103
-
utility #103 Az idő iránya is népszavazás kérdése, arra halad amere több elektron néz. Aki megfordul azt megbélyegzik. Onnantól a neve csak egyszerűen pozitron. 
-
utility #102 hmm hmmm -
Tiberius B #101 Hmmm... -
utility #100 Számunkra... -
utility #99 Ha ehhez hozzáveszem azt, hogy az elektron akármerre mehet az időben (lásd Feynman) , akkor egy kérdés marad:
Mi jelöli ki az idő múlásának az irányát? -
utility #98 John Gribbin: Schrödinger kiscicái és a valóság keresése
-
utility #97 " Hawking szerint ezek után a táguló Világegyetemre már nem úgy kell gondolnunk, mint a téridõ egy matematikai pontból (a szingularitásból) kiindulva növekedõ buborékjára, hanem mint egy állandó méretû gömb felületére rajzolt szélességi körökre. A gömb északi sarka köré rajzolt kicsiny köröcske felel meg a fiatal Világegyetemnek - az egész teret a kört alkotó vonal jelenti. Ahogy a Világegyetem tágul, az egyre késõbbi állapotait a pólustól egyre távolabbi, de az elõzõvel párhuzamos körök jelentik. Az idõ múlásával egyre távolodunk a pólustól, és közeledünk az egyenlítõ felé, miközben a körök egyre nagyobbak lesznek. A pólustól az egyenlítõ felé haladás jelöli ki az idõ „múlását”. Miután átlépjük az egyenlítõt, a „Világegyetem” elkezd összehúzódni, az egymást követõ szélességi körök egyre kisebbekké válnak, míg végül a Déli-sarkon teljesen eltûnnek.
De vajon mi történik magukban a pólusokban - vagyis az idõ kezdetén és a végén? A gömbnek ezekben a pontokban sincs „széle”, noha azt mondjuk, hogy az idõ az északi pólusnál kezdõdik. Minthogy az idõ pontosan ugyanolyan matematikai alapokon nyugszik, mint a tér, ezért a földrajzi analógia tökéletes. Bolygónkon az Északi-sarkon minden irányban „dél felé” nézünk, az „északi” irány nem létezik- mégsincs „széle” a Földnek az Északi-sarkon. A Világegyetem Hawking-féle modelljének északi pólusán az idõ egyetlen lehetséges iránya a „jövõ”, nem létezik a „múltnak” megfelelõ irány - ennek ellenére nincs az idõnek „széle”. A szingularitás problémája tehát fel sem merül.
Ha visszafelé tudnánk utazni az idõben, egészen magáig az Õsrobbanásig, akkor nem tûnnénk el a szingularitásban, hanem simán keresztülhaladnánk a „nulla idõnek” megfelelõ (idõ)ponton, majd azt tapasztalnánk, hogy ismét a jövõ felé haladnánk. Pontosan úgy, ahogyan a Földön az Északi-sark közelében tartózkodó utazó el tud indulni észak felé, majd amikor menetirányának megváltoztatása nélkül áthalad az Északi-sarkon, hirtelen azt tapasztalja, hogy dél felé megy. E kép szerint a Világegyetem a téridõ és a tömeg-energia tökéletesen önkonzisztens csomagja, amely nem tágul sehová és nem is húzódik össze sehová.
" -
utility #96 Különben semmi különös nincs ebben. Ugyan ez már Hawking képzetes idejéből is kijönne.
És az egész a matematika szempontjából csak ennyi: negatív szám gyöke.
Hogy tisztább legyen a kép, idézek újra:
Korábban már említettem, hogy lényeges különbség van aközött, ahogyan a relativitáselmélet (a speciális és az általános elmélet egyaránt) egyenletei a teret és az idõt kezelik. Az idõ ugyanis negatív elõjellel jelenik meg az egyenletekben. Ezzel azonban még nincs vége a történetnek, mert az egyenletekben - akárcsak a derékszögû háromszögekrõl szóló híres Pitagorasz-tételben - egyes mennyiségek négyzete is elõfordul. Ennek megfelelõen a térbeli elmozdulást jelentõ paraméterek az Einstein-egyenletekben a négyzeten szerepelnek: x2, y2 és z2. Az idõbeli távolságot jellemzõ paraméter viszont egy negatív elõjelû négyzetszám lesz: -t2. Ez akadályozza meg, hogy az idõt pontosan ugyanúgy kezeljük, mint a teret, hiszen már az iskolában megtanultuk, negatív számból nem lehet négyzetgyököt vonni. Ha ismerjük x2 értékét, akkor x-et könnyûszerrel ki tudjuk számítani, tudjuk például, hogy 4 négyzetgyöke 2. Hiába ismerjük azonban -t2 értékét, ez semmit sem jelent t értékére vonatkozóan. Mennyi lenne például mínusz 9 négyzetgyöke?
Hawking kimutatta, hogy a világ története kezdetét jelentõ szingularitás - az idõ „pereme” - problémája egy csaknem magától értetõdõ matematikai eszköz segítségével megoldható. A matematikusok mindent tudnak a negatív számok négyzetgyökérõl. Ez már több mint 200 éve szerves része a matematikának, a matematikusok egyetlen, apró trükk segítségével tetszés szerinti mûveleteket tudnak végrehajtani ezekkel a számokkal. Kitaláltak ugyanis egy i-vel jelölt „számot”, amelyet „négyzetgyök mínusz egy”-ként definiáltak. Ennek értelmében tehát i * i = -1. Ha ezek után például (-9) négyzetgyökére vagyunk kíváncsiak, akkor, figyelembe véve, hogy -9 = (-l)-9, azt mondhatjuk, hogy (-9) négyzetgyöke -1 és 9 négyzetgyökei szorzatával lesz egyenlõ, azaz egyszerûen i * 3. Ezek az úgynevezett „képzetes (vagy imaginárius) számok” ugyanúgy kezelhetõk, mint a közönséges számok, tehát összeadhatók, kivonhatók, szorozhatók és így tovább, ezért sok matematikai számításban nagyon fontos szerepet játszanak. Eszközt adnak a matematikusok kezébe a leírhatatlan leírásához, a negatív számok négyzetgyökeinek világában való mozgáshoz, miközben ugyanúgy mûködnek, mint a „valós” számok.
Hawking szemtelen ötlete értelmében az idõrõl alkotott hétköznapi képünk helytelen, a Világegyetem mûködésének jobb modelljét kapjuk, ha méréseinkben az általa képzetes idõnek nevezett (i * t-vel azaz it-vel jelölt) mennyiséget használjuk. Ami a matematikát illeti, a változtatás triviális. Az egésznek nem nagyobb a jelentõsége, mint amikor a térképkészítõ áttér a Föld ábrázolásában egy másik vetületi rendszerre. A Mercator-féle vetület például nagyban-egészében a kontinensek helyes alakját mutatja, azonban eltorzítja egymáshoz képesti méretüket. Ezzel szemben az 1970-es években kidolgozott, Peter-féle vetületben a kontinensek arányos méretûek egymáshoz képest, alakjuk azonban eltorzul. Mindkét vetületi rendszer (akárcsak a térképészetben használt többi) a földgömb egész felületét egy sík lapra vetítve ábrázolja. Minthogy azonban lehetetlen a gömb felületének pontjait tökéletesen levetíteni a síkra, ezért egyik vetületi rendszer sem nevezhetõ „helyesnek”, miközben a többit „helytelennek” tartanánk. Egyszerûen csak különböznek egymástól.
-
dez #95 Olyan még nem született (legalábbis fizikai). De arról valaha még azt hitték (egyesek). -
plamex #94 Mondj egy olyan elméletet ami mindenre érvényes. -
dez #93 "És nem mond ellent az ismert törvényeknek. Ez azért elég fontos részlet."
Akár ellent is mondhat, ha megfelelően megalapozott, bizonyított. (Minél alapvetőbbnek tekintett [már-már dogmatikus] törvényeket sért, annál erősebb bizonyítás szükséges.) -
dez #92 Hát, végülis megcáfolták, hogy mindenre érvényes. :) -
BiroAndras #91 "Én azt mondom először olyan elméletekben kéne gondolkodni, amelyek egy kicsit emberközelibbek, és ha az sem jön be akkor emelhetjük a tétet."
Megtörtént. A klasszikus fizika volt emberközeli. Nem volt elég, hát "emelték a tétet". Az sem volt elég, szóval ismét elemtek, aztán megint, aztán megint, ...
"Bizonyíthatatlan elméletet mindenki ki tud találni. Ez annyival jobb, hogy van mellé egy jól működő matematikai/számítógépes modell."
És nem mond ellent az ismert törvényeknek. Ez azért elég fontos részlet.
"Na de ilyen modell mondjuk a Heroes5 is, hogy aktuálisak maradjunk, de azért azt a világot mégse fogadjuk el egyből valósnak csak azért mert viszonylag konzisztens, és nem fagy le."
Közel sem olyan model. És ezt sem kell elfogadni, egyelőre csak egy ötlet. -
BiroAndras #90 "Nos, ez így nem igaz. Ma már ismerjük az értelmezési (és alkalmazási) tartománya határait. Azon kivül már nem érvényes."
De érvénes egy elég széles tartományban. A technológiánk legnagyobb részét lefedi ma is. Az a lényeg, hogy nem megcáfolták, hanem kiterjesztették. -
BiroAndras #89 "Ezek a végtelenek viszont mindíg valami olyasmit jelentenk, amit nem ismerünk. És minden más estben ciki őket realitásként kezelni. Valahogy a fizikusok pont ezt a végtelent realitásként kezelik, ők tudják miért."
Nem kezelik realitásként. A végtelen ez esetben is azt jelenti, hogy abban a tartományban már nem jók az egyeneleteink. -
BiroAndras #88 "Amúgy nincs a fekete lyukban semmi "érdekes", egy nagy gravitációjú test és kész, nem pedig egy lyuk két világegyetem kötött, stb"
Jelen ismereteink szerint semmi sem gátolja meg abban, hogy átjáró legyen. -
BiroAndras #87 "Egyesek szerint, amint megjelenik egy test azonnal van mindenütt érezhető garavitációja, vagyis gyorsabb a fénynél."
Az egyesek tévednek. Az általános relativitás elméletnek ez az egyik alapvető következménye, és azt mostanra már eléggé jól sikerült igazolni. Pl. közvetetten kimutatták már a grav, hullámok létezését is, ami ugye nem lehetséges, ha nem véges sebességgel terjed a gravitációs tér. -
#86
Azért ez érdekes, hogy régebben hasonló témáju topikban felvetettem, hogy nem lehetséges, hogy többször volt "nagybumm" és pulzáló anyaghalmazban élünk??
Jócskán lehurrogtak, hogy elötte nem volt semmi, és hülyeség az ilyen felvetés...
lám és lám.. érdekes :) -
#85
Igen ez egy jónak tűnő modell a tér (rel.elm) és a kvantummechanika kapcsolatáról. Csak éppen az univerzum valós alakját és topológiáját továbbra sem ismerjük.
Az a gáz, hogy egy ilyen 1 dimenziós kvantumszál (gondolom a régebbi elméleteknél levő húrhoz hasonló valami) kimutatásához kb egy galaxis teljes energiájára lenne szükség.
Én azt mondom először olyan elméletekben kéne gondolkodni, amelyek egy kicsit emberközelibbek, és ha az sem jön be akkor emelhetjük a tétet.
Bizonyíthatatlan elméletet mindenki ki tud találni. Ez annyival jobb, hogy van mellé egy jól működő matematikai/számítógépes modell.
Na de ilyen modell mondjuk a Heroes5 is, hogy aktuálisak maradjunk, de azért azt a világot mégse fogadjuk el egyből valósnak csak azért mert viszonylag konzisztens, és nem fagy le. -
#84
A Mátrix kettőben megmondták a frankót a szabadakaratról és a karmáról, kár hogy általában elalszom mire ez a rész jön, mert a film egy kicsit uncsi.;) -
#83
Szabad akarat van, esetleg az ember nem látja annak következményeit, máskülönben lehet hogy mást akarna, illetve sok minden determinálja a döntéseit, amit végül is maga hoz meg, de épenséggel ha ugy gondolja hozhat azzal ellentétes döntést is. /persze a következményeit valamilyen módon vállalnia kell/ Véletlen nincs, hiszen nyilván megvan mindennek az oka világban mégha nem is tudjuk hogy mi az, korlátozott tudásunk miatt. -
dez #82 Hidd ezt... -
bnfront #81 Én is beszólok :D
Nincs szabad akarat és véletlen sincs, csak annyira összetettek a dolgok hogy azt az ember sose fogja átlátni teljesen. Na most itt írhatnék egy regényt de álmos vagyok úgyogy alszok... zzzzzzzz
-
dez #80 Nincs abszolút, klasszikus-fizikai tér. -
#79
"világmindenség végtelen tere, melynek szerkezete az LQG szerint hálószerű, a tér szövete szó szerint egydimenziós kvantumszálakból szövődik"
hogy lehet valami 1 dimenziós a térben?? vagy hogy lehet az h ne legyen tér mert másképp nem lehet 1 dimenziós valami vagy most mivan?
ez fura de izgalmasan hangzik.. -
dez #78 Hm, de hát az csökkentette a terj. esélyét, vagy nem? -
dez #77 Beszólok. :D Nem inkább ott is a proton a stabil, csak épp negatív a töltése, és az elektron helyett pozitron van? :)
De amúgy érdekes.
Ja, az intuíció nem csak megérzés lehet, hanem ráérzés is (amikor a tudatallatti "fejt meg" valamit).
De mégiscsak több univerzumnak kell lennie, mert egy másikban nem feltétlenül ugyanaz történik, mint ebben (csak visszafelé). Legalábbis szerintem van véletlen (legalábbis ami a fiz. rendszeren belül annak tűnik), ill. szabad akarat. -
#76
Na es a regi kedvencem.. ok/okozat. Vajon lett volna-e madarinfluenza ha nem reagaljak tul az emberek es nem irtanak ki annyi baromfit. ??? -
#75
Na erre szolj be...:DDDDDDDD -
#74
Minden reszecske egy csillagkapu, amit a jelenlegi fizika feregjaratnak hiv. Egyetlen velunk parhuzamos univerzum van. Helyesebben a mi univerzumunk ket parhuzamos univerzum keveredese.Az egyik a pozitiv toltesu reszecskeke a masik a negativoke.Az egyik idoben visszafele halad a masikhoz kepest.
A pozitiv univerzumban a proton a stabil, a negativban az elektron.Az univerzumok keveredese miatt latunk 3 kvarkot a protonban.Tortdimenziok.
Vajon miert van az hogy nehany embernek jobb megerzese van a jovore nezve?
Erre mondjak hogy intuicio, meg dezsavu ,de en ezt csak jovoemleknek hivom. -
#73
Aztán majd a matematikusok meg a fizikusok megkapják a választ számításaiknak végén: 42...
Esetleg mellékelve egy üzenet: Elnézést a kényelmetlenségekért... -
dez #72 "A több száz éves newtoni mechanika is teljesen jó ma is."
Nos, ez így nem igaz. Ma már ismerjük az értelmezési (és alkalmazási) tartománya határait. Azon kivül már nem érvényes.
(Bocs, ha már írta valaki, most nincs időm az összes hsz.-t elolvasni.) -
#71
Nos ha nem létezik olyan hogy szingularitás, akkor a mai kozmológia mehet valahova.
;)
Hawking elmélete a szingularitásról, egyfajta kvantummmechanikai gyenge cáfolata annak, mert bebizonyítja, hogy valójában nem örök életű képződményekről van szó.
Jelenleg nem ismerjük a miénkhez képest nagyon, extrém módon eltérő viszonyokat, nincs reális elméletünk kvantumgravitációra, ami pont az ilyen esetekre adna világosabb képet.
A szingularitás valaminek a sima, végtelenbe vivő extrapolációja. Ezek a végtelenek viszont mindíg valami olyasmit jelentenk, amit nem ismerünk. És minden más estben ciki őket realitásként kezelni. Valahogy a fizikusok pont ezt a végtelent realitásként kezelik, ők tudják miért.
Vagy inkább ők sem, tanulták az iskolában és kész.;)
-
#70
Nembaj, én már várom a "gnaB giB"-et... vagy a nagy fehér papírzsebkendő eljövetelét... lol -
#69
ok, tévedtem, kösz a kiigazítást. -
Amergin #68 Mondod te. Itt viszont egyértelműen le vagyon írva, hogy a fekete lyuknak "pont" 
az a lényege, hogy ott SZINGULARITÁS van!
-
#67
Nemértem mit nem értetek.
Világos mint a nap.
Egyszer minden elmúlik még a világegyetem is.
De a vég mindíg egy uj kezdete.
-
Inquisitor #66 Hát ha van anyag és antianyag, energia és negatív! energia, akkor ha a "semmiből" keletkezik "valami", akkor keletkeznie kell valaminek, ami aztellensúlyozza. A lényeg úgy is az, hogy az egész rendszer összes energiája nulla, tehát nem is létezik ;) -
#65
Egy fekete lyuk azért messze van a végtelen sűrűségtől. Amúgy nincs a fekete lyukban semmi "érdekes", egy nagy gravitációjú test és kész, nem pedig egy lyuk két világegyetem kötött, stb -
#64
Jó, ez elég furcsap példa volt, de nem mond ellent az enrgiamegmaradásnalk. Pl Nagy mennyiségű enegria anyaggá alaku és kész.