Egy prominens matematikus, aki az Egyesült Államokban, különösen a nevadai kaszinókban évtizedekkel ezelőtt azzal alapozta meg hírnevét, hogy sikeresen a ház ellen fordította a rulett-esélyeket, most elárulta, miként érte el ezt az eredményt.

Doyne Farmer az 1970-es években még egyetemi hallgatóként a világ egyik első mikroszámítógépével tarolt a nevadai rulettasztaloknál, azonban soha nem árulta el, hogyan is csinálta. Most, miután egy általa megihletett kutatópáros kifejlesztette és közzétette saját módszerét, úgy döntött megtöri a csendet.

"Azért hallgattam, mert nem akartam semmiféle információt elárulni, ami meggátolna valakit a kaszinó pénzének megszerzésében" - írta Farmer, aki jelenleg az Oxford Egyetemen tanít. "Most azonban már semmi okot nem látok arra, hogy tovább hallgassak."

Farmer (képünkön) beszámolója egyfajta válasz az ausztrál Michael Small és a hong-kongi Michael Tse legutóbbi kutatására, akik néhány méréssel és egy okostelefonnal demonstrálták, hogy valóban a magunk javára fordíthatjuk az esélyeket a rulettasztalnál. A trükk, hogy rögzíteni kell, amikor a golyó és forgó kerék egy adott része is áthalad egy választott ponton.

Modelljük két részre osztja a játékot. Az első rész azt vizsgálja, mi történik mialatt a golyó körbehalad a kerék pereme mentén, majd beesik a kerékbe, ami könnyen kiszámítható. A második rész arról szól, amikor a golyó elkezd pattogni, ami kaotikus és nehéz kiszámítani. Mivel az első rész kiszámítása nem jelent különösebb kihívást, Small és Tse képes volt nagyjából kikalkulálni hol kezdi meg a golyó összevissza pattogását, és ezáltal a kerék melyik részén fog landolni.

Egy Farmeréhez hasonló számolóeszköz alkalmazásával a párosnak 22 kísérletből 13 alkalommal sikerült megjósolnia, hogy a kerék melyik felében fog megállni a golyó. Három esetben pontosan eltalálták a számot; ez annyit jelent, hogy a ház 2,7 százalékos előnyét átfordították a játékos előnyévé, méghozzá 18 százalékos oddsot érve el a játékos javára. Ez nagyon kis számú próbálkozás ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonhassanak le belőle, ezért később Small és Tse egy automata kamerarendszer alkalmazásával egy 700 kísérletből álló sorozattal megerősítette eredményeit, ezt azonban túl feltűnő lenne egy kaszinóban bevetni.


Farmer szerint Small és Tse modellje nagyon hasonlít az övéhez, kivéve, hogy a páros a golyó fő lassító erejeként a peremnél fellépő súrlódást jelölte meg, míg ő a légellenállást vette figyelembe. Small biztos abban, hogy a kaszinók tudnak a trükkről. Holger Dullin, az ausztrál Sydney Egyetem káoszelmélet szakértője szerint a fenti megoldások kivédhetők a tétek megtételének lezárásával még azelőtt, hogy a kerék a mérések elvégzéséhez elegendő fordulatot tenne.