95129
-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
#68677
Elképesztő pechszéria... -
#68676
Igen, ezzel is számoltam. De én valahogy magamból indulok ki, aki legalább képes két információ darabot összerakni.
Még a II. vh public filmhíradónál is ment a szöveg, hogy Saipan vagy mittomén melyik sziget azért volt fontos, mert onnantól a bombázók Japán számára is elvitték haza a háborút. Ez nem titkos volt, ez ment a híradó/propaganda címén. Akkor mindenki moziba járt, mindenki hallotta ezt.
Aztán, látsz egy 1:1 B-29 másolatot a háború után 4 évvel, amire mondják, hogy fúúúúúúúúú, de veszélyes. Aztán megnézed, hogy a saját B-29 honnan hova repült és látsz egy 3000 km alatti harcászati hatósugarat. Aztán fogod magad és megnézed ennek a távolságnak a mondjuk a 1,2-szeresét, ha biztosra akarsz menni, és konstatállod, hogy Anchorage-ig nem érne el egyetlen szovjet gép sem, nemhogy nagyvároskat vagy az USA belső területét..
No offense, de ezt egy 18 évesnek képesnek kellene lennie abszolválni ezt, ha emlékszik egy kicsit is arra, hogy mi volt 4 évvel azelőtt.
Persze egy olyan országban, ahol Rick Santorum és hasonló szintű ostoba barmok akár többször is szenátorok lehetnek elnöki aspirációkkal, akkor nincs sok illúziom afelől, hogy mekkora hülyeségeket hitt el akkor a gyök2 szavazó...
Amikor meglátták a Tu-16/Tu-95 gépeket, akkor már elhiszem, hogy éreztem volna az igényét talán még én is, de a Tu-4 egyszerűen minden volt, csak nem fenyegtés. Legfeljebb az európai NATO államok számára volt az. -
Garga Pitic #68675 jetfly.hu:
"Újabb Gripen baleset történt, ezúttal Kecskeméten!
Van már fotónk a helyszínről is, messziről, de látszik a Gripen. Egyelőre annyit tudunk, hogy ezúttal együléses gép volt, leszállás közben nem nyílt ki a futómű, a gép hasra szállt. A pilóta katapultált." -
#68674
Ezt a cikket most olvastam. Tudom, hogy index és pontatlan, de esetleg van valakinek tippje, hogy az a négy hadihajó amit majd 4 milliárd euróért fognak beszerezni milyen típus lehet majd illetve milyen típus jöhet szóba? Esetleg hazai gyártás? -
ambasa #68673 Molni, megint elfeledkezel arról, hogy, Te ma mit tudsz és, akkor ők mit, tudtak. Elfeledkezel arról hogy nem az a lényeg, hogy mi volt, hanem az, hogy mit gondoltak róla. A negyvenes évek végén az USA megtudta hogy már nem egyedüli atomhatalom, és tudta, hogy a szovjetek másolják a B-29-et. Nem tudták, mennyi atombombájuk van, és hány Tu-4-esük, minden esetre egyből a legrosszabbat gondolták. Elfeledkezel, hogy a késő sztálini zárt Szovjetunóról beszélünk, és a McCarthy féle Amerikáról.
Anno az USA minden évben kiadta a Soviet Military Power kiadványt, amely eltúlzott adatokat közölt a szovjet fegyverekről, mind számszerűleg, mind harcászati adatokat tekintve. Ennek semmi más célja nem volt, minthogy igazolni a közvélemény előtt a magas katonai költségvetést. (mellesleg ezt a szovjetek is lemásolták és nálunk is jelent meg két hasonló füzet a 80-as években a "Honnan fenyegetik a békét" címmel)
TG -
#68672
Köszi az összefoglalót, de továbbra sem értem. A B-29 hatósugarát ismerték. Még Alaszka-Kanada határ elérése is csodaszámba ment volna ezzel a géppel, de ezen túl semmi. Ha Európában nem voltak ilyen elfogó vadászok, akkor az egész értelmetlen volt. Azt meg kétlem, hogy az euórpai államok védelme miatt aggódtak volna ennyire...
Semmiféle szovjet bombázófenyegtés nem volt az '50-es évek legeslegvégéig az amerikai kontinenst nézve, de még akkor is egyirányú úttal jutottak el volna a USA határának pereméig, ha nem számolsz Alaszkával...
Amikor már tényleg lement az első gnóm/troll gépek sora, a vége akkor is F-102/106 lett történetnek és nem Tu-128/MiG-25 méretű szörnyek megalkotása. (Kivéve a bukott Arrow...)
Valahol röhejes, hogy taktikai vadásznak próbálták az F-111-et eladni, de honi légvédelmi vadásznak meg F-102/F-106.
Ma szemmel én erre csak azt tudom mondani, hogy ekkora ordító ökörséget mégis hogyan...? Tényleg nem értem az egészet. Semmiféle logika nincs az egész történetben.
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2015.06.10. 00:30:58 -
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#68671
A fenéért írok én kisesszét, amikor nálam okosabbak sokkal jobban megválaszolják, ráadásul még meg is értik rendesen a konkrét kérdést... 
Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2015.06.09. 23:26:19 -
#68670
Használnak ha jól tudom, például C-130-hoz, F/A-18-ashoz. -
#68669
Iszonyú sok tényező befolyásolta a II.Vh utáni fejlesztéseket és vadászgéptendereket, kétlem, hogy egy hsz.-ben össze lehet foglalni, de gyorstalpaló módon teszek egy próbát:
Politikai / Gazdasági irányultság: A hidegháború elkezdődött, nyilvánvalónak tűnt, hogy noha egy világégésnek vége, de kezdett kirajzolódni az új hatalmi ellentét a nyugati és a keleti blokk között, így, bár a II.Vh-hoz képest komoly leépítések voltak a haderőben, mégis komoly szándék volt a háttérben ahhoz, hogy a katonai erőt maximalizálják, a lehető legmodernebb és legjobb harci gépekkel.
A gazdasági oldalt sem szabad elhanyagolni. A háborús termelés rengeteg, addig kisebb repülőgépgyártó céget fújt fel méretes léggömbbé. A gyártókapacitás megvolt, de ha ezt leépítik, akkor az rengeteg munkanélküli embert jelent hirtelen az utcán, amit a gazdaság egyébb ágai nem tudtak volna felszíni rövid úton. Félig-meddig ez úgy sikerült, hogy a fogyasztási termékek gyártását forszírozták minél jobban, így például az Detroiti autógyártás felfuttatása sem véletlenül, hogy az 1950-es évek elejétől kezdődött látványosan. Egyfelől felpörgették a keresletet az évenkénti modellfrissitésekkel, komoly marketinggel megtámogatva, hogy az így felfűtött kereslet képes legyen munkát adni az autóipari óriásoknak...
Ez a repülőgép-iparban is így volt, az USAAF csak azért rendelte meg az XP-87-et a Curtiss-Wright-tól, mert az új minden időben használható vadászgép-tender jelentette az egyetlen esélyt a patinás cég életben maradásánál. Az USAAF valójában a Northrop XP-89-et szemelte ki, de erős volt a nyomás, hogy a Curtis-Wright gépet válasszák, pusztán azért, hogy a Curtiss megmaradhasson, és ne kelljen bezárnia.
A Tu-4 sokk: A II.Vh után biztosak voltak benne az USA politikusai és katonai vezetői, hogy előbb-utóbb a Szovjetunió is szert tesz nukleáris csapásmérő képességre. Csakhogy úgy számoltak, hogy az orosz gazdaság állapota miatt az ehhez szükséges két komponenst (a nukleáris fegyvert, és a hosszú távú nehézbombázógépet) nem lesz képes 10, de inkább 15 éven belül letenni az asztalra. Ehhez képest 1947-ben a Tusinói légiparádén feltűnt a Tu-4, ami a B-29 durva másolata volt. Az USAAF-ot váratlanul érte a Tu-4 megjelenése, egyszerűen nem volt meg a megfelelő légvédelmi képessége az országnak ahhoz, hogy hermetikusan lezárhassák a légteret a szovjet bombázók elől. A pánik szó tökéletesen leírja az akkori állapotot az USA légvédelmi vezetői és a politikusai lelkiállapotáról, amit mi sem magától értendőbb, hogy igyekeztek széles körben továbbterjeszteni. Persze a frissen függetlenedett légierőnek nagyon tetszett ez az állapot, a politikusok meg öntötték a pénzt a légierő fejlesztéseibe, mert hát gyünnek az oroszok...
![]()
Amitől hevesen csuklani kezdtek az USAAF/USAF tábornokai, a Tu-4(B)
Hiába volt külön-külön hordozófedélzeti-, nappali- és minden időben bevethető vadászgéptender, ezekre rövid időn belűl nagy számban nem lehetett számítani (erről később), ráadásul egy kiforratlan vadászgép több veszélyt jelent a saját pilótájára, mint az ellenfél bombázójára. Kapkodás kezdődött, így olyan félmegoldások születtek, mint az F-82 Twin Mustang éjjeli vadász változatát (ami a középső szárnyrészre kapott radart), vagy az F-94 Starfire, ami gyakorlatilag a Lockheed TF-80C kiképzőgép volt, amibe belerakták a B-36 faroktornynához kifejlesztett APG-3 radar egy átszabott változatát, az APG-33-at és a hozzá való Hughes E-1 tűzvezető rendszert.
A kapkodás ára...: Azért volt szükség az F-94-eshez és az F-82-eshez hasonló gnómokhoz, mert egyszerűen túl sokmindent várt el a légierő a következő generációs vadászaitól. Nagyobb végsebességet, a légcsavaros gépekhez fogható hatótávot, jó manőverező képességet, ráadásul erős fegyverzetet, és az sem baj, ha modern radar és tűzvezető rendszer is benne lesz a gépben. Természetesen mindezt megvalósítani úgy, hogy ne legyen izzadságszagú kompromisszum, az időbe és erőforrásokba kerül, amíg minden felmerülő problémát sikerül kiküszöbölni. Az XP-87 már volt említve, ez volt a Curtiss-Wright hattyúdala, a cég utolsó esélye - mivel a katonai megrendelések hirtelen megcsappantak, és a cég (szemben mondjuk a Douglassal, Boeingal vagy Lockheed-el) nem rendelkezett civil piacra szánt gépekkel, két kézzel kapaszkodott a katonai megrendelésekbe. Csakhogy úgy, hogy az új technológiák terén nem volt tapasztalata. Az XP-87 Blackhawk (nem elírás) négy gázturbinás sugárhajtóművel repült, mivel a nagy méreteihez ez kellett - a nagy méretre pedig szükség volt, hiszen az elején két fegyvertornya volt 2x .50 géppuskával, ami végül az orrba fixen beépített 4x 20mm-es gépágyúra módosult, és ekkoriban sugárhajtású géptől meglepően jó, 1600 km-es hatósugárral (viszont nyomott is 22 tonnát felszálláskor).
![]()
Az XP-87
Az USAAF gondolt egyett, és összeeresztette az XP-87-et, az XP-89-et és a haditengerészet részére készült XF3D-1 Skyknight-ot. Az XP-87, mivel a pilóta és a radar-kezelő egymás mellett űlt, nagyon jó volt a személyzet kommunikációja terén, a Skynight azonban vitt mindent a megbízhatóság és a karbantartás terén (ami nem meglepő, mert a NAVY nagyon szigorú elvárásokat támasztott e téren). A légierő mégis az Northroo XP-89 / XF-89 Scorpiont választotta, mert ez volt a legjobban manőverező, legjobb emelkedő képességű mindhárom közül. Hogy megbízhatattlan, nehezen repülhető, a személyzet kommunikációja problémás, és alapból sokkal kisebb hatótávú, mint a másik kettő, nem számított....
Csakhogy a légierőnek azonnal szüksége volt a Scorpionra, le akarták cserélni az F-82-őt és az F-94-et minél hamarabb, tehát megrendelték az F-89A-t úgy, hogy a gép berepülése még messze nem fejeződött be, és ahogy azt várni is lehetett, súlyos tervezési hibára derült fény, mikor az XF-89 102.-dik próbarepülésén a jobb oldali vízszintes vezérsík egyszerűen leszakadt, és bár a pilóta ki tudott ugrani, a radar-operátor helyén ülő mérnök az életét vesztette. A gyártósort leállították (8 gép már készen volt, ezek voltak az egyedüli elkészült F-89A-k), a gépet komolyan áttervezték (megkapta az AN/APG-33 radart és az A1-CM tűzvezető rendszert), és F-89B jelöléssel 1951-ben át is adták a légierőnek. Majdnem két év késéssel... Ráadásul így is az egyik legrosszabb baleseti statisztikájú gépe lett a légierőnek (343 baleset 100 000 repült órára, viszonyításképpen az F-15C-é valami 0,5...).
![]()
Az egyik átadott F-89A, látható az orrban a 6db 20mm-es gépágyú, és a vízszintes vezérsíkon az utólagosan felhelyezett, flutter-jelenséget csökkentő külső súlyok
Az új technológiák zavarbaejtő kavalkádja: A II.Vh számtalan újdonságot hozott a technológia terén, harctérre kerültek a radarok, a sugárhajtóműves vadászgépek, és megjelentek az ekkor még irányítattlan levegő-levegő rakéták, miközben a háború után elkezdték a hanghatárt is ostromolni. Annyi újdonságot tettek le papíron a hadsereg asztalára, hogy a bőség zavarába kerültek. Nagyon nehéz utólag átlátni azt, milyen lehetett ez nekik, hiszen ha valamit lesöpörnek az asztalról, ami esetleg a szovjeteknél megvalósul, és ott ütőképes harceszköznek bizonyul, az komoly hátrányt jelentene a légierőnek. Így mindenféle új technológiát nekiálltak kipróbálni, erre egy jó példa a Hughes Falcon rakéta, aminek az első jelölése XF-98 volt, mint a vadászgépeknek, csak évek múlva kapta meg a GAR-1 (Guided Air Rocket, irányított légi rakéta) típusjelölést. A másik jó példa a Republic XF-91 Thundercepter, ami a hibrid gázturbinás-rakétahajtás életképességét vizsgálta. A gép iszonyú impozáns eredményeket tett le az asztalra, például Mach 1.71-es sebességet (1951-ben!), csakhogy hiába - már a tervezőasztalon voltak az első Mach 2 képes vadászgépek, megjelentek a deltaszárnyú koncepciók, így az XF-91 (a rengeteg beleölt erőforrás ellenére) nem volt más, mint egy kísérleti nyilazott szárnyú gép...
![]()
Az XF-91 és a jellegzetes, kifelé növekedő húrhosszúságú nyilazott szárnya
A megvalósult koncepciók békjójában: Arra a kérdésre, hogy a méregdrágán megépített, de vitatható képességű rendszereket miért tartották hosszú ideig rendszerben az a válasz, hogy az 1950-es és 60-as évek ha lehet, csak még zűrösebb körülményeket teremtettek. Érkezett a ballisztikus rakéták világa, ami egy ideig versenyzett a hosszú távú szárazföldi vagy tengeri indítású csapásmérő robotrepülőgépekkel, megjelentek a nukleáris meghajtású hajók és tengeralattjárók, miközben a légierő hatalmas pénzeket ölt a nukleáris erőforrású repülőgépekbe (sose elismerve, hogy a haditengerészet nukleáris erőforrású hajóival akar versenyezni), és így tovább.
Eközben lassan nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjet bombázóktól való félelem eltúlzott volt, és így margóra került egy időre az Észak-Amerikai légvédelem kérdése. A megépített létesítmények és vadászgépek feladata maradt a légtér védelme, az új gépeket pedig a meglévő rendszerbe kellett beleintegrálni. Így lett a nagy sprintből helyben futás...
Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2015.06.09. 23:28:37 -
ambasa #68668 Most azért összemosol néhány időszakot. Az amerikaiaknak a 40-es évek végén, az 50-es évek elején milyen valós fenygetettsággel is kellet szembe nézniük:
Első szovjet atombomba 1949
Tu-4 gyártásba kerülése 1949.
Nézzük máshonnan a kérdést. Milyen megfelelő teljesítményű hajtómű állt rendelkezésükre, amely olyan nagy sebességű gép elkészítését tette volna lehetővé, ami indokolta volna a nyilazott szárnyat? Annyira ismert volt a repülőmérnökök körében a nyilazott szárny aerodinamikája? Ha igen akkor az F-86 és a MiG-15-ön kívül a többi cég miért is nem alkalmazta? Pl a F-84 nyilazott szárnyű változata is 1954-ben kerül gyártásba.
Egyszerűen szerintem, gyorsan volt szükségük viszonylag gyors sugárhajtású gépre, a nyilazott szárny túlságosan nagy műszaki kockázatot jelentett, és nem állt rendelkezésre megfelelő hajtómű. Ne feledd, miközben a szovjet és csatlós légierők tömegével kapták a MiG-15-öt a nyugat-európai légierők még mindig örültek a Vampire/Venom párosnak, amely teljesítménybe messze elmaradt tőle, csakhogy nem volt más a piacon. Ugyanakkor igazából nem létezett nagy számban komoly szovjet bombázó, ami ellen tevékenykedni kellett volna (az Il-28-as nagyobb számban csak az 50-es évek közepén kezdett megjelenni, a Tu-14 csak hírmondóban volt, miközben a Tu-16-os is csak ebben az időszakban jelent meg, koránt sem akkora számban).
Az általad felsorolt szovjet gépek 1960-1964-1970, vagyis legalább 10 évvel későbbi gépek, és akkor már az amerikaiaknál is az egyenes szárnyű gépek már rég a bontóban voltak.
1949, a szovjet atombomba megjelenése után az USA-ában félig-meddig a a saját politikusaik által is gerjesztve egyfajta pánikhangulat alakult ki az eget hamarosan ellepő szovjet atombombázókat víziíónálva. Persze ez nem volt igaz, de ez ebben az esetben lényegtelen, a politikában nem az számít, mi történik, hanem, hogy mit gondolnak róla az emberek. Ez a hangulat jól jött a friss haderőnemnek az USAF-nak, hiszen megtalálhatta a két legfontosabb feladatát az atomcsapást és annak elhárítását. Ugye belejátszik ide az 1948-as kay-westi egyezmény is, amellyel háttérbe szoríthatták a régi riválist, a hadsereget, amely megint, szintén politikai okokból a helikopterek, majd később a drónok nagyarányú fejlődéséhez vezetett, amely hátterében semmi más nem állt, mint, hogy a hadsereg így próbálta megkerülni az egyezményt. (mellesleg ugyan ez áll a mostani A-10-es vita hátterében, hogy az USAF vezetése számár minden púp, amely nem repül kétszeres hangsebességgel, vagy nem tud leszórni atombombát). Ugyan ez volt az oka, hogy a Navy görcsösen próbál olyan gépeket rendszerbe állítani, amely képes atomcsapásra, és olyan szörnyszülemények születtek, mint az AJ-2 Savage. Mindenesetre mindenkinek jó jött ez, hiszen újjá lehetett építeni újra a második világháború után leépített haderőt, csak hát sajnos az ötvenes évek közepéig nem állt rendelkezésre megfelelő erejű hajtómű, akkor aztán hirtelen lett és egycsapásra elavultak lettek még a hangsebességet éppen hogy átlépő gépek is. (ez alól egyedüli kivétel a Hunter volt, valami számomra megmagyarázhatatlan módon). Egyébként ez nem volt egyedi, a keleti blokkban ugyanezek a folyamatok zajlottak le, csak ott más haderőnemeket/fegyvernemeket fejlesztettek.
TG -
Papichulo #68667 Korrekt tuzero egy lengyel kikotohoz kepest :)
![]()
-
#68666
air starter unit (ASU) eszközt használ valamelyik európai légierő a gépeihez vagy a vadászokhoz esetleg , vagy mindenhol csak elektromosan inditanak? -
#68665
Azt meg tudja nekem magyarázni valaki, hogy a jenkik és kanadaiak a '40-es évek végén és '50-es évek elején hova fejlesztették az a töménytelenül sok szubszonikus, egyenesszárnyú (!) elfogó vadászt? Nem volt olyan szovjet típus, ami akár egyirányú utat feltételezve elérte volna a Kanada és USA nagyvárosait, de ha meg lett volna, azzal a sebességel az elfogás szó legfeljebb röhögésre késztette volna 10 évvel később a Tu-95-öt.
Azt sem vágom, hogy miért ilyen kisméretű gépekkel képzelték el a védelmet, amikor az '50-es évek végén a szovjetek hasonló környeztben - baromi nagy lakatlan terület, kevés radar - Yak-28, Szu-15 és Tu-128 méretben gondolkoztak, később meg MiG-25/31. Ehhez képest még az F-102/106 is nyápic.
Kapcsolódó téma. Hogyan sikerült azt beadni akkoriban, hogy eszement pénzeket öltek olyan fegyverrendszerek kiépítésébe, amit 5, de max. 10 éven beülül röhejesen elavultnak számítottak? Gondolok itt a jenki-kanadai radarláncra, a teljes integrált honi légvédelmi rendszerre, városok köré talepült SAM rendszerekre, stb.
Arányaiban ma hozzá képest az F-35 program filléres, akkor a GPD mérhető százaléka ment el egy ilyen gigaprogramra. Elavultságuk ellenére meglepően sokáig rendszerben tartották ezeket. Miért? Ha már megépült, akkor üzemeltették alapon ment a dolog? -
#68664
Az ilyen diagramokat azonos cél és indító magasságra szokták megadni. A 10km feletti zóna értelmetlen, egyszerűen a gépek szolgálati csúcsmagassága reális konfiggal 12-13 k, de már 9-10 km magasan is röhejesen erőtlenek komoly manőverekhez. 3G-s kitartott fordulót sem tudnak full utánégetőve úgy, hogy hangsebesség közeében repülnek, mert a CAS annyira alacsony.
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2015.06.09. 16:54:53 -
JanáJ #68663 De hogy kell értelmezni? Mert ha jól értem ha nulla méter magasan "repülök" akkor 5 km-el felettem közeledő gépre ~25km-re indíthatok és a többi. Mert akkor 10 km magasan repülve felmászna 35 km magasra? Mert nem hiszem, hogy ez így működne. -
#68662
ja értem és elég laboratóriumi körülmény, hogy nem manőverezik -
#68661
Nem. Az ábra rakéta kineamtikáról szól és nem radarról. -
#68660
tehát ha 30km távol vagyok, lehetek akár 5km magasan is, nem fog látni? azt hittem 100m alatt kell lopakodni :D -
#68659
Leszámítva a gyártó céget :) -
#68658
A lenti 2. ábrán sem a hozzávetőleges sem a maximális nem stimmel. Gyakorlatilag nem lehet elépzelni olyan helyzetet, ahol ezek a számok igazak.
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2015.06.09. 15:16:58 -
#68657
Azért te is tudod, hogy a kettő alma és körte? Az egyik egy függőleges (magasság) / vízszintes (távolság) skálás ábra egyetlen rakéta képességeiről, a másik pedig egy összevetés a különféle rakéták hozzávetőleges maximális hatótávolságáról...
Ettől függetlenül az RVV-AE-s ábra tényleg ritkaságszámba megy...
Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2015.06.09. 15:14:15 -
#68656
Szokatlanul őszinte diagram.
![]()
Ezzel az APA-s ökörséggel összevetve...
![]()
-
#68655
Lómaiak. :) -
#68654
Maxima Mea Culpa, valóban így van, rémlett, hogy egy csomó dolgot szereltek bele, csak valamiért az volt bennem, hogy a bombaterébe - de ha nincs, akkor oda nem is tudnak semmit szerelni. :) -
#68653
SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!
Így elsőre olyan, mintha azok a plusz C alakú töltetek felcsúsztak volna a gránáton és így az fent megszorult és mivel a cső már meleg volt lángra is lobbantotta azokat a plusz tölteteket.
( van ezeken azt hiszem egy ilyen rátöltésgátló felül a cső nyakán lehet, hogy abba is eltud akadni ?)
-
#68652
köszi igy egy kicsit megvilágosodtam,de felvet pár kérdést még a müködés.
Szóval ha az akna szárából jön ki a gáz ami kiröpiti a gránátot akkor azért ott elég nagy nyomásnak kell lennie , hogy ekkora távra kilöjje.
Mert a cső és a gránát között a barázdák, gondolom a folytást végzik, hogy addig ne szökjön el a gáz mig a megfelelő nyomás létre nem jön alatta ha ez igy van akkor az alábbi videon mi történt, hogy a srác ki tudta venni a csőből mikor már beindult a gyujtás folyamata és, hogy a kicsapó láng nem okozott sérülést neki és ,hogy semmi szuróláng nem látszik . a késöbbiekben felrobbanhatott vagy ha kialudt a hajtótöltet akkor hatástalanitották?
-
Rue East #68651 Szu-24-nek nincs bombatere, viszont az MR változatot megszabadították a gépágyútól ha arra gondolsz. Nem is csoda, hogy oda nem fért el minden.
Utoljára szerkesztette: Rue East, 2015.06.08. 18:05:27 -
#68650
+18-as videó
9M113
Mielőtt kinyílik a tubus hallani egy rövid hangot. Az micsoda? 00:38-tól kell indítani a videót, akkor hallani. -
#68649
A szovjet orosz gépeknél a Szu-17 az ugye csak konténrrel dolgozott?
Olyannyira, hogy ha szükséges volt, a konténer nélküli Szu-17M*R teljes értékű Szu-17M* csapásmérő gép volt. (*= 2, 3, 4)
A dedikált Szu-24MR esetén érdekes, hogy ekkora gépnél is kellett a konténer. Fura.
Amiatt, mert minden szükségesnek látott érzékelő nem fért be a bombatérbe, és itt messze nem csak optikai érzékelőkről volt szó, vagyis igencsak túlmutatott az ezt megelőző taktikai felderítő gépeken.
Az opciók:
Efir-1M (Ether-1M) sugárzásmérő konténer (jobb szárnypillon).
Tangazh SIGINT konténer, amit a törzs alatt lehetett hurcibálni.
Shpil-2M lézer-képleképző konténer ("LIDAR"), amit szintén csak a törzs alá lehetett függeszteni (tehát vagy ez, vagy a SIGINT konténer).
Dupla R-60 indító (bal szárnypillon)
Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2015.06.08. 16:14:53 -
#68648
Úgy értem, hogy amikor a B-36 tervezés alatt volt, akkor is számoltak felderítő változattal és nem utólag találták ki, hogy "akkor ilyen is kell".
A szovjet orosz gépeknél a Szu-17 az ugye csak konténrrel dolgozott? A dedikált Szu-24MR esetén érdekes, hogy ekkora gépnél is kellett a konténer. Fura.
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2015.06.08. 15:57:59 -
#68647
Miért eretileg tervezett? JoeBauer oldaláról nekem nem ez jön le. (Korábban is ajánlottam már az oldalt, nagyon-nagyon komoly!) -
#68646
A stratégiai bombázóknál is nyomozok ez ügyben. Az RB-36 és RB-47 erdetileg tervezettnek tűnnek nekem. Ez némileg meglepett. -
#68645
Az F-4 Phantom II-ből mindig is terveztek felderítő változatot, vagy utólag találták ki azt, hogy a platfrom erre is jó lenne?
Volt eredetileg is tervezett felderítő változat a McDonnel cégnél, de a NAVY-t nem érdekelte ekkor még, az F8U-1P (felderítő Crusader variáns) megfelelt a NAVY eredeti igényeinek. Viszont az nem rendelkezett minden időjárás között bevethető formában (nevezetesen éjszakai bevetésre). Az F4H-1P viszont rendelkezett eme képességgel, így az USAF igényt tartott rá, ez lett az RF-4C - amelyek megrendelése után hirtelenjében a NAVY-t és az USMC-t is érdekelni kezdte a típus, és az RF-4B jelzés alatt rendszeresítették az RF-4C-t.
A felderítő Mirage F.1 felderítő változata utólag született meg ugye? Az bár konténert is hordoz, magába a gépbe is építettek be a feladatkörnek megfelelő dedikát cuccokat? Jól tudom?
Igen és igen. -
#68644
Az F-4 Phantom II-ből mindig is terveztek felderítő változatot, vagy utólag találták ki azt, hogy a platfrom erre is jó lenne?
A felderítő Mirage F.1 felderítő változata utólag született meg ugye? Az bár konténert is hordoz, magába a gépbe is építettek be a feladatkörnek megfelelő dedikát cuccokat? Jól tudom? -
JanáJ #68643 Van bárkinek új infója a 42-es Grifről? -
JanáJ #68642 Miért nem robbant? Van késleltetés az élesítésben? Ha igen akkor miért halnak meg a rátöltéskor? -
aksurv2 #68641 Nagy. Elég fölé hajolni a vetőnek.
Szerintem itt is az volt, azért nem robbant. Másképpen nem tudom, hogy hogyan jöhetne össze egy ilyen sérülés. -
savaz #68640 Részletesebben:
Tűzszerészek oldala -
savaz #68639 Az első képen a "szárnyas" végén látszik az indítótöltény feneke. Ez kb. úgy néz ki mint egy vadásztöltény. Ha beleejtik a gránátot a csőbe ezt süti el a fixen beépített ütőszeg. A szárnyak között, illetve feljebb a "nyelén" (stabilizátorcső) furatok vannak, ott jut ki a gáz. Ha nagyobb lőtávot akarnak elérni, akkor a stabilizátorcsőre lehet pakolni C formájú plusz tölteteket:
![]()
-
#68638
Aztán nekidől a falnak és a csapódó gyújtó berobban.
Amúgy nem nagyon néztem útánna,de az ilyen gránátok,hogyan vannak meghajtva,mert a test ugyan úgy repül ki ahogy beleteszik.nincs hüvely vagy külön lőpor
