Hunter
"Nemrég" még víz folyt a Marson
A legújabb bizonyítékok szerint körülbelül még egymillió évvel ezelőtt is folyékony víz hömpölyöghetett a Mars felszínén.
Az amerikai Brown Egyetem tanulmánya olyan legyező alakú vízmosásokat észlelt a NASA műholdfelvételein, amik "mindössze" 1,25 millió évesnek tűnnek. A kutatók szerint az olvadó jégből származó felszíni víz alakította ki ezeket a csatornákat, melyek a bolygó legutolsó vízben gazdag időszakát idézik meg, olvasható Samuel Schon és kollégái a Geology szaklapban megjelent írásában.
Azt eddig is tudták, hogy a Mars vízmosásai viszonylag fiatal felszíni jegyek, pontos korukat azonban elég nehéz megállapítani. Schon és csapata az egyenlítőtől délre elhelyezkedő Promethei Terra vízmosás-rendszer kormeghatározásánál a területet tarkító becsapódási krátereket hívta segítségül. Nem kell egy túlságosan bonyolult műveletre gondolni, az egész az adott területen elhelyezkedő kráterek számán alapul; a kráterezettebb felületek általában idősebbek, míg a simábbak fiatalabbak. Mivel a becsapódások viszonylag szabályszerűen mennek végbe, ez a módszer elfogadottá vált a felszíni jegyek korának meghatározására. A kutatók elfogadják hogy a becsapódások intenzitása időnként erősödhet vagy gyengülhet, ezért fennáll egyfajta bizonytalansági fok ennél a számítási metódusnál, azonban szerintük ez elfogadható határokon belül marad.
Messziről szemlélve a Schon csapata által vizsgált vízmosás-rendszer egyetlen több száz méter széles jegynek tűnik. A NASA Mars Reconaissance Orbiter (MRO) felvételeinek részletes elemzéséből azonban kiderül, hogy négy tartományra bomlik, melyekben a víz által szállított üledékek eljutottak a meredek lejtőkön az úgynevezett hordalékkúpig.
Schon és munkatársai megállapították, hogy a hordalékkúp négy különálló "csuszamlásnyelvből" tevődik össze és megállapították, hogy minden egyes nyelvet más-más esemény ülepített le. Az egyik ilyen csuszamlásnyelvet apró kráterek pettyezik, a kutatók eredményei szerint ez a kúp legősibb összetevője. A többi nyelv viszonylag érintetlennek tűnik, amik a fenti okoskodás alapján minden bizonnyal fiatalabb képződmények. "Az általános nézet szerint nemrég még víz folyt a Marson" - nyilatkozott James Head, az egyetem geológia professzora, a tanulmány társszerzője. "Kutatásunk nagy lépés ennek a bizonyítása felé."
Schon szerint egy vízmosás-rendszer, legyen az akármilyen elszigetelt, ha alátámasztja a folyó víz 1-1,25 millió évvel ezelőtti jelenlétét, nagy mértékben kiszélesíti azt az időintervallumot, amiben a folyékony víz aktív lehetett a vörös bolygón. Ugyanakkor bizonyítja, hogy a Marson nemrég fejeződött be egy jégkorszak, melyben a sarkvidéki jég elvileg a bolygó egyenlítője felé vándorolt, megtelepedve a közepes szélességek üledékeiben. Ez a jégtömeg körülbelül félmillió évvel ezelőtt távozhatott olvadás, vagy inkább szublimáció következtében.
Az amerikai Brown Egyetem tanulmánya olyan legyező alakú vízmosásokat észlelt a NASA műholdfelvételein, amik "mindössze" 1,25 millió évesnek tűnnek. A kutatók szerint az olvadó jégből származó felszíni víz alakította ki ezeket a csatornákat, melyek a bolygó legutolsó vízben gazdag időszakát idézik meg, olvasható Samuel Schon és kollégái a Geology szaklapban megjelent írásában.
Azt eddig is tudták, hogy a Mars vízmosásai viszonylag fiatal felszíni jegyek, pontos korukat azonban elég nehéz megállapítani. Schon és csapata az egyenlítőtől délre elhelyezkedő Promethei Terra vízmosás-rendszer kormeghatározásánál a területet tarkító becsapódási krátereket hívta segítségül. Nem kell egy túlságosan bonyolult műveletre gondolni, az egész az adott területen elhelyezkedő kráterek számán alapul; a kráterezettebb felületek általában idősebbek, míg a simábbak fiatalabbak. Mivel a becsapódások viszonylag szabályszerűen mennek végbe, ez a módszer elfogadottá vált a felszíni jegyek korának meghatározására. A kutatók elfogadják hogy a becsapódások intenzitása időnként erősödhet vagy gyengülhet, ezért fennáll egyfajta bizonytalansági fok ennél a számítási metódusnál, azonban szerintük ez elfogadható határokon belül marad.
Messziről szemlélve a Schon csapata által vizsgált vízmosás-rendszer egyetlen több száz méter széles jegynek tűnik. A NASA Mars Reconaissance Orbiter (MRO) felvételeinek részletes elemzéséből azonban kiderül, hogy négy tartományra bomlik, melyekben a víz által szállított üledékek eljutottak a meredek lejtőkön az úgynevezett hordalékkúpig.Schon és munkatársai megállapították, hogy a hordalékkúp négy különálló "csuszamlásnyelvből" tevődik össze és megállapították, hogy minden egyes nyelvet más-más esemény ülepített le. Az egyik ilyen csuszamlásnyelvet apró kráterek pettyezik, a kutatók eredményei szerint ez a kúp legősibb összetevője. A többi nyelv viszonylag érintetlennek tűnik, amik a fenti okoskodás alapján minden bizonnyal fiatalabb képződmények. "Az általános nézet szerint nemrég még víz folyt a Marson" - nyilatkozott James Head, az egyetem geológia professzora, a tanulmány társszerzője. "Kutatásunk nagy lépés ennek a bizonyítása felé."
Schon szerint egy vízmosás-rendszer, legyen az akármilyen elszigetelt, ha alátámasztja a folyó víz 1-1,25 millió évvel ezelőtti jelenlétét, nagy mértékben kiszélesíti azt az időintervallumot, amiben a folyékony víz aktív lehetett a vörös bolygón. Ugyanakkor bizonyítja, hogy a Marson nemrég fejeződött be egy jégkorszak, melyben a sarkvidéki jég elvileg a bolygó egyenlítője felé vándorolt, megtelepedve a közepes szélességek üledékeiben. Ez a jégtömeg körülbelül félmillió évvel ezelőtt távozhatott olvadás, vagy inkább szublimáció következtében.
