Az agy titkos élete

És ehhez HD-ban kellett nézned a filmet? Szájról olvasol?

Így van. És a kõ-papír-olló példával nagyon jól, egyszerûen szemléltetted. :)

Callsito:
"A teljes részletességû mindenre kiterjedõ jövõkalkulációhoz külsõ univerzumban kéne lennie a gépnek. Nos most már eléggé felvázoltam az általam elképzelt modellt. :) "

Jaj elnézést, most vettem észre, hogy ezt még hozzáfûzted :p Akkor ugyanazt gondoljuk.

Jaja!
De létezik-e külsõ rendszer egyáltalán? Mert a párhuzamos külsõ univerzum vajon tényleg rendszeren kívüli, vagy az is rendszer része? Mert elvileg a párhuzamos síkok befolyással vannak a többire, nem? Tehát csak egy rendszer létezik, amiben minden benne van, az is, amirõl ma még és talán soha nem is lesz lövésünk se...

hmm...
A másik ilyen eszement dolog, amit még írni akartam és ami azóta foglalkoztat, amióta láttam a Men In Black-et. A végén az a jelenet...
És még korábban itt vetette fel roliika a fraktálszerû univerzum felépítésének gondolatát. Erre is van elképzelésem, de most nem fejtem ki, mert totál frík lennék már. <#zavart1>

Callisto:
"A jövõszámoló gép egyébként mûködhet saját unierzumán belül is, csupán a pontosság három dologtól függne:"

Nah magyarul nem mûködne :p Ha esik lefele egy kalapács, én is meg tudom mondani, hogy mindjárt a földre esik, mert jó pontossággal tudom "lemodellezni", pont az általad írt szempontokat figyelembe véve.

De szerintem a többiek az "egész pontos" jövõbelátóról beszélnek, azaz arról a géprõl, ami az õsrobbanás kezdeti állapotából is kiszámítja, hogy ma merre áll a szemöldököm egyik szála.

Sz4bolcs:
"De szerintem ha modellezni tudnánk az egész világot, akkor annak sem lenne akadálya, hogy ne csak egy potenciális jövõt kapjunk eredményül, hanem azt, ami valóban meg fog történni. "

Lehet, hogy igazad van, de vegyük pl. a következõ helyzetet: Egy haverom és én kõ-papír-ollót játszunk. Mindkettõnk eltökélt szándéka, hogy nyerni akar, minden áron, de csak szabályosan (nem öli meg a másikat, nem buherálja meg a szerkezetet, stb). Egy meccset játszhatunk le. Végtelen idõnk van. Rendelkezésünkre áll egy jövõbelátó gép, amit mindketten korlátlanul használhatunk.

Én használom, és azt látom, hogy követ fog mutatni. Elhatározom, hogy én meg papírt. Õ használja, és elhatározza, hogy akkor ollót fog mutatni, mégsem követ. Amire én inkább mégis a követ fogom választani, amire õ a papírt, amire én az ollót, amire stb stb...

Tehát az én álláspontom az, hogy a "rendszeren belülrõl" nem lehet megismerni a jövõt. Viszont ha lenne egy harmadik ember a rendszeren kívül (mondjuk nézi, ahogy játszunk, de nem szól bele, meg mi se hozzá), egy jövõbelátó géppel, õ megismerhetné a jövõnket (ott fogunk ülni, és a jövõbelátó gépet buzeráljuk, amíg éhen nem halunk :p).

A jövõszámoló gép egyébként mûködhet saját unierzumán belül is, csupán a pontosság három dologtól függne:

1. a számítandó esemény/állapot távolsága idõben: minél távolabbi annál pontatlanabb.
2. az objektum nagysága (pl. ember->ország->bolgyó), melynek jövõjét számolja: minél kisebb anál pontatlanabb.
3. a számolt jövõkép részletessége (pl. lesz-e esõ 1 héten belül adott területen vagy hány liter esõ fog esni 1 héten belül és mikor menniy stb.): minél részletezõbb annál pontatlanabb

A teljes részletességû mindenre kiterjedõ jövõkalkulációhoz külsõ univerzumban kéne lennie a gépnek. Nos most már eléggé felvázoltam az általam elképzelt modellt. :)

Igen, így érthetõ. De szerintem ha modellezni tudnánk az egész világot, akkor annak sem lenne akadálya, hogy ne csak egy potenciális jövõt kapjunk eredményül, hanem azt, ami valóban meg fog történni.

Természetesen elvi síkon számíthatnánk a jövõ teljes részletességgel ki. Még ha valaha teljesen megismernénk a világ összes alkotóelemét minden rájuk vonatkozó törvénnyel együtt, megértenénk az univerzum mûködését, akkor sem tudok elképzelni olyan gépet vagy hatalmat, mely a létezõ összes legelemibb részecskéktõl kezdve az egyéneken át a legnagyobb dolgokig mindent számításba tudjon venni azok felfoghatatlanul hatalmas összefüggõ rendszerében.

Nem, nem. A mûködését lehet elemezni, talán idõvel teljesen meg is érti az emberiség, de az jövõt teljes mértékben meghatározni sosem lesz lehetséges, hacsak az nem kívûlröl történik.

Akkor azt mondod, hogy egy rendszer csak kívülrõl vizsgálható meg teljes megértéssel, belsõ elemzés nem lehetséges? Ezek alapján a jelenlegi univerzumunk mûködését mi meg sem tudjuk fejteni.

Igen, meg lehetne jósolni a jövõjét mindennek ha a gép másik univerzumban lenne. Ha a vizsgált univerzumban lenne a jósgép :), akkor a gép mûködése, puszta létezése hatással lenne a környezetére, mely miatt végtelen ciklusba kerülne: újra kellene vizsgálnia az univerziumot, mivel hatással volt arra és így tovább.

"Ha egyszer nem mész oda, hogy elüssön az autó, akkor hogyan jöhetett ki a modellezésbõl az az eredmény, hogy elüt az autó? "

Én úgy gondoltam, hogy ha azt a jövõt ismered meg, ami megtörténne veled, ha nem ismernéd a jövõt. Onnan, hogy megismered a jövõt, az meg tud változni egy másik jövõre, amit már megint nem ismersz. Ha pedig azt a jövõt ismered meg, amiben már ismered a jövõt, akkor azt is megváltoztatod ezáltal, stb. Szerintem ezt értik itt végtelen ciklus alatt.

No persze erre szép választ adnak az "önbeteljesítõ jóslatok", amik pont azért valósulnak meg a görög drámákban, mert el akarják kerülni õket (Ödipusz pl).

<#hehe>
De most komolyan, nem errõl elmélkednek alant a többiek? Számítógéppel, kvázi matematikailag modellezni a jövõt. Fiktív síkon ismerjük ugye a hátrányait. De ha a Callisto-féle eleve elrendelt modellt használjuk, akkor elméletileg megjósolható a jövõ... nem csak köhm, nagy vonalakban, hanem az egységre, emberre levetítve is. Nem?

jesszusom, de szép szó. :D

pszichohistorizmus?

Egy gép a világon belül, ami képes lenne tökéletesen modellezni a világot anélkül, hogy végtelen ciklusba menne át, miért menne át akkor végtelen cikluba, amikor saját magát elemzi?

Egyetértek veled: az univerzumon kívül kéne lennie a jövõbelátó gépnek. Éppen ezért nem lehet a jelenben tudni a jövõt. Maximum csak találgathatunk ;)

Pedig éppen úgyanolyan lenne minden. Elméletben változtathatsz valamin a múltban és akkor máshogy fog lezajlani, és ez így is van. De arról bszélünk, hogy a rendszerben (univerzumban) minden ugyanolyan, mint volt és számtalanszor az ugyanolyan rendszerben megnézve egy személy döntését adott pillanatban, az a döntés mindig ugyanaz lesz. :)

Ha a 'varázsgömb' pontos, akkor bármit is teszel a jövõben, azt fogja mutatni, és nem tudod elkerülni a végzeted.

Ha egyszer nem mész oda, hogy elüssön az autó, akkor hogyan jöhetett ki a modellezésbõl az az eredmény, hogy elüt az autó?

Tudom mire gondoltál, csak kijavítottalak, mert butaságot írsz.Nem visszaszólni kellene.

Minden emberre mint médiumra (közvetítõ) gondolj. Volt egy elég magasan mûvelt tanárom az egyetemen, aki elõször errõl mesélt, aztán évek múltán hallottam mástól is, mondjuk kicsit másképp, de a lényegen nem változtat. Leírom mindkét verziót biztos, ami biztos... (bár az utóbbi nem teljesen a kérdésre ad magyarázatot majd)

Emlékeim szerint 7 egymás fölött elhelyezkedõ síkot képzeljünk el. Fölfelé haladva egyre nagyobb a tudás és a ráhatás képessége a világra. Mi asszem a 3. síkon helyezkedünk el a rendszerben. Viszont megvan a képességünk a fölfelé ill. lefelé történõ kommunikálásra. Viszont kellõen technologizált világunkban elfelejtjük ezeket a képességeket. Eredendõen képesek lennénk bármire, de egyszerûbb környezeti energiáinkat felhasználva tárgyakat formálni, amik kiszolgálnak minket. Holott minderre képesek lennénk mi is - kvázi a semmibõl teremteni. De már megint elkanyarodtam... (csapongok picit, sry)
Szal, minden ember médium. Úgy tekints egy emberre, mint egy edény. Ebbe az edénybe a saját síkunkról ill. esetenként a felsõbb síkokból folyik be a tudás. Minden embernek van egy felfogó/intuitív képessége, ami determinálja, hogy milyen gyorsan folyik be a tudás ebbe az edénybe. Ha valakinek az átlagnál jobb a képzelõ ereje valamilyen területen például, az gyorsabb. Mivel tudatosan már képtelenek vagyunk (kivételekrõl késõbb), ill. csak minimális mértékben tudjuk csak használni azt a csapot, ami nyitja-zárja a tudás folyását, ezért csak nagyon ritkán vagyunk effektíve innovatívak gondolatainkban. Vannak olyan helyzetek, amikor véletlenül sikerül jobban kinyitni, erre mondjuk "isteni szikra, vagy angyali sugallat, jelenés... hívd aminek akarod". Továbbá minden médium meghatározott céllal rendelkezik. Ezt szolgálandó már induláskor biztosítanak számunkra többlet tudást a felsõbb tudásból, hogy érvényesíthessük célunk elérésében. Ez a tehetség, mely sokak szerint pusztán fiatalkori szerzemény, de erre vannak bõven cáfolatok. Ezen a síkon a különféle médiumok, tehát minden ember feladata az üzenet közvetítése, azon a területen, amibõl a többlet tudást kaptuk. Így segítve az emberi kollektívánk (hozzá nem értõ) egyedeinek tudásszintjének emelkedését.
/Elég ha belegondoltok, hogy mennyi ideig tart egy 50 évesnek, mennyi ideig tartott nekünk (25), mennyi ideig tartott egy most 15 évesnek és mennyi ideig tart majd egy most született gyereknek elsajátítani a számítógép használatát.../
Szóval ilyen olvasatban a Föld általános intelligenciája folyamatosan nõ! Itt áttérek majd a másik változatra, de elõtte még a kivételek.

A kivételek a mai nyelven csak "médiumnak" nevezett egyének, vagy a para- emberek, továbbá a zsenik és géniuszok társasága. Akik tudatosan ésper biológiai "mailfunction" miatt képesek jobban kinyitni azt a bizonyos csapot.
A másik ilyen csoport az, akik tudatmódosító szerekkel turbózzák az agyuk. Ezekrõl annyit kell tudni, hogy megkerülve a biológiai korlátokat, meghackeli az agyunk és kinyitja a csapot. A veszély csak annyi vele, hogy nem igazán tudjuk befolyásolni, hogy mennyire nyissa ki. Tehát a hallucinogének, drogok, stimulánsok, mind ilyenféle célt is szolgálhatnak (az ellazuláson - ehehehe - túl), melyre már korábban rájöttek, lásd: sámánok.
Van egy harmadik csoport is. Akik betegségbõl adódóan, vagy saját elrontott kísérletezésük miatt túlnyitják a csapot és képtelenek feldolgozni a kapott infókat. Nos, velük általában a diliházban találkozunk, vagy full alkeszek (az alkohol tompítja amúgy ezt az egészet, btw), vagy öngyilkosok.


Nah, a másik elmélet szerint 5 db ilyen sík van. Fölfelé haladva a dimenziókban szintén egyre nagyobb a tudás, de más a dimenzió, ill. a tudás szintje miatti megjelenési forma, valamint a dimenziók által nyújtott célok is. Az univerzumban találhatók formák, testek mind úgy jönnek létre, hogy a bennük levõ koncentrált energia (tudás) a célnak megfelelõ legjobb formát és anyagi megnyilvánulást ölti magára. (Tehát egy növény/fa azért néz ki úgy, mert a célját - fotoszintézis, oxigéntermelés, így tudja a legkönnyebben beteljesíteni.) Nahmost ez az egész rendszer szintén a reinkarnációra épít, de másképp. Visszacsúszni nem lehet, ugyanis a tudást folyamatosan szívjuk magunkba. Mindaddig újjászületünk azon a síkon, ahová tartozunk, amíg nem lesz elég tudásunk a következõhöz. Viszont minden szintlépéshez az adott sík legfontosabb üzenetének megértése szükségeltetik. (Ide jegyzem pl. a tibeti szerzeteseket, akik rájöttek arra, hogy meditatív állapotban képesek betekintést nyerni a felsõbb szférákba - kinyitni és feldolgozni a korábban említett csapot). Aztán visszatérve rájönnek, mennyire állatias az itteni lét, mennyire kulturálatlanok vagyunk tudásilag, így aztán nem is nagyon vágynak többé az emberek közé, nem kellenek nekik a társadalmi koholmányok, sem a civilizáció adta eszközök. Valamint furán hangozhat, hogy ide írom, de Jézus is valami ilyesmire jöhetett rá anno.) Megjegyzem nem vagyok vallásos! Jah, még annyit, hogy az utóbbi szerint mi a 2. síkon helyezkedünk el. Felváltva a síkok hordoznak egy infószívás/megtisztulás fázist. A miént infózós, megy a háború, ellentétben állunk önmagunkkal. Ha képesek vagyunk önünk tényét elfogadni, akkor jöhet a 3., ahol megy a parti ezerrel, meg éden meg tuggyafasz, a 4. megint megosztja az ottaniakat, és az 5. a happy-ending, azaz a mindent tudás síkja. Ahol már annyira kifinomult erkölcsi rend van, hogy kvázi csak a színtiszta dolgok vannak jelen. Nagyjából a teremtõ erõ manifesztuma az, amikor mindenütt jelen vagy és sehol, mai felfogásban Istenszerû létforma.

Most így ennyit, mert úgy sejtem rengeteget írtam, és nem akarok flood-olni itt nektek... sem átmenni túlságosan elvont fejtegetésekbe... <#kuss>

"(ha kiszámolnám/lemodellezném, hogy holnap elüt egy autó, nem mennék oda)"
-Erre a legegyszerûbb cáfolat, hogy akkor hibáztál a számolásnál.

Bocs ezt nem értem.

Jah és az a fõ poén, engem legalábbis ez döbbentett le a könyv olvasásakor, hogy mindez Asimow agyából pattant ki, aki köztudottan egy technomán állat volt! :D
Sõt, maga nemében az egész regény kilóg az univerzumából... érdecash. :)

Igen, arra gondoltam, csak nem akartam lelõni az olvasók miatt, de így lehet, hogy még jobb. Egy kis kíváncsiság felkeltõ szinopszis. :P

De ez egy nagyon lesarkított példa/hozzáállás, szvsz.
Én arra akartam utalni, amit lapaleves is írt, hogy vannak olyan tényezõk a rendszerben, amik embertõl függetlenek. Nem is hozunk döntést a befolyásukról, mert lehet nem is tudunk a létezésérõl. Ezt ha utólag értelmezzük, akkor azt mondanánk, hogy a rendszer (szabály) nem ismerete nem jogosít fel annak és következményeinek felelõssége alól. De ez így ebben a formában nem igaz. A dns-t roncsoló kozmikus részecskére nem lehetünk hatással.
Amit te írsz az túlságosan filmszerûen értelmezi az életet. Pont a sz4bolcs által említett "számolási hibafaktor" az, ami nem teszi lehetõvé hogy ugyanúgy történjen. Ideális esetben lehet, hogy ugyanúgy történne. De mi a helyzet a cikkben említett DMN agyhálózat az, ami önálló életet él és rendezi a gondolatainkat. Feltételezem, hogy az érzelmeinkre is hatással van. Nem mindegy, hogy a rántott hús ízén agyalsz (hogyan csináld másképp legközelebb, mert ez most túlságosan kiszáradt) vagy a tegnapesti vitán az SG-n... És ezt tudatosan nem tudod befolyásolni a cikk szerint. Szerintem igen! :)

Miért nem lenne erkölcsi értelme, ha maga az erkölcs is okoktól determinált?

ha abból indulunk ki, hogy minden döntésem kimenetele a korábbi dolgok eredménye, akkor valóban van predesztináció. de ez inkább elvi síkon értelmezhetõ.

példaként a kozmikus sugárzás egy részecskéje az adott pillanatban pont belerondít egy dns-be, amikor abból egy következõ agysejt készülne. persze ez erõsen leegyszerûsített modell, de ezek tízezrei minden másodpercben beláthatóan befolyásolják a késõbbi gondolataidat, mivel pont ott az az agysejt nem jön létre, így nem tud részt venni a késõbbi ingerületek feldolgozásában.

ezt predesztinációként értelmezni szerintem erõs túlzás, hiszen csupán a világegyetemen belüli összes dolog kölcsönhatása. a predesztináció feltételezi a "desztináció", a jövõ ismeretét. persze ha lenne gépünk, ami képes lenne minden elemi részecske kölcsönhatásait real-time-nál gyorsabban modellezni az univerzumban, akkor megismerhetõvé válna a jövõ.

de akkor a gépnek az univerzumon kívül kéne lennie, mert végtelen ciklusba menne át saját maga elemzésekor.

lapa - predesztináció 1:0.

"(ha kiszámolnám/lemodellezném, hogy holnap elüt egy autó, nem mennék oda)"
-Erre a legegyszerûbb cáfolat, hogy akkor hibáztál a számolásnál.

ennyirõl van itt szó kéremszépen.
szabad akarat/választás/véletlen/sors? ezek a kérdések egy és ugyanazon kérdések. a válasz pedig ennyi.

Igen, ha mondjuk egy alkalommal más lenne az idõjárás a visszaküldéskor máshogy dönthetne az illetõ, csakhogy minden ugyanaz lenne. Mitõl lenne más az idõjárás? Mindennek oka van, amely a múltbeli dolgokra vezethetõek vissza. De igazából a lényeg az, hogy ha végtelenszer visszaküldenénk valakit az idõben a jövõ ismerete nélkül és minden ugyanolyan lenne (és lesz is), akkor ugyanazok történnének vele és ugyanúgy döntene mint elõtte. Az individum is csak illúzió, egy rendszer részei vagyunk, csk éppen meg van az az érzetünk, hogy saját döntéseink vannak, ami igaz is, csakhogy azok a döntések ok-okozati összefüggések alapján születnek, melyek ha ugyanazok, akkor mindig ugyanazt a döntést fogjuk hozni. Ergo a választási lehetõség "illúzió". :)

"Ha valakit érdekel a válasz az egészre, akkor olvasson Asimow-ot. Tõle is az Alapítvány és a Föld c. mûvet. Abban tökéletesen leírja, hogy mi is az optimális út. Mert ugye mindenki érzi, hogy többrõl van itt szó, mint test meg kémia, vagy programozott adatforgalom."

A Gaiára az élõ bolygóra, vagyis a kollektív bolygótudatra gondolsz itt, ugye, ahol nem csak a bolygón élõ emberek, de az állatok, növények, sõt a talaj, a föld az élettelen kövek és ásványok is mind-mind részei egy magasabb rendû rendszer egészének. Természetesen az ember a legtudatosabb, és az ásvány a legkevésbé, de fontos része az egésznek. Ezt továbbgondolva pedig Galaxia, maga az élõ galaxis, benne az összes kollektív bolygótudatal rendelkezõ bolygójával. Ezt csak azoknak a kedvéért írtam le, akik nem ismerik a fent említett mûvet. Viszont filozófiai eszmefuttatásnak sem utolsó, mivel a fõhõs állandóan megkérdõjelezi ennek a rendszernek (és mellesleg saját döntésének) létjogosultságát, aminek van egy olyan ára, hogy az emberek megszûnnének egyének lenni. Így végeérhetetlen vitákba bonyolódik az élõ bolygó képviselõjével.

Nagyon király könyv; a cikk is az.

Szvsz nem lehet csak evolúció!
Lehet most le fogtok szólni, hogy összeesküvés elmélet ide vagy oda. De ennyi véletlen egyszerûen nem jöhet létre. Továbbá bizonyítékok is hibádzanak. Túl nagyok az ugrások a különbözõ korai embertípusok között. Átmenet nincs. A kialakult korai tipusok, pedig eltûntek. Pusztán biológiailag helytálló lenne a mutáció által létrejött új fajok helyzete, de többrõl van itt szó. Már elég ha abból kiindulsz, hogy az emberszabásúaknak 48 kromoszómájuk van, míg az embereknek csak 46. Továbbá hallottam olyat is már, hogy elvileg az emlõsök szervezete képes saját C vitamin elõállítására, ezért olyan, hogy szívinfarktus nem létezik az állatvilágban. Az emberi gondolkodás annyira már, és annyira fejlett hogy nem lehet egyenes következménye a darwin-i evolúciónak. Hiányoznak láncszemek. Tehát alap modellnek elképzelésnek jó. Akkor jó volt, mert annyit tudott a tudomány és magyarázatnak jó volt. De ma már sokkal többet tudunk. Szóval olyan ez, mintha makacsul ragaszkodnánk a klasszikus fizikához, holott már tudjuk hogy többrõl van itt szó. Sõt a régi rendszer hemzseg az egyszerûsítés miatt létrejött hibáktól.
Amúgy van egy pali, nem tudom hallottatok-e róla Lloyd Pye? Írt egy könyvet Intervention Theory címmel. Szépen levezeti és taglalja benne, hogy hogyan is lettünk mi emberek létrehozva. Amerikában közfelháborodás lett az eredménye, de hatalmas rajongótábort is szerzett magának a pali. Itt egy érdekes riport vele. 7:45-nél... ahha, jah! :) /mondjuk nagyon ratyi a hangminõség, de azért lehet érteni/

Hazafele buszozás közben szunyókáltam kicsit, majd hirtelen ugyan ez ugrott be! Az élet a világmindenség meg minden. Az a tipikus bazeeeee érzés :) Biztos a háttérben dolgozott az agyam a megoldáson ;)
Lehet hogy Douglas Addamsnak volt mégiscsak igaza? Egy organikus szuperszámítógép részei vagyunk <#nezze>

Illúzió lenne csupán? Nem hiszem. Szerintem, igen is van lehetõség. Sõt a lehetõség te magad vagy, individum. Szerintem minden ember a saját világának kovácsa. Tehát ha vérgeci vagy, akkor idõvel a körülötted levõ emberek sem fognak szeretni. Lehet ezt úgyis mondani, hogy fejedre hull a saját átkod, nehéz életed lesz. De ha szeretettel fordulsz a másik felé, akkor jó életed lesz. Boldog leszel, mert könnyebben megtalálod a boldogságod.
A valódi mozgató erõk, a döntéshozáskor motiváló erõ az érzelmi állapot. Ezt két részre lehet osztani: jó és rossz(kedv). Valójában ez határozza meg, hogy meghozz egy döntést. Nagyon leegyszerûsítve az egész élet bináris (igen/nem döntések apró sorozata) rendszer. És ezt sûrítjük bele az érzelmekbe, komplexszé téve az egészet. Mert pl. egy autóvásárlásnál sok dolgot kell mérlegelnünk, mielõtt megvesszük. Nem lehet csupán a tetszésre vagy pl fogyasztásra alapozni, ha nem fér be a három gyerek...

Ha meg végtelenszer beküldöd ugyanazt az embert ugyanabba a rendszerbe sem biztos, hogy ugyanaz lesz az eredmény. Ideális esetben igen. DE ha veszünk egy olyan változót, ami elvileg ember felett áll pl. idõjárás. Akkor már egybõl mást kapsz. Mert ha aznap nem esik az esõ, akkor kimegy az utcára, mert jobb kedve lesz és lehet épp mosolyogni fog aznap és nem fogják... érted mire akarok kilyukadni? Szóval sok tõlünk független dolog is van itt. Mi csak a közvetlenül ránk vonatkozó részt módosíthatjuk, ami az akaratunk által változtatható, döntésünktõl függ. Más ember akarata, külsõ dolgok nem változtathatók. Vagy mert egyszerûen nincs befolyásunk rá, vagy mert saját tudattal, akarattal rendelkezik. Egy embert is bebörtönözhetsz, attól még lélekben szabad maradhat... Az persze illúzió. De ma oda mész ahova akarsz a világban. Szóval a te elmondásod szerint az itteni létünk egy börtön, ami sztem nem igaz! :D

Velem még nem volt ilyen, hogy álmomban csináltam volna valamit. :| De az érdekes, hogy valamikor felkelek valamiért (mondjuk hugyoznom kell és kimegyek WC-re), aztán visszafekszek és visszaalszok, és utána nem tudom, hogy álmodtam-e vagy pedig tényleg felkeltem akkor.

Az oké :),de nekem régen volt egy olyan esetem, hogy lefeküdtem este alukálni józanul, normál állapotban, aztán hajnalba, totál leizzadva, egy igazi hasmenés utáni megkönnyebbült érzéssel keltem a wc-n... Különben ez az alvajárásos téma is roppant érdekes, elõfordult már olyan is valakivel, hogy embert ölt már így... Azért az durva lehetett.

az ocsém agya eléggé aktív, mikozben alvajár:) Egészen érdekes dolgokat szokott alvás kozben csinálni, pl multkor felkelt az ágyából, kiment a furdoszobába és megmosta a fogát :D Aztán visszajott az ágyába és fekudt tovább. Reggel annyit mondott, hogy azt álmodta, hogy fogat mosott...

Van döntési lehetõség. Igen, de csak "lehetõség" idézõjelben. És errõl beszélt 5c0rp330n: valójában illúzió. Dönthetsz, de valami oka van, hogyan és mikéép döntesz. Ez az ok a múltban, a környezetben, ingerekben rejlik. Ezek befolyásolnak. Ha nyerni akarsz az autóersenyen gyorsabban mész, ez a döntésed. Miért akarsz nyerni? meg van ennek is a magyarázata, ki a dicsõségért, ki pénzért, ki hatalomért olyan mindegy. A lényeg, hogy felnövésünk, életünk során megszerzett tapasztalataink és az elõbb is említettek hatásai miatt hozunk döntéseket.
Tegyük fel, hogy visszautazna az idõben valaki úgy, hogy mindenre emlékszik, mely meg fog vele történni ha így vagy úgy dönt. Ekkor tud másképp dönteni, mivel a jövõ ismerete befolyásolja és el akar kerülni valamit.
Azonban ha úgy küldenénk vissza az illetõt, hogy semmit sem tud a jövõbeni életérõl, cselekdeteinek következményérõl Én biztosra veszem, hgy ha ezerszer küldjük vissza az idõben, akkor is mindig ugyanúgy fog dönteni és ugyanazok a dolgok fognak történni vele, mivel ugyanabban a fizikai/szellemi/kvantummechanikai állapotban lesz a döntéshozatal pillanatában, mint volt elõtte ezerszer. ugyanazokkal az emlékekkel, gondolatokkal, személyiséggel és vágyakkal.

Na igen, de hogy a "madár miért repül" kérdés a rendszer _mûködés_érõl szól.. Nem a létezését vitatja. Azt állíthatjuk talán hogy egy rendszer részei vagyunk, azaz minden amirõl eddig hallottunk, tapasztaltunk, kikövetkeztettünk, feltételezéseink vannak, és az az akár mérhetetlen mennyiségû dolog is, amire majd LEHET hogy egyszer fény derül, MÁR a rendszer RÉSZE. Én a rendszer _létezését_ "firtatom". Azzal nem érem be, hogy "ami most elképzelhetetlen, az holnap már valósággá válik" mögé bújjunk. Például Gödel nagyszerû felfedezése.. az igen..az a rendszer egészérõl tesz kijelentést..nagyon bizonytalan kijelentés ugyan, de úttörõ jelentõségû sokak szerint. Összességében nézve magáról a rendszerrõl és a létezésérõl SEMMIT sem tud. (Nem ide tartozik, nade pl ezért múlt el a materialista felfogásom, és váltam (nem gyakorló) hívõvé. A köveket ide kérem! )

"Minek jött létre a világegyetem? A tér, az idõ, ,anyag, energia meg mindenféle dimenziók? Egyátalán létrejött? Biztos?"

Ezek a kérdések még valószínûleg nagyon sokáig megválaszolatlanok maradnak. Lehet hogy 20000 évvel ezelõtt az akkori fejjel valaki ugyan így filózott azon, hogy a madarak miért nem esnek a földre. Lehet, hogy 20000 év múlva létezõ, akkor gondolkodó "szerkezet" (egyáltalán nem biztos hogy az már szén alapú élõlény lesz, a lényeg az hogy gondolkodni tud majd egy mostaninál magasabb szinten) már úgy fog hozzá állni ezekhez a kérdésekhez, mint mi a repülés hogyanjához.

Minek jött létre a világegyetem? A tér, az idõ, ,anyag, energia meg mindenféle dimenziók? Egyátalán létrejött? Biztos? Minek ez a sok herce-hurca,hát nem lenne jóval egyszerûbb, ha nem lenne alapvetõen _semmi_ ?! Akár csak a minimális energiaszintre való törekvés analógiájánál maradva.. miért kellett egyátalán ebbe bele(?!)kezdeni? .. és galaxisok és csillagrendszerek és bolygók és élõlények és cöcöcö.. nem körülményes ez kicsit? És ha már itt tartunk h "létezünk", akkor ezt hogyan lehet másképp felfogni, mint VALAMINEK/VALAKINEK egy fajta "szándéka" lenne? Jó-jó, hát persze, az Univerzális Egyenlet! Nade az mi a bánatér JÖTT LÉTRE?! A válaszokat elõre is köszönöm!

Már megbocsáss, de a modern természettudományoknak semmi köze nincs a filozófiához.

Az én eddigi elképzelésem a világról: Szerintem az evolúció mûve lehet ez az egész, hogy olyanok vagyunk amilyenek. Roppant bonyolult rendszerbõl áll egy fejlett élõlény mint pl ember, de ha jól megnézzük átlagban genetikailag elég nagy százalékban hasonlítunk minden más élõlényhez ami a földön él, (rohadtúl semmi közöm a biológiához, de az alapján amit tudományos forrásból rámragadt tv, internet általános, közép iskola) úgy tudom, hogy a legtöbb fajban ugyan úgy DNS van, az határozza meg "szerkezetünket". Ahhoz, hogy az evolúció idáig elhozza a legfejlettebb fajait (ember, emlõsök stb), bõven volt ideje, hogy a túlélésért folytatott harcban ilyen tökéletesre fejlessze (gondoljunk bele, évmilliárdok azért nem kevés idõ, sok generáció lemegy ennyi idõ alatt mindenbõl, és elég nagy az egyedszám, rengeteg genetikai mutációnak van lehetõsége). Most vegyük az emlõsöket (nem vagyok biológus már mondtam, de ha nem tévedek, akkor ezek a legfejlettebb "szerkezetek" embereket is belevéve a halmazba). Mi motiválja, hajtja õket? Van pár elemi érzés, amelyek bizonyítottan kémiai jellegû belsõ reakciók: éhség, túlélés, társak szemében "elismerés", párzás, gondoskodás stb. És mindehez van egy ESZKÖZE, az agya (tehát csak egy evolúció során kifejlett testet kontrolálló ESZKÖZ), mely tervet dolgoz ki a környezetbõl az érzékszerveken keresztül felvett ingerek alapján az élelem, pár, dominancia stb megszerzésére, utódok életrenevelésére, összegezve annak megoldására, hogy az elöbb említett belsõ kémiai reakciók keltette érzéseket, szükségeleteket kielégítse egyszóval hogy éljen. És ez vonatkozik MINDEN emlõsre (meg tudom sok minden másra is).
Na már most, az emlõsõk között volt, van különbség abban, hogy melyiknek mennyire fejlett ez a bizonyos eszköz, illetve, hogy milyen irányba terelõdött a fejlõdésük. Ez alapján vannak fejlettebbek, kevésbé fejlettek. Sok állatnál az evolúció a további fejlõdést az érzék szervek tökéletesítése irányába fordította, míg némelyeknél (pl ember elötti emberszabásúak) a környezetbõl kapott információ feldolgozására fejlesztette az agyat tovább. Az lényegében ennek a fejlõdési ágnak az eddigi csúcsa az ember. Félelmetesen hatékony, szükséglet-kielégítés megoldásáért felelõs kommunikációs, inforáció-feldolgozó eszközt fejlesztett ki az evolúció nekünk. Mikor megszületik (egy ember megszületik), ~0-ról kezdi és az eddigi évezredeken át megszerzett tudást megtanulja kb 20 év alatt másoktól, aztán viszi tovább, majd továbbadja. Annyira fejlett cucc már a mi agyunk, hogy elkezd filózni az életrõl, a saját létezésérõl meg csomó mindenrõl. Akármennyire is összetett dolgokat teszünk az életünkben, ha jól megnézzük végsõsoron mindeki a már említett alap szükségleteit elégíti ki vele, amelyeket a teste kémiai folyamatai megparancsolnak neki, pontosabban fogalmazva csak készteti (ugyebár az agyunk, mi döntünk, hogy a pillanatnyi szükségletnek teszünk eleget, vagy pl egy nagyobb cél érdekében nem). Az állatok olyan cselekedeteit mikor pl megszerveznek egy vadászatot sokan ösztönnek monják, pedig az is egyfajta gondolkodás, csak ugyebár az õ agyuk sokkalta kevesebb infót tud feldolgozni, kissebb memóriája, gyengébb logikája van, nekik fejlett érzékszerveik vannak, semmi sem kényszeríti õket bonyolultabb gondolkodásra ezáltal.

Szerintem csak ennyi az egész, nincs itt semmi lélek, hókuszpókusz stb, csak ok-okozat, a kõkemény fizika, matéria és egy evolúciós remekmû: Mi...

Köszi a sok érdekes magyarázatot Nexusnak és Zocsinak.
De valójában ezt a részét ismertem. Legalábbis nagyjából.
Ennél a fajta kérdésemnél a legtöbben hasonló választ szoktak adni mint ti.
Viszont én arra gondoltam, hogy milyen folyamat atomi, vagy molekuláris szinten, ami végbe megy ilyenkor? Okés, hogy felidézek egy régi elraktározott emléket. Okés, hogy megvan az oka mit miért stb...
De milyen atomok mozdulnak ilyenkor? Vagy talán elektronok?
Azt mondom gondolj egy számra... Megvan. De atomi szinten mi játszódott le? Keresel egy számodra kedves számot, vagy ránézel pont egy számra stb.. Ez mind okés, de mégis milyen atomok elektronok milyen mozgása az ami ezt befolyásolja? És mi indítja mindezt el?
Úgyértem pl, hogy hallod a kérdést... Eljut a hangullám a füledbe, megrezegteti a kis "csigákat" azok elektromos impulzust generálnak, azt az agyad feldolgozza, majd kikeresi rá a legmegfelelõbbet, de itt a kérdés valójában. Mi az, hogy feldolgozza? Értelmezi? Ilyenkor vajon milyen folyamat zajlik, de atomi szinten milyen?
Mert valójában az agyunk is atomokból, molekulákból áll. Tehát ha nagyon tudományosak akarunk maradni, és nincs lélek, ami összefogná az egészet, akkor csakis az atomok, és molekulák bizonyos változásai azok, amik generálják a válaszokat és értelmezik a kérdéseket... De mi módon?

de ha kvantumi szinten van ellenõrizve és számítva ?

vagy ez olyan mint a fény ? ha nem figyeljük meg akkor úgy viselkedik mint a hullám, ha megfigyeljük mint részecske ?

vagy tök más ? x)

csak nem a kollektív tudatra gondolsz ?

oks

Erre is van elmélet, de most nem fejtem ki, mert mennem kell. Ha érdekel titeket, este leírom én mit hallottam/olvastam/láttam/tapasztaltam errõl...! oks?