Hunter
DNS-teszt zárhatja le a sorozatgyilkos ügyét
Egy évszázados bűnügyi rejtély érhet véget áprilisban. Belle Gunness valószínűleg a világ legszorgosabb női sorozatgyilkosa volt.
Az Indiana államban élő norvég bevándorló több tucat embert ölt meg, darabolt fel és temetett el 42 hektáros farmján LaPorte-ban. Körülbelül 40 élet szárad a lelkén, áldozatainak többsége férfi volt, jó módú férjjelöltek, akiket az újságok párkereső rovataiban elhelyezett hirdetések útján gyűjtött össze. A mészárlásra 1908. április 28-án derült fény, amikor Gunness háza leégett, a helyszínre érkezők pedig egy lefejezett asszony és három gyermek holttestére bukkantak. Először azt hitték, hogy a testek Gunnesshez és három gyermekéhez, Myrtle-hez, Lucyhoz és Philliphez tartoznak, hamarosan azonban a birtokon további elásott, feldarabolt tetemeket találtak, így egyre kétségesebbnek tűnt, hogy a lefejezett női test valóban Gunnessé.
"Akárcsak a legtöbb kutató, én is úgy vélem, hogy nem Belle Gunness veszett oda a tűzben, hanem egy másik asszony, akit azért ölt meg, hogy elhitesse saját halálát" - nyilatkozott a Discovery Newsnak Andrea Simmons, az Indianapolis Egyetem másoddiplomás hallgatója. A 47 éves jogász, aki azért tért vissza az iskolapadba hogy nemzetközi népirtási vizsgálatokon dolgozhasson, nemrég exhumálta a vitatott földi maradványokat és reméli, hogy összevetheti a Gunness levelein található DNS-mintákkal. A Chicago körzeti temetőben feltárt koporsó nem csupán egy felnőtt nő testét tartalmazta, hanem két gyermek részleges maradványait is.
"A kérdések megválaszolása helyett csupán újabb kérdéseket kaptunk" - összegezte Stephen Nawrocki, az egyetemi kutató csoportot vezető törvényszéki antropológus. A női maradványok első elemzései semmit nem segítettek. "Az orvosok, akik 1908-ban megvizsgálták Belle maradványait, azt állították, hogy azok egy 160 centiméter magas asszonyhoz tartoztak. Belle 173 centi volt. A felnőtt csontjain elvégzett elemzésünkből szintén lehet következtetni a testmagasságra, ami viszont megfelelni látszik Belle arányainak, sőt, az életkor is egyezik" - mondta Simmons. Ezen a ponton már csak a DNS-tesztektől remélhettek végleges választ, amire Simmons szerint néhány hónapon belül sor kerülhet, feltehetőleg a testek megtalálásának 100. évfordulójára, áprilisra.
A Brynhild Paulsdatter Storset néven anyakönyvezett nő 1859-ben született egy kis norvég faluban, Selbuban. 22 éves korában emigrált az Egyesült Államokba, ahol Belle-re amerikanizálta a nevét. 1884-ben férjhez ment Max Sorensonhoz, akivel nem sokkal később egy cukrászüzletet nyitottak Chicago belvárosában, ami hamarosan leégett, a pár pedig jókora biztosítási pénzt zsebelhetett be. 1898-ban újabb tűz pusztított a Sorenson-házban, ezúttal is sikerült begyűjteniük a biztosítást.
Belle négy gyermekéből kettő csecsemőkorában meghalt, hivatalosan akut vastagbélgyulladásban, sokak szerint a valódi ok azonban mérgezés volt. Mindkét gyermek biztosítva volt, a kártérítést természetesen ki is fizették. A férj veszte is a biztosítási összeg lett, 1900-ban halt meg, pontosan azon a napon, amikor két életbiztosítási kötvénye is fedte egymást, tünetei megfeleltek a sztrichnin mérgezésének. A biztosítók összesen 8500 dollárt fizettek, ebből az összegből vásárolta Gunness LaPorte széli farmját.
1902-ben házasodott össze Peter Gunness-szel. Egy héttel később meghalt a férfi kiskorú lánya, majd egy éven belül a férj is követte. Belle Gunness 3000 dollárt kapott a biztosítótól. Második férje halála után Belle taktikát változtatott - talán a biztosítók nyomozóitól tartva - és a pénzszerzés újabb módozata felé fordult, bár a végeredmény ugyanaz volt. Skandináv újságokban kezdett hirdetni férjjelöltek után, akiket arra kért, hogy hozzák magukkal az összes pénzüket jó szándékuk bizonyítékaként. Találkozásaik után mindegyiküket megmérgezte.
1906-ban Belle fiatal alkalmazottja is eltűnt, testét a tűz után megtalálták a birtokon elásva - feltehetően rájött alkalmazójának ténykedésére. A történet utolsó fejezete az 1908-as tűz volt, Gunness valódi sorsa azonban mind a mai napig foglalkoztatja a bűnügyi szakértőket, mivel szökése teljesen megalapozottnak tűnik.
Belle Gunness és gyermekei
Mindenek előtt a testhez tartozó fejre nem sikerült rábukkanni, így nem végezhették el a fogak alapján az azonosítást, Gunness a tűz előtt végrendeletet készített és kerozint vásárolt. A tűz miatt egy alkalmazottját, Ray Lamphere-t vádolták, akinek viszonya volt Gunness-szel. Lamphere börtönbéli halálos ágyán bevallotta, hogy ő gyújtotta fel a házat, hogy segítsen Gunnessnek a szökésben. Lamphere szerint a fej nélküli test egy chicagói asszonyhoz tartozik, akit Belle házvezetőnőnek vett fel közvetlenül a tragédia előtt. Egy elmélet szerint Gunness Los Angelesben telepedett le Eshter Carlson néven, ahol megölt egy gondozására bízott férfit. Carlson, aki feltűnően hasonlított Gunnessre a börtönben halt meg 1931-ben, ügyének tárgyalása előtt.
Ha nem sikerül DNS-t kinyerni a borítékokról, amit Gunness egyik áldozatának címzett, Simmons Gunness testvérének DNS-ével végzi el a teszteket, de valószínűleg Carlsonét is alapos elemzésnek vetik alá. Suzanne McKay, Belle Gunness testvérének dédunokája, egyike a sorozatgyilkos élő rokonainak, támogatja a projektet. "Sokszor kívántam már, hogy bárcsak bebizonyíthatnánk a mai technikákkal, hogy nem Belle van a sírban" - mondta McKay, aki könyvet ír hírhedt rokonáról. "Biztos vagyok benne, hogy egy chicagói fiatalasszonyt ölt meg, megmérgezve, majd lefejezve a tűz előtti éjjel, akit elhelyezett az alagsorban, hogy úgy tűnjön, őt és a gyerekeket ölték meg".
Az Indiana államban élő norvég bevándorló több tucat embert ölt meg, darabolt fel és temetett el 42 hektáros farmján LaPorte-ban. Körülbelül 40 élet szárad a lelkén, áldozatainak többsége férfi volt, jó módú férjjelöltek, akiket az újságok párkereső rovataiban elhelyezett hirdetések útján gyűjtött össze. A mészárlásra 1908. április 28-án derült fény, amikor Gunness háza leégett, a helyszínre érkezők pedig egy lefejezett asszony és három gyermek holttestére bukkantak. Először azt hitték, hogy a testek Gunnesshez és három gyermekéhez, Myrtle-hez, Lucyhoz és Philliphez tartoznak, hamarosan azonban a birtokon további elásott, feldarabolt tetemeket találtak, így egyre kétségesebbnek tűnt, hogy a lefejezett női test valóban Gunnessé.
"Akárcsak a legtöbb kutató, én is úgy vélem, hogy nem Belle Gunness veszett oda a tűzben, hanem egy másik asszony, akit azért ölt meg, hogy elhitesse saját halálát" - nyilatkozott a Discovery Newsnak Andrea Simmons, az Indianapolis Egyetem másoddiplomás hallgatója. A 47 éves jogász, aki azért tért vissza az iskolapadba hogy nemzetközi népirtási vizsgálatokon dolgozhasson, nemrég exhumálta a vitatott földi maradványokat és reméli, hogy összevetheti a Gunness levelein található DNS-mintákkal. A Chicago körzeti temetőben feltárt koporsó nem csupán egy felnőtt nő testét tartalmazta, hanem két gyermek részleges maradványait is."A kérdések megválaszolása helyett csupán újabb kérdéseket kaptunk" - összegezte Stephen Nawrocki, az egyetemi kutató csoportot vezető törvényszéki antropológus. A női maradványok első elemzései semmit nem segítettek. "Az orvosok, akik 1908-ban megvizsgálták Belle maradványait, azt állították, hogy azok egy 160 centiméter magas asszonyhoz tartoztak. Belle 173 centi volt. A felnőtt csontjain elvégzett elemzésünkből szintén lehet következtetni a testmagasságra, ami viszont megfelelni látszik Belle arányainak, sőt, az életkor is egyezik" - mondta Simmons. Ezen a ponton már csak a DNS-tesztektől remélhettek végleges választ, amire Simmons szerint néhány hónapon belül sor kerülhet, feltehetőleg a testek megtalálásának 100. évfordulójára, áprilisra.
A Brynhild Paulsdatter Storset néven anyakönyvezett nő 1859-ben született egy kis norvég faluban, Selbuban. 22 éves korában emigrált az Egyesült Államokba, ahol Belle-re amerikanizálta a nevét. 1884-ben férjhez ment Max Sorensonhoz, akivel nem sokkal később egy cukrászüzletet nyitottak Chicago belvárosában, ami hamarosan leégett, a pár pedig jókora biztosítási pénzt zsebelhetett be. 1898-ban újabb tűz pusztított a Sorenson-házban, ezúttal is sikerült begyűjteniük a biztosítást.
Belle négy gyermekéből kettő csecsemőkorában meghalt, hivatalosan akut vastagbélgyulladásban, sokak szerint a valódi ok azonban mérgezés volt. Mindkét gyermek biztosítva volt, a kártérítést természetesen ki is fizették. A férj veszte is a biztosítási összeg lett, 1900-ban halt meg, pontosan azon a napon, amikor két életbiztosítási kötvénye is fedte egymást, tünetei megfeleltek a sztrichnin mérgezésének. A biztosítók összesen 8500 dollárt fizettek, ebből az összegből vásárolta Gunness LaPorte széli farmját.
1902-ben házasodott össze Peter Gunness-szel. Egy héttel később meghalt a férfi kiskorú lánya, majd egy éven belül a férj is követte. Belle Gunness 3000 dollárt kapott a biztosítótól. Második férje halála után Belle taktikát változtatott - talán a biztosítók nyomozóitól tartva - és a pénzszerzés újabb módozata felé fordult, bár a végeredmény ugyanaz volt. Skandináv újságokban kezdett hirdetni férjjelöltek után, akiket arra kért, hogy hozzák magukkal az összes pénzüket jó szándékuk bizonyítékaként. Találkozásaik után mindegyiküket megmérgezte.
1906-ban Belle fiatal alkalmazottja is eltűnt, testét a tűz után megtalálták a birtokon elásva - feltehetően rájött alkalmazójának ténykedésére. A történet utolsó fejezete az 1908-as tűz volt, Gunness valódi sorsa azonban mind a mai napig foglalkoztatja a bűnügyi szakértőket, mivel szökése teljesen megalapozottnak tűnik.
Belle Gunness és gyermekei
Mindenek előtt a testhez tartozó fejre nem sikerült rábukkanni, így nem végezhették el a fogak alapján az azonosítást, Gunness a tűz előtt végrendeletet készített és kerozint vásárolt. A tűz miatt egy alkalmazottját, Ray Lamphere-t vádolták, akinek viszonya volt Gunness-szel. Lamphere börtönbéli halálos ágyán bevallotta, hogy ő gyújtotta fel a házat, hogy segítsen Gunnessnek a szökésben. Lamphere szerint a fej nélküli test egy chicagói asszonyhoz tartozik, akit Belle házvezetőnőnek vett fel közvetlenül a tragédia előtt. Egy elmélet szerint Gunness Los Angelesben telepedett le Eshter Carlson néven, ahol megölt egy gondozására bízott férfit. Carlson, aki feltűnően hasonlított Gunnessre a börtönben halt meg 1931-ben, ügyének tárgyalása előtt.
Ha nem sikerül DNS-t kinyerni a borítékokról, amit Gunness egyik áldozatának címzett, Simmons Gunness testvérének DNS-ével végzi el a teszteket, de valószínűleg Carlsonét is alapos elemzésnek vetik alá. Suzanne McKay, Belle Gunness testvérének dédunokája, egyike a sorozatgyilkos élő rokonainak, támogatja a projektet. "Sokszor kívántam már, hogy bárcsak bebizonyíthatnánk a mai technikákkal, hogy nem Belle van a sírban" - mondta McKay, aki könyvet ír hírhedt rokonáról. "Biztos vagyok benne, hogy egy chicagói fiatalasszonyt ölt meg, megmérgezve, majd lefejezve a tűz előtti éjjel, akit elhelyezett az alagsorban, hogy úgy tűnjön, őt és a gyerekeket ölték meg".
