Hunter
Megtalálták az elveszett perzsa sereget
Úgy tűnik végre sikerült megtalálni annak a hatalmas perzsa hadseregnek a maradványait, amit 2500 évvel ezelőtt nyelt el Nyugat-Egyiptom sivatagja, megoldva ezzel a régészet egyik legnagyobb rejtélyét, állítja egy olasz kutatópáros.
Bronz fegyverek, ezüst karperecek, egy fülbevaló és emberi csontok százai kerültek elő a Szahara kietlen pusztaságából, alátámasztva II. Kambüszész perzsa király elveszett hadseregének a felfedezését. Az ötvenezer harcost egy hatalmas homokvihar temette be i. e. 525-ben. "Megtaláltuk Hérodotosz történetének első régészeti bizonyítékát" - nyilatkozott a Discovery Newsnak az expedícióban résztvevő Dario Del Bufalo, a Lecce Egyetem archeológusa.
Az ókori görög történetíró szerint az Akhaimenida-dinasztiához tartozó Kambüszész, Kürosz fia ötvenezer katonát küldött Thébából a Szíva-oázis megtámadására, hogy megsemmisítsék Ámon templomának jósdáját, miután az ottani papok nem voltak hajlandók elismerni Egyiptom uralkodójaként. Hétnapnyi utazás után a sivatagban a sereg elért egy oázist, ami a történészek szerint El-Kharga lehetett, azonban az oázis elhagyása után nyomuk veszett. "Szél támadt délről, erős és halálos, hatalmas örvénylő homokoszlopokat hozva, ami teljes egészében beborította a katonákat" - írta Hérodotosz.
Az elveszett sereg tagjai
Kambüszész elveszett hadseregének a történetét - miután semmi nyomát nem lelték a szerencsétlenül járt harcosoknak - a tudósok egyszerű mesének kezdték minősíteni. Két olasz régész azonban azt állítja, hogy az eset megtörtént, a perzsákat valóban elnyelte egy homokvihar és ezt végre többszörösen is bizonyítani tudják. Angelo és Alfredo Castiglioni 20 évvel ezelőtt már felhívta magára a világ figyelmét, amikor megtalálták az egyiptomi "aranyvárost", Bereniké Pankhrüszoszt. Mostani felfedezésük 13 év kutatómunka eredménye, amiből 5 év sivatagi terepmunka volt. "Az egész 1996-ban kezdődött, egy vasmeteoritokat kutató expedícióval, ami Bahrinban, egy kis oázisban nem messze Szívától zajlott" - nyilatkozott a Discoverynek Alfredo Castiglioni, a varesei Keleti Sivatagi Kutató Központ (CeRDO) igazgatója.
A területen zajló munkálatok során a kutatók egy félig betemetett edényt és emberi maradványokat találtak. A helyszín egyik jellegzetessége egy természetes menedékhely, egy 35 méter hosszú, 1,8 méter magas és 3 méter széles szikla volt. A sivatagban előfordulnak hasonló természeti képződmények, a helyszíntől közel-távol azonban ez az egy ilyen hatalmas kőzet volt. "Méretével és alakjával tökéletes menedék egy homokviharban" - mondta Castiglioni.
A célpont, Ámon templomának maradványai
A sziklánál Aly Barakat az egyiptomi Kairói Egyetem geológusa fémdetektorával több ősi fegyverre, egy bronz tőrre és számos nyílhegyre bukkant. "Kis tárgyakról beszélünk, azonban ezek rendkívül fontosak, mivel ezek az első Szíva közelében fellelt Akhaimenida tárgyak, amik így Kambüszész idejére datálhatók" - magyarázta Castiglioni.
A természetes menedéktől körülbelül negyedmérföldnyire a Castiglioni-csapat egy ezüst karperecet, egy fülbevalót és néhány gömböcskét talált, utóbbiak valószínűleg egy nyaklánchoz tartoztak. "A fülbevaló elemzéséből kiderült, hogy az egyértelműen az Akhaimenida időszakból származik. Mind a fülbevaló, mind a gömbök ezüstnek tűnnek. Nagyon hasonló fülbevalót találtak egy törökországi ásatáson, ami az időszámítás előtti ötödik századból származik" - taglalta Andrea Cagnetti, az ősi ékszerek egyik vezető szakértője.
A rákövetkező években a testvérpár ősi térképeket tanulmányozott és arra a következtetésre jutott, hogy Kambüszész serege nem a köztudatban keringő Dakhla és Farafra oázisokon keresztül vezető karavánútvonalat tette meg. "A 19. század óta számos régész és felfedező kereste az elveszett sereget ezen az útvonalon, de semmit sem találtak. Mi egy másik útirányt képzeltünk el, ami délről indult és felfedeztük, hogy valóban létezett egy ilyen útvonal már a 18. dinasztia idején" - magyarázta Castiglioni, aki szerint El Kharga után a sereg egy nyugati útvonalon Gilf El Kebir felé tartott, áthaladva Wadi Abd el Meliken, majd északnak fordultak Szíva irányába. "Ennek az útnak az volt az előnye, hogy kikerülhették az ellenséget, a sereg zavartalanul haladhatott előre. Ezzel szemben a másik útvonal oázisait az egyiptomiak tartották fennhatóságuk alatt, így a seregnek minden egyes oázisért meg kellett volna küzdenie" - folytatta Castiglioni.
Edények az olasz régészek által felvázolt útvonal mentén
Elméletük kipróbálására a Castiglioni testvérek földtani méréseket végeztek az általuk preferált útvonal mentén, ami során kiszáradt vízforrásokra és mesterséges kutakra, mellettük számos edényre bukkantak, tehát ezen az útvonalon is át lehetett kelni a sivatagon. "Az edények kormeghatározásából kiderült, hogy azok 2500 évesek, ami egybeesik Kambüszész idejével" - tette hozzá.
Legutóbbi, 2002-es expedíciójuk alkalmával a testvérpár visszatért az első felfedezés helyszínére, Szívától körülbelül 100 kilométerre, pontosan oda ahová - mint azóta kiderült - az ősi térképek tévesen elhelyezték Ámon templomát. A katonák azt hitték elérték a célpontot, ehelyett azonban a khamsinnal, a forró, kegyetlen, kiszámíthatatlan délkeleti sivatagi széllel találták szembe magukat. "Több katona menedéket talált a hatalmas szikla alatt, sokan azonban különböző irányokba szétszéledtek. Bizonyára voltak olyanok, akik eljutottak a Szitra-tóig, túlélve a természet tombolását" - mondta Castiglioni.
Expedíciójuk végén a csapat elhatározta, hogy megvizsgálják a fehér csontok ezreiről szóló beduin történeteket, ami alapján el is jutottak egy tömegsírig, több száz csonttal és koponyával. A csontok között perzsa nyílhegyeket és egy zablát találtak, utóbbi megegyezik egy ősi perzsa ábrázoláson látható lószerszámmal. "A sivatag elszigetelt pusztaságában megtaláltuk a tragédia bekövetkezésének pontos helyszínét" - mondta Del Bufalo. "Biztos vagyok benne, hogy az elveszett hadsereg tagjai ott pihennek valahol az általunk feltárt terület körül, feltehetőleg 5 méteres homoktakaró alatt."
Bronz fegyverek, ezüst karperecek, egy fülbevaló és emberi csontok százai kerültek elő a Szahara kietlen pusztaságából, alátámasztva II. Kambüszész perzsa király elveszett hadseregének a felfedezését. Az ötvenezer harcost egy hatalmas homokvihar temette be i. e. 525-ben. "Megtaláltuk Hérodotosz történetének első régészeti bizonyítékát" - nyilatkozott a Discovery Newsnak az expedícióban résztvevő Dario Del Bufalo, a Lecce Egyetem archeológusa.
Az ókori görög történetíró szerint az Akhaimenida-dinasztiához tartozó Kambüszész, Kürosz fia ötvenezer katonát küldött Thébából a Szíva-oázis megtámadására, hogy megsemmisítsék Ámon templomának jósdáját, miután az ottani papok nem voltak hajlandók elismerni Egyiptom uralkodójaként. Hétnapnyi utazás után a sivatagban a sereg elért egy oázist, ami a történészek szerint El-Kharga lehetett, azonban az oázis elhagyása után nyomuk veszett. "Szél támadt délről, erős és halálos, hatalmas örvénylő homokoszlopokat hozva, ami teljes egészében beborította a katonákat" - írta Hérodotosz.
Az elveszett sereg tagjai
Kambüszész elveszett hadseregének a történetét - miután semmi nyomát nem lelték a szerencsétlenül járt harcosoknak - a tudósok egyszerű mesének kezdték minősíteni. Két olasz régész azonban azt állítja, hogy az eset megtörtént, a perzsákat valóban elnyelte egy homokvihar és ezt végre többszörösen is bizonyítani tudják. Angelo és Alfredo Castiglioni 20 évvel ezelőtt már felhívta magára a világ figyelmét, amikor megtalálták az egyiptomi "aranyvárost", Bereniké Pankhrüszoszt. Mostani felfedezésük 13 év kutatómunka eredménye, amiből 5 év sivatagi terepmunka volt. "Az egész 1996-ban kezdődött, egy vasmeteoritokat kutató expedícióval, ami Bahrinban, egy kis oázisban nem messze Szívától zajlott" - nyilatkozott a Discoverynek Alfredo Castiglioni, a varesei Keleti Sivatagi Kutató Központ (CeRDO) igazgatója.
A területen zajló munkálatok során a kutatók egy félig betemetett edényt és emberi maradványokat találtak. A helyszín egyik jellegzetessége egy természetes menedékhely, egy 35 méter hosszú, 1,8 méter magas és 3 méter széles szikla volt. A sivatagban előfordulnak hasonló természeti képződmények, a helyszíntől közel-távol azonban ez az egy ilyen hatalmas kőzet volt. "Méretével és alakjával tökéletes menedék egy homokviharban" - mondta Castiglioni.
A célpont, Ámon templomának maradványai
A sziklánál Aly Barakat az egyiptomi Kairói Egyetem geológusa fémdetektorával több ősi fegyverre, egy bronz tőrre és számos nyílhegyre bukkant. "Kis tárgyakról beszélünk, azonban ezek rendkívül fontosak, mivel ezek az első Szíva közelében fellelt Akhaimenida tárgyak, amik így Kambüszész idejére datálhatók" - magyarázta Castiglioni.
A természetes menedéktől körülbelül negyedmérföldnyire a Castiglioni-csapat egy ezüst karperecet, egy fülbevalót és néhány gömböcskét talált, utóbbiak valószínűleg egy nyaklánchoz tartoztak. "A fülbevaló elemzéséből kiderült, hogy az egyértelműen az Akhaimenida időszakból származik. Mind a fülbevaló, mind a gömbök ezüstnek tűnnek. Nagyon hasonló fülbevalót találtak egy törökországi ásatáson, ami az időszámítás előtti ötödik századból származik" - taglalta Andrea Cagnetti, az ősi ékszerek egyik vezető szakértője.
A rákövetkező években a testvérpár ősi térképeket tanulmányozott és arra a következtetésre jutott, hogy Kambüszész serege nem a köztudatban keringő Dakhla és Farafra oázisokon keresztül vezető karavánútvonalat tette meg. "A 19. század óta számos régész és felfedező kereste az elveszett sereget ezen az útvonalon, de semmit sem találtak. Mi egy másik útirányt képzeltünk el, ami délről indult és felfedeztük, hogy valóban létezett egy ilyen útvonal már a 18. dinasztia idején" - magyarázta Castiglioni, aki szerint El Kharga után a sereg egy nyugati útvonalon Gilf El Kebir felé tartott, áthaladva Wadi Abd el Meliken, majd északnak fordultak Szíva irányába. "Ennek az útnak az volt az előnye, hogy kikerülhették az ellenséget, a sereg zavartalanul haladhatott előre. Ezzel szemben a másik útvonal oázisait az egyiptomiak tartották fennhatóságuk alatt, így a seregnek minden egyes oázisért meg kellett volna küzdenie" - folytatta Castiglioni.
Edények az olasz régészek által felvázolt útvonal mentén
Elméletük kipróbálására a Castiglioni testvérek földtani méréseket végeztek az általuk preferált útvonal mentén, ami során kiszáradt vízforrásokra és mesterséges kutakra, mellettük számos edényre bukkantak, tehát ezen az útvonalon is át lehetett kelni a sivatagon. "Az edények kormeghatározásából kiderült, hogy azok 2500 évesek, ami egybeesik Kambüszész idejével" - tette hozzá.
Legutóbbi, 2002-es expedíciójuk alkalmával a testvérpár visszatért az első felfedezés helyszínére, Szívától körülbelül 100 kilométerre, pontosan oda ahová - mint azóta kiderült - az ősi térképek tévesen elhelyezték Ámon templomát. A katonák azt hitték elérték a célpontot, ehelyett azonban a khamsinnal, a forró, kegyetlen, kiszámíthatatlan délkeleti sivatagi széllel találták szembe magukat. "Több katona menedéket talált a hatalmas szikla alatt, sokan azonban különböző irányokba szétszéledtek. Bizonyára voltak olyanok, akik eljutottak a Szitra-tóig, túlélve a természet tombolását" - mondta Castiglioni.
Expedíciójuk végén a csapat elhatározta, hogy megvizsgálják a fehér csontok ezreiről szóló beduin történeteket, ami alapján el is jutottak egy tömegsírig, több száz csonttal és koponyával. A csontok között perzsa nyílhegyeket és egy zablát találtak, utóbbi megegyezik egy ősi perzsa ábrázoláson látható lószerszámmal. "A sivatag elszigetelt pusztaságában megtaláltuk a tragédia bekövetkezésének pontos helyszínét" - mondta Del Bufalo. "Biztos vagyok benne, hogy az elveszett hadsereg tagjai ott pihennek valahol az általunk feltárt terület körül, feltehetőleg 5 méteres homoktakaró alatt."