60
  • bakagaijin
    #60
    Igen sok embert ismerek, aki meg kizárólag projektre megy el, mert ott van egy feladat amit meg kell oldani. Ha a kihívásnak vége akkor pedig megy másikat keresni. Az angolszász világban ez teljesen elterjedt, és valóban az érdeklődést így jól ébren lehet tartani. Kevés olyan ámerikai cég van aki azzal büszkélkedik, hogy xy 30-40-50 évet húzott le náluk (van ilyen is), a többség ilyenkor visszakérdez: miért, nem ért máshoz?

    Azt aláírom, ha négy cég projektjére akarsz menni, akkor erősen specializált (általában konkrét termék, vagy szakterület) tudást kérnek. Ennek tömeges kiszolgálására vannak a "konzultáns" cégek, akik kilóra eladnak valakit az adott terület expertjeként, néha olyasvalakiket is, akiknek közük nincs a dologhoz, csak már hallottak valakiről aki látott olyat. Mondjuk ha Angliában is csak milla körül vannak az azért elég gáz, Mo-n is ilyen árban mennek el ezek az emberek. (Vagy szabadúszó tényleg szakértő, vagy a konzultáns cég ennyit kér el érte.)

    Ha átfogó tudással akarsz valamit kezdeni akkor kicsiknél érdemes próbálkozni, vagy sajátmagad megtalálni (esetleg megteremteni) a piacod. Egy szalagos melónál (értsd. outsourced multi) a túl általános tudás inkább hátrány, mert 1. minek pofázol bele amit már x országban jól leterveztek, 2. hamar megunod. Ilyet a fenti vágyaiddal akkor vállalj, ha meg vagy szorulva anyagilag, vagy karrierterved van amihez kell ilyesmi az önéletrajzodba.
  • mrzed001
    #59
    Inkább érdemes ha bármi gond van megkeresni a megfelelő googe csoportot, rákeresni (mert ami nálad előjött, mint gond, az már párszáz-ezer egyéb fejlesztőnél is előjött). Ha végképp nincs eredménye a keresésnek, mehet a kérdezés.
    Én azokat jutalmaznám akik válaszolnak, prog.hu pölö ezért is egy érdekes infóforrás ...
  • wOlFbYTe
    #58
    A szakmai előmenetel elég fontos. Ha valaki állást keres, nem azt nézik hogy milyen cégtől jöttél, hanem azt kérdezik meg, hogy milyen ügyfelekkel dolgoztál együtt és mely moduloknál, implementációnál, adatbázis deploymentnél stb. vettél részt. Ergo a tényleges szakmai hozzáértésedet mérik fel.

    A kódok amiket fejlesztettél korábban a munkáltató tulajdonát képezik, de az azok lekódolása, kiépítése során megszerzett tudás téged gazdagít. Manapság pedig egyre több fejlesztő cserél tapasztalatot és tudást online közösségekben, fórumokon, blogokon.

    Rengetegen szidják a Microsoftot, hogy mekkora mammutcég, sokmindent lenyúl, felvásárol, eltiporja a konkurrenciát. Azonban ha valaki a szemellenző mögé lát, hamar rájön, hogy ez a mammutcég a szakma építőpilléreinek, nekünk mekkora segítséget nyújthat! Itt van például a Microsoft's Most Valuable Professional díj, amelyet az IT közösség legaktívabb tagjainak osztanak ki. Olyan emberek lehetnek MVP-k, akik különböző portálokon, fórumokon válaszolnak az ott felvetett problémákra, megoldásokat kínálnak, trükköket osztanak meg.

    Saját példa, Microsoft Dynamics AX fejlesztőként például itt van egy kiváló információforrás amit naponta használok: http://www.microsoft.com/Businesssolutions/Community/Newsgroups/dgbrowser/en-us/default.mspx?dg=microsoft.public.axapta.programming&lang=en&cr=US
    Mindig új problémákat vetnek fel különböző tudással és tapasztalattal rendelkező emberek, amelyre MVP-k, vagy a szakmában több tapasztalattal rendelkezők megválaszolhatnak. Vannak természetesen MS-független resourceok is szép számmal blogokon, vagy egy-egy privát domainen (http://www.mibuso.com/).

    Az a baj, hogy az átlagdolgozók az IT-n belül soha nem veszik a fáradságot, hogy saját maguk utánanézzenek alaposan egy-egy probléma megoldásának, saját tudásukat kibővítve. Maradnak a korábban említett tonercserélgetésnél...
  • wOlFbYTe
    #57
    A britek hozzáállása a munkához nemzetközi IT-berkeken belül köztudottan katasztrofális. Vállalatirányítási rendszerfejlesztőként összefutottam már fejlesztőkkel, tanácsadókkal, project managerekkel az összes kontinensről, de amit ez a szigetország művel az egyszerűen borzalmas. Kezdjük ott, hogy egy állásinterjún a brit ERP cégek kerek perec megmondják, hogy nincs rád szükségük hosszabb távon, hanem csak az adott projectre szerződtetnek. Saccra 90%-uk szabadúszó, ráadásul ha utazásról van szó, a legtöbbjük húzza a száját. Pénzben havonta Forintosítva milla fölött keresnek, de erőteljesen specializálódott a tudásuk. Nincs olyan általános szemléletük, mint ami hazánk IT-fiainak megvan, ezt akár papíron is alá merem írni.

    Otthon az a baj, hogy sokan nem mernek nagyot álmodni és megfelelő szakmai nyelvtudás hiányában elindulni a nagyvilágba.

    Ez részben az oktatási rendszerünk hibája. Mint már említettétek, olyan dolgokat követelnek meg az egyetemeken és főiskolákon, amire egyáltalán nincs szükségünk a gyakorlatban. Ha valaki mutat egy kis hajlandóságot a saját erőből való tanulásra, igen könnyen kellemetlen helyzetbe hozhatja tudásával a profokat, előadókat - hamar kiderül, hogy valóban igaz a mondás: aki nem ért hozzá az tanítja. Szakmámhoz kapcsolódóan amit Vállalatirányítási Rendszerek néven oktatnak, az vicc :) 20 évesen többet tudtam hogy hogyan működik egy könyvelési, logisztikai, humán-erőforrás, vagy akármilyen tetszőleges informatikai rendszer, mint az előadó. Ott is hagytam rövid úton ezt realizálva az otthoni oktatási rendszert és külföldön megcsináltam a szerencsémet.

    Nem azt nézik itt az emberek, hogy milyen papírod van, hanem hogy mennyire értesz a munkádhoz és mennyire végzed lelkesen, lelkiismeretesen. Többek között ez is hiányzik a britekből, a lelkesedés - enélkül valóban unalmasnak tűnhet az informatika. Én kifejezetten élvezem, hogy szinte minden nap tanulhatok valami újat, mert mindig van valaki, aki jobban ért egy-egy dologhoz és olyan egyedi ötlettel képes előállni, amire magadtól nem gondoltál volna.

    Rengeteg kihívás, utazási lehetőség, pénz, hírnév. Erről szól az informatika külföldön.
  • MrPrise
    #56
    Ha már szóba került a ProgTerv szak (régebben progmat). Szerintetek mennyire van szüksége a gyakorlatban egy programozónak arra a szintű matek tudásra amit megpróbálnak ezeken a szakokon az ember fejébe verni?
  • MrPrise
    #55
    Meg megint más diszkrét matekból harmadjára menni vizsgázni az esélytelenek teljes nyugalmával ;-)
  • zolis
    #54
    Ööö, szóval. Először is, milyen IT karrierről beszélünk? GDF, vagy ProgTerv? Mert ugye van egy kis különbség a kettő között. Ugye tudjuk, hogy egy komoly, egyetemi, öt éves képzésre hány embert vesznek fel, és hány végez. Hány végez öt év alatt. Hány végez jó eredménnyel öt év alatt. Ezekből kik azok, akik igazi szakemberek lesznek, és nem ragadnak le annál a brutál mateknál, amit 5 évig tanultak, és piacképes EMBEREK lesznek. Ugye mindenki tudja, hogy az ilyet nem lehet elintézni egy egyszerű "tanujjá fiam" mondattal?:) Mert ugye más dolog leülni a gép elé, és más dolog papíron programot írni...:)
  • BlackRose
    #53
    Elnézést... tévedtem mégis létezik egy "univerzális" szó: "izé" :)
  • BlackRose
    #52
    Az egér nem gép. Univerzális szó nem létezik, mi lenne az univerzális szó értelme (oxymoron)? A gép nem tud semmit sem csinálni, az ember csinál valamit a gép segítségével a gépet alkalmazva. Az "univerzális gép" kifejezés... elfogadom, hogy nem a legjobb kifejezést alkalmaztam, inkább azt kellett volna mondanom, hogy egy adaptálható gép. Mégegyszer tanuláshoz értelemre vagy ösztönre van szükség a gépnek egyik sincs, a gépet csak utasítani lehet, utasítás nem egyenló tanításal. A tanulás annyival magasabb, hogy az új információk és utasítások tárolásán kívül modosulnak a régi információk és utasítások is, a tanulás nem elszigetelt dolog és kimondottan az értelmes (és részben az ösztönös lény mint pl. az állat) képes a már meglévő "programjait" módosítani az új program (amit tanul) befolyására. Gép ilyen nincs. Csinálhatsz egy programot amely módosítja a meglévő programokat a gépben de ez szintén az ember munkája nem a gépé, a gép nem képes az új program miatt az ember nélkül módosítani a meglévő programjait, ezért nem lehet tanulásról beszélni, csak utasításról.
  • tothadam923
    #51

    "Gépet nem lehet tanítani"

    De igen, lehet. Hasonlóan ahhoz, hogy megtanítasz egy egeret arra, hogy megnyom egy gombot, akkor ételt kap. Az egeret nem készíted fel, más eltérő helyzetekre, sem arra, hogy problémákat oldjon meg önmagától, mégis tanításnak nevezzük ezt a folyamatot.
    Az univerzális szó, sokmindent jelenthet. Értem, hogy mire gondolsz, de számomra az univerzális géped inkább azt jelenti, hogy mindent meg tud csinálni, és akkor nem kell programozni. Ennyi erővel a számológép is univerzális gép.
    A gép egy szerszám, ez teljesen jó meglátás, de buta, mert hozzád képes az. Amiben az ember nagyon jó, az az, hogy meg tud oldani egy problémát azzal, hogy összehasonlítja egy másikkal. A gép meg abban jó (egyelőre), hogy nagyon gyorsan tud ugyanolyan problémát újra megoldani, aminek a megoldását már "megtanították" neki.
  • MrPrise
    #50
    Bár ettől még igazad van.
  • MrPrise
    #49
    Nem OS-re gondoltam, mert az általában nem egy ember műve.
  • psishock
    #48
    "azt nem mondom, hogy évek múlva is használnak, mert ettől azért gyorsabb a fejlődés"
    Windows XP, ring a bell? :D
  • physis
    #47
    Ez nagyon örömteli dolog számomra, köszönöm, hogy összefoglaltad!
    Bár a matematika fejlődésében mindig is nagy szerepet játszott az ,,induktív'' tudományok felől érkező megtermékenyítő hatás
    (Newton-i fizika -> analízis, hírközlés -> információelmélet, a biológia is sok inspirációt adhatott),
    de az, amit írtál hogy kifejezetten ,,több jön ki'' a dologból,
    mint amit akár a kutatók erdetileg el tudtak volna képzelni,
    az nagyon örvendetes.
    Ugyan erre is van példa matematika történetében,
    de az, hogy ez nagy tömegben meghatározóvá válik egyes területeken, nemcsak alkalmi szerencse, az talán mégiscsak valami új dolog.

    Ki tudja, talán az egyes tudományokágak ,,észrevétlenül'' fokozatosan
    valami kifinomult, egmással is korábban nem sejtett módon kapcsolatban álló összefüggéshálózattá fejlődték ki ki magukat,
    és tovább is igy lesz,
    és egészen más világban fogunk élni, mint amiben felnőttünk.
    Talán végre maga mögött hagyja az emberiség a véres gyerekkorát, és végre valami igazi jön.
  • bakagaijin
    #46
    Naja, aztán Nortont vagy 15 éve a Symantec jól felvásárolta, aztán...

    Ha játékfejlesztő akarsz lenni, akkor most jó szituban vagy, mert Mo-ra vittek pár fejlesztést. Arra viszont készülj fel hogy az egyik legdurvább hekkelés zajlik ott is, kihozni a vasból a maximumot felkiáltással. A játékiparban vannak a nagy (akár száz+ fős, az átlag most 40-50 körül lehet grafikusokkal mindennel) 2-4 éves fejlesztésű játékok, ehhez valóban irdatlan pénz kell, kiadó, akármi. De szerinted a roppant népszerű flash-es játékok mögött hány ember van? És mégis mennyire sok embert megragadnak. (És a két véglet között van még pár üzleti modell.)

    Amiket írsz az igaz is meg nem is. Alapvetően a programozás az egy eszköz, nem öncélú, hanem valamit akarsz vele csinálni. Ahhoz kell az ötlet hogy mit akarsz csinálni. Ma is vannak sufnicégek, ötletek. Eladni valakinek (spec igény) vagy olyat kitalálni ami sokaknak tetszik és pénzt lehet belőle csinálni, na ez már kevesebbeknek sikerül. Általában ezen szokott eldőlni, hogy valami sikeres-e vagy sem, nem azon hogy mennyire über megoldások vannak mögötte.
  • MrPrise
    #45
    "hiába programoz, nem fog felérni egy szobor vagy kép alkotással."
    Ezzel én nem értek egyet, sőt, szerintem aki igazán szeret programozni annak az az álma, hogy maradandót alkosson, amire még évek múlva is emlékezni fognak (azt nem mondom, hogy évek múlva is használnak, mert ettől azért gyorsabb a fejlődés ;-))
    Szerintem a programozás hasonló a művészethez, azzal a különbséggel, hogy az esetek többségében más mondja meg, hogy milyen legyen a kész mű. Ideális esetben azonban te kitalálsz valamit, látod magad előtt, hogyan fog működni, milyen cool lesz és ezt meg is csinálod. E között a tevékenység és pl a festés között simán húzható párhuzam. Sajnos, a legtöbb programozó aki programozással keresi a kenyerét, nincs ebben az ideális helyzetben. Megmondják mit kell megcsinálni, mikorra és a te dolgod hogy megcsináld és senkit nem fog érdekelni milyen szép a kód, milyen trükköket használtál, csak az, hogy megfelel-e a specifikációnak és időre kész lett-e. Hasonló ez ahhoz amikor régen festőket hívtak magukhoz uralkodók, hogy portrét fessenek róluk, bár ott még jobban tisztelták a művészt... Persze közben azért volt idő a saját életművükre is, ill. szükséges is volt ilyen munkákat elvállalniuk, hogy a saját álmukat megvalósítsák. Szóval szerintem van különbség a munkahelyi "megélhetési" programozás és a hobbiprogramozás között. Az elsőben sajnos ritkábban találja meg az ember az alkozás örömét. Viszont kap érte pénzt ;-)
    A lényeg, hogy szerintem lehet maradandót alkotni programozással is. Ma már sokkal nehezebb, de nem lehetetlen. Régebben a DOS-os korszakban könnyebb volt, pl Peter Norton idejében, lásd NC, NU vagy VC, DN. Aki régebb óta van gép közelében, tuti ismeri ezeket a neveket és ők biztos egyet értenek azzal a kijelentésemmel, hogy Peter Norton megcsinálta a saját szobrát a számítástechnika virtuális szoborparkjába. Az, hogy a mai felhasználók többsége már nem ismeri a régi öregeket, semmit sem von le a munkásságuk értékéből.
    Vagy akár említhetnénk Linus Torvalds-ot is.
    Ha a játékokat vesszük ott is hasonló a helyzet. Régebben könnyebb volt karriert csinálni ott is, mert kevesebb ember munkálkodott ezen a területen. Valamelyik játékokkal foglalkozó magazinban volt sorozat a játékipar nagy alakjairól. Manapság szerintem nem sok hasonló kaliberű, új ember van a játékiparban. Persze ők általában nem programozók voltak, inkább designerek, de azért ne feledjük John Carmack-ot se, aki a programozási képességeivel csinált karriert.
    Szóval én programozó vagyok és egyik álmom, hogy részt vegyek egy nagyszerű játék fejlesztésében, ami nagyon sok embernek fog tetszeni. Utána úgy érezném, hogy megérte az a sok gép előtt töltött nap / éjszaka. És persze azon kezdenék gondolkodni, hogy hogyan tudnám túlszárnyalni az előző művemet...
    Az is igaz, hogy a mai világban már nehéz egyegyül elérni ilyen sikert, talán Chris Sawyer volt az utolsó aki maga találta ki és programozta le sikeres játékait.
  • ben38
    #44
    én most csinálom ICT-t A level-en és csak 2 lány van az osztályba...
    egyébként animátor akarok lenni a játék vagy filmiparban dolgozni :D
  • lokko
    #43
    én az informatikában az emberi aggyal beláthatatlan komplexitású rendszerek megzabolázást élvezem (pl mesterséges neurális hálózatok, adattárházak stb...) A matematikus csak olyan területekre téved el, amit belát megért és érdekesnek tart a további vizsgálódásra ...
    az informatikában olyan komplex bonyolult rendszereket engedhetsz szabadjára, hogy abból eredetileg fel sem tett kérdésekre is kaphatsz szembeszökő válaszokat, amiket a matematika évekig bogozhat, hogy miért is van az úgy ahogy a gép kiköpte magából ...
    a másik oldal meg a Humán Interfészek, hogy ember és gép együtt mire képes ...
  • BlackRose
    #42
    Gépet nem lehet tanítani (félig meddig kivétel a neurális hálózat). A programozás egy viszonylag univerzális gép szpeciális feladatra való "transzformációja", utasítás sorozatal való felszerelése amit végre fog hajtani. A gép persze nem tud dolgozni sem, az ember az aki dolgozik a gép segítségével :) (éppen úgy mint ahogy a kalapács sem tud dolgozni vagy a varógép sem) persze ez egy filozófiai állitás de szeretném látni azt aki megveri. A gép csak egy szerszám, a számítógép egy szerszám amelyet a program segítségével tudunk csak használni. Tehát meg kell valaki irja a programot, és csak azután alkalmazható a gép. A programozás éppen ezért mérnöki munka, mert a gép része. Nem hardver hanem szoftver része, egyik a másik nélkül nincs, vagyis nincs alkalmazási szinten.

    Különben hogy lehet egy értelmetlen gép buta? vagy éppen okos? :)
  • physis
    #41
    Én még ilyen szemléletesen és érzékletesen sohasem fogalmaztam meg,
    ahogy előbb összefoglaltad,
    de lehet, hogy én is éppen ilyesmit kerestem mindig is a programozásban.

    Először az általános iskolában ZX Spectrum és Primo BASIC,
    aztán a középiskolában Pascal,
    aztán az egyetemen az objektumorientált paradigma szépségeit próbáltam kibányászni.

    Időközben valahogy érdekelni kezdett az is,
    hiogy milyen ,,természetes'' programnyelvek vannak,
    ahol a programozás a maga ,,platóni szépségében'' jelenik meg.

    Például a funkcionális programozásban nincsenek változók (abban az értelemben, ahogy az imperativ nyelvekben).
    Nincsenek ugró utasitások sem
    (még abban a strukturált formában sem, hogy ciklus stb.)

    Az egész program nem más, mint egy óriási nagy matematikai képlet.
    Beleteszünk valamit, eredményül kijön valami.
    Hogy mi pótolja azt,
    amit a szokásos programnyelvek változókkal értékadéssal, ugrással fejeznek ki?
    Hát az, hogy e ,,képletek'' nemcsak számokat, stringeket tudnak ,,átereszteni magukon'',
    hanem más képleteket is (sőt akár saját magukat is)!
    Mindez pedig a metaprogramozáshoz, scripteléshez hasonló erőt ad a funkcionális programnyelveknek.

    No, akkor ezt csináltam évekig (LISP, Haskell),
    a főnöknek meg mindegy volt,
    hogy én milyen nyelven oldom meg a célkitűzéseit.

    Aztán egy idő múlva úgy kezdtem érezni,
    hogy bármilyen modern prgramozási paradigmát tanulok is meg
    (legyen az funkcionális, logikai, algebrai, kategóriaelméleti stb.),
    néhány szempontból a programozás mindig is a matematika mögött fog kullogni.

    Egyrészt a legfejlettebb programozási paradigmában is csak olyan fogalmakkal foglalkozunk,
    amelyeket ténylegesen meg is tudunk konstruálni.
    És csak olyan algoritmusokról beszélünk, amelyeket, legalábbis legalább elvileg, le is lehet futtatni.

    A matematika néhány ágában voszont szégyenkezés nélkül épitenek fel olyan elméleteketet,
    amelyeknek a puszta alapfogalmai is megkonstrálhatatlanok.
    Bár be lehet bizonyitani róluk, hogy léteznek,
    (amolyan ,,kizárásos alapon'', szóval számossági megfontolásopk alapján),
    de nem lehet példát mondani rájuk.
    Picit olyan, mint az ismert viccben:
    --- Hogyan fogunk oroszlánt a sivatagban?
    --- Leszitáljuk a sivatagot, ami fennmarad, azaz oroszlán.


    Szóval én az Általad emlitett problémát úgy igyekszem megoldani,
    hogy egyre jobban elviszem a dolgokat a matematika felé
    (tételbizonyitó rendszerek, deklarativ programozás stb.),
    esetleg egszerűen elmegyek matematikusnak.
    A matematikáról úgyis bebizonyitották már,
    hogy végtelen:
    soha nem lesz lezárva, mindig is lesz benne új és váratlan
    .
    Platón óta meg mindig is közelállónak tartották a matematikát a művészetekhez.

    De valószinű, hogy valamilyen értelemben tévedek,
    mert valójában már maga a programozás is rengeteg újat tartogat még,
    ahogy az egyes természettudományok közvetlenül is kezdik a hatásukat éreztetni benne:
    * a biológia felől a neurális hálók, AI kutatás,
    * a fizika felől a kvantumszámitógép
    (gép még nincs, de kvantum programnyelvek már vannak),
    * a matematika felől tételbizonyitó rendszerek stb.

    Mivel maguk az egyes természettudományok végtelenek
    (vagy legalábbis emberi mértékkel nézve elképzelhetetlenül óriásiak
    és irdatlan kifutás áll előttük még),
    ezért az IT előtt is állhat még jó sok forradalmi újdonság,
    ha mindezeknek már csak egy részét is képes lesz magába foglalni.
  • tothadam923
    #40
    A programozás nem más, mint egy buta gép tanítása egyszerű feladatokra.
  • hdo
    #39
    Azok jellemzően telefonközpontosok, azok nem IT-znek. A kínai/maláj/koreai ludak már annál inkább.
  • tempx
    #38
    Az a baj, 1000 indiai lúd még olcsóbb, csak hát olyan is...
  • BlackRose
    #37
    Azt mondta egyszer valaki: "If you hire 'B' people, 'B' people will hire 'C' people... and then everything is over..., so hire 'A' people only." szóval kb. azért lehet ritkán találkozni minőséges szakmai vezetővel ('A' people). Legtöbb cégnél csak 'C' és 'B' emberek vannak, esetleg néhány általában fiatal 'A' ember aki előbb vagy utóbb elmegy, általában minnél előbb annál jobb mert kár akár egy percet is elveszteni 'C' és 'B' környezetben. Na most az a gond... hogy 'A' céget (ahol csak 'A' embereket alkalmaznak) kb. olyan nehéz találni mint aranyat, főleg ha nem vagy a legjobb helyen (földrajzilag). Ha pedig találsz egyet és több évet töltöttél már 'B' és 'C' cégnél akkor általában nem alkalmaznak mert félnek, hogy átvetted a 'B' és 'C' szokásokat :) vagyis nagyon kell bizonyítani, hogy mégis 'A' vagy még akkor is ha eddig nem sikerült 'A' teljesítményt produkálni mert 'B' és 'C' környezetben azt egyszerűen lehetetlen. Egyik módszer a bizonyításra... pl. valami Open Source projektben való sikeres ('A' teljesítmény) részvétel, de van mégy néhány más lehetőség is.
  • assdf
    #36
    Na jó de mit lát egy pék egész életében? kenyér, kifli, zsömle, kenyér kifli zsömle...
    és egy kamionsofőr? aszfalt, tábla, aszfalt tábla, auto, hopp egy árok... :)
    Szóval ez minden szakmára igaz.

    Viszont annyi pénzt kereshetsz (ha ügyes vagy), amennyiből aztán elmehetsz egyiptomba nyaralani és megmászhatod a piramisokat esetleg épithetsz homokvárat a tengerparton korfun.
    A többi szakmában meg max a játszótéri homokózóban teheted meg ugyanezt
  • Narxis
    #35
    Teljesen egyetértek.

    Most ha nagyon "egyszerű módra" lefordítanám, hogy mit lát egy informatikus élete nagy részében akkor így nézne ki: 10101010101010101010101010101010101010101111000

    Persze vannak izgalmasabb részei, főleg hardver fronton, de egy idő után szerintem azt is meg lehet utálni.
  • freemanone
    #34
    Igen, ez így tök jó lenne és ha így is működne, nagyon tudnék neki örülni. Valamint szerintem sokan mások is. Nálunk is a másik eset van érvényben a 100 lúd óccsóbb....

    Viszont szakmai vezetővel mint ahogy te is említetted, nem igazán lehet találkozni. Van de ritka és értékes, valamint megkéri a pénzt azért amit csinál.
  • phoenix1
    #33
    Ez nagyon igaz!
  • mrzed001
    #32
    No itt kezdődik a probléma. Egy IT/fejlesztői részleget 2 embernek kell vezetnie:
    - Manager: aki felfelé tudja kommunikálni az előrelépéseket, problémákat
    - SZAKMAI VEZETŐ: aki a SZAKMAI döntéseket hozza, a managerrel azonos szinten áll. Bedolgozik, akár viszi a fejlesztés főszálját, de legfőbb feladata hogy átlássa és összefogja szakmai oldalról az egészet, tőle kérdezzenek és kérjenek útmutatást a junior-ok (na ez lenne a fejlesztői karrier elérhető maximuma, ha lenne), nem úgy mint főnök, hanem mint mentor (aki oktat).
    Elég ritka, hogy van a szakmából kikerült szakmai vezető (pl: főfejlesztő), ezért is olyan sz.r sok fejlesztés eredménye, mert nincs egy iránymutató senior aki vezesse (akinek a szakmai becsülete és mellesleg önérzete múlik azon, hogy hogy sikerül a fejlesztés)
    Most olvastam valahol, ide nagyon találó hasonlat: mivel szántanál fel egy mezőt, 100 lúddal, vagy 2 ökörrel? (ja, a 2 ökör sokba kerül mellesleg)

    A másik hogy iszonyatosan nagy az IT-n belül a szakosodás, tehát vannak pl: alkalmazás fejlesztők (azon belül c, java, delphi,..), web fejlesztők (asp, html, php,...), adatmodell fejlesztők (ezt a legtöbben nem is tudják, valójában minden fejlesztő azt hiszi, hogy ő ért ehhez, pedig nagyon nem), ... és nincs cégek közötti infócsere (nem is engedélyezett legtöbb helyen, pedig egymástól sokat tudnak tanulni a fejlesztők), jó ha van pár levlista.
    Probléma, hogy nincsenek szintek. Egy jó fejlesztő 8-20 dologhoz (technológiához) is ért, és nincs hogy mérni hogy melyikhez mennyire, melyikbe mekkorát alkotott (hogy ne mindig nulláról induljon, legyen egy szakmai szint szerinti besorolása).
  • freemanone
    #31
    Valamint, nem is igazán akar közép-felső vezető lenni. Főleg nem középvezető... ők vannak a legjobban kihasználva. Túlóra hegyek valamint adminisztráció egész nap... Nincs meg benne az alkotás élvezete. A manager definíciója: kevés aszonnal rendelkező külön állatfaj rózsaszín ingben és zselés hajjal.
  • BlackRose
    #30
    +1 (95%-ban)
  • mrzed001
    #29
    A fejlesztőnek nincs sok karrierlehetősége, ez bizony így van.
    Kezdi buta nulla pötyögősként, fejleszti magát, tapasztalatot szerez ... nagyobb cégre vált, ott is csak pötyög, de már többért ... megint céget vált megint többért, és ott is csak pötyög ... soha a büdös életbe nem lesz közép-felső vezető, mert:
    1) akkor mégis ki a fene végzi majd el a munkáját ??? Ő ugyanis el tudja végezni a főnöke munkáját, az viszont az övét NEM (és mindenki két kézzel ragaszkodik a megszerzett hatalmához, én legalábbis még senkit sem láttam felállni, hogy a hozzáértőbb, nála jelentősen jobb beosztottjának átadja a helyét).
    2) a főnököket a legritkábban szakmai előélete miatt válasszák, inkább a nagyfőnök barátja, ejtőernyős, buta manager ...
    Szóval az a karrierjének a csúcsa, hogy a lehető legtöbbet kér a munkájáért, és ennyi.
    Itt nincs olyan, mint a szakmai elit, nincsenek sztárolva a szakterületek legjobbjai, mindig nulláról kell bizonyítania, hogy mennyire sokat tud és mennyit ér ... szóval nem egy karrierálom szerintem programozónak menni.
  • assdf
    #28
    Az hogy mit tanitanak meg mit kell tudni két különböző dolog. Nálunk a főiskolán kb 4 programozási nyelvet tanitottak, 1 félév / 1 nyelv heti 1-2 órában, mondhatni értelme nem volt, mert fél év programozás heti 1-2 órában kb. semmire sem elég főleg nem hogy fél év alatt óhajtották leadni azt amit nekem számtech szakközépben 3 évig heti 5 órában tanitottak. Nem is tudta senkise megtanulni kivéve minket néhányunkat akik normális középiskolából jöttünk.

    Na de, egy szoftverüzemeltetőnek vagy rendszermérnöknek a valóságban nem kell tudnia programozni. Neki az a dolga hogy felépitse a rendszert, a megfelelő pontokra elhelyezze a megfelelő szervereket, routereket, switcheket stb, bekonfigurálja a tüzfalat, különbözö alkalmazás szervereket (http, sql stb) és hasonlók, illetve ezeket karban tartsa. A minimális programozás pedig azt jelenti hogy azért nem árt ha meg tud irni néhány login scriptet, vagy linux alatt pár shell scriptet, esetleg egy pici python vagy perl mert ezek jól jöhetnek/egyszerüsithetik a munkát nagyban. De ennyi, nem kell tudnia c-ben java-ban vagy deplhiben programoznia.
  • BlackRose
    #27
    Néztem it a szmájlikat de ami kifejezné a pofámat ebben a pillanatban azt még nem találták ki.
  • hdo
    #26
    Definiáljuk a minimális fogalmát. Én azért nem mentem felsőfokú szoftverüzemeltetői /rendszeradminisztrátori/ okj képzésre miután megvolt a közép, mert nem voltam hajlandó 3 programnyelvet megtanulni, ami alapkövetelmény lett volna.
  • BlackRose
    #25
    nem... az IT az kb. bár az egyik amcsi kollegám mondani szokta: "don't think just smile and do IT whatever the stupid manager told you, and think (because if you don't the stupid manager going to "f-word" you) and smile and do IT whatever the stupid user ask you."

    A programozás nem IT, esetleg egy pici és nagyon árva kis része.
  • assdf
    #24
    Akkor kijavitalak mert tévedsz. IT nem= programozás.
    Van egy csomó szakterület amihez nem vagy csak minimális programozás kell.
    Például rendszermérnök, rendszergazda, tesztelő stb. Persze nem árt néhány scriptnyelvet ismerni de azért nem kell hozzá túl sok programozási ismeret általában (legalábbis ha nem 3 ember munkáját akarják 1 emberrrel 1 fizetéssel elvégeztetni).
  • Csaba42
    #23
    Az IT ennél sokkalta bővebb.
  • Sir Quno Jedi
    #22
    Ez mindennapos dolog. :DDD
  • lokko
    #21
    ami ellentmondásoktól terhes azt aztán paraméterezheted ... Ő úgy akarja bevinni az adatot. Megszakérteni meg minek, Ő azt mondja neki úgy kényelmes, és mivel ő fizet, akkor neki igaza van ... a főnököt meg annyira nem hatja meg hogy az adott megrendelés felrúgja a modellt, és ez komoly anomáliákat fog okozni ... nembaj, volt ez már sokszor így, plusz egy anomália nem oszt nem szoroz.
    A megrendelő elégedett lesz, fizet, majd belefut az anomália következményébe, kiabál hogy a rendszer szar, akkor oda megy a marketinges meggyőzi hogy a rendszer nem szar, sőt így nagyon jó, csak rosszul kérik ki az adatokat ... oszt jönnek ide hogy fizetnek hogy kijavítsuk az előző anomália folyományait, én meg lapátolhatom tovább a szart a kódban, hogy az új igény szerint elfedjem az anomáliát, ami már ott van és ott is marad ... jeeee ...