#45
"hiába programoz, nem fog felérni egy szobor vagy kép alkotással."
Ezzel én nem értek egyet, sőt, szerintem aki igazán szeret programozni annak az az álma, hogy maradandót alkosson, amire még évek múlva is emlékezni fognak (azt nem mondom, hogy évek múlva is használnak, mert ettől azért gyorsabb a fejlődés ;-))
Szerintem a programozás hasonló a művészethez, azzal a különbséggel, hogy az esetek többségében más mondja meg, hogy milyen legyen a kész mű. Ideális esetben azonban te kitalálsz valamit, látod magad előtt, hogyan fog működni, milyen cool lesz és ezt meg is csinálod. E között a tevékenység és pl a festés között simán húzható párhuzam. Sajnos, a legtöbb programozó aki programozással keresi a kenyerét, nincs ebben az ideális helyzetben. Megmondják mit kell megcsinálni, mikorra és a te dolgod hogy megcsináld és senkit nem fog érdekelni milyen szép a kód, milyen trükköket használtál, csak az, hogy megfelel-e a specifikációnak és időre kész lett-e. Hasonló ez ahhoz amikor régen festőket hívtak magukhoz uralkodók, hogy portrét fessenek róluk, bár ott még jobban tisztelták a művészt... Persze közben azért volt idő a saját életművükre is, ill. szükséges is volt ilyen munkákat elvállalniuk, hogy a saját álmukat megvalósítsák. Szóval szerintem van különbség a munkahelyi "megélhetési" programozás és a hobbiprogramozás között. Az elsőben sajnos ritkábban találja meg az ember az alkozás örömét. Viszont kap érte pénzt ;-)
A lényeg, hogy szerintem lehet maradandót alkotni programozással is. Ma már sokkal nehezebb, de nem lehetetlen. Régebben a DOS-os korszakban könnyebb volt, pl Peter Norton idejében, lásd NC, NU vagy VC, DN. Aki régebb óta van gép közelében, tuti ismeri ezeket a neveket és ők biztos egyet értenek azzal a kijelentésemmel, hogy Peter Norton megcsinálta a saját szobrát a számítástechnika virtuális szoborparkjába. Az, hogy a mai felhasználók többsége már nem ismeri a régi öregeket, semmit sem von le a munkásságuk értékéből.
Vagy akár említhetnénk Linus Torvalds-ot is.
Ha a játékokat vesszük ott is hasonló a helyzet. Régebben könnyebb volt karriert csinálni ott is, mert kevesebb ember munkálkodott ezen a területen. Valamelyik játékokkal foglalkozó magazinban volt sorozat a játékipar nagy alakjairól. Manapság szerintem nem sok hasonló kaliberű, új ember van a játékiparban. Persze ők általában nem programozók voltak, inkább designerek, de azért ne feledjük John Carmack-ot se, aki a programozási képességeivel csinált karriert.
Szóval én programozó vagyok és egyik álmom, hogy részt vegyek egy nagyszerű játék fejlesztésében, ami nagyon sok embernek fog tetszeni. Utána úgy érezném, hogy megérte az a sok gép előtt töltött nap / éjszaka. És persze azon kezdenék gondolkodni, hogy hogyan tudnám túlszárnyalni az előző művemet...
Az is igaz, hogy a mai világban már nehéz egyegyül elérni ilyen sikert, talán Chris Sawyer volt az utolsó aki maga találta ki és programozta le sikeres játékait.
#45