Hunter
Napozók, óvakodjatok az UVA-tól!
Ha eddig azt hittük, hogy a napvédő szerek megóvnak a bőrráktól, akkor ideje átértékelni ezt a képet, a legveszélyesebb sugarak ellen ugyanis vajmi kevés védelmet adnak.
A bőrrák leghalálosabb válfajának, a melanómának az előfordulása bármely más rákos megbetegedésnél nagyobb ütemben növekedik. Kétségtelen, hogy az 1950-es évek óta egyre nagyobb bőrfelületet teszünk ki a napnak, akárcsak az, hogy amikor az epidemiológusok az 1990-es években elkezdték a napvédőszerek hatásainak vizsgálatát, semmilyen bizonyítékot nem találtak arra, hogy ezek a krémek és testápolók csökkentenék a melanóma kialakulásának kockázatát.
Annak ellenére, hogy a leégést főként az ultraibolya spektrum UVB-sugarai okozzák, egyre nagyobb bizonyossággal állítható, hogy a melanóma az UVA-hoz köthető. A régebbi napvédők jelentősen késleltették a leégést, ami által használói jóval tovább maradhattak a napon, a szerek azonban igen csekély védelmet jelentettek az UVA sugarak ellen, így összességében csak növelték a bőrrák kialakulásának kockázatát. Az Egyesült Államokban számos jogi eljárás indult már a gyártók ellen, mondván, az embereket félrevezették, sokan úgy gondolták, hogy a napvédőszerek használatával büntetlenül szívhatják magukba a sugarakat, az úgynevezett "napblokkoló" szerek ugyanis nem egyenlő mértékben adnak védelmet a teljes UV-spektrumon, tehát nem lehet azokat blokkolónak tekinteni.
A legújabb készítmények már az UVA ellen is nyújtanak valamilyen mértékű védelmet, ennek mérésére azonban nincs egységes szabvány, így nehéz kitotózni mit is vesz valójában az ember. Mindezek mellett még ezek a szerek sem valószínű, hogy megfelelő védelmet nyújtanak az UVA káros hatásai ellen. A mai napig nem egyértelmű, mi okozza a melanómát. A Nap egyértelmű kockázati tényező, a vizsgálatok szerint a gyakori leégés - főként gyermekkorban - növeli a melanóma kialakulásának esélyét, emellett viszont a bőrtípusok is nagyban szerepet játszanak.
Innentől azonban már zavarosabb a kép. Az UVA a látható fényen túli elektromágneses spektrum része, hullámhossza 400-tól 320 nanométerig terjed, ezt követi az UVB 320-tól 280 nanométerig. A bőrt elérő napfény legalább tízszeres, de akár százszoros UVA-t is tartalmazhat az UVB-vel szemben, ez főként a szélességi és magassági fokok, valamint a napszak és az ózonpajzs állapotának függvénye. Annak ellenére hogy ennyivel kevesebb van belőlük, az UVB alacsonyabb hullámhosszával és erőteljesebb fotonjaival egymagában felelős a leégésért, ami azt jelenti, hogy az SPF napvédő osztályzási rendszer, ami azon alapul hogy mennyi idő alatt alakul ki enyhe égés a napfény hatására az emberi bőrön, elsősorban az UVB-védelem mérésére szolgál.
Ezen képessége miatt sokáig kizárólag az UVB-sugárzást okolták az összes bőrrákért, a melanóma azonban egészen más eset. A bőr sokkal áttetszőbb az UVA számára, így a sugarak mélyebbre hatolnak, elérve az epidermisz alapját, ahol a pigment előállító sejtek, a melanociták lakoznak, itt alakul ki a melanóma. Azt azonban lehetetlen megmondani, hogy egy ember élete során mennyi UVA sugárzást szenved el az UVB-vel szemben, így az epidemiológiai tanulmányok gyakorlatilag semmit sem érnek. Ami biztos, hogy az UVA-szint nem csökken olyan mértékben a nagyobb magasságokban mint az UVB, és ugyanez a tendencia figyelhető meg a melanóma előfordulásával más bőrrákokkal összevetve.
Az UVB a DNS-szálak "létrafokait" rombolva igen jellegzetes mutációkat okoz, a melanóma azonban inkább a reaktív szabad gyökök által okozott oxidatív sérülésekre jellemző mutációkat idéz elő. Ezek a szabad gyökök felehetnek a napfény bőrre gyakorolt öregítő hatásáért is. Ugyanakkor a George Washington Egyetem orvosi központjában albínó egerekkel végzett végzett kísérletek nem igazolták az UVA hatását. A kölyökkorukban kapott UV-sugárzásnak hatására az emberihez hasonló melanómát kifejlesztő egereknél csak az UVB okozott ilyen típusú megbetegedést, így a kutatást vezető Edward De Fabonak sikerült ellentmondania az összes UVA-ra mutogató bizonyítéknak, amire az UVA-elmélet támogatói azonban azzal vágtak vissza, hogy az albínó egerek nem megfelelő alanyok, mivel nem található meg bőrükben a melanin, ami fontos szerepet játszhat a betegség kialakulásában.
A melaninpigmentek minden UV-sugárzás ellen védelmet nyújtanak, felszívva azokat, még mielőtt túl mélyen bejutnának a bőrbe. Ennek azonban ára van, a melanint is oxidálhatja az UVA és az UVB, melaningyököket hozva létre, melyek egyéb gyökökké alakulnak. Ha ezek a gyökök valóban elősegítik a melanóma kialakulását, akkor a melanin hiánya a melanocitákban egyfajta védelmet alakíthat ki, és a megfigyelések szerint a melanóma az albínó emberek körében a legritkább. Azonban, ha a melanin gyökök vezetnek a melanómához, akkor miért alacsonyabb a rák kialakulásának esélye azoknál akik könnyebben barnulnak, nem is szólva a fekete bőrűekről, tette fel a kérdést De Fabo.
A magyarázat a vörös hajúaknál elvégzett megfigyelésekben rejlhet, állítja David Fisher, a Harvard Egyetem professzora. A vöröshajúaknál a melanin két főtípusának csupán egyike termelődik, egy vörös-sárga pigment, a pheomelanin, nincsenek fekete-barna melaninjaik, úgy nevezett eumelaninjuk. A kettő közül a pheomelanin a kevésbé stabil, jóval hajlamosabb a gyökök előállítására. Akik mindkét pigmenttípussal rendelkeznek, azoknál barnuláskor több eumelanin termelődik, csökkentve a gyökök kialakulásának esélyét.
Így eljutottunk ahhoz az elég egyszerű és sokak által felismert tényhez, hogy a barna bőrűek tovább tartózkodhatnak a napon fehér bőrű társaiknál, anélkül hogy súlyosabb sérüléseket szereznének, ugyanakkor ha a fentebbiek valóban így működnek, akkor a barnulás jobb védelem lehet a melanóma ellen, mint a napvédőszerek. Ennek ellenére Fisher nem biztat senki a tűző napra való kifekvésre, inkább olyan új módszereket igyekszik kidolgozni, melyek az UV-sugárzás nélkül próbálják előidézni a természetes barnulást.
Összességében a legjobb megoldás persze egy jó UVA-védelmű naptej lenne, ilyen azonban nem igazán létezik. A gyártók fizikai blokkolókkal látják el készítményeiket, mint a cink-oxid vagy a titán-dioxid, ami vagy szétszórja, vagy elnyeli mind az UVA-, mind az UVB-sugarakat, más szerek az UVA elnyelésére kifejlesztett szerves molekulákkal veszik fel a harcot. Ezek az összetevők azonban hagynak némi kívánnivalót maguk után. A fizikai blokkolók részecskéinek nagyon parányiaknak kell lenniük, hogy ne úgy nézzünk ki a kenegetés után, mint a bevetésre készülő Rambo, így azonban már kétséges a hatékonyságuk. A főkérdés továbbra is az, elég hatékonyak-e az új napvédők az UVA ellen. Ez mint a cikk elején is elhangzott, a jelenlegi szabványokkal nem mérhető, és valószínűleg az elkövetkező években sem lesz semmilyen előrelépés.
A gond az, hogy a magas faktorú naptejeket használók hajlamosak több időt eltölteni a napsütésben, miközben a faktorszám többnyire a felére vagy még inkább az alá zuhan, ha az UVA elleni védelemről van szó. Ezért a napvédőket használók sokszor jóval több UVA-sugárzást kapnak azoknál akik egyáltalán nem használnak semmit, viszont éppen ezért hamarabb bemenekülnek a hűvös szobákba. Az UVA-védelem fokozása ugyanakkor érdekes mellékhatásokat produkálhat. Mivel ez a spektrum már a láthatón kívül esik, nehéz úgy eltüntetni az összes UVA-t, hogy közben ne itassunk fel némi ibolyafényt, azaz egy krém, ami elnyeli ezeket a hullámhosszokat kifejezetten sárgás színt adhat használójának.
Ennyi zagyvaság után akkor mit is tegyünk nyáron? Annak ellenére, hogy nincs szikla szilárd bizonyíték az UVA és a melanóma közötti kapcsolatra, célszerű óvatosnak lenni, összegzett Fisher. Senki nem mondja, hogy ne használjuk a napvédőszereket, a megfelelő öltözet egy fejfedővel kiegészítve azonban jóval nagyobb védelmet nyújt. Ugyanakkor némi napfürdő nem árt, mivel a rák kialakulásának kockázatát csökkentő D vitamin az UVB-sugárzásból nyerhető ki, ehhez azonban nem kell túl sokat a napon tartózkodni, egy érzékenyebb bőrű embernek Európában elegendő 10 percre kitenni arcát és karjait a napfénynek naptej nélkül a napi D vitamin szükséglet eléréséhez. Ami biztos, nem javallott órákon át a napon pörkölődni, akármennyi naptejet kenünk is magunkra. A dolog pozitívuma, hogy árnyékba vonulva megőrizhető a bőr fiatalsága és életkorunk is nőhet némileg.
A bőrrák leghalálosabb válfajának, a melanómának az előfordulása bármely más rákos megbetegedésnél nagyobb ütemben növekedik. Kétségtelen, hogy az 1950-es évek óta egyre nagyobb bőrfelületet teszünk ki a napnak, akárcsak az, hogy amikor az epidemiológusok az 1990-es években elkezdték a napvédőszerek hatásainak vizsgálatát, semmilyen bizonyítékot nem találtak arra, hogy ezek a krémek és testápolók csökkentenék a melanóma kialakulásának kockázatát.
Annak ellenére, hogy a leégést főként az ultraibolya spektrum UVB-sugarai okozzák, egyre nagyobb bizonyossággal állítható, hogy a melanóma az UVA-hoz köthető. A régebbi napvédők jelentősen késleltették a leégést, ami által használói jóval tovább maradhattak a napon, a szerek azonban igen csekély védelmet jelentettek az UVA sugarak ellen, így összességében csak növelték a bőrrák kialakulásának kockázatát. Az Egyesült Államokban számos jogi eljárás indult már a gyártók ellen, mondván, az embereket félrevezették, sokan úgy gondolták, hogy a napvédőszerek használatával büntetlenül szívhatják magukba a sugarakat, az úgynevezett "napblokkoló" szerek ugyanis nem egyenlő mértékben adnak védelmet a teljes UV-spektrumon, tehát nem lehet azokat blokkolónak tekinteni.
A legújabb készítmények már az UVA ellen is nyújtanak valamilyen mértékű védelmet, ennek mérésére azonban nincs egységes szabvány, így nehéz kitotózni mit is vesz valójában az ember. Mindezek mellett még ezek a szerek sem valószínű, hogy megfelelő védelmet nyújtanak az UVA káros hatásai ellen. A mai napig nem egyértelmű, mi okozza a melanómát. A Nap egyértelmű kockázati tényező, a vizsgálatok szerint a gyakori leégés - főként gyermekkorban - növeli a melanóma kialakulásának esélyét, emellett viszont a bőrtípusok is nagyban szerepet játszanak.
Innentől azonban már zavarosabb a kép. Az UVA a látható fényen túli elektromágneses spektrum része, hullámhossza 400-tól 320 nanométerig terjed, ezt követi az UVB 320-tól 280 nanométerig. A bőrt elérő napfény legalább tízszeres, de akár százszoros UVA-t is tartalmazhat az UVB-vel szemben, ez főként a szélességi és magassági fokok, valamint a napszak és az ózonpajzs állapotának függvénye. Annak ellenére hogy ennyivel kevesebb van belőlük, az UVB alacsonyabb hullámhosszával és erőteljesebb fotonjaival egymagában felelős a leégésért, ami azt jelenti, hogy az SPF napvédő osztályzási rendszer, ami azon alapul hogy mennyi idő alatt alakul ki enyhe égés a napfény hatására az emberi bőrön, elsősorban az UVB-védelem mérésére szolgál.
Ezen képessége miatt sokáig kizárólag az UVB-sugárzást okolták az összes bőrrákért, a melanóma azonban egészen más eset. A bőr sokkal áttetszőbb az UVA számára, így a sugarak mélyebbre hatolnak, elérve az epidermisz alapját, ahol a pigment előállító sejtek, a melanociták lakoznak, itt alakul ki a melanóma. Azt azonban lehetetlen megmondani, hogy egy ember élete során mennyi UVA sugárzást szenved el az UVB-vel szemben, így az epidemiológiai tanulmányok gyakorlatilag semmit sem érnek. Ami biztos, hogy az UVA-szint nem csökken olyan mértékben a nagyobb magasságokban mint az UVB, és ugyanez a tendencia figyelhető meg a melanóma előfordulásával más bőrrákokkal összevetve.
Az UVB a DNS-szálak "létrafokait" rombolva igen jellegzetes mutációkat okoz, a melanóma azonban inkább a reaktív szabad gyökök által okozott oxidatív sérülésekre jellemző mutációkat idéz elő. Ezek a szabad gyökök felehetnek a napfény bőrre gyakorolt öregítő hatásáért is. Ugyanakkor a George Washington Egyetem orvosi központjában albínó egerekkel végzett végzett kísérletek nem igazolták az UVA hatását. A kölyökkorukban kapott UV-sugárzásnak hatására az emberihez hasonló melanómát kifejlesztő egereknél csak az UVB okozott ilyen típusú megbetegedést, így a kutatást vezető Edward De Fabonak sikerült ellentmondania az összes UVA-ra mutogató bizonyítéknak, amire az UVA-elmélet támogatói azonban azzal vágtak vissza, hogy az albínó egerek nem megfelelő alanyok, mivel nem található meg bőrükben a melanin, ami fontos szerepet játszhat a betegség kialakulásában.
A melaninpigmentek minden UV-sugárzás ellen védelmet nyújtanak, felszívva azokat, még mielőtt túl mélyen bejutnának a bőrbe. Ennek azonban ára van, a melanint is oxidálhatja az UVA és az UVB, melaningyököket hozva létre, melyek egyéb gyökökké alakulnak. Ha ezek a gyökök valóban elősegítik a melanóma kialakulását, akkor a melanin hiánya a melanocitákban egyfajta védelmet alakíthat ki, és a megfigyelések szerint a melanóma az albínó emberek körében a legritkább. Azonban, ha a melanin gyökök vezetnek a melanómához, akkor miért alacsonyabb a rák kialakulásának esélye azoknál akik könnyebben barnulnak, nem is szólva a fekete bőrűekről, tette fel a kérdést De Fabo.
A magyarázat a vörös hajúaknál elvégzett megfigyelésekben rejlhet, állítja David Fisher, a Harvard Egyetem professzora. A vöröshajúaknál a melanin két főtípusának csupán egyike termelődik, egy vörös-sárga pigment, a pheomelanin, nincsenek fekete-barna melaninjaik, úgy nevezett eumelaninjuk. A kettő közül a pheomelanin a kevésbé stabil, jóval hajlamosabb a gyökök előállítására. Akik mindkét pigmenttípussal rendelkeznek, azoknál barnuláskor több eumelanin termelődik, csökkentve a gyökök kialakulásának esélyét.
Így eljutottunk ahhoz az elég egyszerű és sokak által felismert tényhez, hogy a barna bőrűek tovább tartózkodhatnak a napon fehér bőrű társaiknál, anélkül hogy súlyosabb sérüléseket szereznének, ugyanakkor ha a fentebbiek valóban így működnek, akkor a barnulás jobb védelem lehet a melanóma ellen, mint a napvédőszerek. Ennek ellenére Fisher nem biztat senki a tűző napra való kifekvésre, inkább olyan új módszereket igyekszik kidolgozni, melyek az UV-sugárzás nélkül próbálják előidézni a természetes barnulást. Összességében a legjobb megoldás persze egy jó UVA-védelmű naptej lenne, ilyen azonban nem igazán létezik. A gyártók fizikai blokkolókkal látják el készítményeiket, mint a cink-oxid vagy a titán-dioxid, ami vagy szétszórja, vagy elnyeli mind az UVA-, mind az UVB-sugarakat, más szerek az UVA elnyelésére kifejlesztett szerves molekulákkal veszik fel a harcot. Ezek az összetevők azonban hagynak némi kívánnivalót maguk után. A fizikai blokkolók részecskéinek nagyon parányiaknak kell lenniük, hogy ne úgy nézzünk ki a kenegetés után, mint a bevetésre készülő Rambo, így azonban már kétséges a hatékonyságuk. A főkérdés továbbra is az, elég hatékonyak-e az új napvédők az UVA ellen. Ez mint a cikk elején is elhangzott, a jelenlegi szabványokkal nem mérhető, és valószínűleg az elkövetkező években sem lesz semmilyen előrelépés.
A gond az, hogy a magas faktorú naptejeket használók hajlamosak több időt eltölteni a napsütésben, miközben a faktorszám többnyire a felére vagy még inkább az alá zuhan, ha az UVA elleni védelemről van szó. Ezért a napvédőket használók sokszor jóval több UVA-sugárzást kapnak azoknál akik egyáltalán nem használnak semmit, viszont éppen ezért hamarabb bemenekülnek a hűvös szobákba. Az UVA-védelem fokozása ugyanakkor érdekes mellékhatásokat produkálhat. Mivel ez a spektrum már a láthatón kívül esik, nehéz úgy eltüntetni az összes UVA-t, hogy közben ne itassunk fel némi ibolyafényt, azaz egy krém, ami elnyeli ezeket a hullámhosszokat kifejezetten sárgás színt adhat használójának.
Ennyi zagyvaság után akkor mit is tegyünk nyáron? Annak ellenére, hogy nincs szikla szilárd bizonyíték az UVA és a melanóma közötti kapcsolatra, célszerű óvatosnak lenni, összegzett Fisher. Senki nem mondja, hogy ne használjuk a napvédőszereket, a megfelelő öltözet egy fejfedővel kiegészítve azonban jóval nagyobb védelmet nyújt. Ugyanakkor némi napfürdő nem árt, mivel a rák kialakulásának kockázatát csökkentő D vitamin az UVB-sugárzásból nyerhető ki, ehhez azonban nem kell túl sokat a napon tartózkodni, egy érzékenyebb bőrű embernek Európában elegendő 10 percre kitenni arcát és karjait a napfénynek naptej nélkül a napi D vitamin szükséglet eléréséhez. Ami biztos, nem javallott órákon át a napon pörkölődni, akármennyi naptejet kenünk is magunkra. A dolog pozitívuma, hogy árnyékba vonulva megőrizhető a bőr fiatalsága és életkorunk is nőhet némileg.