120
Forgó mozgás és fénysebesség
  • Frayer
    #120
    Én valahogy így írnám.

    A nyugvó rendszer számára, a hozzá képest mozgó koordinátában lévő l hosszúságú test a mozgás irányának megfelelően megrövidül a nyugvó rendszer vonatkoztatási rendszerében.
  • SovereignX
    #119
    Ha jobban belegondolok igaz. Csak elé kellene írni, hogy nyugvó rendszerben lévő l hosszúság test...
  • SovereignX
    #118
    Igen, a wiki nem a legmegbízhatóbb forrás.
    Szerintem annak a mondatnak így értelme sincsen. Az "egy nyugvó rendszerben" nem kellene oda. Vagy egy nyugvó rendszerben egy test hosszúsága I míg egy mozgó rendszerben I' ahol I>I'. Így korrekt lenne. Azt hiszem.
  • qetuol
    #117
    ez jól van írva
  • Frayer
    #116
    Tehát a wiki szerint, a nyugvó rendszerben lévő l hosszúságú test, a mozgó számára, koordinátájában rövidül meg.

    Ha, szóról szóra értelmezem a wikit, akkor ez jön le nekem. Persze, lehet hogy én nem tudok magyarul.

    De ha jól értelmezem, az, amit a wiki állít szóról szóra, szembe megy Lorentz képleteivel, és Eintstein téziseivel is.

    Tehát valakinek ki kellene javítania a szócikket.
  • Frayer
    #115
    Ez a wikiről van:

    A hosszúság-kontrakció, melynek értelmében egy nyugvó rendszerben l hosszúságú test egy mozgó koordináta-rendszerben megrövidül.

    Figyeled a ragokat?
    Nem mindegy hogy van írva, mert így teljesen félre van magyarázva szerintem.
    Már én is veled értek egyet, és szerintem vagy én nem tudok magyarul, vagy a szócikkben van félre írva a mondat ragozása. Ki kellene javítani. Szerintem.
  • SovereignX
    #114
    Ezt a bekezdést anno én is elolvastam vagy háromszor mire megértettem, hogy mire is akar kilyukadni.
  • SovereignX
    #113
    "Tehát én úgy értelmezem ezt, hogy a majdnem fény sebességgel száguldó föld számára, ami a müon felé tart, a müon, és ahhoz képest nyugvó testek rövidülnek meg."

    De nem azt mondtad fentebb te is, hogy:" A hosszúság-kontrakció, melynek értelmében egy nyugvó rendszerben l hosszúságú test egy mozgó koordináta-rendszerben megrövidül."

    Így ha a föld száguld a müon felé akkor a föld rövidül meg és nem a müon. Hiszen ő áll.
  • Frayer
    #112
    Átnéztem a jegyzeteket. Belenéztem a nagy fizika könyvembe.
    Megnéztem amit te írtál, és megnéztem a neten található többi leírást is.

    A jegyzeteim szerintem félrebeszélnek és neked lehet igazad a kontrakcióval kapcsolatban. Ergo tévedtem a hosszúság kontrakcióval kapcsolatban.
    A Lorentz képletek azt igazolják, hogy a müon számára fog megrövidülni a mozgó környezete a haladás irányának megfelelően.

    Tehát nem a mozgó koordináta rendszer számára történik a kontrakció, hanem a nyugvó rendszer számára történik a mozgó koordináta rendszerrel a kontrakció.
    Ergó..ahogy nézem a wikin is, és még pár helyen ki kellene javítani a ragozást IS. Azért mert össze vissza beszélnek az emberek, megtévesztenek engem is. A professzorok is megtéveszthetnek ha csak egy ragot is tévednek, és én ha tovább adom a tanultakat szóról szóra, én fogok hülyeséget beszélni...

    Na megyek jól leszidok mindenkit =)
  • Frayer
    #111

    Az első bekezdéssel teljesen egyet értek.

    De a második állítás nekem egy kicsit gyanús. Persze logikusan hangzik.
    Amit nekem tanítottak fizika órán az nem ez volt.

    Röviden és tömören.
    Hossz kontrakció:
    A hosszúság-kontrakció, melynek értelmében egy nyugvó rendszerben l hosszúságú test egy mozgó koordináta-rendszerben megrövidül.

    Tehát én úgy gondolom, hogy ha a müon inercia rendszerében vagyunk akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy a föld rohan felénk.
    Azt fogjuk mérni, hogy a földön lassabban járnak az órák, a mi szemszögünkből. Ez eddig oké.
    Mi van a hosszúság kontrakcióval.
    ..lásd fentebb

    Tehát a müon szemszögéből, a müon nyugvó rendszerében l hosszúságú test, egy mozgó koordináta-rendszerben megrövidül.

    A mozgó koordináta rendszer alatt itt most a földet kell érteni, mert az az ami most mozog a müonhoz képest.

    Tehát a müon szemszögéből, minden ami a müonhoz képest nyugvó "maga a müon" a föld koordináta rendszerében megrövidül.

    Tehát én úgy értelmezem ezt, hogy a majdnem fény sebességgel száguldó föld számára, ami a müon felé tart, a müon, és ahhoz képest nyugvó testek rövidülnek meg.

    Számomra is zavaros ez. Mert van, hogy arról írnak amit te mondasz, máshol meg mást írnak.
    Most nem lehet tudni, mi az igazság.

    Szerintem az lenne a legjobb, ha Einstein saját publikációit vizsgálnánk meg, az eredeti nyelven amit kiadtak.
    Egy egyszerű szakfordítás ide nem elég.


  • SovereignX
    #110
    A Föld légkörét az úgynevezett kozmikus sugárzás formájában szakadatlanul bombázzák különféle elemi részecskék a világûrbõl. Amikor ezek a részecskék kölcsönhatásba lépnek a felsõlégkör atomjaival, gyakran keltik más részecskék, az úgynevezett müonok záporát. Ezek a müonok nagyon rövid élettartamúak. Müonként csak néhány mikroszekundumig léteznek, ezután más részecskékké bomlanak el. Bár a fényéhez képest számottevõ sebességgel mozognak, mégsem élnek elegendõ ideig ahhoz, hogy az idõrõl alkotott hétköznapi fogalmaink szerint átjussanak a légkörön és elérjék a Föld felszínét. Ennek ellenére a részecskefizikusok a keletkezõ müonok legtöbbjét a Föld felszínén is érzékelni tudják. Az ellentmondás magyarázata egyszerû: minthogy ezek a müonok a Földhöz képest rendkívül gyorsan száguldanak, számukra az idõ lelassul. Pontosabban szólva a speciális relativitáselmélet szerint a müonok élettartama a 9-szeresére nõ a mi óráink szerint mért idõben, ahhoz képest, mintha nyugalomban lennének.

    Emlékezzünk azonban vissza arra, amit korábban mondtunk: a speciális relativitáselmélet megengedi, hogy a müonok nyugvónak tartsák önmagukat. Saját vonatkoztatási rendszerükben viszont minden bizonnyal el kellene bomlaniuk, még mielõtt elérik a felszínt. Nos, egyáltalán nem! Ha a müonokat nyugalomban lévõnek tekintjük (azaz hozzájuk rögzítjük vonatkoztatási rendszerünket), akkor a Föld a müonok felé rohan, méghozzá a fénysebesség számottevõ hányadával. Ennek következtében természetesen a Föld összezsugorodik, legalábbis a müonok szempontjából nézve, méghozzá a Lorentz-transzformáció által elõírt mértékben. Minthogy a szóban forgó sebesség ugyanakkora, és mivel az egyenletekben a tér és az idõ szimmetrikusan jelenik meg, az összehúzódás mértéke pontosan ugyanakkora lesz, mint az idõdilatációé volt az elõzõ esetben - vagyis kilencszeres. Mivel az egyenletekben a tér és az idõ elõjele ellentétes egymással, a Föld légköre 9-ed részére zsugorodik. A müonok szempontjából tehát csak 9-szer kisebb távolságot kell megtenni ahhoz, hogy elbomlásuk elõtt leérkezzenek a Föld felszínére, ehhez viszont elegendõen hosszú az élettartamuk.

    Bevágtam az egész erre vonatkozó részt
  • Frayer
    #109
    "számára a föld felszíne és a keletkezési helye közti távolság pusztán a nyolcada az általunk mértnek. Hosszúsági kontrakció. "

    Minden jó, csak ezzel nem értek egyet.

    Úgy javítanám ki, hogy a MI SZEMSZÖGÜNKBŐL, a müon számára a megtett távolság lerövidült. Avagy, a MI SZEMSZÖGÜNKBŐL lassult le számunkra a müon órája.

    Ebben áll az ekvivalencia. Szerintem ez így helyes.
  • Frayer
    #108
    Nem mondasz hülyeséget.

    Az idődilatáció, és a hosszúsági kontrakció itt valóban ekvivalens.
    Azt nem tudom, hogy ez az egyenértékűség minden körülmények között, bármilyen kísérletben is megfelelő, nem vagyok fizikus.

    Szeretném ha újra átgondolnád a dolgot, de most már úgy, hogy figyelembe veszed a spec.relativitás elmélet axiómáit, az első itt a fontos, hogy minden inercia rendszer egyenértékű. Minden koordináta rendszerben ugyan azzal a matematikával kell számolnunk.

    Na most akkor nézzük mi az a hossz kontrakció wiki szerint is:

    a hosszúság-kontrakció, melynek értelmében egy nyugvó rendszerben l hosszúságú test egy mozgó koordináta-rendszerben megrövidül, hosszúsága az eredeti hosszúság -szorosa lesz. Ez a jelenség hosszúságmérő eszközökkel nem bizonyítható, mivel azok is hosszúság-kontrakciót szenvednek.

    Nézzük meg az idődilatációt.
    Egy másik következmény az idődilatáció, mely szerint egy nyugvó rendszerben Δt idő alatt lezajlódó esemény egy mozgó koordináta-rendszerben hosszabb ideig tart.

    Mint tudjuk, ezek a jelenségek adott viszonyítási rendszerből nézve helytállóak.
    Tehát mikor azt mondja, hogy "egy nyugvó rendszerben l hosszúságú test" azt jelenti, hogy nyugvó, azaz a mi szemszögünkből vizsgálva, azaz a mi viszonyítási rendszerünkhöz tartozó dologról beszél.

    "egy mozgó koordináta-rendszerben megrövidül"
    Tehát arról beszél, hogy a MI szemszögünkből, mert hozzánk képest mozog az a koordináta rendszer, " a mozgás mindig viszonylagos, mert ugye, mi mozog, mihez képest".

    Tehát itt most nem számít, hogy a részecske élettartama nőtt meg 8-szorosra, vagy az út lett számára rövidebb 8-szor. A végeredmény ugyan az.
    De csak a mi szemszögünkből nézve.

    A müon szemszögéből nézve a föld az ami mozog a müon felé, közel fénysebességgel, számára a föld szenvedi el az idődilatációt, és a földön lévő események lassulnak le a müon számára, és szenved hosszúság kontrakciót.

    Tudom, hogy egy kicsit nehéz, de egyszerűen nem kerülhetjük ki Einstein első legfőbb principiumát, hogy minden inerciarendszer egyenértékű.

    A müon számára, saját maga nyugvó állapotban van, a föld az ami mozog.

  • Sir Quno Jedi
    #107
    Emléxünk, mikor Superman addig prögött a föld körüli pályán körbe-körbe fénysebesség felett, míg visszament így az időben és be tudott avatkozni. Végülis nem is olyan hülyeség a dolog, csak több sebből vérzik... :_d
  • Sir Quno Jedi
    #106
    Ugye ha bután nézzük a gunbanc inkább ott van, hogy a szemlélőktől függetlenül hogy áll a tesók órája. Mert ugye az nem lehet, hogy 1x egyik vezet 1 órával, egyszer a másik, pedig ugyanazt csinálta végig az űrhajó.

    Már akkor is mérhető a sebesség/idő összefüggés, ha egy gyors autóval körözünk a föld körül (vagy amerre jólesik) éveken át, nem muszáj űrhajókban gondolkodni, még csak el sem kell hagyni a szorosan vett földi inerciarendszert. Már ilyenkor is mérhető az eltelt idő különbsége (bár nyilván töredéke az űrhajós kísérletnek). Ebben csak az a vicc, hogy ha egy körversenypályán köröz az autó évekig, akkor közben mindenki szépen bámulhatja a lelátókról, miközben a bent ülőknek lassulva telik az idő hozzájuk képest... :D Vicces lehet, már ha van aki képes évekig egy köröző kocsit bambulni.

    Így lehetne pl. sztázisba rakni az embereket. Hiszen ha elég gyorsan mozgatjuk őket (centrifuga), akkor lassul számukra az idő. A gond csak az, hogy idővel belehalnak a pörgetésbe (pláne ha kicsi a sugár). :D
  • Christiansen
    #105
    pont egy J.G. könyvet olvasok, hú akkor ez lesz a következő :D
  • Christiansen
    #104
    gondolom két viszonyítási rendszert értett "világok" alatt.
  • jackcsabi
    #103
    Én csak azt nem értem, a fénysebesség és az egér/egérkábel hogy jött most össze? :DD
  • SovereignX
    #102
    John Gribbin Schrödinger kiscicái könyvében is benne van a "müon paradoxon".
    A magyarázat a könyvben a következő:
    A mi szemszögünkből nézve a müon gyorsabban megy c-nél de az elfogadottabb állítás az, hogy az élettartama nagyobb mind amennyi megengedett. Pár a két dolog az eredmény szempontjából ekvivalens. Szóval... ha jól emlékszem a pontos számokra a müon a mi szemszögünkből 8szor tovább létezik mint szabadna. A müon a saját szemszögéből nézve normál "élettartammal" rendelkezik azonban számára a föld felszíne és a keletkezési helye közti távolság pusztán a nyolcada az általunk mértnek. Hosszúsági kontrakció.
    Számunkra 8szor tovább él számára meg 8szor kisebb a távolság a kettő pontosan kiegyenlíti egymást.
  • erieskrisz
    #101
    Hm marha érdekes dolgok vannak csak kár hoghy hülye vagyok ezekhez pedig érdekes dolgok csak tanulni soha nem szerettem
  • Emmegki
    #100
    "A világ két felé szakad, létezik egy világ azok számára akik itthon maradtak a földön, és létezik egy másik világ is, azok számára akik az űrhajóban utaznak." [... stb]

    Kevered a kvantummechanikával, az számol több világgal. A relativitáselmélet csak egy világgal, és a paradoxon is feloldható vele, lásd wiki cikk.

  • bazza
    #99
    De mindezt csak a mátrix hiteti el veled...
  • nearo
    #98
    Sőt, ha úgy veszem, akkor lehet, hogy csak az agyam egyetlen sejtje szerint van meg a jobb kezem, holott a jobb kezem világában nem is létezik a jobb kezem. Illetve létezik, csak mondjuk hat láb mélyen a föld alatt.
    Sőt, tovább gondolva lehet, hogy mondjuk a testemnek csak minden második atomja létezik, a többiről csak azt hiszem, hogy létezik. De mivel ezt a végtelenségig folytathatnám, a végére csak egyetlen atom maradna, ami vagy létezik, vagy nem. És le is vonom a következtetést, hogy én csak egyetlen atom vagyok, és bizony létezek, legalábbis a saját világomban.

    Bocs a hülyeségért, most szabadultam a kórházból (:
  • n3whous3
    #97
    ezt már előbb kigondoltam, mint te, szóval te nem vagy valóságos
  • nearo
    #96
    Faszom, akkor ez azt jelenti, hogy itt körülöttem senki és semmi sem valós, mert csak az én világomban léteznek? Lehet, hogy az ő saját világukban nem is ide születtek, vagy esetleg nem is léteznek? Huba...
  • bazza
    #95
    Köszönöm, szépen kifejtetted. Most ugrott be nekem is, hogy a paradoxon lényege a részecske élettartama.
  • Frayer
    #94
    Hát igen.
    De ez nem megy ellen a relativitás elméletnek.

    Aki felszínesen vizsgálja a jelenséget, az arra a következtetésre jut, hogy a müon, vagy pion gyorsabban halad a fénynél, ha figyelembe veszi a részecske élettartamát, ami néhány milliomod másodperc.
    De nyugalmi állapotban.

    Már tudjuk hogy a gyorsan mozgó dolgok számára az idő lassabban telik, erről szól az ikerparadoxon is.

    Tehát a müon a mi viszonyításunkból, akik a földön állunk, elérheti a földet, és úgy tűnhet hogy gyorsabban halad a fénynél, de igazából csak azért történhet meg ez a jelenség, mert a müon számára lelassult az idő, tőlünk nézve. Lassabban telik számára az idő, és így hozzánk viszonyítva később is fog elbomlani. "mivel van egy fix bomlási ideje"

    Viszont a müon szemszögéből ahogy létrejön a légkörben, még meg sem kezdi az utat, már felbomlott, nemhogy elérhetné a föld felszínét.
    Számára soha sem lehetséges az az esemény, hogy elérje a föld felszínét. A müon közel fénysebességgel halad, így sem sikerülhet.

    Tehát az egyik világban a müonok elérik a föld felszínét és becsapódnak, míg a másik világban, a müonok szemszögéből, és akik velük együtt utaznak, ez a müon becsapódás soha nem jön lére, mert még a légkör felsőbb részében megsemmisül a kis részecske.

    Tehát egyik világban bekövetkezik egy esemény, a másikban meg nem, vagy éppen egy másik esemény következik be, aminek más hatásai vannak.

    És ahogy telik az idő, a két világ egyre jobban eltávolodik egymástól, a különbségek exponenciálisan növekednek idővel.
  • Frayer
    #93
    És még nem említettem a létra paradoxont.

    A létra paradoxonban egy hosszú létra szerepel, mely közel fénysebességgel mozog, ezért befér egy kisebb garázsba, mint a saját hossza.
  • bazza
    #92
    Még egy érdekes témát bedobnék. Aki bővebben tud róla, nyugodtan mesélhet. Ha már relativisztika: Pí-mezon? Elvileg csak nagyon magas környezetben keletkezhet (talán ózonból?), viszont föld közelében úgy detektálták, hogy gyorsabban kellett volna leérnie mint c. Ismét a relativitás.
  • Frayer
    #91
    "s mi történik, mikor visszatérnek ide a földre, onnantól akkor újra összeér a két rendszer?"

    Ezért olyan izgalmas a fizika. =)
    Ezek olyan dolgok amik túl vannak minden határon, és ösztönösen próbálja tagadni az agy az összefüggéseket, a gondolkodási folyamataink nem ilyen világ számára van felkészülve. Egyszerűen már már túl megy legzoralabb Sci-Fi-n is ami a valóságot illeti.

    Na nézzük logikusan. "Olyan mint egy mesedélután =) "


    Ikerparadoxon
    Twin paradox

    Van két iker, perce pontosan ugyan akkor születtek, ugyan úgy öregednek normális körülmények között. Legyenek ők az A és B ikerpár.

    Mind a kettőnél van egy előzőleg egymáshoz szinkronizált atomóra, ami olyan pontos, hogy 100 milliárd év alatt hibázik egy másodpercet "elméletileg maradunk".

    Az ikerparadoxon egy relativisztikus dinamikai gondolatkísérlet, amit több fizikai kísérlettel is igazoltak.

    Az ikerpár, az órával a zsebükben a földön elbúcsúzik egymástól, A jelű itt marad a földön, B pedig nagy távolságra indul egy űrhajón.

    Vázoljuk fel grafikusan a folyamatot, időben és térben.




    Ez a Minkowski diagram, egy téridő sík szelet.
    A Minkowski sík origójában van a föld a jelenben "és mi is", innen indul a kísérlet.
    Az X tengely jelöli a távolságot. A cT pedig az eltelt időt.

    B jelű iker beszál az ürhalyóba és gyorsítani kezd relativisztikus sebességre. Most nem kezdek el számolgatni hogy mennyire kellene neki pontosan. A Lorentz képletekkel ki lehet számolni.

    Tehát az egyik itthon marad, A nem mozdul sehova, számára csak az idő telik, minden évben a vonalon van egy egy pont ami jelzi az idő múlását.

    A mozgó iker számára is ott vannak a pontok, amik jelzik az idő teltét számára. Ne feledjük, hogy a viszonyítási rendszer a föld, és mi is ott vagyunk. Figyeljük a kísérletet.

    B iker 7 év múlva visszatér, és fiatalabb mint A iker párja aki itthon maradt. Megnézzük az atomóráikat, és látjuk, hogy B órája csak 6 évet mutat. Míg a földi óra 7 évet mért.

    Az állítás az időkülönbségekről nem paradoxon, hanem határozott tényszerű állítás. B rövidebb sajátidőben tette meg az utat.
    A különbség oka B világvonalának változásában, gyorsulásában van.

    Eddig OK.
    Menjünk tovább.
    Namármost Einstein speciális relativitási elmélete is kimondja, azt, hogy minden inercia rendszer egyenértékű.

    1. Axiómája:
    Minden fizikai jelenségnek, és így a jelenség leírását megadó elmélet matematikájának azonosan kell lennie minden inerciarendszerben.

    Tehát mindegy, hogy a földön vagyunk, vagy az űrhajón , ugyan azokkal a képletekkel kell számolnunk, és ugyan azt is fogjuk tapasztalni, ugyan azokkal a tapasztalati törvényszerűségekkel.

    Tehát most akkor végezzük el a kísérletet újra, egy újabb ikerpárral, mindent ugyan úgy, azzal módosítással, hogy én, és te most nem a földön maradunk, hanem felszállunk az űrhajóra.

    Elkezdődik az utazás, és mi kinézünk az ablakon, látjuk a gyorsuló mozgásban távolodó földet. Tehát a mi viszonyítási rendszerünkben a föld az ami utazik. Majd visszafordulunk ugyan annál a pontnál mint az előző űrhajó.
    7 év múlva visszaérkezünk a földre. A mi atom óráink 7 évet mutatnak, míg a földi órák csak 6-ot.

    És itt kezdődik a gubanc.

    Az előző kísérletben pont fordítva volt.
    Csak annyi volt a különbség, hogy mi a szemlélők nem az űrhajón voltunk, hanem a földön.

    Tehát csak egy elfogadható magyarázat van.
    A két inerciarendszer számára megváltozott a világ, különböző féle képen. Eltorzult az idő.

    A két viszonyítási rendszer utolsó közös pontja az a pillanat és hely amikor és hol az űrhajó beindította a gyorsítást előidéző hajtóműveit.

    A világ két felé szakad, létezik egy világ azok számára akik itthon maradtak a földön, és létezik egy másik világ is, azok számára akik az űrhajóban utaznak.

    A két világ eseményei különbözőek lehetnek, mint bármilyen mért adat, idő, tér stb.

    A különvált világokban kell hogy legyen legalább egy eltérő esemény. Minden világ különbözik a másiktól. Akkor is ha csak egy atomnyi eltérés van. Végtelen számú különböző világ létezik. Ezért ebben a multiuniverzumban minden kombinációra van egy világ.
    Van egy világ, amelyben szüleid még élnek, amelyben te milliárdos vagy, vagy te vagy a világ ura, meg olyan is amelyikben éppen most szívrohamot kapsz. Minden olyan kombinációra létezik egy világ, amelyet a természeti törvények megengednek hogy létezzen.
    Minden pillanatban végtelen számú új világ jön létre.

    Ez a magyarázata a paradoxonnak.

    Tudom, hogy nagyon fantasztikus, de most úgy néz ki, hogy ez van.
    Hogy miért így van, azt nem tudom. Felvetődik a kérdés, hogy Isten vajon létezik e?


  • Landor
    #90
    tini
  • Gvik
    #89
    Ha jól értem, ezek szerint ha a az űrhajós ikerpár tér vissza a földre, akkor visszatér a földi rendszerbe, tehát ő fiatalabb lesz, ha viszont a földön maradt testvér jut fel az űrhajóra, akkor meg ő lesz a fiatalabb?
  • autoszimulator
    #88
    "Attól a ponttól, hogy az űrhajó begyújtotta gyorsító hajtóművét, a két rendszer egymástól VÉGÉRVÉNYESEN elszakadt, és más más mérési eredmények lesznek igazak a két elszakadt viszonyítási rendszerre, világra."

    s mi történik, mikor visszatérnek ide a földre, onnantól akkor újra összeér a két rendszer?
    Sőt, akkor elvileg az űrben is van egy pont, egy pillanat, amikor az idő úgy telik, mint a földön nálunk, akkor az szintén egy metszéspont a két világ közt? Érdekes ez a dolog, amiket mondasz, s belegondol az ember, elvonatkoztat az eddig általa gondolt realitásoktól, akkor rájön, hogy tényleg így működhet, csak épp emiatt sok új kérdés is felmerülhet.
  • Tinman #87
    Végre valaki aki érthetően leírta, köszönöm!

    El is mentettem a hozzászólásod :-)
  • [NST]Cifu
    #86
    Isten hozott az elméleti fizika világában. :)

    Ha nem érdekel, az egy dolog, nem látogatod a topicot és téma lezárva részedről. De feleslegesen trollkodni miatta egy másik dolog, úgyhogy megkérlek, hogy hagyd abba.
  • Frayer
    #85
    Nem csoda, hogy nem érted.

    Az idő fogalmával nem vagy tisztában.

    Nem biológiai oka van annak, hogy a gyorsuló mozgásban lévő iker lassabban öregszik.

    Azért van ez, mert számunkra az az óra ami az űrhajó fedélzetén van lassabban jár, de számára ez fordítva van.

    Tehát, a mechanikus órában a rugó ami hajtja a mutatókat, lassabban mozog számunkra. A kvarcórában lévő kristályok lassabban rezonálnak.
    Sőt, lassabban mozog az iker aki az űrhajón van. Lassabban is ver a szíve. És ez mind csupán annak a következménye, hogy ott az idő múlása a földi órákhoz mérve lassabb.

    De..ugyan ez a megállapítás igaz az űrhajós számára is ránk nézve, akik itt maradtunk a földön.

    Tehát mi megmérjük és azt mondjuk, hogy számára lassabban telik az idő. Ő is megállapítja ugyan ezt, majd azt mondja, hogy számunkra telik lassabban az idő.

    Most akkor valaki hazudik.

    Egyszerűen az történt, hogy a két viszonyítási rendszer "a föld és az űrhajó" egymáshoz képest gyorsuló mozgást szenvedett el, időben.

    Az idő, és minden más tulajdonság eltorzult számukra.

    Attól a ponttól, hogy az űrhajó begyújtotta gyorsító hajtóművét, a két rendszer egymástól VÉGÉRVÉNYESEN elszakadt, és más más mérési eredmények lesznek igazak a két elszakadt viszonyítási rendszerre, világra.

  • [NST]Cifu
    #84
    Ha meg akarod érteni, akkor azzal kell kezdened, hogy elfogadod azt a tényt, hogy az idő múlása nem állandó minden nézőpontból. Vagyis az idő múlása nem egy fix, sérthetetlen dolog. Hiába azonos az eltelt idő a két független szemlélő számára, külső szemlélő számára eltérő.
  • n3whous3
    #83
    Mondd már meg mi értelme van kiszámolni valami olyasmit, ami nem létezik? Ha eltekintünk egy fontos tényezőtől. Tök értelmetlen és hülyeség. Ennyi erővel fogom és kiszámolok pl. aerodinamikai tulajdonságait egy repülőnek és mondjuk eltekintek a súrlódástól.
  • Vlala #82
    Ha gyorsan mész, lassabban telik az idő. Ez persze egy kétszázzal robogó Porschében ugyan nem mérhető, abban inkább "bár tovább tartott volna" érzésed lesz a megállás után.
    De.
    Végy két egyforma, egymáshoz viszonyítva pontos órát. Az egyiket küldd meg valami bitang nagy kezdősebességgel, hogy repülje körbe a Földet, és érjen vissza hozzád, a másikat tartsd a zsebedben.
    Amelyik mozgásban volt, jóvbal kevesebbet fog mutatni, mint az, amelyiket magadnál tartottál.
    Magyarázat: Egy magadnál tartott órát esetenként felhúzol, ha megáll, míg egy Föld körüli páláyn lévőt ott egyen meg a fene, ahol van, Neked úgyis van másik.
  • Tinman #81
    Ikerparadoxont már rég nem tudom megemészteni, hátha most sikerül.

    Kérdésem: A Földön maradt iker biológiai folyamatai és a fénysebességgel utazó biológiai folyamatai nem egyformán zajlanak?

    Teszem azt 36000 szívdobbanásonként étkezik az egyik és a másik is! Miért lesz akkor is öregebb a Földön maradt, ha közben mind a kettőjük szíve egyszerre dobban?

    Nem értem :-(