Feltárulnak az univerzum születése elõtti idõk

Az idõ iránya is népszavazás kérdése, arra halad amere több elektron néz. Aki megfordul azt megbélyegzik. Onnantól a neve csak egyszerûen pozitron.<#idiota>

hmm hmmm

Hmmm...

Számunkra...

Ha ehhez hozzáveszem azt, hogy az elektron akármerre mehet az idõben (lásd Feynman) , akkor egy kérdés marad:
Mi jelöli ki az idõ múlásának az irányát?

John Gribbin: Schrödinger kiscicái és a valóság keresése

" Hawking szerint ezek után a táguló Világegyetemre már nem úgy kell gondolnunk, mint a téridõ egy matematikai pontból (a szingularitásból) kiindulva növekedõ buborékjára, hanem mint egy állandó méretû gömb felületére rajzolt szélességi körökre. A gömb északi sarka köré rajzolt kicsiny köröcske felel meg a fiatal Világegyetemnek - az egész teret a kört alkotó vonal jelenti. Ahogy a Világegyetem tágul, az egyre késõbbi állapotait a pólustól egyre távolabbi, de az elõzõvel párhuzamos körök jelentik. Az idõ múlásával egyre távolodunk a pólustól, és közeledünk az egyenlítõ felé, miközben a körök egyre nagyobbak lesznek. A pólustól az egyenlítõ felé haladás jelöli ki az idõ „múlását”. Miután átlépjük az egyenlítõt, a „Világegyetem” elkezd összehúzódni, az egymást követõ szélességi körök egyre kisebbekké válnak, míg végül a Déli-sarkon teljesen eltûnnek.

De vajon mi történik magukban a pólusokban - vagyis az idõ kezdetén és a végén? A gömbnek ezekben a pontokban sincs „széle”, noha azt mondjuk, hogy az idõ az északi pólusnál kezdõdik. Minthogy az idõ pontosan ugyanolyan matematikai alapokon nyugszik, mint a tér, ezért a földrajzi analógia tökéletes. Bolygónkon az Északi-sarkon minden irányban „dél felé” nézünk, az „északi” irány nem létezik- mégsincs „széle” a Földnek az Északi-sarkon. A Világegyetem Hawking-féle modelljének északi pólusán az idõ egyetlen lehetséges iránya a „jövõ”, nem létezik a „múltnak” megfelelõ irány - ennek ellenére nincs az idõnek „széle”. A szingularitás problémája tehát fel sem merül.



Ha visszafelé tudnánk utazni az idõben, egészen magáig az Õsrobbanásig, akkor nem tûnnénk el a szingularitásban, hanem simán keresztülhaladnánk a „nulla idõnek” megfelelõ (idõ)ponton, majd azt tapasztalnánk, hogy ismét a jövõ felé haladnánk. Pontosan úgy, ahogyan a Földön az Északi-sark közelében tartózkodó utazó el tud indulni észak felé, majd amikor menetirányának megváltoztatása nélkül áthalad az Északi-sarkon, hirtelen azt tapasztalja, hogy dél felé megy. E kép szerint a Világegyetem a téridõ és a tömeg-energia tökéletesen önkonzisztens csomagja, amely nem tágul sehová és nem is húzódik össze sehová.

"

Különben semmi különös nincs ebben. Ugyan ez már Hawking képzetes idejébõl is kijönne.
És az egész a matematika szempontjából csak ennyi: negatív szám gyöke.
Hogy tisztább legyen a kép, idézek újra:


Korábban már említettem, hogy lényeges különbség van aközött, ahogyan a relativitáselmélet (a speciális és az általános elmélet egyaránt) egyenletei a teret és az idõt kezelik. Az idõ ugyanis negatív elõjellel jelenik meg az egyenletekben. Ezzel azonban még nincs vége a történetnek, mert az egyenletekben - akárcsak a derékszögû háromszögekrõl szóló híres Pitagorasz-tételben - egyes mennyiségek négyzete is elõfordul. Ennek megfelelõen a térbeli elmozdulást jelentõ paraméterek az Einstein-egyenletekben a négyzeten szerepelnek: x2, y2 és z2. Az idõbeli távolságot jellemzõ paraméter viszont egy negatív elõjelû négyzetszám lesz: -t2. Ez akadályozza meg, hogy az idõt pontosan ugyanúgy kezeljük, mint a teret, hiszen már az iskolában megtanultuk, negatív számból nem lehet négyzetgyököt vonni. Ha ismerjük x2 értékét, akkor x-et könnyûszerrel ki tudjuk számítani, tudjuk például, hogy 4 négyzetgyöke 2. Hiába ismerjük azonban -t2 értékét, ez semmit sem jelent t értékére vonatkozóan. Mennyi lenne például mínusz 9 négyzetgyöke?



Hawking kimutatta, hogy a világ története kezdetét jelentõ szingularitás - az idõ „pereme” - problémája egy csaknem magától értetõdõ matematikai eszköz segítségével megoldható. A matematikusok mindent tudnak a negatív számok négyzetgyökérõl. Ez már több mint 200 éve szerves része a matematikának, a matematikusok egyetlen, apró trükk segítségével tetszés szerinti mûveleteket tudnak végrehajtani ezekkel a számokkal. Kitaláltak ugyanis egy i-vel jelölt „számot”, amelyet „négyzetgyök mínusz egy”-ként definiáltak. Ennek értelmében tehát i * i = -1. Ha ezek után például (-9) négyzetgyökére vagyunk kíváncsiak, akkor, figyelembe véve, hogy -9 = (-l)-9, azt mondhatjuk, hogy (-9) négyzetgyöke -1 és 9 négyzetgyökei szorzatával lesz egyenlõ, azaz egyszerûen i * 3. Ezek az úgynevezett „képzetes (vagy imaginárius) számok” ugyanúgy kezelhetõk, mint a közönséges számok, tehát összeadhatók, kivonhatók, szorozhatók és így tovább, ezért sok matematikai számításban nagyon fontos szerepet játszanak. Eszközt adnak a matematikusok kezébe a leírhatatlan leírásához, a negatív számok négyzetgyökeinek világában való mozgáshoz, miközben ugyanúgy mûködnek, mint a „valós” számok.



Hawking szemtelen ötlete értelmében az idõrõl alkotott hétköznapi képünk helytelen, a Világegyetem mûködésének jobb modelljét kapjuk, ha méréseinkben az általa képzetes idõnek nevezett (i * t-vel azaz it-vel jelölt) mennyiséget használjuk. Ami a matematikát illeti, a változtatás triviális. Az egésznek nem nagyobb a jelentõsége, mint amikor a térképkészítõ áttér a Föld ábrázolásában egy másik vetületi rendszerre. A Mercator-féle vetület például nagyban-egészében a kontinensek helyes alakját mutatja, azonban eltorzítja egymáshoz képesti méretüket. Ezzel szemben az 1970-es években kidolgozott, Peter-féle vetületben a kontinensek arányos méretûek egymáshoz képest, alakjuk azonban eltorzul. Mindkét vetületi rendszer (akárcsak a térképészetben használt többi) a földgömb egész felületét egy sík lapra vetítve ábrázolja. Minthogy azonban lehetetlen a gömb felületének pontjait tökéletesen levetíteni a síkra, ezért egyik vetületi rendszer sem nevezhetõ „helyesnek”, miközben a többit „helytelennek” tartanánk. Egyszerûen csak különböznek egymástól.

Olyan még nem született (legalábbis fizikai). De arról valaha még azt hitték (egyesek).

Mondj egy olyan elméletet ami mindenre érvényes.

"És nem mond ellent az ismert törvényeknek. Ez azért elég fontos részlet."

Akár ellent is mondhat, ha megfelelõen megalapozott, bizonyított. (Minél alapvetõbbnek tekintett törvényeket sért, annál erõsebb bizonyítás szükséges.)

Hát, végülis megcáfolták, hogy mindenre érvényes. :)

"Én azt mondom elõször olyan elméletekben kéne gondolkodni, amelyek egy kicsit emberközelibbek, és ha az sem jön be akkor emelhetjük a tétet."

Megtörtént. A klasszikus fizika volt emberközeli. Nem volt elég, hát "emelték a tétet". Az sem volt elég, szóval ismét elemtek, aztán megint, aztán megint, ...

"Bizonyíthatatlan elméletet mindenki ki tud találni. Ez annyival jobb, hogy van mellé egy jól mûködõ matematikai/számítógépes modell."

És nem mond ellent az ismert törvényeknek. Ez azért elég fontos részlet.

"Na de ilyen modell mondjuk a Heroes5 is, hogy aktuálisak maradjunk, de azért azt a világot mégse fogadjuk el egybõl valósnak csak azért mert viszonylag konzisztens, és nem fagy le."

Közel sem olyan model. És ezt sem kell elfogadni, egyelõre csak egy ötlet.

"Nos, ez így nem igaz. Ma már ismerjük az értelmezési (és alkalmazási) tartománya határait. Azon kivül már nem érvényes."

De érvénes egy elég széles tartományban. A technológiánk legnagyobb részét lefedi ma is. Az a lényeg, hogy nem megcáfolták, hanem kiterjesztették.

"Ezek a végtelenek viszont mindíg valami olyasmit jelentenk, amit nem ismerünk. És minden más estben ciki õket realitásként kezelni. Valahogy a fizikusok pont ezt a végtelent realitásként kezelik, õk tudják miért."

Nem kezelik realitásként. A végtelen ez esetben is azt jelenti, hogy abban a tartományban már nem jók az egyeneleteink.

"Amúgy nincs a fekete lyukban semmi "érdekes", egy nagy gravitációjú test és kész, nem pedig egy lyuk két világegyetem kötött, stb"

Jelen ismereteink szerint semmi sem gátolja meg abban, hogy átjáró legyen.

"Egyesek szerint, amint megjelenik egy test azonnal van mindenütt érezhetõ garavitációja, vagyis gyorsabb a fénynél."

Az egyesek tévednek. Az általános relativitás elméletnek ez az egyik alapvetõ következménye, és azt mostanra már eléggé jól sikerült igazolni. Pl. közvetetten kimutatták már a grav, hullámok létezését is, ami ugye nem lehetséges, ha nem véges sebességgel terjed a gravitációs tér.

Azért ez érdekes, hogy régebben hasonló témáju topikban felvetettem, hogy nem lehetséges, hogy többször volt "nagybumm" és pulzáló anyaghalmazban élünk??
Jócskán lehurrogtak, hogy elötte nem volt semmi, és hülyeség az ilyen felvetés...
lám és lám.. érdekes :)

Igen ez egy jónak tûnõ modell a tér (rel.elm) és a kvantummechanika kapcsolatáról. Csak éppen az univerzum valós alakját és topológiáját továbbra sem ismerjük.

Az a gáz, hogy egy ilyen 1 dimenziós kvantumszál (gondolom a régebbi elméleteknél levõ húrhoz hasonló valami) kimutatásához kb egy galaxis teljes energiájára lenne szükség.

Én azt mondom elõször olyan elméletekben kéne gondolkodni, amelyek egy kicsit emberközelibbek, és ha az sem jön be akkor emelhetjük a tétet.
Bizonyíthatatlan elméletet mindenki ki tud találni. Ez annyival jobb, hogy van mellé egy jól mûködõ matematikai/számítógépes modell.

Na de ilyen modell mondjuk a Heroes5 is, hogy aktuálisak maradjunk, de azért azt a világot mégse fogadjuk el egybõl valósnak csak azért mert viszonylag konzisztens, és nem fagy le.

A Mátrix kettõben megmondták a frankót a szabadakaratról és a karmáról, kár hogy általában elalszom mire ez a rész jön, mert a film egy kicsit uncsi.;)

Szabad akarat van, esetleg az ember nem látja annak következményeit, máskülönben lehet hogy mást akarna, illetve sok minden determinálja a döntéseit, amit végül is maga hoz meg, de épenséggel ha ugy gondolja hozhat azzal ellentétes döntést is. /persze a következményeit valamilyen módon vállalnia kell/ Véletlen nincs, hiszen nyilván megvan mindennek az oka világban mégha nem is tudjuk hogy mi az, korlátozott tudásunk miatt.

Hidd ezt...

Én is beszólok :D
Nincs szabad akarat és véletlen sincs, csak annyira összetettek a dolgok hogy azt az ember sose fogja átlátni teljesen. Na most itt írhatnék egy regényt de álmos vagyok úgyogy alszok... zzzzzzzz<#wave>

Nincs abszolút, klasszikus-fizikai tér.

"világmindenség végtelen tere, melynek szerkezete az LQG szerint hálószerû, a tér szövete szó szerint egydimenziós kvantumszálakból szövõdik"

hogy lehet valami 1 dimenziós a térben?? vagy hogy lehet az h ne legyen tér mert másképp nem lehet 1 dimenziós valami vagy most mivan?

ez fura de izgalmasan hangzik..

Hm, de hát az csökkentette a terj. esélyét, vagy nem?

Beszólok. :D Nem inkább ott is a proton a stabil, csak épp negatív a töltése, és az elektron helyett pozitron van? :)
De amúgy érdekes.
Ja, az intuíció nem csak megérzés lehet, hanem ráérzés is (amikor a tudatallatti "fejt meg" valamit).

De mégiscsak több univerzumnak kell lennie, mert egy másikban nem feltétlenül ugyanaz történik, mint ebben (csak visszafelé). Legalábbis szerintem van véletlen (legalábbis ami a fiz. rendszeren belül annak tûnik), ill. szabad akarat.

Na es a regi kedvencem.. ok/okozat. Vajon lett volna-e madarinfluenza ha nem reagaljak tul az emberek es nem irtanak ki annyi baromfit. ???

Na erre szolj be...:DDDDDDDD

Minden reszecske egy csillagkapu, amit a jelenlegi fizika feregjaratnak hiv. Egyetlen velunk parhuzamos univerzum van. Helyesebben a mi univerzumunk ket parhuzamos univerzum keveredese.Az egyik a pozitiv toltesu reszecskeke a masik a negativoke.Az egyik idoben visszafele halad a masikhoz kepest.
A pozitiv univerzumban a proton a stabil, a negativban az elektron.Az univerzumok keveredese miatt latunk 3 kvarkot a protonban.Tortdimenziok.

Vajon miert van az hogy nehany embernek jobb megerzese van a jovore nezve?
Erre mondjak hogy intuicio, meg dezsavu ,de en ezt csak jovoemleknek hivom.

Aztán majd a matematikusok meg a fizikusok megkapják a választ számításaiknak végén: 42...

Esetleg mellékelve egy üzenet: Elnézést a kényelmetlenségekért...

"A több száz éves newtoni mechanika is teljesen jó ma is."

Nos, ez így nem igaz. Ma már ismerjük az értelmezési (és alkalmazási) tartománya határait. Azon kivül már nem érvényes.
(Bocs, ha már írta valaki, most nincs idõm az összes hsz.-t elolvasni.)

Nos ha nem létezik olyan hogy szingularitás, akkor a mai kozmológia mehet valahova.
;)

Hawking elmélete a szingularitásról, egyfajta kvantummmechanikai gyenge cáfolata annak, mert bebizonyítja, hogy valójában nem örök életû képzõdményekrõl van szó.

Jelenleg nem ismerjük a miénkhez képest nagyon, extrém módon eltérõ viszonyokat, nincs reális elméletünk kvantumgravitációra, ami pont az ilyen esetekre adna világosabb képet.

A szingularitás valaminek a sima, végtelenbe vivõ extrapolációja. Ezek a végtelenek viszont mindíg valami olyasmit jelentenk, amit nem ismerünk. És minden más estben ciki õket realitásként kezelni. Valahogy a fizikusok pont ezt a végtelent realitásként kezelik, õk tudják miért.
Vagy inkább õk sem, tanulták az iskolában és kész.;)

Nembaj, én már várom a "gnaB giB"-et... vagy a nagy fehér papírzsebkendõ eljövetelét... lol

ok, tévedtem, kösz a kiigazítást.

Mondod te. Itt viszont egyértelmûen le vagyon írva, hogy a fekete lyuknak "pont"<#hehe> az a lényege, hogy ott SZINGULARITÁS van!<#nezze>

Nemértem mit nem értetek.
Világos mint a nap.
Egyszer minden elmúlik még a világegyetem is.
De a vég mindíg egy uj kezdete.

Hát ha van anyag és antianyag, energia és negatív! energia, akkor ha a "semmibõl" keletkezik "valami", akkor keletkeznie kell valaminek, ami aztellensúlyozza. A lényeg úgy is az, hogy az egész rendszer összes energiája nulla, tehát nem is létezik ;)

Egy fekete lyuk azért messze van a végtelen sûrûségtõl. Amúgy nincs a fekete lyukban semmi "érdekes", egy nagy gravitációjú test és kész, nem pedig egy lyuk két világegyetem kötött, stb

Jó, ez elég furcsap példa volt, de nem mond ellent az enrgiamegmaradásnalk. Pl Nagy mennyiségû enegria anyaggá alaku és kész.

Szerintem igaz lehet.
"A valaminek éppen az a lényege, hogy akármeddig is osztjuk mindíg kapunk valamit"
A húrelmélet szerint létezniük kell extra dimenzióknak.
Minden mai tudományos elmélet szerint az univerzum megszületésekor a végtelen anyag-, és energiasûrûség állapotából indult. Pontosan ez létezik egy fekete lyukban is.
Mi van akkor ha a fekete lyukon belül létezõ anyag az "extra" dimenziókban egy, a mienkhez hasonló univerzumot hoz létre? <#fejvakaras>

Én hülye vok ehhez de jól eltudom képzelni amit írnak a cikkben. Ennyi.

De Pharaoh, miaz hogy megjelenik egy test? mibõl? Az energiamegmaradás akkor bizonyos körülmények között nem érvényes?
En láma vok ám, de érdekel ez a dolog :)

"Itt megpróbálja Hawking professzor osszefogni az 5 húrelméletet és a szupergravitáció elméletét összefogni egy közös elméletben. (M elmélet)"

Momentán ezt pont nem olvastam mégtõle, de ez két okból is vicces mondat. Egyrészt Hawking eléggé a húrelmélet ellen volt sokáig, másrészt az M Elméletet Edward Witten alkotta meg, akit ma Hawking mellett a legnagyobb koponyának tartanak.

"Fénysebességgel terjed, és kész."

Azért ez nem olyan biztos. Egyesek szerint, amint megjelenik egy test azonnal van mindenütt érezhetõ garavitációja, vagyis gyorsabb a fénynél.

Azt hiszem, galaxisunk helyett Naprendszert akartál írni:)
Jah és a Védák rulez !!!!
Majd csak eljut odáig a tudomány, h beismerje mégiscsak ezeknek az indiaiaknak van igazuk :) :) :)

A gépek leigázzák Ziont, pár túlélõt hagyva, hogy utána újjáépítsék, hogy újra le tudják rombolni a gépek. Kitudja... lehet hogy valaki ezt is irányítja csak úgy heccbõl? <#idiota>

"Most azt akarják mondani, hogy megakarják határozni hogy mi volt az univerzum elõtt mikor még a mi kis bolygócskánk holdján túl nem is nagyon járt senki?"

Sokkal messzebbre látunk, mint ameddig a kezünk elér.

"Ha jól tudom a galaxisunk határa kb 2 fényév."

Rosszul tudod. A naprendszer elgkülsõ határa kb. 1 fényév. A Tejút átmérõje 100.000 fényév, a vastagsága 20.000. A látható világegyetem kb. 13.000.000.000 fényév sugarú.

"Elõbb ismerd meg utánna kutass az eredete felõl."

A kettõ nem függ össze?

"A szentkönyvek eredeti formájukban több mint elképzelés."

Mennyivel?

"De hát van aki a tudományban hisz, ami még semmi véglegeset nem állapitott meg, és 100 év alatt kideriti ugyanarról a megállapitásárol hogy annak a szöges ellentéte az igaz."

Ez hülyeség. Ami egyszer rendesen bizonyítva lett, az nem szokott változni. A több száz éves newtoni mechanika is teljesen jó ma is. Meg a még régebbi Kepler törvények is. Sõt archimédész felhajtóerõ számolása. A kellõ körültekintés nélkül levont következtetések szoktak néha tévesek lenni.

"Egyébként, ha valakinek van esze, akkor beugrik az energia(jelen esetben anyag)megmaradásának törvénye... Abból szépen le lehet ezt vezetni."

Azért ez nem olyan egyszerû. Pl. messze nem biztos, hogy ilyen extrém körülmények közt is érvényes az energiamegmaradás.

"A számítások... nos azok ekkora léptékben iszonyúan pontatlanok tudnak lenni"

Miért lennének pontatlanok?

"ezért futtaták le vagy 100-szor"

Nem. Azért futtatták le sokszor, mert nem azt kapták, ami vártak, és ellenõrizni akarták.

"Sokkal érdekesebb lenne egy cikk a gravitációs erõ terjedési sebességérõl"

Mi abban az érdekes? Fénysebességgel terjed, és kész.

Pillanat pillanat. Most azt akarják mondani, hogy megakarják határozni hogy mi volt az univerzum elõtt mikor még a mi kis bolygócskánk holdján túl nem is nagyon járt senki? Azért mert van az Usa-nak egy ûrtávcsöve azért még nem tud róla semmit? Ha jól tudom a galaxisunk határa kb 2 fényév. Magyarán akkor nagyon nem is lehet tudni, hogy most mi a fity fene van ott éppen akkor hogy látják. Valaki nagyon unatkozhat. Elõbb ismerd meg utánna kutass az eredete felõl. Ez az én véleményem.<#szomoru1>