Japán kutatók mini komputerként programoztak baktériumokat. A Die Welt című német lap internetes kiadásában tudósít arról, hogy a tokiói Keio Egyetem kutatói szerint a számítógépek következő generációja nem a kettes számrendszer 0-1 szisztémája szerint működik majd, hanem a DNS építőelemei jelenthetik a programozás alapját.

A legtöbb élőlényben a DNS hordozza az elsődleges genetikai információt, és osztódáskor mindig ugyanazt az ismert genetikai állományt örökíti tovább. A DNS építőelemei az adenin, timin, citozin, és a guanin. A különleges komputerben a számításokat nem szilíciumchip végzi, hanem egy kémcsőben lévő talajbaktérium, amelynek a neve: bacillus subtilis. A japán tudósok rövid matematikai formulákat kódoltak a DNS építőelemekből. Ez a számítógép szöveg feldolgozására nem alkalmas, előnyei akkor mutatkoznak meg, ha sok számítást párhuzamosan kell végezni.

Az adattárolási eljárás a következő: a tárolni kívánt adatokat lefordítják a kémiai anyagok nyelvére, és felírják a baktérium génjeire. Az adatokat több helyen is el lehet menteni a baktérium génállományán, ami segít kiküszöbölni a gén-mutáció következtében esetlegesen fellépő adatveszteséget. Az információ későbbi dekódolásához csak az eredeti és az új génállomány összehasonlítására van szükség, és a baktériumok némileg kevesebb helyet foglalnak el, mint a merevlemez...

A kémcsőben végzett számítások még javításra szorulnak, ugyanis nem minden esetben történik meg a biokémiai reakció valamennyi DNS bázissal, esetenként pedig nem a megfelelő DNS részek találkoznak. Minél több számítási lépést kell végezni, annál pontatlanabb lesz az eredmény. Ugyanakkor a japán kutatók dicsérik a DNS információtároló képességét, ugyanis a két milliomod milliméternyi területen több millió bio-bit információt lehet elhelyezni - olvasható a Die Welt online kiadásában.