180
-
dez #20 Biztosíthatsz? Miért, ki vagy te? A "Teremtő"? :) Jobban tennéd, ha előtte konzultálnál pl. tanáraiddal, ugyanis ezt nem én találtam ki, nem is pár egyetemista, ha olyan tudósok, akik már jó régen elvégezték azt...
Csak egy állandó? No és mi rá a magyarázatod? Miért nem folytonos az átadható energia mértéke? -
#19
ismerem némileg a kvantummechanikát, ismerem némileg a heisenberg-féle határozatlansági relációt, hallottam Schrödinger macskájáról(határozatlanság), sőt még az egyenletét is ismerem.
ha a gimis tudásomra kéne támaszkodnom, akkor régen bajban lennék; egyetemen tanulom.
biztosíthatlak, hogy a különböző részecskék hullámfüggvénye nem attól omlik össze, mert egy tudattal rendelkező lény megfigyelte.Tehát nem a tudata miatt.
Tehát semmi köze a tudatnak a kvantummechanikához.
A planck-állandó, pedig csak egy állandó, ami az energia kvantáltságára vonatkozik.
Nincs ebbe semmi humbuk. Szépen ki lehet számolni pl a fotonoknak az energiáját. -
dez #18 Igen, de az ellenkezője is...
Egyébként ez ihlette a filmet, és nem fordítva. -
moikboy #17 Erdekes az általad felvázolt mátrix-elmélet (itt mint film), de szerintem bizonyíthatatlan - illetve, ugyanakkora eséllyel a "külső" világ is szimulálva van és az azt körülvevő is stb. -
dez #16 ("és ilyen módon végezhető műveletek esetét" -> kvantumszámítógép) -
dez #15 Nem olyan nagy baromság az, mint hangzik. A Planck-állandó a legkisebb energiaátadás egysége, azaz legkisebb lehetséges hatás. Azt is tudjuk, hogy kvantummechanikai szinten befolyásolja a dolgok menetét, ha megfigyeljük, mi is történik. (Ez összefüggésben áll a határozatlansági relációval (Heisenberg) is.) Pl. a foton addig (kvantummechanikai) hullám-állapotban van, de utána részecske-állapotba megy át.
És itt van a kérdés: ki a megfigyelő? Egy gép? Nem, mert addig az is határozatlan állapotban marad, amíg egy tudatos lény le nem olvassa az eredményt. Legalábbis ez az egyik tudományos értelmezés.
Hát így függ össze a Planck-állandó a világ ember (mint tudatos lény) általi alakításával.
És azzal, hogy az egész egy nagy szimulációhoz hasonló, ahol a számításoknak van egy legkisebb értéke (Planck-állandó...). Vagy említhetjük az idő- és térfüggetlen kvantummechankai távolhatásokat, vagy az ugyancsak kvantummechanikai szuperpozíción alapuló elképzelhetetlenül-sok-lehetőség-egy-időben-létezése, és ilyen módon végezhető műveletek esetét, ami szintén olyan, mintha off-line lenne számolva valamilyen gigantikus gép által. :)
Bizony, itt tart már a tudomány, nem ott, amit általánosban, netán gimiben súlykoltak (főleg a pártállami időkben, államilag kötelező materialista felfogásban, mely tananyag máig nem sokat változott). -
emile zola #14 most komolyan, ezt a sok halandzsát honnan szedted??? -
#13
most látom mindketten a planck-állandónál ragadtunk le :D -
moikboy #12 A lélek súlya márpedig 42 gramm. -
#11
csak h egyet említsek:
"hogy az emberi jelenlétnek és észlelésnek is van energiaértéke (Planck-állandó), amely alakítja a fizikai világot"
WTF????? xDDD
ekkora baromságot -
dez #10 Persze. Csak néha azt hiszik, ők jobban tudják. :) Az egyszerű halandónak meg fingja sem lehet az egészről, ezért kötelessége tökéletesen megbízni az ő intézményesített elképzeléseikben, és rájuk bízni az életét. Kb. mint régen az egyház... -
torcipepe #9 szerintem örülni kéne annak, hogy a természet a saját törvényeit követi és nem azt, amit az akadémiák elfogadnak. -
#8
Egyetértek. -
dez #7 No és te honnan tudod, hogy semmi közük egymáshoz? Csak hiszed, te is. A kvantummechanika megmutatta, hogy a newtoni mechanisztikus klassztikus fizika korlátolt, nem írja le a valóságot a maga teljességében, így az ezt alapul vevő világkép is a múltté, jóval tágabbak a lehetőségek, sőt senki sem látja a határokat. -
moikboy #6 Ismét csak a szokásos ködösítés és ferdítés... - pl. Planck-állandós rész, WTF??
Az ilyesmit én egy kategóriába sorolom a kvantummechanikát és az ezotériát egymással összemosó demagóg hülyeségekkel. Pedig azok mellett is rengetegen karoskodnak ám (főleg GYES-en lévő terhes anyukák). -
dez #5 Hogy konkrétabb legyek, a Jézusos részre gondolok. Nem tudom, miért kellett belekeverni, és ezzel az egészet a Jézus (mint személyes isten) hívők propaganda-szövegévé alacsonyítani? Igenis, nem kell ahhoz ateistának vagy materialistának lenni, hogy Jézus kijelentéseit ne csak oly megosztó módon lehessen értelmezni, ahogy a Jézus-hívők teszik. -
dez #4 (Kár, hogy helyenként túlmegy a pártatlan tényközlésen.) -
dez #3 Jó írás. -
frenk007 #2 Bocs, nem bírtam ki. :-))
Egy összeállítás: (Hetek)
Úgy tűnik, korunk erőteljes vallási reneszánszára adott reakcióként újra feltűnnek a harcos ateisták és humanisták. Bizonyos körök számára gazdasági kockázatot jelent a vallási ébredés. Nagy-Britannia után Spanyolországban és az Egyesült Államokban is az angliaihoz hasonló ellenkampányokat szerveznek. A kommunista rendszerek világméretű és látványos bukása, a bipoláris világ megszűnése láthatóan nem hozta magával a materialista és ateista világnézet eltűnését is. Az újabb keletű világnézeti viták felvetnek egy alapvető kérdést: vallásos dogmatizmus-e az ateizmus, vagy tudományos világnézet?
Einstein
A modern materializmus mint filozófiai rendszer a felvilágosodás korában alakult ki azon meggyőződés alapján, hogy az univerzum két alapvető összetevője, a szellem és az anyag közül az anyag mind időben, mind lényegileg elsődleges. A következetes materialisták tagadtak mindenféle szellemi (spirituális) alapelvet. Ez a gondolkodási forma a szellem kifejezés alatt az emberi lelket, elmét, intelligenciát értette, és tagadta azt, hogy ennek az anyagi világra bármiféle hatása volna. Ez a fogalmi rendszer, amely az embert csupán test és lélek ideiglenes egységének tartja, az európai felvilágosult értelmiség gondolkodását jelenleg is erőteljesen meghatározza.
David Hume 18. századi ateista skót filozófus Tanulmány az emberi értelemről című könyvében összegezte a csodákkal kapcsolatos vitákat. Írásában ősi mesékkel és legendákkal tette egyenlővé az evangélium csodáit. Műve a természetfelettibe vetett maradék hitet is kigyomlálta az európai tudományos gondolkodásból. Mivel úgy vélték, hogy a mennyei boldogság ígéretén kívül semmilyen kézzelfogható földi értéket nem nyújtott, és nem is tud nyújtani, sok filozófus, köztük Karl Marx gúnyosan csak úgy nevezték a kereszténységet: „torta az égben”. A marxista társadalomtudósok tudományos színezetű materialista filozófiai és közgazdasági elméletet dolgoztak ki, amely az egész világot, és benne az embert is a puszta anyag és a társadalmi szerveződések termékeként értelmezte. Elméletük, melynek a „dialektikus és történelmi materializmus” nevet adták, Marx és Engels halála után még egy évszázadig meghatározta a kommunista világban élő emberek életét.
Az idealista világegyetem felfedezése
A 19. század ipari-tudományos forradalmai közepette egyetlen komoly gondolkodó sem merte megkérdőjelezni azokat az anyagelvű alapelveket, amelyek a modern európai ember világnézetének fundamentumait jelentették. A korabeli – a freudi pszichoanalízisen, a nietzschei kereszténység-kritikán, a marxi tudományos szocializmuson és a pozitivista-materialista hétköznapi tudományosságon nevelkedett – művelt európai polgár számára a vallás és a keresztény tanok immár véglegesen idejétmúlt, mesebeli dolgoknak tűntek, amelyekben komolyan csak a gyermekek és a falusi vénasszonyok hihetnek.
Albert Einstein a 20. század elején azonban nagy megdöbbenést keltve bebizonyította, hogy az anyag a mikro- és a makrovilágban, azaz az atomi méretnél kisebb, illetve a földi léptéknél nagyobb szférákban nem úgy viselkedik, mint az emberi körülmények között. Az is kiderült, hogy az anyag nem abszolút építőeleme a világnak, nem állandó formájú és szerkezetű, hanem oda-vissza alakítható energiává. A fizikai világ realista és materialista értelmezését azonban egy új tudományág, az anyagi világ atomoknál kisebb összetevőivel foglalkozó kvantumfizika tette végképp idejétmúlttá. A fény tulajdonságainak vizsgálata révén kiderült ugyanis, hogy az anyag nem abszolút – mint ahogyan azt korábban évszázadokon keresztül hitték a tudósok –, hanem nagyon is függ az ember jelenlététől és tevékenységétől. A fényrészecskékkel kapcsolatos kísérletek egyértelműen bebizonyították, hogy az emberi szellem hat az anyagra, és képes azt megváltoztatni.
Niels Bohr, Werner Heisenberg, Max Planck és más kitűnő fizikusok kutatásai megmutatták, hogy az emberi jelenlétnek és észlelésnek is van energiaértéke (Planck-állandó), amely alakítja a fizikai világot. Ennek az állandó értéknek a mennyisége rendkívül finom egyensúlyt tart fenn a fizikai világban. Ha ez egy kicsivel kisebb vagy nagyobb lenne, az drámai változásokat idézne elő az anyagban, és az egész anyagi világot teljesen megváltoztatná. Ezeknek és a későbbi felfedezéseknek a fényében már tudományosan is egyre világosabb, hogy a világegyetem nem öröktől fogva és örökké létező, hanem időbeli, teremtett valóság, és az univerzumot felépítő anyag a legalapvetőbb szinten nem a realista-materialista feltevések szerint, hanem egyfajta idealista rendszer formájában működik.
Humanizmus: egy nyugati pótvallás
A humanizmus a szellemi gyökereitől elszakadó nyugati ember valláspótléka, amelynek rendszeresen azért áldoz, hogy mentesüljön a természetfölötti világ (és a halál utáni élet) kínzó kérdéseitől. A humanitas szót Marcus Tullius Cicero, a Kr. e. 1. századi római író és államférfi honosította meg. A kifejezést dicséretes emberi tulajdonságként kedvesség, szelídség, türelem, megértés, udvariasság, jóság (lehetőleg áldozat nélküli jóság) jelentésben használta. Az általa megteremtett humanista ideál meghódította Rómát, és napjainkig meghatározza a művelt európai polgárok világnézetét, gondolkodását és viselkedését. Cicero legtöbb kortársával együtt úgy gondolta, hogy a lélek a halálkor a testtel együtt megsemmisül, részeire hullik szét, a halál után tehát nincs semmi. Hűséges hazafiként a sztoicizmusban elsősorban annak erkölcsi karaktere vonzotta, azok a tanítások, amelyek a társadalmi erényeket, az igazságosságot, az emberiességet, az erkölcsi bátorságot és a hazaszeretetet hangsúlyozták.
Ez a fajta, a természetfölötti, szellemi, isteni világgal szemben szkeptikus és közömbös magatartás, az emberi élet fő céljait az evilági életben, azon belül is a társadalmi, politikai, gazdasági sikerességben kijelölő gondolkodásmód a későbbi korokban már teljesen természetessé vált. A humanista eszmerendszer minden magas (polgári jellegű) kultúrában megjelent, így az antikvitásban, a reneszánszban, a felvilágosodás idején, és a 19-20. századi euro-atlanti civilizációkban is. A humanizmus igazi lényege: az egyetemes emberszeretet mindig az időben és térben távoli, általában vett emberért ontja könnyeit (ami csekély felelősséggel jár, és semmilyen áldozatot nem követel), miközben nem akarja észrevenni a szomszéd konkrét, jelenlegi és nagyon is kézzelfogható baját. Az általános emberszeretet legtöbbször vérlázító közömbösséget és képmutatást takar.
Ez a kényelmes világnézet azonban korunkban a nagy háborúk és a világméretű terrorizmus hatására látványosan kudarcot vall. Ma a nyugati civilizációt elsősorban az iszlám erőszakos előrenyomulása fenyegeti. A zsidó-keresztény vallási gyökereitől elszakított és elidegenített, humanista-ateista európai társadalmakban nincs meg a kellő erő a muzulmán vallási fanatizmussal szemben. A modern nyugati világ sem az iszlám fanatizmust, sem az ortodox judaizmust, sem az elkötelezett kereszténységet nem érti. Idegenkedik és fél a vallási meggyőződés és az elkötelezettség komoly, Európában már a nagy vallásháborúk óta elfeledett formáitól. Az ateista európai ember a szíve mélyén retteg és fél, hátha igaza van a hívőknek, és egyszer szembe kell nézni egy személyes Isten ítéletével. Hite ezért negatív hit: a hívők által állított igazságok tagadása. Ezért bélyegeznek meg sokan mindenféle komolyan vett hitbeli meggyőződést a fundamentalizmus veszedelmes bélyegével, mondván, a meggyőződéses keresztények ugyanolyan fanatikusok, mint az iszlám fundamentalisták.
Ateizmus: a menekülés hite
Mi is az ateizmus? A magát ateistának valló embercsoport tudományos definíciók alkotására hajlamos részének meghatározása szerint: az ateizmus az Istenbe vagy más szellemi lényekbe vetett hitre alapuló üdvözülési rendszerek központi metafizikai hiteinek kritikája és tagadása.
„Az ateizmus – olvasható egy népszerű ateista weboldalon – azonban ennél többet jelent: elutasít mindenféle, szellemi lénybe vetett hitet, s amennyiben a szellemi lényekbe vetett hit a vallásos világnézetek meghatározó vonása, az ateizmus magukat a vallásokat is elutasítja. Az ateizmus tehát nem csupán a zsidó-keresztény és az iszlám központi fogalmainak elutasítása, hanem elutasítása a primitív törzsi vallásoknak, a régi görögök és rómaiak antropomorf isteneinek, valamint a hinduizmus és a buddhizmus transzcendentális fogalmainak is. Általánosságban tehát azt lehet mondani, hogy az ateizmus voltaképpen mindenfajta vallásos hit elutasítása.
Az ateizmus tehát nem más, mint a tagadás és a menekülés dogmatikus világnézete. Vallás, mely a nemet mondás dogmáiba menekül. Egyes ateisták mindenfajta isten nemlétezésében hisznek, mások az általános tagadás helyett ateizmusukat meghatározott istenekre korlátozzák, például a kereszténység Istenére.
A deizmus egy óvatos hit: van isten, de ennek semmilyen személyes vonatkozása nincs számunkra. A gyenge ateizmus voltaképpen szkeptikus alapállás, amely nem állít semmit, csupán nem hisz, vagy kételkedik a teisták, azaz az istenhívők állításaiban. Az erős ateizmus pedig negatív hit, mely a teisták nagyon erős pozitív hitével szemben a teljes szellemi világ nemlétezésében, és az azzal kapcsolatos állítások hamisságában hisz erőteljesen.
Jellegzetes ateista módszer a bibliai igazságok aláásásának kísérlete logikai eszközök segítségével. Az alábbi ateista érvelés tipikusnak mondható, például Jézus Krisztus istenségével vagy a Biblia hitelességével kapcsolatban:
1. A Biblia nem pontosan idézi Jézust, aki valójában nem nevezte Úrnak magát. 2. A róla szóló történetek kitaláltak, vagy a korai keresztények fiktív elemekkel színezték ki őket. 3. Az Újszövetségben Jézus sehol nem mondja, hogy ő Isten, bár a János 10:30-ban ez áll: „Én és az Atya egy vagyunk.” Az a híresztelés, hogy Jézus Isten volt, csak Jézus és a tizenkét apostol halála után bukkant fel.
Hasonlóképpen tipikusnak nevezhető az univerzum keletkezésével kapcsolatos, első látásra logikusnak tűnő okfejtés:
1. Vagy van egy hihetetlenül bonyolult és szövevényes Világegyetem, s ez természetes folyamatok eredményeképpen jött létre, 2. vagy van egy hihetetlenül bonyolult és szövevényes Világegyetem, és van még egy Isten is, aki/ami a Világegyetemet teremtette.
Mivel mindkét magyarázat összeegyeztethető a tényekkel, az Occam borotvájaként a filozófiatörténetben elhíresült logikai elv alapján (melynek lényege, hogy a rendelkezésre álló megoldások közül mindig a legegyszerűbb a legvalószínűbb) a kettő közül az egyszerűbbet kell elfogadnunk, vagyis az elsőt. Tehát ésszerűbb az önmagától keletkező Világegyetem elfogadása, mint annak feltételezése, hogy Isten teremtette a Világot – így szól a következtetés.
A látszattal ellentétben azonban az első lehetőség egyáltalán nem egyszerűbb. Sőt, jóval bonyolultabb és nehezebben hihető hipotéziseket kényszerít ki az ateistákból: az ősrobbanást, az őslevest, az ősnemzést, a szervetlen anyag szerves, majd élő anyaggá változását, az egymásba átalakuló fajokat, a hiányzó törzsfejlődési láncszemeket és hasonlókat. Mind-mind gyenge lábakon álló feltételezés, melyek elfogadásához az isteni teremtésről való meggyőződésnél jóval fanatikusabb hit kell. Ez körülbelül annyira ésszerű, mint azt állítani, hogy egy atombomba felrobbanása egy nyomdában többmillió kötetes lexikonsorozatok spontán keletkezéséhez vezethet.
Szintén jellegzetes ateista érv a hívőknek arra az állítására, miszerint „személyes tapasztalatból tudom, hogy Isten létezik”, hogy az ateisták relativizálni és szubjektivizálni igyekeznek a személyes megtapasztalások igazságtartalmát, mondván: „Ahány istenhívőnek van személyes bizonyítéka az általuk imádott lény létezésére, ugyanannyi ateistának van személyes bizonyítéka, hogy ilyen lény nem létezik. A bizonyítékok jellege egyénenként változó.”
Pedig hívők milliói nem csupán azt állítják, hogy Jézus csodákat tett, betegeket gyógyított, és halottakat támasztott fel, hanem azt is, hogy ez napjainkban is megtörténik. Számos, orvosi leletekkel és tudományos kontrollvizsgálatokkal igazolt csodás gyógyulás történik világszerte. Előzetes világértelmezésünk és előfeltevés-rendszerünk függvénye, hogy ezeknek hitelt adunk-e vagy sem. A hívők általában igen, az ateisták sosem.
Tudomány és dogmák
Az ateizmus egyik legjellemzőbb vonása, hogy mindig tudományosnak állítja be magát a hívő emberek tudománytalan hitével szemben. A hívő emberek azonban hibát követnek el, ha elfogadják ezt a hamis szembeállítást, mivel az ateista dogmatika elfogadása éppúgy előfeltevés-rendszer, mint a bibliai hit. Mindig is voltak hívő tudósok, akik nem láttak ellentmondást a hit és a tudomány között, sőt, vallásos hitük megerősítését kapták a tudományos felfedezéseikből. Polányi Mihály 20. századi tudományfilozófus egyik ismeretelméleti alaptétele szerint „minden tudás alapfeltétele a hit”. Polányi szerint minden tudást megelőz a megismerendő valóságba vetett hit, amely a megismerés előfeltétele is egyben. Ezért az emberi tudás – így ennek kitüntetett, speciális formájaként a tudományos tudás is – mindig személyes tudás.
A tudományos tudás személyessége ugyanakkor nem jelenti az ismeretek szubjektivizálódását, még kevésbé érvényességének viszonylagossá válását, hiszen a tudós univerzális intencióval tett kijelentéseit a tudományos közösségnek legitimálnia kell. Az így „érvényessé” tett ismeret pedig minden tudós számára kötelező jellegű, azaz egyéni különbségeik ellenére a tudományos közösség tagjainak el kell fogadniuk mint érvényes tudást hordozó és közvetítő kijelentéseket. Márpedig, ha az uralkodó paradigma szerint valószínűbb egy idealista univerzum létrejötte és működése, valamint a legerősebb érvek a világegyetem idealista, nem pedig materialista értelmezését támogatják, akkor minden tudományos érvekkel előhozakodó embernek tekintetbe kell ezt vennie. Teistának és ateistának egyaránt. Különben a sokat hangoztatott tudományos tudása, empirikus bizonyítékai és logikai okfejtése ellene fordulnak, és őt magát teszik nevetségessé.
-
loky #1 Kíváncsi vagyok, hogy meddig bírjátok ki a szokásos Isten vs. Evolúció sg-vitáig :D