• utility
    #97
    " Hawking szerint ezek után a táguló Világegyetemre már nem úgy kell gondolnunk, mint a téridõ egy matematikai pontból (a szingularitásból) kiindulva növekedõ buborékjára, hanem mint egy állandó méretû gömb felületére rajzolt szélességi körökre. A gömb északi sarka köré rajzolt kicsiny köröcske felel meg a fiatal Világegyetemnek - az egész teret a kört alkotó vonal jelenti. Ahogy a Világegyetem tágul, az egyre késõbbi állapotait a pólustól egyre távolabbi, de az elõzõvel párhuzamos körök jelentik. Az idõ múlásával egyre távolodunk a pólustól, és közeledünk az egyenlítõ felé, miközben a körök egyre nagyobbak lesznek. A pólustól az egyenlítõ felé haladás jelöli ki az idõ „múlását”. Miután átlépjük az egyenlítõt, a „Világegyetem” elkezd összehúzódni, az egymást követõ szélességi körök egyre kisebbekké válnak, míg végül a Déli-sarkon teljesen eltûnnek.

    De vajon mi történik magukban a pólusokban - vagyis az idõ kezdetén és a végén? A gömbnek ezekben a pontokban sincs „széle”, noha azt mondjuk, hogy az idõ az északi pólusnál kezdõdik. Minthogy az idõ pontosan ugyanolyan matematikai alapokon nyugszik, mint a tér, ezért a földrajzi analógia tökéletes. Bolygónkon az Északi-sarkon minden irányban „dél felé” nézünk, az „északi” irány nem létezik- mégsincs „széle” a Földnek az Északi-sarkon. A Világegyetem Hawking-féle modelljének északi pólusán az idõ egyetlen lehetséges iránya a „jövõ”, nem létezik a „múltnak” megfelelõ irány - ennek ellenére nincs az idõnek „széle”. A szingularitás problémája tehát fel sem merül.



    Ha visszafelé tudnánk utazni az idõben, egészen magáig az Õsrobbanásig, akkor nem tûnnénk el a szingularitásban, hanem simán keresztülhaladnánk a „nulla idõnek” megfelelõ (idõ)ponton, majd azt tapasztalnánk, hogy ismét a jövõ felé haladnánk. Pontosan úgy, ahogyan a Földön az Északi-sark közelében tartózkodó utazó el tud indulni észak felé, majd amikor menetirányának megváltoztatása nélkül áthalad az Északi-sarkon, hirtelen azt tapasztalja, hogy dél felé megy. E kép szerint a Világegyetem a téridõ és a tömeg-energia tökéletesen önkonzisztens csomagja, amely nem tágul sehová és nem is húzódik össze sehová.

    "