Hunter
Nagyfelbontású képeken és 3D-ben a Phobos
Miközben a Phoenix irányítói a NASA-nál túlléptek az eddigi problémákon és végre sikerült az egységgel megízleltetniük a marsi vizet, a Mars Express európai csapata sem tétlenkedett és közzétették a parányi hold, a Phobos eddigi legrészletesebb fényképeit.
Az európai szonda július 23-án közelítette meg a Mars holdját, a középponttól mindössze 100 kilométeres távolságra. Azon túl, hogy minden korábbinál részletesebb fotókat küldött vissza a Földre, nagy felbontású sztereo kamerájának (HRSC) segítségével három dimenzióban is elénk tárul a Phobos. A tudósok körében "kis szabálytalan égitestként" emlegetett hold 27 km x 22 km x 19 km, egyike a Naprendszer legsötétebb objektumainak, a ráeső napfény nagy részét elnyeli. Eredete kétesélyes: vagy egy foglyul ejtett aszteroidáról van szó, vagy egy bolygócsíráról, a bolygókat létrehozó anyag egy halmazáról.
A Phobos 3D-ben
A HRSC felvételek - melyek jelenleg is feldolgozás alatt állnak - igen nagy értéket képviselnek a holdat tanulmányozó tudósok számára. A Mars Express által lesugárzott adathalmaz több kis magasságú átrepülés eredménye, amit az elmúlt három hét során hajtott végre a szonda. A legélesebb képek felbontása eléri a méterenkénti 3,7 pixelt. A felvételek összesen öt csatornán kerültek rögzítésre a háromdimenziós feldolgozás és a felszín fizikai tulajdonságainak elemzése érdekében.
Több más űrszonda is készített már képeket a Phobosról, azok azonban azon túl, hogy felbontásban sem vehették fel a versenyt a Mars Express fotóival, nem fedték le a hold teljes korongját sem. Szintén első ízben tárul fel ilyen nagy felbontásban a Phobos túlsó oldala - a hold akárcsak a Föld kísérője, mindig ugyanazt az arcát mutatja a bolygó felé. A túloldalról utoljára az amerikai Viking küldetés juttatott el felvételeket a Földre, jövőre viszont indul az orosz Phobos-Grunt minta-visszajuttató küldetés, ami a tervek szerint szintén a Marstól távolabb eső oldalon fog leszállni. Nem csoda, hogy az oroszok különös érdeklődéssel várták a HRSC felvételeit, hogy jobban felmérhessék a lehetőségeket és kielemezzék az általuk kijelölt leszálló helyeket.
A Phobos-Grunt lehetséges leszállóhelyei a hold árnyékos oldalán
A hold rendkívül barázdált felszínét egészen tisztán lehet látni a képeken. A barázdák eredete a mai napig vitatott, nem tudni hogy a becsapódások által kilökődött anyagokból képződtek-e, vagy a felszíni regolit csúszik be belső repedésekbe. A képeken legalább két barázdatípus figyelhető meg, melyek elsősorban orientációjukban térnek el egymástól. A sztereo megfigyelésekkel szerkezeti elemzések és egy digitális terepmodell, vagyis egy domborzati adatokkal rendelkező háromdimenziós felszín-térkép készíthető, emellett a fotometrikus csatornák lehetővé teszik a hold regolitjának milliméteres vagy akár mikronnyi méreteken történő elemzését is.
A felvételek minősége nem csupán a műszereknek köszönhető, a földi irányító csapat is mindent megtett technikailag a sikerért. A mérnökök a tudósokkal közösen munkálkodtak a Mars Express pályájának optimalizálásán, a lehető legjobb képek elérése érdekében. A megfigyelésekhez még egy speciális manővert is bevetettek, "megfaroltatva" az űrszondát, azaz a jármű testét a haladási iránnyal ellentétesen kezdték forgatni, jelentősen csökkentve azt a sebességet, amivel a célpont elhalad a kamera előtt. Ennek köszönhetően elkerülték a képek elmosódását, mivel a nagy áthaladási sebesség ellenére is elfogadható expozíciós időt sikerült biztosítani a HRSC számára.
A fura alakú, barázdált marsi hold a Mars Express felvételén
A kamera rendelkezik egy úgynevezett szuper nagyfelbontású csatornával (SRC) is, ami szintén működött az elrepülés során - ennek névleges felbontása 90 cm/pixel. Ahogy azt várni lehetett, a farolás ellenére is tapasztalható némi mozgásból adódó elmosódás ezeken a képeken, azonban a részletek többsége visszanyerhető lesz a feldolgozás folyamán, amit a berlini Freie Egyetem Földtudományi Karán működő HRSC főfelügyelő csoport végez folyamatosan a DLR Bolygókutatási Intézet munkatársainak közreműködésével. A HRSC Gerhard Neukum professzor nevéhez fűződik, a kamerát felügyelő tudományos csapat pedig 45 kutatót számlál 10 nemzet 32 intézetéből.
Az európai szonda július 23-án közelítette meg a Mars holdját, a középponttól mindössze 100 kilométeres távolságra. Azon túl, hogy minden korábbinál részletesebb fotókat küldött vissza a Földre, nagy felbontású sztereo kamerájának (HRSC) segítségével három dimenzióban is elénk tárul a Phobos. A tudósok körében "kis szabálytalan égitestként" emlegetett hold 27 km x 22 km x 19 km, egyike a Naprendszer legsötétebb objektumainak, a ráeső napfény nagy részét elnyeli. Eredete kétesélyes: vagy egy foglyul ejtett aszteroidáról van szó, vagy egy bolygócsíráról, a bolygókat létrehozó anyag egy halmazáról.
A Phobos 3D-ben
A HRSC felvételek - melyek jelenleg is feldolgozás alatt állnak - igen nagy értéket képviselnek a holdat tanulmányozó tudósok számára. A Mars Express által lesugárzott adathalmaz több kis magasságú átrepülés eredménye, amit az elmúlt három hét során hajtott végre a szonda. A legélesebb képek felbontása eléri a méterenkénti 3,7 pixelt. A felvételek összesen öt csatornán kerültek rögzítésre a háromdimenziós feldolgozás és a felszín fizikai tulajdonságainak elemzése érdekében.
Több más űrszonda is készített már képeket a Phobosról, azok azonban azon túl, hogy felbontásban sem vehették fel a versenyt a Mars Express fotóival, nem fedték le a hold teljes korongját sem. Szintén első ízben tárul fel ilyen nagy felbontásban a Phobos túlsó oldala - a hold akárcsak a Föld kísérője, mindig ugyanazt az arcát mutatja a bolygó felé. A túloldalról utoljára az amerikai Viking küldetés juttatott el felvételeket a Földre, jövőre viszont indul az orosz Phobos-Grunt minta-visszajuttató küldetés, ami a tervek szerint szintén a Marstól távolabb eső oldalon fog leszállni. Nem csoda, hogy az oroszok különös érdeklődéssel várták a HRSC felvételeit, hogy jobban felmérhessék a lehetőségeket és kielemezzék az általuk kijelölt leszálló helyeket.
A Phobos-Grunt lehetséges leszállóhelyei a hold árnyékos oldalán
A hold rendkívül barázdált felszínét egészen tisztán lehet látni a képeken. A barázdák eredete a mai napig vitatott, nem tudni hogy a becsapódások által kilökődött anyagokból képződtek-e, vagy a felszíni regolit csúszik be belső repedésekbe. A képeken legalább két barázdatípus figyelhető meg, melyek elsősorban orientációjukban térnek el egymástól. A sztereo megfigyelésekkel szerkezeti elemzések és egy digitális terepmodell, vagyis egy domborzati adatokkal rendelkező háromdimenziós felszín-térkép készíthető, emellett a fotometrikus csatornák lehetővé teszik a hold regolitjának milliméteres vagy akár mikronnyi méreteken történő elemzését is.
A felvételek minősége nem csupán a műszereknek köszönhető, a földi irányító csapat is mindent megtett technikailag a sikerért. A mérnökök a tudósokkal közösen munkálkodtak a Mars Express pályájának optimalizálásán, a lehető legjobb képek elérése érdekében. A megfigyelésekhez még egy speciális manővert is bevetettek, "megfaroltatva" az űrszondát, azaz a jármű testét a haladási iránnyal ellentétesen kezdték forgatni, jelentősen csökkentve azt a sebességet, amivel a célpont elhalad a kamera előtt. Ennek köszönhetően elkerülték a képek elmosódását, mivel a nagy áthaladási sebesség ellenére is elfogadható expozíciós időt sikerült biztosítani a HRSC számára.
A fura alakú, barázdált marsi hold a Mars Express felvételén
A kamera rendelkezik egy úgynevezett szuper nagyfelbontású csatornával (SRC) is, ami szintén működött az elrepülés során - ennek névleges felbontása 90 cm/pixel. Ahogy azt várni lehetett, a farolás ellenére is tapasztalható némi mozgásból adódó elmosódás ezeken a képeken, azonban a részletek többsége visszanyerhető lesz a feldolgozás folyamán, amit a berlini Freie Egyetem Földtudományi Karán működő HRSC főfelügyelő csoport végez folyamatosan a DLR Bolygókutatási Intézet munkatársainak közreműködésével. A HRSC Gerhard Neukum professzor nevéhez fűződik, a kamerát felügyelő tudományos csapat pedig 45 kutatót számlál 10 nemzet 32 intézetéből.
