125
az emberi faj nem egységes?
-
Rundstedt17 #125 nem.megtiltja valószinűleg 
-
#124
nekem volt rossz tapasztalatom egy négerrel, utálhatom? -
#123
akkor szólok a barátnőm nagyapjának, hogy perelje be a szovjetuniót, amiért az apja mesélt neki a gulágról. -
#122
soha nem is volt az. ahogy a kutyák között vannak fajok, más-más képességekkel, úgy az emberek között is. -
Rundstedt17 #121 négerek – guruik hatására – egyfajta pótidentitást kreálnak maguknak. Leonard Jeffries New York-i professzor heves támadásokat intéz – egyébként nem minden alap nélkül – a „zsidó kapitalisták” mint a rabszolgaság „fő haszonélvezői” ellen, és rendszeresen hangot ad afrocentrista agyszüleményeinek. Szerinte a feketék, azaz a Nap fiai magasabb rendűek, mint a fehérek, vagyis a Jég gyermekei, akiknek a nácizmus lenne a „legbefejezettebb civilizációs kifejezési formájuk”. Ugyanebből a vénából való a Cornell Egyetemen politikai tudományokat oktató Martin Bernal, aki a Fekete Athén, A klasszikus civilizáció afroázsiai gyökerei című művében azt magyarázza, hogy fénykorukban az egyiptomi fáraók négerek voltak, és Athén (amelynek a neve szerinte a Neith-ből ered) mindent az egyiptomiaktól vett át, így valójában a fehérek által elorzott fekete kultúra monumentumának tekintendő. Az előbbiek egyébként még a mozgalom entellektüeljei közé tartoznak. Ami a közkatonákat illeti, ők még kevésbé disztingválnak. Maya Angelou szerint Shakespeare valójában egy fekete bőrű nő volt, William King pedig azért kritizálta a Bibliát, mert az elmulasztotta megemlíteni Szent Ágoston afrikai mivoltát.
-
Rundstedt17 #120 Az ilyesféle kutatásokat általában elhallgatják vagy nem tudományos alapon hevesen bírálják. Ez a szektás magatartás azon a fals okoskodáson nyugszik, hogy ha a fajok tudományosan léteznek és különbségeket lehet köztük megállapítani, az a rasszistákat igazolja. Alain de Benoist tökéletesen kimutatta ezen állítás képtelenségeit, amelyek közül az első a megfordíthatóságára vonatkozik: „Meghatározásánál fogva a tudomány felülvizsgálható és esetleges. Sohasem befejezett, hanem mindig alakulásban lévő. Ebből a szempontból antirasszista érvelést alapítani a tudományra elkerülhetetlenül azzal jár, hogy bizonytalanságban hagyjuk azt. Még súlyosabb, hogy ezáltal akarva akaratlanul elfogadjuk akár azt, hogy a rasszizmust csak azért kell elítélni, mert ’tudományosan nem megalapozott’, akár azt, hogy bár a mai tudomány ’elítéli’, a holnapi fel is mentheti azt” („Remarques autour d’une définition”, in Racismes, antiracismes, Méridiens-Klincksieck, Párizs 1986). Eme „tudományos” antirasszizmus másik tévedése, hogy túlértékeli a tudomány szerepét a rasszista ideológiában. A felvilágosodás nagy alakjainak – köztük Locke-nak, Voltaire-nek, Kantnak vagy Gobineau-nak – egyáltalán nem volt szükségük a molekuláris biológiára ahhoz, hogy a maguk idejében rasszista véleményt fogalmazzanak meg. Léon Poliakov szerint „ahogy a felvilágosodás évszázadának prométheuszi új embere, a tudomány és a haladás mesterembere Isten helyének átvételére törekszik a teremtés csúcsán, ugyanabban a mértékben növekszik az a távolság, amely elválasztja a többi teremtménytől, a négylábúaktól, a majmoktól és a vadaktól. A tudomány önállósodása az egyházi gyámkodás alól, a biblikus kozmogónia elvetése és a keresztény értékek elhagyása szabad utat engedett a rasszista spekulációknak” (Histoire de l’antisémitisme, Calmann-Lévy, Párizs 1955-1977). Ez az érvelés persze csak akkor helytálló, ha nagyvonalúan megfeledkezünk arról, hogy az amerikai Délen máig továbbélő négerellenes és szegregációs attitűd éppenséggel a „biblikus kozmogóniára”, pontosabban annak egyik markáns elemére épül, mint ahogyan ez volt az alapja a fajok elkülönítésének „isteni akaratát” államideológiai rangra emelő dél-afrikai apartheid-rendszer rasszizmusának is. Az USA déli államaiban és a dél-afrikai búrok körében egyaránt döntő szellemi befolyást gyakorló kálvinista teológusok ugyanis azt a biblikus szövegrészt, amelyben Noé megátkozza (az apja részegségén gúnyolódó és a fekete faj mítikus ősének számító) Kám fiait, a szegregáció igazolásaként interpretálták (és sub rosa interpretálják még ma is).
Ami pedig manapság az utca emberét illeti, a gének véletlenszerű megoszlására vonatkozó tudós értekezések nem fogják megakadályozni a rasszistákat abban, hogy továbbra is ragaszkodjanak a meggyőződésükhöz, még ha azok a tudományos racionalitás szemszögéből „aberráltnak” is számítanak. Sőt mi több, a faji tény dogmatikus tagadása gyorsan kontraproduktívvá válik, mert szélsőséges túlzásai sértik a józan észt és a valóság perverz „elbújtatásának” érzetét erősítik. Ebből következően teljességében illuzórikus a faj tagadásával harcolni a rasszizmus ellen. Mindenki tudja ugyanis a saját tapasztalatából, hogy vannak fehérek, feketék és sárgák, hogy még ezeken az embercsoportokon belül is lehet bizonyos megkülönböztetéseket tenni, és hogy ezeket a csoportokat „fajoknak” nevezik. Egy dolog az, hogy a faj fogalmát a molekuláris biológia nem tudja értelmezni, más dolog, hogy a taxonómiában, az antropológiában és abban a világban, amelyben élünk, igenis léteznek fajok, és nem a molekuláris redukcionizmus birtokolja az igazságot.
Akár a mentális képességekre, akár a fizikai adottságokra vonatkoznak, a fajok között tapasztalt átlageltérések statisztikailag ugyan változók, faktuálisan viszont állandók, a tagadásuk tehát teljes abszurditás - még a tudomány szemszögéből is. Ugyanolyan abszurditás, mint a kalmár uniformitás vagy a technotudományos racionalitás által ideáltípusnak tartott átlagember „kitenyészthetősége”. Éppen ellenkezőleg, amint azt Julian Huxley biológus, az ENSZ nevelésügyi, tudományos és művelődésügyi szervezetének egykori igazgatója a Chicagói Egyetem 1961-es konferenciáján mondta, „új gondolkodási rendszerünknek el kell vetnie az egyenlőség mítoszát. Az emberi lények nem születtek egyenlőknek adottságaik és képességeik tekintetében, és az emberiség haladása éppen egyenlőtlenségük tényén nyugszik. ’Szabadok, de nem egyenlők’, ez kell hogy legyen az új jelszavunk – és a kiválóságok változatossága, nem pedig a középszerűhöz való alkalmazkodás az oktatás célja”. Ez elvi síkon még akkor is igaz, ha különböző egalitarista lobbik nyomására az egykor általa vezetett szervezet időközben száznyolcvan fokos fordulatot hajtott végre a kérdéses tematika értékelése és a követendő célok tekintetében.
Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy a faji kérdés napirenden tartása csupán a rasszisták kedvenc vesszőparipája, nem árt tisztázni, hogy az emberfajok létezése (vagy nem létezése) számos gyakorlati problémát vet fel a mindennapi élet területén is, így például a velünk született (innata) faji különbözőségeket tekintetbe vevő és azokhoz alkalmazkodó – és ezáltal az uralkodó egalitarista ideológia „kötelező középszerűség”-tana ellen ható – antinivelláló vagy „elitista” oktatás létjogosultságának elismertetéséhez. Miről is van szó? Az USA-ban és Nagy-Britanniában az IQ-mérésére alkalmazott ún. pszichometriai teszteken a négerek mindig gyengébben teljesítenek, mint a fehérek. Átlagos lemaradásuk kb. tizenöt pontnyi. Néhány kivételtől eltekintve valamennyi pszichológus elfogadja ezt a tényt, de nyilvánvalóan nincs közöttük egyetértés a jelenség magyarázata tekintetében. Egyesek szerint ez az állapot örökletes különbözőségek eredménye, míg mások a környezeti hatások (oktatás, társadalmi miliő, életszínvonal stb. ) eltérésében látják az okát. Race, Intelligence and Education (M. T. Smith, London 1975) című tanulmányával azután Hans J. Eysenck tiszta vizet öntött a piszkos pohárba, megállapítva, hogy a környezeti hatás híveinek tézisei tarthatatlanok, hogy a négerek és fehérek közötti IQ-beli különbségeket a genetikai felépítésükben mutatkozó eltérés okozza, és hogy mindezzel a tudósok kilencven százaléka is tisztában van, de inkább nem beszélnek róla. Eysenck fellépése a maga idejében valóságos földindulást okozott, ő ugyanis nem volt akárki a tudományos életben. A Londoni Egyetem Pszichiátriai Intézetének vezetőjeként és a világ legmagasabb citációs indexével büszkélkedő pszichológusaként súlya volt a szavának, ráadásul pedig származása és életútja miatt (1934-ben a nácik elől menekült Angliába) „rasszizmussal” sem lehetett egykönnyen vádolni, mint másokat hasonló esetekben.
Demonstrációja lényegében három megfigyelésre támaszkodott. Először is a születésük után különválasztott és eltérő környezetben felnevelt egypetéjű ikreken végzett valamennyi tudományos kísérlet azt bizonyítja, hogy IQ-juk csupán néhány pontnyi eltérést mutat, ami az intelligencia erős örökletességét tanúsítja. Másodszor, az IQ-ban mutatkozó átlageltérés akkor is fennáll, ha ugyanolyan körülmények között felnevelt, ugyanazokat a tanintézeteket látogató, ugyanolyan társadalmi-gazdasági státust élvező négereket és fehéreket hasonlítanak össze, sőt még akkor is, ha alacsonyabb társadalmi osztályú fehéreket és vagyonosabb miliőből származó négereket versenyeztetnek. A „környezet” tehát egyáltalán nem döntő magyarázó tényező. Harmadrészt a kínaiak, akiknek társadalmi státusa az USA-ban összességében jelentősen alacsonyabb, mint a fehéreké, a teszteken valamennyi faji csoport közül a legjobb eredményeket érik el, miközben az amerikai őslakosok, noha jóval súlyosabb diszkriminációk sújtják őket, mint a négereket, mégis magasabb átlag-IQ-val rendelkeznek ez utóbbiaknál. Eysenck professzor konklúziója szerint „ha az anatómia, a fiziológia, sőt a biokémia területén is vannak faji különbözőségek, miért lenne ez alól kivétel az agy? El kell fogadni az intelligencia örökletes meghatározottságának evidenciáját.”
Hans Jürgen Eysenck ezzel lényegében csatlakozott a „jenseni eretnekséget” valló tudósok egyre növekvő táborához. A kifejezés 1968 végéről datálódik, amikor Arthur R. Jensen, az Amerikai Oktatáskutató Társaság (AERA) alelnöke, a Berkeley Egyetem oktatáspszichológia professzora egy hosszú tanulmányt publikált a Harvard Educational Review-ban az iskolai felzárkóztató programok kudarcának okairól, amelyben fehéren-feketén kimutatta a négerek alkalmatlanságát a konceptuális intelligencia-tesztek sikeres megoldása vonatkozásában. Legutóbb James D. Watson amerikai genetikus és biofizikus hasonló értelmű megjegyzése csapta ki a biztosítékot a témabeli PC-dogma „őrzőkutyái” körében. A tudományos ortodoxiával már régóta hadilábon álló tudós – aki 1962-ben megosztott orvosi Nobel-díjat kapott a DNS kettős spirál struktúrájának leírásáért, később pedig ő vezette az emberi génállomány teljes feltérképezését célzó HGP nemzetközi kutatócsoportot és a New York-i Cold Spring Harbor laboratóriumot, és nevéhez fűződik minden idők egyik legsikeresebb tudományos népszerűsítő műve, a magyarul is megjelent Kettős spirál – azt nyilatkozta a londoni The Sunday Times-ban (2007. október 14.), hogy Afrika kilátásai azért rosszabak, mert „a Nyugat abból indul ki segélyezési és fejlesztési politikájában, hogy az afrikaiak intelligenciája megfelel a miénknek, holott minden vizsgálat ellentmond ennek”. (Noha a kirobbant tiltakozás hatására Watson utóbb revideálta véleményét, az ilyenkor szokásos „virtuális lincselést” mégsem kerülhette el: az általa naggyá tett kutatóintézet éléről „közös megegyezéssel” eltávolították, előre meghirdetett előadásait a fogadó intézmények törölték, és persze nem úszta meg a „rasszizmussal” való megbélyegzést sem, amely – mint tudjuk – napjaink egyik legeredményesebb diszkvalifikációs technikája.)
Akárhogy is van, az egalitarista „szentírás” által kondicionált antirasszista lobbi csupán elkeseredett és hosszú távon reménytelen utóvédharcot folytat, hiszen a természet törvényeivel tartósan nem lehet szembehelyezkedni, ahogyan a tudomány tényeit sem lehet a végtelenségig okkultizálni. Nietzsche szerint „az emberiség együttes evolúciójáról beszélni ostobaság és nem is kívánatos. Megpróbálni különbözőképpen alakítani az embert, hogy kihozzuk belőle különböző képességeit, megtörni őt, amint egy bizonyos típus elérte a csúcspontját, ily módon dolgozva építeni és rombolni, íme ez tűnik számomra az embereknek adható legnagyobb élvezetnek.” Márpedig erre az alapigazságra maguk az emberek is kezdenek rádöbbenni, a politikailag korrekt „tudományosság” minden porhintése ellenére. A saját elemi érdekükben. -
Rundstedt17 #119 Ellentétben az utóbbi néhány évtizedben folytatott médiatikus intoxikációs kampány állításával, a népesség-genetika igenis megerősíti a nagy emberfajok létezését. A tudományos felfedezések durva és gátlástalan elferdítése nemhogy elősegítené a rasszizmus elleni harcot, hanem visszahatásképpen ez utóbbit erősítheti.
Az emberiség fajokra történő felosztásának első írásos nyoma azonban a XVII. század végéről datálódik, és egy Francois Barnier nevű francia világutazótól származik: „Észrevettem, hogy különösen négy vagy öt fajta emberfaj létezik, amelyek különbözősége olyan feltűnő, hogy jogos alapul szolgálhat a felosztáshoz” (Journal des Scavans, 1684. április 24.). Több mint két és fél évszázadon keresztül tartó „kegyelmi állapotot” követően csupán fél évszázada kezdték a faj szó használatát (és az általa hordozott és átörökített állandó „faji tényezők” érvényességét) kétségbe vonni, nevezetesen az UNESCO nagy nemzetközi konferenciáinak nyomán, éspedig két különböző, de következtetéseiben egyirányú fronton. Az ideológiai frontot a marxizmus bizonyos intranzigens formáinak egyeduralma, a nácizmus szinte már hipermnéziás emlegetése (párhuzamosan a holokauszt-tematika ugyanekkorra datálható „felfedezésével”), a rasszizmus-vád mint a politikai diszkvalifikáció non plus ultrájának következetesen túlzó használata, valamint az egalitárius ideológiának a társadalomtudományokra történő rátelepedése (Boas, Mead és társaik) és a velejáró posztmodern relativizmus (miszerint a faj csak „társadalmi konstrukció” vagy „nyelvi konvenció” lenne) jellemezte. Tudományos fronton ugyanakkor rohamosan fejlődött az immunológia, a genetika, a szerológia és különösképpen a molekuláris biológia, és új felfedezéseik jobbára ellentmondtak azoknak a bizonyosságoknak, amelyeket korábban az antropológusok egy része vallott, akik szívesen gondolták azt, hogy az emberfajoknál nagyon különböző biológiai ismertetőjegyeket találhatunk. Márpedig a vércsoportok – hogy ennél az erős szimbolikus értékkel bíró példánál maradjunk – többé-kevésbé véletlenszerűen oszlanak meg az egész bolygón. A norvégok és busmanok közötti igencsak szembetűnő fenotípusbeli különbözőségek tehát távolról sem ilyen markánsak a genotípusukban.
Ebből aztán a biológusok sietve arra következtettek, hogy az emberiség faji megoszlásának egyáltalán nincs tudományos alapja. A faj fogalma veszélyessé és kompromittálóvá vált számukra, és bár addig rendszeresen használták mind a sajtóban, mind a tudományos és nem tudományos publikációkban, ettől kezdve egyre gyakrabban került óvatos, bizalmatlan, sőt ellenséges idézőjelbe. Ezzel párhuzamosan beköszöntött a szemantikailag (és ténybelileg) ugyan még homályosabb körvonalú, kulturálisan viszont annál megnyugtatóbb csengésű „etnikum” szó dicsőségének az ideje. A „fajjal” szembeni bizalmatlanság tovább nőtt a nyolcvanas évek folyamán, olyannyira, hogy például a mélyen gyökerező egalitarista és jakobinus hagyományokkal rendelkező Franciaországban szakmai tanácskozást tartottak annak megvitatására, hogy vajon nem kellene-e egész egyszerűen kipurgálni ezt a szót az ország alkotmányából. Mindez ismét csak azt bizonyítja, hogy minden kornak megvan a maga hóbortja, és ez alól a tudomány sem képez kivételt: miután hosszú időn át csak a fajra esküdtek, a tudósok immáron megesküsznek rá, hogy nem is létezik…
Köztudott az is, hogy az uralkodó eszmék és a rájuk épülő politikai rezsimek a tudományos életben is mindenkor számíthatnak hűséges mamelukok szolgálataira. Az ilyesfajta „udvari tudósok” emblematikus figurája az Egyesült Államokban momentán Richard Lewontin, a Harvard Egyetem biológiatanára, egyáltalán nem mellesleg pedig a „helytelenül-gondolkodók” leleplezésére szakosodott Science for the People nevű kriptomarxista csoport guruja és egy olyan könyv szerzője, amelynek az ideológiai hatása fordítottan arányos a tudományos értékével (Human diversity, 1982). Mantraként ismételt és a média által szinte „isteni kinyilatkoztatásként” népszerűsített argumentációjának az a sarkpontja, hogy az egyének mindannyian különbözőek a populációkon belül, és hogy azok a jellegzetességek, amelyek ezeket a különbözőségeket okozzák, valamennyi populációban megtalálhatók. Szlogenné tömörítve: „mindenki rokon és mindenki különböző”, ami azt jelenti, hogy mindegyik népességben vannak sima és göndör hajúak, zsenik és idióták, magasak és alacsonyak, kék és barna szeműek stb. Még a bőr színe is csak közönséges illúzió lenne, vagy ha úgy tetszik: optikai csalódás. Ellentétben az átlagember érzékelésével, ezek az „éles látású” és tudományosan fölöttébb korrekt tudósok csupán egy „fokozatos elhalványulást” hajlandók felfedezni Szomáliától Svédországig, tehát egy néger és egy fehér között különbséget tenni, szerintük csak egy szellemileg retardált műve lehet.
Lewontin egyébként genetikus, tábora is főként genetikusokból áll, és mindenekelőtt a molekuláris biológia területén vonják kétségbe a fajok létezését, azon az alapon, hogy minden ember ugyanazon a génállományon osztozik, vagyis - ellentétben az egyes kutatók által a XX. század közepéig vallott poligenista elmélettel - genetikai szempontból csupán egyetlen emberi nem létezik. Valamennyi jelenleg élő emberi lény egyetlen, közös őse a homo sapiens sapiens volt. A kutatók azonban távolról sem egységesek az emberi nem kiemelkedésének időpontja és feltételei tekintetében. Egyesek szerint a „modernnek” mondott ember Afrikában született viszonylag nem olyan régen (valamikor 100-400 ezer évvel ezelőtt) és gyorsan szétterjedt az öt kontinensen. Ez az „out of Africa” vagy „afrikai Éva” elmélete, amelyet a genetikusok és paleoantropológusok többsége támogat. Mások szerint viszont az emberi nem differenciálódása a homo erectus stádiumtól datálódik (1,7-1,9 millió évvel ezelőttről), amikor is a modern ember egymástól függetlenül jelent meg Eurázsiában, illetve valamivel később (mintegy 200 ezer éves lemaradással) Afrikában. Ez az ún. multirégionális elmélet, amelyet a paleontológusok egy jelentős és - az utóbbi időben véleményüket alátámasztani látszó leletek felfedezése fényében - egyre növekvő kisebbsége képvisel.
Legalább egy kérdésben a tudósok között csaknem teljes a nézetazonosság, éspedig abban, hogy az előember Afrikában jelent meg az ősidőkben. A kutatás szüntelen fejlődése ellenére ugyanis valamennyi tanulmány megerősíti, hogy az emberiség filogenézisében az első alapvető különbözőség az afrikaiak és nem afrikaiak között merült fel. Ezt az első elágazást (split) mind a legkorábbi afrikai emberszabású leletek felfedezése, mind pedig az emberi nem (Luigi Luca Cavalli-Sforza és kutatócsoportja által felállított) „genetikai családfája” tanúsítja, amely mindig és egyértelműen azt mutatja, hogy nagyobb távolság van az afrikai és a többi populációk között, mint ez utóbbiak egymás közötti viszonylatában.
A népesség-genetika másik tanulsága az, hogy az egyének közötti különbözőségek tanulmányozásakor azt tapasztaljuk, hogy a különbözőségek kb. 85 százaléka ugyanazon népességen belül manifesztálódik, és csak 15 százalékuk a populációk között. Akár monofaktoriális (egyetlen gén által meghatározott), akár multifaktoriális (több gén által determinált) jellegzetességekről legyen is szó, az emberi nemet rendkívüli genetikai polimorfizmus jellemzi, azt mondható tehát, hogy – genetikai szempontból legalábbis – minden egyén egyforma. Ebből azonban távolról sem lehet tudományosan arra következtetni, hogy az emberfajok nem léteznek, még a molekuláris biológia területén sem.
Először is meg kellene egyezni a „faj” szó értelme tekintetében. Mint azt Arthur R. Jensen amerikai pszichológus (Berkeley Egyetem) hangsúlyozza, „az ezzel a szóval kapcsolatos helytelen koncepciók többségének eredete a különböző típusokként és egymást kölcsönösen kizáró kategóriákként felfogott emberfajok plátói képében található. E szerint a látomás szerint egy faji kategória tagjainál megfigyelt valamennyi variáció egyfajta egyéni devianciát képvisel e faj archetípusához vagy ideáltípusához képest” (The g Factor, Praeger, New York 1998). Ez a fixista, vagyis a fajok változatlanságát hirdető koncepció a három bibliai faj (Sém, Kám és Jafet fiai) kreacionista elképzelésére utal, márpedig a fajok, akárcsak a fajták, sokkal inkább evolúciós folyamatok, mintsem változatlan entitások, ami egyébként a paleontológia szemében egy evidencia: ha az összes jelenlegi ember az Afrikában élő és egymáshoz nagyjából hasonlító emberszabásúak kicsiny hordájából is származik, történelmünk mindenképpen a rendkívüli differenciálódás története.
Az emberi nem alosztályaiként a fajok csak statisztikai változatokként foghatók fel, amelyeknek azonos ugyan a génállományuk, bizonyos polimorf génjeik előfordulása viszont a populációk szerint nagyon is eltérő. Molekuláris értelemben tehát a faj egy olyan népességcsoportként definiálható, amely a törzsfejlődés egy adott pillanatában elkülönült genetikai állományból (pool) ered és az emberi nemen belül szignifikáns változást képvisel bizonyos allélok (homológ kromoszómák ugyanazon helyén elhelyezkedő, valamely tulajdonságot meghatározó öröklési tényezők) megléte vagy hiánya tekintetében.
A fajok létrejöttét az emberi nem evolúciós történelme magyarázza. Miután az első homo sapiens sapiens megjelent és világszerte majdnem mindenhol megtelepedett, az embercsoportok földrajzi és kulturális elszigeteltsége több jelenséget produkált: mutációkat, genetikai elágazást (az ugyanazon csoporton belüli reprodukció növekedését és ennek következtében az allélikus variáns csökkenését), szelektív alkalmazkodást (egy adott környezetben kedvezőbbnek számító vonások dominanciáját) stb. A mindig is a faji különbözőségek legnyilvánvalóbbikának tartott bőrszín példájánál maradva: ez a bőr felszínén lévő melanociták sűrűségétől függ és a melanin nevű hormon stimulálja, amelynek a szintézisét több gén kódolja. A trópusi zónában a sötétebb tónusú, tehát magasabb melaninszintet tanúsító bőr az intenzív napsugárzás káros hatásaitól védi az egyéneket. Ez a vonás tehát az emberi törzsfejlődés során szelektív alkalmazkodás révén alakult ki egy adott környezetben, a világos bőrűek ugyanis lassanként eltűntek a trópusi miliőből a sötétebb bőrűek javára, mégpedig az őket sújtó magasabb halálozási ráta, tehát egy differenciálisan kevésbé erős reprodukció következtében. Ugyanakkor viszont a világos bőr szelekciós előnyöket jelent a hidegebb éghajlaton.
A faji (sőt alfaji értelemben vett etnikai) különbözőség egy másik példája bizonyos betegségek előfordulását érinti. Az ún. sarlóformájú vérszegénység csaknem kizárólag a néger populációkat érinti, míg a Tay-Sachs szindróma csak a közép- és észak-európaiakat, különösen az askenázi zsidókat, a narkolepszia nevű alvás-zavar génje pedig jóval elterjedtebb az ázsiaiak körében, mint bárhol másutt. „Hiába fedezték fel tudományosan, hogy a fajok nem léteznek, tudjuk, hogy az afrikai, a kínai, a japán és az európai nők belső órája nem ugyanaz. Vajon az emberek egyformák az egész Földön? Persze hogy nem. Ha elutasítjuk különbözőségeik számításba vételét, általánosítva gyakoroljuk az orvoslást”, mondta ugyanezzel kapcsolatban Emile Papiernik neves francia nőgyógyász („Contre le politiquement correct”, Le Figaro-Magazine, 1998. november 28.).
Ezeken az egyedi eseteken túlmenően a népesség-genetika statisztikai eszközöket biztosít a populációk közötti genetikai távolság allélváltozataikból kiinduló elemzésére. Az allélok azokat a különböző formákat jelzik, amelyeket ugyanazon gén felvehet. Az emberi változatosság vizsgálatára vonatkozó legjelentősebb munkát Luigi Luca Cavalli-Sforza és Alberto Piazza kutatócsoportja végezte el (The History and Geography of Human Genes, Princeton University Press, Princeton 1993), amelynek keretében 42 különböző populáció 120 allélját hasonlították össze. Analízisük eredményeként négy nagy földrajzi zónát különítettek el, mégpedig (heuréka!) Afrikát, Európát, Ázsiát és Ausztráliát. Ezek a „nagy etnikai régiók” – a „biológiai korrektség” követelményére láthatóan érzékeny kutatók kifejezésével élve – tehát nyilvánvalóan egybeesnek az antropológia négy „klasszikus” fajával: a negroiddal, a kaukazoiddal, a mongoloiddal és az ausztraloiddal. Ugyanazokkal, amelyeket már Johann-Friedrich Blumenbach is azonosított … 1776-ban!
Ellentétben tehát az uralkodó ideológia fantáziadús állításaival, a népesség-genetika igenis megerősíti az emberfajok létezését, sőt a még „finomabb” megoszlások létezését is, amint azt például a gének és nyelvek egymással kölcsönhatást mutató evolúciójára vonatkozó meglepő vizsgálatok is bizonyítják (Luigi Luca Cavalli-Sforza, Genes, peuples et langues, Odile Jacob, Párizs 1997).
Tagadhatatlan persze, hogy az emberfajok közötti genetikai eltérés csak nagyon kis mértékű, vagy tudományoskodóan fogalmazva: a fajokban csak alacsony arányban „materializálódik” a genetikai polimorfizmus. Ez az érv azonban nagyon csekély súlyú, ha figyelembe vesszük azt is (amiről egyébként a „fajtagadók” hajlamosak megfeledkezni), hogy a gének minőségileg is értékelendők, mert mindannyian nem ugyanazokat a funkciókat, jellegzetességeket és magatartásokat kódolják az emberbe. Tudvalevő például, hogy az emberek és csimpánzok génkészletének 98 százaléka megegyezik, márpedig a genotípusban jelentkező alig két százalékos eltérés óriási következményekkel jár a fenotípusra nézve. Ily módon, ha egy száz emberből és tíz csimpánzból álló populációt veszünk és genetikai változatosságukat a Lewontin-féle kritériumok alapján vizsgáljuk, legnagyobb megdöbbenésünkre azt tapasztaljuk, hogy több genetikai eltérés van ezen a globális népességen belül, mint az alkotói között. Mindebből persze akár arra is következtethetünk, hogy az emberek és a csimpánzok közötti különbözőségek „jelentéktelenek” a közös identitásukhoz viszonyítva… Valójában azonban ez a mennyiségi téren minimális, kétszázaléknyi eltérés annál fontosabbnak bizonyul minőségi téren. És egy másik állati példa, hogy valós értéküknek megfelelően kezelhessünk bizonyos tudományos „szofizmusokat”: egy német juhász és egy törpe pincsi génállománya azonos, mert mindketten a kutyák fajához tartoznak, csupán az egyikükben jelenlévő, a másikukból viszont hiányzó bizonyos allélok tekintetében van köztük különbség. Azonban lehet-e azt mondani, hogy egy ilyen variációnak nincs következménye az állat megjelenésére és magatartására nézve? Lehet, csak éppen nem vall különösebb bölcsességre.
Cavalli-Sforza vizsgálata 120 génre vonatkozott, génállományunk viszont 60 ezret tartalmaz, tehát még igencsak az elején járunk az emberi nem molekuláris elemzése folyamatának. Az 1993 szeptemberében beindított Emberi Genom Projekt (HGP) jelenleg génmintákat gyűjt a földgolyót benépesítő pupulációk körében. Sok szempontú elemzésük a következő évtizedek során lehetővé fogja tenni az emberi nem történetének és faji különbözőségei jelenlegi megoszlásának sokkal alaposabb megismerését.
Egyébként a statisztikai változékonyság tanulmányozása nem korlátozódik a génekre. J. Philippe Rushton (Nyugat-Ontariói Egyetem) a nagy faji csoportok több tucat tényezőjét hasonlította össze, az IQ-tól az ikerterhességek számán vagy a nemi érés gyorsaságán keresztül a menstruáció megjelenésének életkoráig (Race, Evolution, and Behavior, Transaction Publishers, New Brunswick 1997). Valamennyi vizsgálat lényeges átlageltéréseket mutatott a fajok között, amelyek persze mindig statisztikai jellegűek, vagyis belőlük nem lehet olyan törvényszerűséget levonni, amely egy adott csoport minden tagjára érvényes lenne.
-
Rundstedt17 #118 Dr. Schmidtke 1969-től 1972-ig a Pretóriai Egyetem virológiai intézetében dolgozott. 1972-ben a Zürichi Egyetemen virológus doktorrá avatták. 1975-től 1978-ig Nigerben működött, mint fejlődést elősegítő tudományos munkatárs és onnan kiterjedt utazásokra vállalkozott Burkina Fasoban, a korábbi Felső-Voltában. A nyolcvanas években kétszer átszelte a Szaharát, 1995-ben felderítette Kamerunt, majd tíz évvel később Ugandát.
A doktorral készül interjú magáért beszél. Egy kutató gyűlölettől mentes gondolatai és az évtizedek alatt összegyűjtött tapasztalatai részrehajlás nélkül és tudományos alapon világítanak rá a fekete kontinensen uralkodó viszonyokra és a helybeli lakosság életkörülményeire, valamint a brüsszeli eurokraták hazárdírozásaira.
DS: Dr. Schmidtke Úr, a jelenkor témája a harmadik világ adósságának elengedése. Kinek használ ez az intézkedés?
Schmidtke: Az adósság elengedés a harmadik világ számára egy propaganda-manőver és korántsem válik a fogadóállamok hasznára. A felhalmozódó gigantikus adósságok rossz benyomást keltettek, mert megmutatták, hogy akár a normális kereskedelem is veszélyes néger országokkal, mivel a szállításokat nem fizetik ki. Ha azonban, mint most a szállító országokban az államháztartás a szállító cégekkel szemben követelésekkel áll elő, akkor újra semmi sincs rendben.
Ugyanakkor ezzel az adósság elengedéssel a fejlesztési segélyek teljes kudarcát kendőzik el. Az egyetlen, ami fejlődött, elsősorban a néptömegek mennyisége Fekete-Afrikában. Ezek a tömegek mozgásba lendültek, hogy Európába jöjjenek. A meghívást a jelenlegi európai kormányoktól kapták.
DS: Miben látja Ön a harmadik világ elszegényedésének okait?
Schmidtke: Sok tudós felismerte és megnevezte már ezeket az okokat. Azokat a politikailag korrektek mégis szidják és lehurrogják. Professzor Eysneck a londoni egyetemről felállította Európa számára a statisztikus szabályt. Ennek értelmében északról délre, nyugatról keletre csökken az IQ szint, miközben ezzel szemben a bűnözés és a korrupciós hajlam emelkedik. Zsidó hitű tudósként azt hitte, hogy ezzel tabukat tud feltörni és utalt a négerek alacsony IQ szintjére. Erre őt diákok egy csoportja - akik között nem volt néger - félholtra verte. Amikor aztán pár hét után visszatért a kórházból, nagyon hallgataggá vált és az is maradt a haláláig. A tudós, Professzor Röpke egy a fejlesztési segélyekről szóló vitával összefüggésben azt magyarázta, hogy sem a termékeny vidékek, sem a jó klíma, sem a halban gazdag tengerek, sem pedig az ásványi kincsek nem garanciák a szegénység és a nyomor ellen. A döntő tényező mindig a lakosság képessége. És ezt a képességet – úgy vélem – mindig a teljesítmény alapján lehet felismerni. Ez tudományos tesztekben kutatható is. Mindkét út ugyanarra az eredményre vezet: mélyebben vizsgálva a dolgot, a harmadik világ néptörzsei 1500-as évek óta kapnak fejlesztési segélyeket, de fejlődés azóta nem tapasztalható. Afrika 1400-ban a vaskor kezdetét élte és ma még mindig ott tart. A körülmények javulása és az életminőség emelkedése csak magasan fejlett népekből származó embereknél volt tapasztalható. Ha ők újra elvonulnak, akkor minden összeomlik és csak a hagyományos kontármunka tér vissza.
Engedje meg, hogy egy példát hozzak: mezőgazdaság trágya nélkül. Ebben a formában nem működhet, hiszen humuszsorvadáshoz és egy úgynevezett csontváztalaj kialakulásához vezet, amit az esők elmosnak és a folyókon át az a tengerekbe kerül. Ez a talajerózió a hasznos területet egyre kisebbé teszi, miközben a lakosság egyre csak nő, akiket aztán Európa táplál, ahogy az most Niger és Szudán esetében jól látható. A mi parasztjaink jó terméshozamokat értek el az emberi ürülék felhasználása által úgy, hogy a latrinák süllyesztőgödreit ürítették. A négerek ezzel szemben gyakran nem készítenek toaletteket és ha a segélyszervezetek munkatársai ilyeneket építenek nekik, azokat nem használják. Egyszerűen könnyítenek magukon falvaik nyílt környezetében, megfertőzve így a mezítláb szaladgáló gyerekeket bányaféreg lárvákkal, amelyek a talpon keresztül befúródnak és vért szívnak a vékonybélből. Ennek hatására a gyermekek vérszegénységben szenvednek. Arra a kérdésre, hogy miért nem használják a toaletteket, a négerek többnyire egy ellenkérdéssel válaszolnak: mivel táplálkoznának akkor a disznók? A disznók szabadon szaladgálnak és részben emberi ürülékkel táplálkoznak, így azok is megfertőződnek a bányaféreg lárváival. Én magam is láttam frissen levágott disznókat, melyek izomrostjai a bányaféreg lárvák hatására sűrűn fehér foltosak voltak. De ezt gyakran nem ismerik fel és a húst elfogyasztják anélkül, hogy azt ésszerűen megfőznék. A paraziták keringése ezáltal bezárul.
Uganda területének egyharmada vízzel borított. De sok tóban nem lehet már fürdeni a bilharziáris veszély miatt. Ezek a férgek fekélyeket okoznak a húgyhólyagban és a bélben, amelyek fájdalmas vizelési ingerrel és hasmenéssel járnak együtt, miáltal a férgek petéi kívülre kerülnek. Sok néger hajlamos rá, hogy az ürüléktől a vízben szabaduljon meg, ez a dolgot még csak súlyosbítja. A féreglárvák ugyanis a fürdőzők bőrén át befúródnak.
DS: Az intelligencia-különbségek tudományosan bizonyítottak?
Schmidtke: Ezeket a tapasztalatokat a tudomány ténylegesen már igazolta. Az amerikai hadseregben 1941-től az újoncoknál IQ teszteket végeztetnek, melyek máig átlagban húszpontos különbséget adnak meg. A tesztek elérhetőek a „Testing of Negro Intelligence” című könyvben. Két zsidó származású amerikai tudós, Weyl és Possony, a stanfordi egyetemen nyilvánosságra hozták összehasonlító teszteredményeiket és kiderült, hogy ugyanarra az eredményre jutottak. Az akarás nem jelent tudást!
Nekünk, németek számára - akik az egyenlőség hazugságában nőttünk fel – mindezen tények csak nehezen foghatók fel. De ezeket a tényeket mindeni bármikor megtapasztalhatja egy afrikai utazás során. Kár, hogy csak kevés német tud utazást tenni Afrikába. Csak így tudnánk elég tudást megszerezni ahhoz, hogy a politikai csuhások hazugságait a tömegmédiákban átlássuk.
DS: Ha mi a népek értékéről beszélünk, akkor a különféleség fogalma nem lenne helytállóbb? Nem mondhatnánk azt, hogy Afrika népei a nyugati út számára nem alkalmasak és ezért nekik a sajátjukat kell megtalálniuk? Jelenleg Afrika nem más, mint az USA érdekterülete a fontos nyersanyagok kizsákmányolását illetően. A háborúkat vezető elit nem más, mint marionett bábuk?
Schmidtke: Én tudatosan kerülöm az érték kifejezést. Az terméketlen, ha hiányos képességeket moralizáló értékítéletekkel összekapcsolunk. Egy diák, aki az osztálycélt nem éri el, nem alacsonyabb értékű ember. Másrészről pedig, ha ezt a diákot egy számára nehéz tanulási feladat elé állítják, az bűn: és nem csak az átvert adományozó, hanem a láthatóan megajándékozott is szerencsétlen helyzetbe kerül.
A népek és fajok különbözőek a szellemi képességeket és a lelki sajátságokat illetően is. Ha mi ezt továbbra sem vesszük észre, akkor költséges hibákat halmozunk egymásra, mint ahogy az elmúlt 50 év alatt a fejlesztési segélyezésekkor.
Más részrőla Afrika nyersanyagot szállít, mert lakói képtelenek abból valamit is csinálni; képtelenek iparral és technikával foglalkozni. A háborúskodó elit mindig megvásárolható, mert ők nem vagy csak kevés zsoldot kapnak. Így válnak ők idegen hatalmak könnyen gyilkoló kirakatbábújává. A fekete afrikaiak azonban erős hajlandóságot mutatnak a háborúskodáshoz. Fegyverek, mindenek előtt lőfegyverek Afrikában a hatalmat és a lehetőséget jelentik ahhoz, hogy másoktól valamit elvegyenek és azokat a kívánt teljesítésekre kényszerítsék. Ezért nyomulnak már a gyerekek a hadsereghez és lesznek belőlük fosztogató, rabló és erőszakoskodó bandák.
DS: Az ENSZ a következő évtizedekre nagy menekülthullámokat jósol Afrikából. Ön éppen az elmúlt évben utazhatta be Afrikát. Hogy látja, mi fog érni minket, ki menekül hozzánk és mindenek előtt miért?
Schmidtke: Ha az ENSZ, ahogy Ön mondja, ilyen menekültáradatot jósol, akkor Európában szólniuk kellene a vészharangoknak. Mert az teljesen világos, mi a menekültek célja Európa és mindenek előtt Németország. Az ENSZ előrejelzéseit nagyon komolyan kell venni, mert az ENSZ globális, népellenes hatalmak végrehajtója, amely előidézte azt, amit most jeleznek is: még több támogatási pénzek kifizetése mint valaha, ezáltal még nagyobb népességnövekedés előidézése Fekete-Afrikában, ezáltal a gigantikus „inváziós had" még gyorsabb felduzzasztása. Ez a gondosan megtervezett és célirányosan véghezvitt végső, halálos csapás Európa ellen. A groteszk az egészben az, hogy ezeket a terveket azok az európai politikusok engedélyezik és ellenőrzik, akik állandóan Európa jövőjéről beszélnek, mialatt annak megsemmisítését készítik elő. Még van idő ez ellen védekezni! -
Rundstedt17 #117 A konzervatív német Die Weltben Michael Behrendt Berlin egyes kerületei elvesztek címmel készített interjút Eberhard Schönberggel, a rendőrség szakszervezetének (GdP) tartományi vezetőjével a főváros közbiztonsági helyzetéről. Mára Berlin egyes kerületei elvesztek, aligha lehet azokat megmenteni – írja a Die Welt.
Berlinben a súlyos erőszakos bűncselekmények fiatalkorú elkövetőinél a bevándorlók aránya a bűntettek típusától függően 50-80 százalék. Erőszakra való hajlandóságuk és brutalitásuk folyamatosan nő. „Annak ellenére, hogy évek óta figyelmeztetünk ezekre az állapotokra, s jeleztük a lopakodó növekedést a politikának, mindeddig nem született olyan döntés, ami lehetővé tenné, hogy a rendőrség feltartóztassa ezeket a folyamatokat.
Nekünk már 1997-ben volt egy hasonló ügyünk, mint a most sokat vitatott müncheni eset, ahol két bevándorló halálra rugdalt egy német nyugdíjast. Akkor egy férfi a friedrichstrassei pályaudvaron két 17 éves fiatalt figyelmeztetett a dohányzási tilalomra, akik ezért lelökték a lépcsőn és halálra rugdosták. Egyikük ellen már 60, a másikkal szemben már nyolcvan ügyben nyomoztak” – nyilatkozta Schönberg. Az ismeretek, melyek szükségesek lennének az erőszakspirál áttöréséhez, rendelkezésre állnak, de ezek megvalósításához szükség van emberekre. Szükség van fiatal tanárokra, pedagógusokra, szociális munkásokra, akik hosszú távon képesek a problémás fiatalokkal dolgozni és már januárban sem attól kell tartaniuk, hogy meghosszabbítják-e a munkaszerződésüket. A rendőri vezető a jelek szerint még mindig hisz abban, hogy a színesbőrű bűnözöket szép szavakkal jobb belátásra lehet bírni.
Ezentúl létezik a bűnözők egy csoportja, akiknél már ilyen eszközökkel nem lehet elérni, hiszen ezen emberek újraszocializálása a büntetés-végrehajtás emberhiánya miatt lehetetlen – vallja be rendőrszakszervezetek tartományi vezetője. Egészen fiatal bűnöző bevándorlókat „karrierjük” kezdetén különösen intenzíven kell foglalkozni, egy „erőteljes” integrációban a kötelező németórák segítenének, de mindez pénzbe kerül, tehát politikai körökben egy nem kedvelt megoldás – tette hozzá Schönberg.
Berlin bizonyos területei már elvesztek, folytatta: ide tartozik Wedding, a Tiergarten, Schöneberg és Kreuzberg, valamint Észak-Neukölln egyes területei. Azok azt emberek, akik normális életet kívánnak folytatni, s van elég pénzük, más kerületekbe költöznek, már csak a gyermekeik miatt is. Egy olyan proletariátus marad hátra, akinek már nincsenek gettón kívüli kapcsolatai. Sajnos már gettókról kell beszélnünk, ahová többnyire a rendőrautók már be sem merészkednek, hiszen egy olyan erőszakos csőcselékkel kerülnének szembe, mely elveszítette a rendőrséggel szembeni tiszteletét, vagy azt sohasem tanulta meg. -
HUmanEmber41st #116 GYáááááá :D ultraszánalom...bazz 2. generációs túlélők. Hiába, okos népek ezek... -
Rundstedt17 #115 1967
![]()
1967 - Retusálatlan kép: Auschwitz Album Klarsfeld Foundation, New York, 165. sz. kép
2000
![]()
2000 - „Füstölgő krematóriumok“: Simon Wiesenthal Center honlapja (2000. május)
-
Rundstedt17 #114 2007. június 4-én Hal Turner amerikai rádióriporter a műsorában bemutatta, majd a rádió internet portáljára is feltette azt a vöröskeresztes dokumentumot, miszerint az úgynevezett holokausztnak a II. világháború alatt nem 6 millió, hanem 271.301 áldozata volt. Sem az ICRC (International Committee of the Red Cross, Nemzetközi Vöröskereszt) genfi főhadiszállásáról, sem a világ és az amerikai zsidóság pénzügyi és szellemi központjának számító New Yorkból, sem Izraelből nem érkezett cáfolat a nácik által a Vöröskereszt részére átadott és Turner műsorvezető közreműködésével a világon először publikált korabeli német adatokkal kapcsolatban.
Auschwitz áldozatainak száma a Francia Köztársaság hivatalos dokumentumai alapján (a háborús bűnök vizsgálatának intézete szerint): 8 millió. A francia Le Monde szerint (1978 április 20-án): 5 millió. Az Auschwitz-Birkenau-i gázkamra emléktábla szerint, amelyet 1990-ben a lengyel kormány eltávolított: 4 millió. Rudolf Hoess, az auschwitzi tábor parancsnokának kihallgatási jegyzőkönyve szerint: 3 millió. Yeduha Bauer szerint, aki a korunkbeli zsidóság történeti intézetének igazgatója a Jeruzsálemi héber egyetemen: 1.6 millió. A francia Le Monde szerint (1989. szeptember 1-én): 1 443 000. Raoul Hilber professzor, holokausztkutató és az Európai zsidóság megsemmisítése c. könyv írója, 2. kiadás 1988-ban: 1 millió 250 ezer. Lengyel tudósok szerint G.V. DPA - 1990 júliusi jelentés: 1.1 millió. Gerald Reitlinger, az Endlösung írója szerint: 850 ezer. 1989 őszén Mihail Gorbacsov kinyitotta a szovjet archívumokat, amelyek adatai alapján az auschwitzi halotti jegyzék nyilvánosságra került - a legfontosabb okirat: 74 ezer fő. -
Rundstedt17 #113 A holokauszt-ipar tovább dübörög
Újabb mérföldkőhöz érkezett a zsidó kárpótlások sorozata: most már a holokauszt túlélők gyerekei is kártérítést követelnek a német államtól a szüleiktől hallott rémmesék okozta lelki fájdalmakért.
A magukat "második generációs holokauszt túlélőknek" nevező felperesek a Tel Aviv-i bíróságon beadott keresetlevelükben azt állítják, hogy az úgynevezett holokauszt puszta ténye és a szülőknek a haláltáborokban átélt fizikai gyötrelmeit követő lelki sérülések náluk is megtalálhatóak, mert a lelki fájdalmak generációról generációra szállnak, így a holokauszt a pszichikai sérülésekből eredő maradandó fizikai egészségkárosodást okozott a később született utódoknak is.
Szüleikhez hasonlóan a "második generációs holokauszt túlélőknek" is irracionális félelmük van az éhezéstől, nem tudnak munkát vállalni vagy rendszeresen dolgozni, mert a koncentrációs táborokra gondolva a mindennapi munkájukat lehetetlenné tevő depressziós állapotba kerülnek, az autóbuszokon nem mernek utazni, mert halálfélelmük van, hogy a buszsofőr a haláltáborba viszi őket, és a kutyáktól is félnek, mert minden kutya a szüleik elbeszéléseiben szereplő náci őrök farkaskutyáira emlékezteti őket.
Gideon Fisher izraeli ügyvéd ezért most azt követeli a német kormánytól, hogy Berlin fizesse meg a két hetente pszihológushoz járó zsidó ügyfeleinek az anyagi kiadásait a holokauszt dráma lelki feldolgozásából fakadó egyéb fizikai egészségkárosodás gyógyításával járó többi kórházi és orvosi költségekkel együtt - vagy utaljon át az ügyfelei részére 30 millió dollárt. Fisher ügyvéd véleménye szerint az egész világon 20 ezer körülire tehető a szülőktől örökölt holokauszt betegségben szenvedők száma.
Fisher még a per előtt létre hozta a Fisher Fund nevű alapítványát. Utána az ügyvéd a saját alapítványának nevében kereste fel a 62 évvel a háború után Izraelben még mindig életben lévő 400 ezer holokauszt túlélő gyerekét, és a szülők jelenlétében személyesen beszélte rá őket az újabb kártérítési perre.
Baruch Mazor, Fisher barátja, üzlettársa és az alapítvány másik vezetője újságíróknak elmondta, hogy korábban tárgyalásokat kezdeményeztek a Tel Aviv-i német nagykövetséggel, de az Angela Merkel vezette német kormány nem volt hajlandó peren kívüli megegyezésre és kategorikusan elzárkózott az együttműködéstől is.
A II. világháború után az agyonbombázott, romokban heverő, nincstelen menekültekkel teletömött, megerőszakolt, kettészakított és katonailag megszállt Németország nyugati felének kormánya már az 1950-es évek legelején elkezdte a fiatal Izrael állam és a holokauszt túlélők részére a háborús kártérítési összegek folyósítását.
Az azóta eltelt több, mint 50 év alatt az NSZK és az újra egyesült Németország egymást váltó kormányai bizonyíthatóan 60 milliárd dollárt - független nemzetközi pénzügyi szakértők becslései szerint ennek közel a dupláját, kb. 100-110 milliárd dollárt - fizetett ki Izraelnek és a zsidó érdekvédő szervezeteknek a zsidók kárára 1933 és 1945 között elkövetett bűnök és a tőlük elkobzott személyi javak kárpótlásának jogcímén.
Ez az óriási összeget egyedül Németország fizette ki (más államok, mint pl. Ausztria vagy Svájc külön fizettek), és ebben még nincsen benne az a 10 milliárd német márka (akkori értéken 5 milliárd 200 millió dollár) értékű kártérítés, amit a Schröder-kormány egy 1999 decemberében aláírt német-izraeli egyezmény keretében utalt át Izraelbe. Az akkori tárgyalásokon Izrael azt állította, hogy a német koncentrációs táborokat és a németországi holokausztot túlélő zsidó foglyok és kényszermunkások közül 2 millió 300 ezer ember még mindig életben van, így 2000 tavaszától kezdődően ennyi "volt náci rabszolga" után kapott Izrael újabb anyagi kárpótlást. -
Rundstedt17 #112 Jól gondolod,50%ék hogy merénylet áldozata lett.Állítólag berija keze volt a dologban. -
HUmanEmber41st #111 Szerintem Sztalin ( Joszif Viszárionovics Dzsugasvili) nem azért halt meg olyan "fiatalon", mert nem volt megbízható orvosa. Az Illuminati (vagy kik) belátták, h Sztalin már nem felel meg a céljaiknak, elvégezte a piszkos munkát, mostmár mehet a süllyesztőbe. -
#110
Elképzelem a vén Sztálin arcát mikor ezt megtudta :D
Már csak azért is, mert a halála előtt ő is utasítást adott a zsidó értelmiség gulágra szálítására... Ezért halt így meg... Mikor roszul lett, kiderült hogy előző nap deportálta a saját orvosait... Imádom az élet fanyarú humorát. -
HUmanEmber41st #109 Nos el kell menni ( vagy mai képeket kell megnézni) a koncentrációs táborokról. A net tele van velük, egyes magyar nyelvű oldalakon elég sok kép van. Aki a szemét látásra, a fejét gondokodásra használja, az képes átlátni a Hazugság-ködön.
Igen, 6 millióról beszéltek. Nem is voltak annyian. Mostmár csak 1 millió van a kőtáblákon. Ha van is rossz fogalmazás a 62 kérdés és válaszban, a tények attól még tények maradnak. Pl a Vöröskereszt még 44-ben is rendszeresen( amikor nem bombáztak) szállított csomagokat a táborokba.
Amikor megindult a keleti front, a táborokat nyugatra költöztették, a táborlakókat megkérdezték, h maradnak-e és megadják magukat az oroszoknak, akkor nagyon sokan inkább elmentek a "kínzóikkal" nyugatra, mintsem az oroszok "szabadítsák fel" őket... -
#108
Téged is a kormány fizet mi?
Vicc!
Nem hiszek az összeesküvésekben. -
#107
Tök jó, dobálóztok azzal, hogy ami a linkben van azt olvassa el mindenki, az nektek azóta szentírás, más véleményét persze el sem olvassátok, vagy ha igen, akkoris egy senki sem tudja honnan 3 oldalas idézettel válaszoltok..ennek semmi értelme, sőt még ti sem gondolhatjátok komolyan hogy az összeesküvés elméletek igazak/pontos információt adnak, az a lényegük, kicsit itt más, kicsit ott más, de mégis ugyanaz.. -
Ronny #106 igazából a fehér bűntudat itthon nincs is annyira jelen a cocializmus áldásos hatása miatt(konzerválta a háború előtti helyzetet). Nyugaton viszont nagyon erősen beleverték az emberekbe, azt hiszem ezt kár is lenne tagadni... -
#105
Nemtom. Én spec nagyon szeretem a Magyarokat. Tök sajnáltam mikor kihaltak... Mikor is? Ja igen... "Szent (áruló) István (születet Vajk) népírtásában. PEdig jó lenne ha lenne most pár. Elgyepálnák ezt a sok "európait" akik valami rómaszármazékok lehetnek, hellenbeütéssel, de ne menjünk bele a rendszertanba :D -
Rundstedt17 #104 NEM ÖSSZEESKÜVÉS ELMÉLET!Felfogásod lényege:aki cáfolni meri a zsidók állítólagos szenvedéseit az börtönbe.Ez a mai kor a középkorra emlékeztet,ott az egyházat nem lehetet cáfolni.Manapság aki az igaság után kutat a koncetrációas táborok ügyében az kerül bajba.Jó lehet nem égetik meg.DE SÚLYOSABB BŰNNEK TARTJÁK MINDENNÉL,börtönbe zárják,elveszti állását folyamatos támadások érik.Persze a magyarokról lehet bármit állítani szidni stb.Érdekes. -
homeless #103 Az összeesküvés elméletekről meg annyit, hogy mindig úgy kezdődik, hogy valaki elkezd látszólag megcáfolhatatlan dolgokat állítani(azért csak látszólag, mert senki nem fog utána járni). Ekkor kialakúlnak a hívek akik elhiszik amit az a bizonyos valaki állított. Még egy darabig megmarad az ilyen hétköznapi dolgoknál, amiket könnyen bevesz az emberek gyomra. Utána viszont, ha sok hívet gyűjtött maga köré úgy érzi, hogy elkezdheti nyomatni a sci-fi faszságait, amit az ÖSSZES híve szó nélkül el fog hinni. Bármit mond elhiszik, de ha rögtön ezekkel kezdte volna akkor maximum kiröhögik. Érdemes benézni az NWO topicba, ahol egyesek meg vannak győződve róla, hogy bush meg a pápa, meg sokan mások hüllők akik valami x-edik dimenzióbeli energiát lopnak el az emberektől. Es ezt nemcsakhogy komolyan gondolják, hanem ők 100%ig biztosak benne hogy így van és aki nem hiszi el azt hülyének nézik.
Na ennyit az összeesküvés elméletekről. -
homeless #102 Mondtam egy szóval is, hogy nem ítélem el? Nekem se tetszik ez a cionista faszság, meg a zsidók törekvései, de ez nem egyenlő azzal, hogy hazugságokat állítok a német koncentrációs táborokról. Vannak olyan elvakult emberek akik minden szart bevesznek és azokat szó nélkül továbbítják is mintha igazság lenne. Pedig ez nem más mint összesküvés elmélet. Egy mese, egy kitaláció, fikció. Mekkora érvelés már, hogy "mi gyűjtöttünk rengeteg bizonyítékot, de amit mások gyűjtöttek azok egyértelműen meg vannak hamisítva." Most akkor én is mondhatnám, hogy azok amiket a revizionisták állítanak nem igazak, ők csak hamisítják a bizonyítékokat. Mennyivel lenne hitelesebb, mint az ellenkezőjét állítani? Ráadásul a revizionisták legtöbb állítása tényleg nevetséges és tudományosan cáfolható. Elég csak megnézni a zyklon b-s példát. Ha nem mondom el, hogy a zyklon b igenis alkalmas tömegek kiírtására, akkor sokan elhitték volna a te állításodat, anélkül, hogy utánajártak volna. Egyszerűen nevetséges.
Azt a "sértést" meg hiába utasítod vissza, hogy neonáci vagy. Ha neked ez jobban tetszik, akkor visszavonom, de azon a tényen sajnos nem tudok változtatni, hogy a fehéreken kívül mindenkit gyűlölsz. És hiába linkelgeted a néger erőszakolós faszságaidat, a fehérekről olyan dolgokat lehetne linkelni, hogy el se hinnéd, hogy te ebbe a fajba tartozol.(utána persze jönne Ronny aki megmondan a frankót, hogy ez a fehér bűntudat miatt van, meg a tv kimosta az agyam, amit nem is nézek ) -
homeless #101 Üldözési mánia! -
Rundstedt17 #100 A nemi erőszak néger bajnokai
A brutális nemi erőszak mindig jelentős szerepet játszott a néger kultúrákban, de ami a gyarmatosítás alól felszabadult országokban történik, az nehezen képzelhető el a fekete kontinensen kívül élő fehér emberek számára. Az afrikai lapokban sokszor olvashatunk arról is, hogy csecsemőket, gyerekeket darabolnak fel, erőszakolnak meg, és a kicsik gyakran szétszakadva, nagy fájdalmak között elvéreznek, szörnyethalnak.
"Abban, hogy az afrikai négerek a nemi erőszakkal, a HIV/AIDS felelőtlen terjesztésével általános háborút indítottak a gyerekek és nők ellen, hogy ezzel akarva, akaratlanul a saját, évezredeken keresztül fenn maradt fajtájuk kipusztítását, kulturájuk megsemmisítését segítik elő, azzal minden rendőr, szociológus, kormánytisztviselő egyetért. Itt mindenki tudja, hogy sokkal kevesebb az esélye annak, hogy egy ma született gyerek megtanul írni-olvasni, mint annak, hogy 16 éves kora előtt megerőszakolják, vagy hogy már gyerekkorában megkapja az AIDS-et vagy a HIV-vírust" - kezdte egy dél-afrikai riportját a BBC tudósítója.
A fehérek kormányától megszabadult új, néger vezetésű Dél-Afrikai Köztársaságban 1994-ben hivatalosan 18.801 nemi erőszakot regisztráltak az országban, ez a szám 2001-re 24.892-re emelkedett, legalább is 2002 elején ennyit hoztak nyilvánosságra. A valós számok ennél sokkal magasabbak: Pretoria rendőrfőnöke egy 2003-as nyilatkozatában kijelentette, hogy egyedül a 0 év (csecsemő) és a 12 év közötti korosztályba tartozó gyerekek között 400 százalékkal (négyszáz) nőtt a kárukra elkövetett erőszakos nemi közösülések száma.
A dél-afrikai kormány South African Law Commission bizottsága által nyilvánosságra hozott, és a megjelenésének pillanatától kezdve erős kétségekkel fogadott jelentése szerint az országban évente egymillió hétszázezer erőszakos nemi közösülés vagy arra irányuló kísérlet történik, amiből kevesebb mint ötvenezret jelentenek a hatóságoknak. A fehér gyerekek és nők elleni nemi erőszak számokban nehezen kifejezhető, elképesztő méreteket öltött.
Független dél-afrikai és angol nővédő szervezetek szerint azonban a valóságban a 44 millió lakosú országban évente tizenötmillió háromszázezer (!) nemi erőszak történik, minden 26. másodpercben megerőszakolnak valakit, de az évente jogerős ítélettel végződött esetek száma nem éri el a húszezret sem.
2002-ben az 1.7 millió erőszakos nemi közösülésnek minősülő esetnek több mint 40 százaléka 10 éven aluli kislányok ellen történt, és 65 százalékban csoportosan elkövetett bűncselekményről volt szó. A nemzetközi emberjogi szervezetek ezeket az adatokat manipuláltnak és nevetségesen alacsonynak tartják.
A néger hatóságok sokáig nagy szeméremmel palástolták a nemi erőszakkal fűszerezett csecsemőgyilkosságokat, egészen addig, amíg 2002 áprilisában ki nem robbant Baby Tshepang ügye. Az akkor nyolc (!) hónapos kislányt Cape Town Louisvaleweg elővárosában 2001 október 27.-én hat fiatalkorú néger a 16 éves anyjával együtt egymás után többször megerőszakolta és szadista módszerekkel különböző tárgyakkal órákon át szexuálisan kínozta.
Connie Seoposengwe, Johannesburg négerek lakta körzetének védőnője így kezdte az egyik dél-afrikai lapnak írt beszámolóját: "Végig rosszul voltam, amíg olvastam a rendőrségi jelentést, hasmenésem volt és állandóan hányingert kaptam. Később, amikor a kislány nagybátyja arról beszélt, hogy nagyon ideges lett, mert a fájdalomtól kiabáló gyerek nem akarta abbahagyni a sírást, akkor ki kellett mennem a helységből." A négerek azt vallották, hogy azért kínozták a gyereket "mert jobb lesz a vére" és azért követték el szörnyű tettüket, hogy a még biztosan "szűz lány szenvedésektől áttüzesedett vére" megvédje őket az AIDS-től.
A szerencsére életben maradt gyereket a 35 éves nagyanyja megtalálta az ágyában, amint mozdulatlanul, nyitott szemmel feküdt egy nagy vértócsa közepén. Kórházba került és műtétek hosszú sorát végezték el rajta, hogy a szétroncsolt, szétszakadt belső szerveit működőképes állapotba hozzák. A nem titkoltan népnevelési szándékkal nagy nyilvánosságot kapott üggyel kapcsolatban az is elhangzott, hogy a dél-afrikai egészségügyi minisztérium becslése szerint évente 25.000, azaz naponta 68-69 csecsemőt erőszakolnak meg hasonló módon, de az esetek 95 százaléka felderítetlen marad. -
Rundstedt17 #99 Napról napra újabb és újabb tudományos felfedezések kondítják meg a vészharangot az emberfajok közötti állítólagos egyenlőség alapkövének számító GOE-hipotézis fölött.
Az utóbbi évtized rohamléptékű genetikai és antropológiai felfedezéseinek köszönhetően egyre tarthatatlanabbá válik az úgynevezett Out-of-Africa (kb. Afrikából indult) vagy édenkert (Garden of Eden – GOE)-elmélet, amely szerint a modern emberiség eredeti és kizárólagos bölcsője valahol Afrikában volt mintegy 110-160 ezer évvel ezelőtt, ahonnan az rövid idő alatt és viszonylag későn kirajzott az egész világra.
Pontosításként: kevéssé kétséges, hogy az emberiség legkorábbi ősei ugyanabból a trópusi vagy szubtrópusi környezetből származnak, amelyet napjaink egyéb főemlősei benépesítenek, és legnagyobb valószínűség szerint Afrikában vagy más trópusi régiókban, így Délkelet-Ázsiában éltek, viszont sokkal kétségesebb, hogy valamennyi élő populáció Afrikában érte el a jelenlegi homo sapiens sapiens faji státusát, vagyis hogy az európaiak és a kelet-ázsiaiak genetikailag nem különböznek jelentősen a fekete-afrikaiaktól.
Napról napra újabb és újabb tudományos felfedezések kondítják meg a vészharangot az emberfajok közötti állítólagos egyenlőség alapkövének számító GOE-hipotézis fölött. Kínában például ritkák és gyakran töredékesek a homo sapiens fosszíliák. Éppen ezért számított fontos eseménynek egyik 40 ezer éves képviselőjük 2003-ban történt felfedezése egy kínai és amerikai paleoantropológusokból álló csoport által, Pekingtől 56 kilométerre délnyugatra, a tian-juani barlangban. Már csak azért is megkülönböztetett érdeklődésre tarthat számot a lelet, mert a nemrég ismételten megvizsgált egyed az archaikus homo sapiensre jellemző (például a fogív arányai és a kéz csontjai), és a sokkal modernebb jellegzetességek (mint amilyen a törékenyebb külső és a hangsúlyosabb áll) közötti ritka keveredést tanúsítja. Ez a felfedezés megerősíteni látszik azt a – többek között Erik Trinkhaus (Washington Egyetem, St. Louis, Missouri) által régóta – képviselt tézist, miszerint a glóbuszon való elterjedése során a modern ember kereszteződhetett akár homo erectusokkal Kelet-Ázsiában, akár Neandervölgyiekkel Európában és Ázsiában, szemben a „helyettesítés elméletének” klasszikus posztulátumával, amely azt állítja, hogy az Afrikából mintegy 65 ezer évvel ezelőtt érkező modern ember egyszerűen csak a már korábban kirajzott archaikus emberfajok helyébe lépett. Trinkhaus szerint a modern ember Afrikából induló szétszóródása kétségtelenül sokkal bonyolultabb volt, mint azt mostanáig képzelték, és immáron több egymást követő migrációs hullámot valószínűsít.
Számos más korábbi tanulmány is cáfolni látszik a látványos és politikailag fölöttébb korrekt GOE-elméletet, köztük azok, amelyeket az Ausztráliában mintegy 60 ezer évvel ezelőtt élt, úgynevezett Mungo emberből vett mitokondriális DNS vizsgálata tárgyában tettek közzé, akinek a DNS-e jelentősen különbözik az afrikaiakétól (Constance Holden, „Oldest human DNA reveals Aussie oddity” és Elisabeth Pennisi, „Skull Study Targets Africa-only origins”, in Science, 2001. január 12.). Ugyanebbe a sorba tartozik a Michigani Egyetem antropológusa, Milford Wolpoff és munktatársai által publikált munka is (Race and Human Evolution: A Fatal Attraction, Simon and Schuster, N.Y. 1997), amelyben különböző régi embercsoportok csontmaradványait hasonlították össze: korai modern emberét Közép-Európából, premodern (köztük Neander-völgyi) európai emberét, valamint korai maradványokat Afrikából, Ázsiából és Ausztráliából. Ez alapján a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy noha a korai modern európai és ausztráliai csontok mutatnak némi hasonlóságot az afrikai kövületekkel, de mégis sokkal jobban hasonlítanak a saját régiójukban talált régebbi maradványokra. Mindez ellenkezik az édenkert-elmélettel és azt sugallja, hogy bár sor kerülhetett bizonyos afrikai „hibridizációra”, a modern emberek olyan korábbi formákból fejlődtek ki, amelyek régebben rajzottak ki Afrikából a világ különböző részeibe.
Jelenleg Trinkhaus társaságában Milford Wolpoff számít a többrégiós evolúciós modell (Multiregional Evolution Model – MEM) legjelentősebb képviselőjének. E szerint egy sokkal korábbi főemlős, talán a homo erectus, már legalább kétmillió éve elhagyta Afrikát, hogy gyarmatosítsa a Régivilág nagyrészét. Ez az előember faj fokozatosan fejlődött modern emberekké különböző, nagyon szétszórt helyeken. Wolpoff azzal érvel, hogy léteznek regionális (vagyis faji) eltérések, amelyek megkülönböztetik a korai európai, kelet-ázsiai és ausztráliai maradványokat az összes többitől, és ezek az eltérések tovább élnek a modern ember különböző populációiban is. Ennél fogva a GOE-hipotézis nem lehet érvényes. Ha ugyanis a modern ember csak Afrikában fejlődött volna ki és aztán kiirtotta volna az összes premodern emberfajt, amelyet bárhol másutt talált (mint azt az „Afrikából indult” teoretikusai állítják), nem lenne kontinuitás a regionálisan eltérő premodern leletek és azok között a modern emberek között, akik manapság ugyanezekben a régiókban élnek.
Másokkal együtt Henry Harpending és Alan Rogers antropológusok a ténybeli tudományos irodalom áttekintése után maguk is revideálták korábbi nézeteiket („Genetic Perspectives on Human Origins and Differentiation”, in Annual Review of Genomics and Human Genetics, I. kötet., 361–385. old.). Mint írják: „Öt éve még azt mondtuk volna, hogy genetikai bizonyítékok egyértelműen alátámasztják az emberi eredet GOE-modelljét, ma már azonban sokkal kevésbé világos az ügy”. Ami mindent megváltoztatott, az a DNS-variációra vonatkozó tudás utóbbi években tapasztalható robbanásszerű fejlődése. Bizonyos gének tekintetében a megfigyelt módosulás megfelel ugyan az Édenkert-elméletnek, számos más gén varációsmintája esetében azonban nem. Például egyes semlegesnek feltételezett mitokondriális DNS-változatok egybeesnek a GOE-teóriával, számos kromoszomális DNS-mutációk viszont nem. Harpending és Rogers óvatosan azt írja, hogy „a nagymértékű emberi különbözőségek eredete érthetetlen” (a „nagymértékű emberi különbözőségek” kifejezés a tudományos PC-nyelvezetben a faji különbözőségekre utaló eufemizmus). A probléma ugyanis az, hogy mint azt számos adat sugallja, az emberek közötti genetikai variációk mintegy 15 százaléka populációk közötti különbözőségek. Ez az az érték, amelyet Richard Lewontin marxista biológus használt a hetvenes években annak bizonyítására, hogy a fajok közötti különbözőségek túlságosan kicsik ahhoz, hogy törődjünk velük. Ugyanakkor azonban Sewell Wright kiváló genetikus megállapította, hogy a csoportok közötti körülbelül tíz százalékos különbözőségek megfelelnek az alfajok közötti (tehát faji) különbözőségeknek az állatfajokon belül.
Noha tíz-tizenöt százalékos genetikai változat nem hangzik olyan soknak, mindazonáltal tudnivaló, hogy a DNS nagyon kismértékű változásainak is komoly hatásuk lehet a fizikai és mentális jellegre. Például a férfiak és nők közötti sokféle különbözőségért mindössze egyetlen szabályozó gén a felelős számos más génre gyakorolt hatásán keresztül. A „normális” és hibás gének közötti eltérés gyakran csupán egyetlen „alappárban” levő különbség. Éppen ezért a tízszázalékos emberi genetikai variáció, amelyet a faji különbözőségek képviselnek, roppant fontos lehet. Márpedig a modern ember alig százezer évvel ezelőtti kirajzása Afrikából, mint azt a GOE-elmélet állítja, nem hagy elég időt a 10-15 százalékos faji különbözőségek kialakulásához. Harpending és Rogers szerint „kiutat jelent a problémából, ha feltételezzük, hogy a faji különbözőségek megelőzik fajunk elterjedését”. Mindez csupán a néhai és kiváló Carleton S. Coon (a Harvard és a Pennsylvániai Egyetem egykori antropológiaprofesszora, az Amerikai Fizikai Antropológiai Társaság volt elnöke, az Amerikai Tudományos Akadémia tagja) által sugallt „regionális kontinuitás” elméletének a reminiszcenciája, anélkül persze, hogy megemlítenék e napjainkban már politikailag inkorrektnek számító tudós úttörő szerepét a vonatkozó kutatásokban.
Coon legfontosabb témabeli hozzájárulása 1962-es The Origins of Races (A fajok eredete) című műve volt, amelyben fosszilis adatok alapján megfogalmazta azt a mára egyre nyilvánvalóbbá váló tételt, miszerint a széles körben elterjedt homo erectus mind genetikailag, mind kulturálisan különböző populációkban fejlődött ki, hogy aztán a modern „sapiens” szintet különböző helyeken és időben érje el. Ámbár elég géncsere volt ahhoz, hogy megőrizze a fajokat attól, hogy teljesen eltérővé váljanak, a különböző fajok a modern emberré válás genetikai és kulturális küszöbét teljesen különböző időben lépték át. Coon szerint az európai emberfaj legalább kétszázezer évvel korábban jutott a sapiens-szintre, mint a fekete-afrikaiak. Ezen politikailag igencsak inkorrekt, sőt kimondottan rasszista színezetű megállapítás érthetővé teszi, hogy Carleton Coon miért számít manapság szalonképtelennek a hivatalos-tudományos körökben.
Említett könyvükben Milford és szerzőtárs-felesége, Rachel Caspari igyekszik ugyan megvédeni az elkülönült, regionális fejlődés elméletét, miközben meghajolnak a politikai korrektség követelménye előtt, vagyis démonizálják Coon munkásságát, és hangsúlyozzák saját egalitárius elkötelezettségüket. Érvelésük azon alapul, hogy a különböző régiókban élő embercsoportok genetikailag eléggé elszigetelődtek ahhoz, hogy regionális (faji) eltérésekkel fejlődjenek, ugyanakkor azonban az egész fejlődő emberi nemen belül elég kereszteződés és génfluktuáció történt, amely biztosította, hogy valamennyi emberfaj pontosan ugyanakkor érje el a sapiens-szintet, következésképpen mindegyik faj egyformán intelligens és egyformán képes a fejlett civilizációra. A szerzők erőfeszítése láthatóan arra irányul, hogy elkülönítsék tudományosan hangzó álláspontjukat a poligenizmus (vagyis multiregionalizmus) korábbi elméleteinek rasszista örökségétől, amely szerint a fajok genetikailag elszigeteltek voltak. Ugyanakkor viszont felvonultatnak számos érvet arra vonatkozóan, hogy az „emberiség egyetlen őshazája” tábor sokkal inkább a meggyőző marketingnek, mintsem a meggyőző tudományos bizonyítékoknak köszönheti napjainkban élvezett sikerét. Valójában Coon elméletét visszhangozzák akkor is, amikor felidézik a különböző regionális populációk (fajok) közötti fizikai különbözőségeket, amelyek nemcsak a modern emberben, hanem az ugyanazon régiókból származó premodern fosszíliákban is megtalálhatók. Például a jelenlegi kelet-ázsiai populációk fogazata ugyanolyan jellegzetességeket mutat, mint a Kínában fellelt homo erectus maradványoké.
Ma már egyre több tudományos adat támasztja alá azt a nézetet, hogy a fajok elkülönülten fejlődtek ki, ennek ellenére az „Out-of-Africa” elmélet (amely tantraként sulykolja, hogy nincsenek lényeges különbségek a modern emberi populációk között) még szép jövőnek nézhet elébe, politikailag ugyanis túlságosan korrekt ahhoz, hogy a balliberélis (köz)véleményformálók egykönnyen feladják. Noha számos heterodox tudós (köztük Philippe Rushton) is elfogadja, a GOE-elmélet mégis mindenekelőtt a „fajok nem léteznek” lobbi kedvenc vesszőparipája, és azon nézet alapja, hogy a faji különbözőségek túlságosan is új keletűek, pontosabban nem elég régiek ahhoz, hogy fontosak legyenek.
-
Rundstedt17 #98 Teljeséggel visszautasítom a sértést miszerint neonáci lennék.Vagy az neonáci aki lerántja a leplet a szegény meggyötört üldözött ártatlan népcsoportokról? -
Rundstedt17 #97 Aha értem mi itt a baj az egyik csoport büneit meglátod de a multikultúrát és az emberek becsapásért felelős csoportokat nem ítéled el.A többi csoport megisméréséhez is sok sikert kivánok:D -
Ronny #96 lehet lobbizni a kitiltásunkért:) -
homeless #95 Sírok a röhögéstől:)))
"Internáló központ volt, és egy nagyméretű gyárkombinátnak volt a része. Szintetikus üzemanyagot állítottak ott elő, és a rabokat munkaerőként hasznosították."
"Hozzávetőlegesen 30 000-en haltak meg ezekben a poklokban, melyek ugyanolyan borzasztóak voltak, mint a II. világháborús német koncentrációstáborok."
Ez csak nekem ellentmondásos?:)
"29. Alkalmas ez a termék a tömeges megsemmisítésre?
Nem."
DE!!! Nekünk van itthon zyklon b, faterom haverja rovarírtó és ő adta vakond ellen és igenis halálos és gyorsan öl!!! Ha nem hiszed akkor adhatok kölcsön egy kicsit és "lefertőtlenítheted" magad:) A sok idióta meg elhiszi ezt a hazugságot anélkül, hogy utánajárna, csak azért mert te beböfögted ide.
A végén még kiderül, hogy a németek csak munkát adtak a szegény munkanélküli zsodóknak:)))
Azt meg hiába tagadod, hogy neonáci vagy. Ha csak a négereket szídtad volna akkor még talán elhiszem, de mindenki láthatja, hogy a fehéreken kívül minden fajjal bajod van.
Az meg kicsit irónikus, hogy Ronny a hónapok óta tartó zsidó meg néger szídás után pont a cigánygyerekes beszólása miatt kapott büntipontot:) Pedig ezzel a beszólásával még én is egyetértettem:) -
Rundstedt17 #94 Az ún. "holokauszt" igazolja a dollármilliárdokat, melyet Németország jóvátétel címén fizetett Izraelnek. A cionista/izraeli lobbi arra használja, hogy a Közel-Keleten Izrael-barát külpolitikát diktáljon Amerikának, és hogy az amerikai adófizetők pénzét Izraelbe irányítsa, mely évi több milliárd dollárra rúg.
1. Milyen bizonyítékok vannak arra, hogy a nácik megöltek hatmillió zsidót?
Semmilyen. Csak háború utáni vallomások vannak, többségében egyéni "túlélőktől". Ezek a vallomások ellentmondóak, és csak nagyon kevesen állítják, hogy ténylegesen tanúi voltak bármilyen "elgázosításnak". Nincsenek korabeli dokumentumok vagy szilárd tények: nincsenek hamuhegyek, nincsenek krematóriumok, melyek több millió holttestet képesek lennének elégetni, nincs "emberből készült szappan", nincsenek emberbőrből készített lámpaernyők, és nincs hiteles demográfiai statisztika sem.
2. Milyen bizonyítékok vannak arra, hogy a nácik nem öltek meg hatmillió zsidót?
Széleskörű törvényszéki, demográfiai, elemzői és összehasonlításokon alapuló bizonyítékok alátámasztják ennek a nagyságrendnek a lehetetlenségét. A széles körben ismételt "hatmilliós" nagyságrend felelőtlen túlzás.
3. Kijelentette-e Simon Wiesenthal írásban, hogy "német földön nem voltak megsemmisítő táborok"?
Igen. A híres "nácivadász" ezt írta a Stars and Stripes-ban, 1993. január 24-én. Azt is állította, hogy a zsidók "elgázosítása" csak Lengyelországban történt.
4. Ha Dachau Németországban volt, és ha még Wiesenthal is azt mondja, hogy nem megsemmisítő-tábor volt, akkor miért mondja olyan sok amerikai veterán, hogy megsemmisítő-tábor volt?
Miután a szövetségesek elfoglalták Dachaut, sok amerikai katonát és másokat végigvezettek a táboron, és mutattak nekik egy épületet, amely állítólag "gázkamra" volt. A tömeghírközlés széles körben, de hamisan, továbbra is kiáll amellett, hogy Dachau "gázkamrás" tábor volt.
5. Szóljunk Auschwitzról is. Van valamilyen bizonyíték arra, hogy az ottani gázkamrákat emberek meggyilkolására használták?
Nincs. Auschwitzt a szovjetek foglalták el, és a háború után módosították. Egy termet úgy alakítottak ki, hogy nagy "gázkamrának" látszódjék. Miután az amerikai Fred Leuchter, a gázkamraépítés és -tervezés vezető szakértője megvizsgálta ezt és Auschwitz más állítólagos elgázosító helyiségeit, kijelentette, hogy "abszurditás" azt állítani, hogy ezeket kivégzésekre használták, vagy használhatták.
6. Ha Auschwitz nem "haláltábor" volt, akkor mi volt az igazi rendeltetése?
Internáló központ volt, és egy nagyméretű gyárkombinátnak volt a része. Szintetikus üzemanyagot állítottak ott elő, és a rabokat munkaerőként hasznosították.
7. Ki hozta létre az első koncentrációs táborokat?
A búr háború idején (1899-1902) a britek állítottak fel általuk "koncentrációs tábornak" nevezett táborokat Dél-Afrikában, hogy ott tartsák az afrikander nőket és gyermekeket. Hozzávetőlegesen 30 000-en haltak meg ezekben a poklokban, melyek ugyanolyan borzasztóak voltak, mint a II. világháborús német koncentrációstáborok.
8. Miben különböztek a német koncentrációs táborok az amerikai "visszatelepítő" táboroktól, amelyekben japán-amerikaiakat internáltak a II. világháború idején?
Az egyetlen jelentős különbség az volt, hogy a németek annak alapján internálták az embereket, hogy a német háborús erőfeszítések biztonságára tényleges vagy gyanítható veszélyt jelentettek, amíg a Roosevelt-kormány kizárólag faji alapon internálta az embereket.
9. A német kormány miért internálta a zsidókat táborokba?
Úgy tekintették, hogy a zsidók a nemzet biztonságára közvetlen veszélyt jelentenek (a kommunista felforgatók túlnyomórészt zsidók voltak). Bár mindenki, aki gyaníthatóan veszélyeztette a biztonságot - nem csak a zsidók -, ki volt téve az internálás veszélyének.
10. Milyen ellenséges intézkedéseket tett már 1933-ban a világzsidóság Németország ellen?
1933 márciusában a nemzetközi zsidó szervezetek nemzetközi bojkottot hirdettek a német árucikkek ellen.
11. A világ zsidósága "hadat üzent Németországnak"?
Igen. Az újságok erről szerte a világon beszámoltak. Például a London Daily Express (1933. március 24.) az első oldalon bejelentette, hogy "Júdea hadat üzen Németországnak".
12. Ez a "haláltábor"-történetek kezdete előtt vagy után volt?
Évekkel a "haláltábor"-történetek kezdete előtt volt, melyek 1941-42-ben kezdtek feltűnni.
13. Melyik országnak tulajdonítják a polgári lakosság első tömeges bombázását?
Nagy-Britanniának - 1940. május 11-én.
14. Hány "gázkamra" volt Auschwitzban, amelyekben embereket gyilkoltak meg?
Egy sem.
15. Hány zsidó élt azokon a területeken, amelyek német megszállás alá kerültek a háború alatt?
Kevesebb, mint hatmillió.
16. Ha Európa zsidóságát nem semmisítették meg a nácik, akkor mi történt velük?
A háborút zsidók milliói élték túl Európában. Több százezer (talán másfélmillió) halt meg a háború alatt különféle okokból, a többi Palesztinába, az Egyesült Államokba és más országokba emigrált. A háború után még több zsidó hagyta el Európát.
17. Hány zsidó menekült el, és hányat evakuáltak mélyen a Szovjetunió belső területeire?
Több mint kétmilliónyian menekültek el vagy evakuálták őket az oroszok 1941-1942-ben. Tehát ezek a zsidók sohasem voltak német irányítás alatt.
18. A háborút megelőzően hány zsidó emigrált Európából, ami által kívül estek azon, hogy a németek elérhessék őket?
Talán egymillió (ezek között nem szerepelnek azok, akiket a Szovjetunió felszívott).
19. Ha Auschwitz nem megsemmisítő-tábor volt, akkor Rudolf Höss, a tábor akkori parancsnoka miért vallott úgy, hogy az volt?
Brit katonai rendészek kínozták, mint azt az egyik kínzója később beismerte.
20. Léteznek-e bizonyítékok azokra az amerikai, brit és szovjet intézkedésekre, hogy német foglyokat kínozzanak, és hogy csikarjanak ki belőlük "vallomásokat", melyeket a nürnbergi és más perekben fel lehet használni?
Igen. A kínzást széles körben alkalmazták, hogy hamis "bizonyítékokhoz" juthassanak ezen a hírhedt nürnbergi bíróságon, és más, háború utáni "háborús bűnösök" tárgyalásain.
21. Hogyan válik ma a zsidók előnyére a holokauszt-történet?
Segíti a zsidót, mint csoportot, a kritikák ellen. Mint egyfajta szekuláris vallás, érzelmi köteléket biztosít a zsidók és vezetőik között. Hatalmas eszköz ez a zsidó pénzgyűjtő-kampányokon, és ezzel igazolják az USA Izraelnek küldött segélyeit.
22. Hogyan válik Izrael Állam előnyére?
Igazolja a dollármilliárdokat, melyet Németország jóvátétel címén fizetett Izraelnek és sok más egyéni "túlélőnek". A cionista/izraeli lobbi arra használja, hogy a Közel-Keleten Izrael-barát külpolitikát diktáljon Amerikának, és hogy az amerikai adófizetők pénzét Izraelbe irányítsa, mely évi több milliárd dollárra rúg.
23. Hogyan használja sok keresztény lelkész?
A holokauszt-történet felidézésével igazolják azt az ótestamentumi tézist, hogy a zsidó szent és örökké üldözött "kiválasztott nép".
24. Hogyan vált a kommunisták előnyére?
Elterelte a figyelmet a szovjet háborús uszításról és atrocitásokról a második világháború előtt, alatt és után.
25. Hogyan válik Nagy-Britannia előnyére?
Nagyjából ugyanúgy, ahogy a Szovjetuniónak.
26. Van rá valamilyen bizonyíték, hogy Hitler elrendelte a zsidók tömeges megsemmisítését?
Nincs.
27. Milyen gázt használtak a német háborús koncentrációs táborokban?
Hidrocianid gázt - Zyklon-B-t -, a kereskedelmi forgalomban lévő rovarirtót, amit Európában széles körben használtak.
28. Milyen célból gyártották a Zyclon-B-t?
A Zyklon-B rovarirtó volt, melyet a ruhák és lakókörletek fertőtlenítésére használtak, hogy a tífuszhordozó tetveket és más rovarokat kiirtsák.
29. Alkalmas ez a termék a tömeges megsemmisítésre?
Nem. Ha a nácik mérges gázt szándékoztak volna használni az emberek kiirtására, sokkal hatékonyabb termékek álltak volna rendelkezésre. A Zyklon lassan ható fertőtlenítőszer.
30. Mennyi időbe kerül a terület kiszellőztetése, miután Zyklon-B-vel fertőtlenítettek?
Normális körülmények közt 20 órába. Az egész folyamat nagyon bonyolult és veszélyes. Gázálarcot kell használni, és csak szakképzett technikusokat alkalmaznak.
31. Höss, Auschwitz parancsnoka azt mondta, hogy emberei tíz perccel az után, hogy az áldozatok meghaltak, bementek a "gázkamrákba", hogy a holttesteket eltávolítsák. Ez mivel magyarázható?
Nem magyarázható semmivel, mert ha úgy tettek volna, akkor ugyanarra a sorsra jutottak volna, mint "elgázosított" áldozataik.
32. Höss azt mondta "vallomásában", hogy emberei cigarettáztak, miközben kivonszolták a holttesteket a gázkamrákból az "elgázosítás" után tíz perccel. A Zyklon-B nem robbanásveszélyes?
De igen. Höss vallomása nyilvánvalóan hamis.
33. Mi volt a pontos folyamata annak, amit a nácik állítólag használtak a zsidók megsemmisítésére?
A történetek gázzal töltött bádogdobozok a tetőn lévő lyukon keresztüli bedobásától a zuhanyzórózsán keresztül eljuttatott csővezetékes gázig mindenről szólnak; "gőzkamrákról", áramütést mérő gépekről stb. Milliókról állítják, hogy így ölték meg őket.
34. Hogyan volt lehetséges egy tömeges megsemmisítési programot titokban tartani azoktól, akiknek meggyilkolását tervbe vették?
Nem lehetett volna titokban tartani. Tény az, hogy nem voltak tömeges elgázosítások. A megsemmisítés-történetek háborús atrocitáspropagandaként keletkeztek.
35. Ha a kivégzésre váró zsidók tudták, hogy mi vár rájuk, miért nem szálltak szembe a németekkel?
Azért nem szálltak szembe, mert nem hitték, hogy meg akarják ölni őket.
36. Körülbelül hány zsidó halt meg koncentrációs táborokban?
Szakértői becslések szerint 300 000 és 500 000 közé tehető.
37. Hogyan haltak meg?
Főleg a kiújuló tífuszjárványoktól, melyek a háborúsújtott Európában pusztítottak a háború alatt, valamint az éhínségtől és az orvosi ellátás hiányától a konfliktus utolsó hónapjaiban, amikor a szövetségesek bombázásai valójában minden köz- és vasúti szállítást megbénítottak.
38. Mi a tífusz?
Ez a betegség mindig akkor tűnik fel, amikor egészségtelen körülmények között sok ember van összezsúfolva. Haj- és ruhatetű terjeszti. Ironikus, de ha a németek több Zyklon-B-t használtak volna, több zsidó élhette volna túl a táborokat.
39. Mi a különbség, ha hatmillió vagy 300 000 zsidó halt meg a második világháború alatt?
5 700 000.
40. Egyes zsidó "haláltábor"-túlélők azt mondják, hogy látták, ahogy a holttesteket egy gödörbe dobják és elégetik. Mennyi tüzelőanyag lett volna szükséges ehhez?
Sokkal több, mint amennyihez a németek hozzáfértek, mivel jelentős tüzelőanyag-hiány volt a háború alatt.
41. El lehet-e égetni a holttesteket gödrökben?
Nem. Oxigénhiány miatt lehetetlen, hogy a lángok az emberi testet teljesen elemésszék ily módon.
42. Holokauszt-történészek azt állítják, hogy a nácik kb. tíz perc alatt el tudták égetni a hullákat. Mennyi időbe kerül egy holttestet elhamvasztani, hivatásos krematóriumi dolgozók szerint?
Kb. másfél órába, habár a nagyobb csontok további feldolgozást igényelnek.
43. Miért voltak a német koncentrációs táborokban krematóriumok?
Hogy az ott meghaltak testétől hatékonyan és egészséges módon váljanak meg.
44. Ha a német terület táboraiban lévő összes krematórium kapacitásának száz százalékát vesszük, legfeljebb mekkora nagyságrendű holttestet tudtak volna elhamvasztani az egész időszak alatt, amikor ezek a krematóriumok működésben voltak?
Kb. 430 600-at.
45. A krematóriumok kemencéit lehet-e mindenkor száz százalékosan működtetni?
Nem. Már a mindenkori ötven százalékos becslés is nagyvonalú (napi tizenkét óra). A krematóriumkemencéket alaposan és rendszeresen tisztítani kell, ha jelentős terhelés alatt vannak.
46. Egy elhamvasztott holttest után mennyi hamu marad?
Miután minden csontot ledaráltak, kb. egy cipős doboznyi.
47. Ha a nácik hatmillió zsidót elhamvasztottak, mi történt a hamuval?
Ez még "megválaszolásra" vár. Hatmillió holttest sok tonna hamut tett volna ki, és még sincs bizonyíték semmilyen nagy hamulerakóhelyre.
48. Mutatják-e megsemmisítés bizonyítékát Auschwitzról a szövetségesek háborús légi felderítő képei arról (akkor készültek, amikor a "gázkamrák" és krematóriumok teljes gőzzel dolgoztak)?
Nem. Valójában ezek a fényképek még csak nyomát sem mutatják az óriási mennyiségű füstnek, amely állítólag állandóan a tábor fölött lebegett, és a "nyílt gödröknek" sem mutatják bizonyítékát, amelyekben a hullákat állítólag elégették.
49. Mi volt a fő lényege az 1935-ös "nürnbergi törvényeknek"?
Megtiltotta a házasságot és a nemi kapcsolatot a németek és a zsidók között, hasonlóan azokhoz a törvényekhez, amik ma Izraelben vannak érvényben.
50. Voltak-e Amerikában a nürnbergi törvényekhez hasonló törvények?
Évekkel Hitler Harmadik Birodalma előtt az USA legtöbb állama hatályba léptetett olyan törvényeket, amelyek tiltották a házasságot a különböző fajok között.
51. Milyen jelentést küldött a Nemzetközi Vöröskereszt a "holokauszt"-kérdéssel kapcsolatban?
A Vöröskereszt 1944 szeptemberében tett auschwitzi látogatásakor készült hivatalos jelentésében rámutatott, hogy az internáltaknak engedélyezték, hogy csomagot kapjanak, és hogy a gázkamrákról szóló szóbeszédet nem tudják igazolni.
52. Mi volt a Vatikán szerepe akkor, amikor állítólag hatmillió zsidót megsemmisítettek?
Ha lett volna terv a megsemmisítésre, a Vatikán helyzeténél fogva minden bizonnyal tudott volna róla. De mivel nem volt, így a Vatikánnak semmi oka nem volt, hogy ellene szóljon, és nem is tette.
53. Milyen bizonyíték van arra, hogy Hitlernek tudomása volt egy folyamatban levő zsidókat megsemmisítő programról?
Semmilyen.
54. Együttműködtek-e a nácik a cionistákkal?
Hitler kormánya már 1933-ban aláírt egy egyezményt a cionistákkal, amely lehetővé tette, hogy a zsidók Németországból Palesztinába vándoroljanak, és nagymennyiségű tőkét vihessenek magukkal.
55. Hogyan halt meg Anna Frank?
Miután túlélte az auschwitzi internálást, a bergen-belseni táborban tífuszban halt meg néhány héttel a háború vége előtt.
56. Az Anna Frank naplója hiteles?
Nem. A francia dr. Robert Faurisson által összegyűjtött bizonyítékok megállapítják, hogy a híres napló irodalmi kacsa.
57. Mi a helyzet a felszabadított német táborokban készített jól ismert fényképekkel és filmekkel, melyeken lesoványodott hullahalmok láthatók. Ezek hamisak?
A fényképek hamisíthatók, de sokkal könnyebb egyszerűen félrevezető felirattal ellátni egy fényképet, vagy félrevezető kommentárral bemutatni egy filmet. A lesoványodott hullahalmok nem jelentik, hogy ezeket az embereket "elgázosították" vagy szándékosan halálra éheztették. Valójában a tomboló járvány vagy a háború vége felé jelentkező élelmiszerhiány miatti éhezés tragikus áldozatai voltak.
58. Kitől ered a "genocídium" kifejezés?
Rafael Lemkin lengyel zsidótól, egy 1944-ben kiadott könyv szerint.
59. Az olyan filmek, mint a "Schindler listája" vagy a "Háború szele" dokumentumfilmek?
Nem. Az ilyen filmek történelmileg gyengén megalapozott regényszerű megfilmesítések. Sajnos túlontúl sokan elfogadják ezeket, mint pontos történelmi bemutatást.
60. Hány könyvet adtak ki, melyek megcáfolják a szabványos "holokauszt"-történet egyes részeit?
Több tucatot. Még több van kiadás alatt.
61. Mi történt, amikor az Institute for Historical Review 50 000 dollárt ajánlott annak, aki be tudja bizonyítani, hogy a zsidókat elgázosították Auschwitzban?
Nem nyújtottak be bizonyítékot a jutalomért, de az intézmény ellen 17 millió dolláros kártérítési pert indított egy korábbi auschwitzi táborlakó, Mel Mermelstein, aki azt állította, hogy a jutalom felajánlása alvászavarokhoz vezette és az üzleti élete veszteséget szenvedett, valamint, hogy a felajánlás a "megállapított tények ártalmas tagadását" képviselte.
A 66 kérdés és válasz a holokausztról újabb változatában (2000. április) a 61. kérdés megváltozott (a fordító):
61. A holokauszt-történettel szembeni szkepticizmus csökkent-e vagy nőtt az utóbbi években?
Kétségtelenül nőtt. Egyre több "főáramlatú" történész ad hangot szkepticizmusának kulcsfontosságú holokauszt-állításokkal kapcsolatosan. A revizionisták is egyre több országban egyre több hivatalos és félhivatalos támogatásra lelnek.
62. Mi a helyzet azzal a váddal, hogy azok, akik megkérdőjelezik a holokauszt-történetet, egyszerűen antiszemiták vagy neonácik?
Ezt a rágalmazást arra tervezték, hogy eltereljék a figyelmet a tényekről és a becsületes vitákról. A tudósok, akik cáfolják a holokauszt-történet állításait, minden fajban és etnikai-vallási csoportban megtalálhatók (a zsidók között is). Nincs összefüggés a "holokauszt"-cáfolás és az antiszemitizmus vagy neonácizmus között. Növekvő számú zsidó tudós nyíltan elismeri a bizonyítékok hiányát a kulcsfontosságú holokauszt-állításokkal kapcsolatosan.
63. Mi történt azokkal a "revizionista" történészekkel, akik kétségbe vonták a holokauszt-történetet?
Rágalomhadjáratot indítottak ellenük, elvesztették akadémikus állásukat, nyugdíjukat, tulajdonaikat megrongálták, és fizikai erőszakot alkalmaztak velük szemben.
64. Hogyan vált az Institute for Historical Review áldozattá, mert olyan könyveket és cikkeket publikál, melyek vitatják a holokauszt-állításokat?
Az IHR-t - egy vezető revizionista történelmi kutató- és kiadóközpontot - háromszor ért bombatámadás. 1984. július 4-én felgyújtották és porig égett. Dolgozói számos halálos fenyegetést kaptak. Az IHR-rel és a holokauszt-revizionistákkal a média túlnyomórészt ellenségesen bánik.
65. Miért van oly kevéssé publikálva a revizionista nézet?
Mert politikai okokból az uralkodó osztály nem akar mélyebb tárgyalásokba bocsátkozni a holokauszt-történetet övező tényekről. -
Rundstedt17 #93 Jaja ne felejtsük el azt a bölcs mondást figyeld meg hogy kiket nem lehet kritikával illetni azok kezében van a hatalom. -
#92
indexen van polidili. -
HUmanEmber41st #91 Kár, h itt nem lehet revizionista történelmi topicot nyitni, csak külföldi szervereken. Ez itt kérem a nyugati típusú szólásszabadság. -
Rundstedt17 #90 Vajon mikor jön el az a nap amikor az emberek végre rájönnek a zsidók és liberálisok hazugságaira? -
HUmanEmber41st #89 Kik javították ki mégis mit gondolsz? A babók. Kénytelenek voltak. -
Ronny #88 az az 1 millió sem lesz sokáig tartható, a legújabb kutatások már a felével számolnak és pár évtized múlva talán elérünk a valódi adathoz.
Persze a könyvekben és a médiában még mindíg 6 millió lesz, ennyiért is kapnak támogatást a túlélők(érdemes belegondolni abba, hogy ha az áldozatok száma 3 millióval csökkent, akkor mégis kikhez ment az a pénz?).
Az áldozatok gyerekei már perelik a németeket, hogy ismerjék el őket második generációs áldozatnak. A pofátlanság netovábbja! -
Ronny #87 akkor miért tanítanak még mindíg 6 milliót? -
homeless #86 Akkor miről beszélsz? Kik javították ki, talán a földönkívüliek?
