvezőbb helyzetben történő indítás jelent 39 napos utatat, de akár még ezenkívül egy hosszabb cargo út is belefér és még mindig nagyjából 1 éven belül vagyunk.
Én is mondjuk a Föld/LEO kapacitás jelenlegi hiányát, vagy a szállítás magas költségét látom az űrszektor fejlődésének legnagyobb gátjaként. Ennek megoldása lett volna a NASA legnagyobb feladata az elmúlt 40 évben. Nem jött össze.
A magán szektor azonban úgy tűnik, rendesen magára talált, de még több állami megrendelés kéne. A SpaceX Falcon heavy-jével is vagy 10 indítás kellene egy ilyen Mars űrhajó összeállításához, de akkor ez egy fix megrendelés lenne, biztosítaná a cég létét, a szükséges további fejlesztések fedezetét. És persze hozzátéve, hogy a jelenlegi áraikon számolva a teljes felcuccolást elvégeznék annyiért, mint amennyibe 1 űrrepülőgép küldetés került, az az 1-2 mrd $.
Van itt képesség, de ha nincs nagy állami projekt, nincs biztos megrendelés, amibe az egyéb magáncégek is berakják a saját kis igényeiket, akkor a szállítókapacitás kiépítése, fenntartása sem éri meg.
A Mars út, a Hold bázis kiépítése ilyen lehetne. Mert ha az amcsik, vagy egy nemzetközi szervezet nem rak 5-10 mrd $-t az elkövetkező 1-2 évtizedben ezekbe a szállítási kapacitást biztosító cégekbe a megrendelések által, akkor 1-2 évtized múlva is pont itt fogunk tartani.
Szerintem. -
#28
A NERVA, nuclear thermal rakéták elég dúrva jószágok, olyan anyagokra, ötvözetekre van szükség hozzájuk, amelyek ma is a technológiánk végét jelentik,
Egy VASIMR hajtómű esetén is ez a helyzet. Plusz ne felejtsd el, hogy az energiatermelés ott is nukleáris.
Arról nem is szólva, hogy a NERVA / NERVA II. esetén viszonylag kevés új dolgot kell kifejleszteni, míg ez esetben még fejlesztés alatt álló technológiákról beszélünk. A "fejlesztett MHD" energiatermelés például csak tervezőasztalon van még jelenleg tudomásom szerint - ha nem így van, valaki homályosítson fel.
Ugyan úgy arra vannak tervezve, mint a jelenlegi kémiai rakétáink, hogy rövid idő alatt nagy tolóerőt biztosítsanak, ami olyat is jelent, hogy működésük alatt nagy energia koncentrálódik bennük. Meghibásodás esetén ez az energia nem csak a hajtóművet, de nagy valószínűséggel az egész űrhajót is megsemmisítheti.
A NERVA talán működési elvéből fakadóan némileg több veszélyforrást jelent, de azért ennyi azt hiszem bele kell férjen.
Ismét: nukleáris reaktorok az erőforrások az Ad Astra féle Mars-űrhajóban is, az üzemanyag pedig ugyanúgy folyékony hidrogén. Tehát az sem veszélytelen.
A rövidebb repülési idő nem csak azt jelentené, hogy az utasok kevesebb ideig unatkoznak, nem játszanak valóságsót, nem mennek egymás agyára.
Egy Mars-misszió alatt vagy két évig ígyis-úgyis össze lesznek zárva. Hogy aztán most az a konzervdoboz a világűrben vagy a Mars felszínén van már részletkérdés, de ha ez problémát jelent, akkor ott már régen gond van.
Egyrészt egyéb egészségügyi, életfenntartó rendszerekhez kapcsolódó hozadéka lenne.
Létfenntartásra a Marson is szükség van, hogy az élelmiszer/oxigén/stb. az út alatt vagy a Mars felszínén fogyasztódik el ebből a szempontból aligha reveláns, ahogy az egészségügyi hozadék is detto megvan.
Rövidebb út, azt is jelenti, hogy az űrhajósok, mind a Marson, mind hazaérkezésük után jobb kondícióban vannak. Nincs csontritkulásuk, izomsorvadásuk, vérkeringési problémáik, ami egy 1-2 éves, főleg súlytalanságban eltöltendő utazáskor felléphet. Persze lehet mesterséges gravitációt is létrehozni forgatással, de ez megint csak bonyolultabbá teszi a szerkezetet, növeli a tömeget, ahogy a komolyabb életfenntartó rendszerek is.
Az általam belinkelt példa esetében a forgó mozgás megoldott, tehát egy (csökkentett, ~0,6G-s) mesterséges gravitáció biztosított. Ellenben az Ad Astra esetében nincs biztosítva komolyabb mesterséges gravitáció (legalábbis utalás nincs rá), az egyetlen ilyesmi a tolóerő által biztosított gyorsulás lehet, ami hozzávetőleg 0,05-0,1G körül lehet az út alatt. Tehát pont, hogy a NERVA-s rendszer esetén jobb ez az állapot.
Természetesen az is tény, hogy ez az űrhajótervezésekor felmerülő kérdés, lehet forgó szekciós VASIMR hajtóműves Mars-űrhajót is alkalmazni, de olyan egész hajót megpörgető megoldást nem, mint a NERVA rendszernél.
A 600 t VASIMR konfig szerintem tartalmazza a misszió teljes "anyagszükségletét" és nem kell 3 rakétát küldeni, mint a belinkelt nuclear thermal rakétára épülő tanulmányban.
Én kétségeimnek adnék hangot e téren, de sajnos nincs részletezve sem az Ad Astra oldalán, sem máshol.
Jogos, hogy a legkedvezőbb helyzetben történő indítás jelent 39 napos utatat, de akár még ezenkívül egy hosszabb cargo út is belefér és még mindig nagyjából 1 éven belül vagyunk.
A hosszabb út nem csak hosszabb időintervallumot jelent, de azonos működési paraméterek mellett nagyobb üzemanyagmennyiséget is. Tehát vagy kisebb teljesítménnyel dolgozik a hajtómű (effektíve kisebb hatásfok), vagy kisebb hasznos terhelést.
Nem véletlen hogy a Föld-Mars missziók mindig a Föld-Mars közelségre vannak már a tervekben is időzítve. A Föld-Mars távoli időszakban egyszerűen gazdaságtalan az út.
Én is mondjuk a Föld/LEO kapacitás jelenlegi hiányát, vagy a szállítás magas költségét látom az űrszektor fejlődésének legnagyobb gátjaként. Ennek megoldása lett volna a NASA legnagyobb feladata az elmúlt 40 évben. Nem jött össze.
Nem csak a NASA-é. Mindenkié. Az USAF-é (akik a Titan-t preferálták), az ESA-é (Ariane, Vega, Szojuz-2), Oroszoké (Enyergia, Szojuz-2/-3, RUS, stb.), Kínaiaké (CZ-2/-3/-4, stb.) és így tovább.
Ne akarjuk minden áron csak a NASA-t ostorozni, mert nem fair, rajta kívül bárki más is megtehette volna. Mégse tette, ők legalább megpróbáltak tenni érte valamit - még ha különböző okokból ez nem is sikerült.
A magán szektor azonban úgy tűnik, rendesen magára talált, de még több állami megrendelés kéne.
Hogy mennyire talál magára az még kérdéses. Azért ott volt/van a SeaLaunch, ami már egyszer becsődölt, ott van az Orbital, amit az állam tart el...
Most a labda a SpaceX és a Virgin Galactic / Lockheed (ők vették meg a Scaled Composite-st) térfelén pattog, meglátjuk le tudják-e csapni - én drukkolok nekik.
A SpaceX Falcon heavy-jével is vagy 10 indítás kellene egy ilyen Mars űrhajó összeállításához, de akkor ez egy fix megrendelés lenne, biztosítaná a cég létét, a szükséges további fejlesztések fedezetét.
A SpaceX gyártókapacitása le van kötve 2015-ig előre. ;)
És persze hozzátéve, hogy a jelenlegi áraikon számolva a teljes felcuccolást elvégeznék annyiért, mint amennyibe 1 űrrepülőgép küldetés került, az az 1-2 mrd $.
Azért én várnék az ilyen kijelentésekkel. Itt ugyanis nem csak arról van szó, hogy fel kell juttatni a hasznos terhet, aztán össze kell építeni / szerelni, szóval azért itt akad jópár járulékos költség is. ;)
A Mars út, a Hold bázis kiépítése ilyen lehetne. Mert ha az amcsik, vagy egy nemzetközi szervezet nem rak 5-10 mrd $-t az elkövetkező 1-2 évtizedben ezekbe a szállítási kapacitást biztosító cégekbe a megrendelések által, akkor 1-2 évtized múlva is pont itt fogunk tartani.
A baj az, hogy a SpaceX sem csinál(t) semmi forradalmit. A Falcon 9 (Hvy) ugyanazon az elven épül fel és működik, mint a Titan / Atlas / Delta hordozórakéták 50-60 évvel korábban. Egyedül a gyártás és üzemeltetési költségeket csökkentették. Az a fajta árcsökkennés, amit az 1960-as évek végén a Space Shuttle kapcsán vizionáltak még elég messze van, és alapvető technilógiaváltást igényelne. -
#29
A NERVA reaktor hőmérséklete olyan 2500 K körül van, ha leáll a H2 betáplálás valami miatt, gyakorlatilag felrobban. Tervezett üzemideje összesen olyan 20 perc!
Persze a NERVA gyak kész technológia, a nagy teljesítményű űr nukleáris erőművet meg ki kéne fejleszteni.
"Egy Mars-misszió alatt vagy két évig ígyis-úgyis össze lesznek zárva. Hogy aztán most az a konzervdoboz a világűrben vagy a Mars felszínén van már részletkérdés, de ha ez problémát jelent, akkor ott már régen gond van."
Szerintem nem igazán ezek a fő szempontok. Az űrben is sokat dolgozhatnak, vizsgálhatjuk rajtuk a hosszútávú repülés hatásait, az összezárt, izolált közösségek dinamikáját (valóságsó), de azért a Mars felszínén jóval több dolgot tehetnének, valszeg kevesebb sugárzás is érné őket, meg minden olyasmi, amit előnyként leírtam.
Aztán egy olyan űrhajóban, ami pár hét alatt valami bolygó közelébe vinné őket azért jelentősen jobbak lennének a túlélési esélyeik egy súlyos katasztrófa esetén. Lásd kb Apollo-13 katasztrófa, amit biztos nem élnek túl, ha mondjuk 3x addig tart az út, pl mert nem volt vizük, sem.
Persze ne kenjünk rá mindent a NASA-ra leszámítva persze, hogy mondjuk 10X akkora költségvetése volt nagyjából mindig is, mint a Föld összes többi nemzete űrrepülési programjait együttvéve számolva. A vezetők felelőssége is csak ennyivel nagyobb. Persze az is jó kérdés, hogy az EU miért xarik még látványosabban erre a területre.
"A baj az, hogy a SpaceX sem csinál(t) semmi forradalmit. A Falcon 9 (Hvy) ugyanazon az elven épül fel és működik, mint a Titan / Atlas / Delta hordozórakéták 50-60 évvel korábban. Egyedül a gyártás és üzemeltetési költségeket csökkentették. Az a fajta árcsökkennés, amit az 1960-as évek végén a Space Shuttle kapcsán vizionáltak még elég messze van, és alapvető technilógiaváltást igényelne."
Forradalmit ugyan nem, csak azt, amit eddig is meg lehetett volna valósítani.
Van egy olyan rakétájuk, aminek első második fokozata újrahasznosítható (lesz). Ezzel önmagában jelentősen tudják csökkenteni a költségeket. -
llax #30 "Persze ne kenjünk rá mindent a NASA-ra leszámítva persze, hogy mondjuk 10X akkora költségvetése volt nagyjából mindig is, mint a Föld összes többi nemzete űrrepülési programjait együttvéve számolva."
1.: A jelenlegi költségvetésük az aprópénz kategória, ha a nagy űrverseny időszakához hasonlítjuk (reálértéken számolva).
2.: Sokszor akkora infrastruktúrát kell fenntartaniuk, sokkal szélesebb körben kell tudományos igényeket kielégíteniük, mint a világ összes többi űrhivatalának együttvéve.
3.: Fenntartják a világ toronymagasan legdrágább űreszközét (STS), ami nélkül pl. az ESA vagy JAXA moduljai sem jutottak volna fel az ISS-re (legalábbis nem ekkorák)... De az ISS sem épült volna meg ebben a formában...
"Van egy olyan rakétájuk, aminek első második fokozata újrahasznosítható (lesz). Ezzel önmagában jelentősen tudják csökkenteni a költségeket."
Egy hardver újbóli legyártása nem sokkal drágább, mint az újrahasznosítása (persze van kivétel: az űrrepülők, mivel ott egy igen bonyolult monstrumról van szó egy egyszerű rakétafokozathoz viszonyítva). A különbség relatíve kicsi, egy start teljes költségéhez viszonyítva apró... Sőt, a "futószalagon gyártás" (lásd: Szojuz rakéta) akár olcsóbb is lehet, mint a hosszas ellenőrzés, szerelgetés. -
#31
1. Így van, de a többieké meg még kevesebb.
2. Gratula ezért, hogy idáig, sokkal tovább eljutottak, mint mások. De ettől még hiba az, amit nem csináltak jól.
3. Lásd 2.
Az ISS-t tényleg nem építettük volna meg ilyen formában NASA nélkül. Sőt lehet hogy semmilyen formában. 93-környékén komoly gondban voltak a Freedom űrállomásukat illetően, Clinton majdnem ezt is törölte, mint az LHC-nél kb 3X akkora SSC gyorsítót.
De ha ilyen döntés születik az ISS, vagy a Freedom nem épült volna meg és 2000 környékén talán már az űrrepülőgépet is nyugdíjazzák, azonban az oroszok valszeg felépítik a saját Mir-2-jüket, ha nem a 90-es években akkor utána, amikor kicsit magukhoz tértek.
Újrafelhasználással, vagy anélkül, de a SpaceX elég jó árakkal dolgozik, ők tudják valszeg miért erőltetik ezt és nem egyszerhasználatos szilárdhajtóanyagú rakétákat gyártanak pl. -
#32
A NERVA reaktor hőmérséklete olyan 2500 K körül van, ha leáll a H2 betáplálás valami miatt, gyakorlatilag felrobban. Tervezett üzemideje összesen olyan 20 perc!
Az általam belinkelt példa egy kicsit komolyabb, "Bimodal", vagyis kettős feladatú reaktort takar. Ez egy olyan NERVA-mutáció, amelynél a reaktor alaphangon is működik, egy-egy reaktor ~150kW energiát termel. Amennyiben hajtóműként kell használni, a reaktortéren keresztül H2-őt áramoltatnak keresztül, és addig a hagyományos hűtési rendszert kikapcsolják. Ennek a megoldásnak az előnye, hogy nincs hirtelen stressznek kitéve a reaktormag, hiszen végig "fűt", csak abban van eltérés, hogy minek adja át a hőt.
Persze ne kenjünk rá mindent a NASA-ra leszámítva persze, hogy mondjuk 10X akkora költségvetése volt nagyjából mindig is, mint a Föld összes többi nemzete űrrepülési programjait együttvéve számolva.
Kb. 1:1 az arány az USA és a világ többi országa összesen, nincs tízszeres szorzó.
Van egy olyan rakétájuk, aminek első második fokozata újrahasznosítható (lesz). Ezzel önmagában jelentősen tudják csökkenteni a költségeket.
Én ezzel megvárnám azért a megvalósítást. ;) -
#33
2500 fok az 2500 fok, nem sok anyag van, ami az ehhez szükséges körülmények között tartósan jó szilárdsági mutatókat produkál, függetlenül attól, hogy milyen sokkhatásszerűen éri el a hajtómű ezt a hőmérsékletet. A H2 gáz is meglehetősen korrozív főleg ha ilyen forró.
Amúgy űrrepülésre és nem űrkutatásra gondoltam. A kisebb űrügynökségek szinte zérót költenek, a kínai meg az orosz viszont gyak rabszolgaáron dolgoztatja az embereket, így tud kevésből is jó eredményt elérni.
Én is kíváncsi vagyok, hogy mit tud a SpaceX újrahasznosítás terén produkálni, mert eddig még nem sikerült visszanyerni a fokozatokat, valahogy mindig elveszett.