Megtalálták Stonehenge építőinek lakhelyét

Brit régészek hatalmas ősi település maradványaira bukkantak nem messze a Salisbury fennsíkon fekvő legendás kőszerkezettől, tudósít a BBC.

A Durrington Walls-ban zajló ásatások eddigi eredményei szerint a települést idényjellegűen lakták, melyből a feltárást vezető Mike Parker Pearson professzor arra a következtetésre jutott, hogy Stonehenge építői, illetve az oda zarándokoló emberek lelhettek fedélre a közel 100 épületből álló településen. A lakhelyek i.e. 2600-2500 környékére datálhatók, ami elvileg megegyezik Stonehenge építésének időszakával. Azért csak elvileg, mert sokan magának a kőkörnek a korát is vitatják. Több régész is rámutat, hogy Stonehenge-t számos alkalommal építették újjá, ezért elég nehéz beazonosítani az eredeti építési időpontot.

Parker Pearson és kollégái azonban biztosak a két helyszín közötti kapcsolatban. A házak maradványai között felfedezték az egykori ládaágyak és faszekrények körvonalait, magyarázta a Sheffield Egyetem kutatója. A település ugyanazt a szerkezetet tárta a régészek elé, mint egy másik nemrég feltárt neolitikus település, Skara Brea, melynek kőházait - ellentétben a durringtoni faépítményekkel - teljesen érintetlen állapotban találták meg.

A kutatók eddig összesen nyolc házat tártak fel, azonban számos másikat is beazonosítottak. Összességében legalább 100 házból állhatott a település, melyek átlagosan mindössze 5 négyzetméteres alapterülettel rendelkeztek. Fából készültek, agyag padlóval, amit 4600 éves törmelék borít. A rengeteg lakóalkalmatosság hatalmas mennyiségű anyaggal szolgál a régészeknek, akik saját bevallásuk szerint soha nem láttak még ennyi edény és állati csont maradványt egy helyen.

Parker Pearson meggyőződése, hogy a település nem volt egész évben lakott, szerinte Stonehenge és Durrington egy vallásos komplexumot alkottak, amit temetési szertartásoknál alkalmaztak. A földön talált törmelék nem átlagos háztartási hulladék, nincs köztük munkaeszköz és mezőgazdasági munkára utaló eszközöket sem találtak. A hatalmas csont mennyiség arra utal, hogy jókora lakomák zajlottak az építményekben, a csontok többségét félig lerágva dobálták el.

Durrington maga is rendelkezik egy "henge-el", ez azonban akárcsak az ősi falu, fából készült és meglepő hasonlatosságokat mutat kő társának elrendezésével. Az építményt még 1967-ben fedezték fel, jóval azelőtt, hogy bármilyen, településre utaló jelet találtak volna. Mindkét henge az asztronómiai naptár eseményeihez köthető, bár mindkettő más-más eseményekhez. A Stonehenge a téli napforduló naplementéjéhez, míg a durringtoni ugyanennek a napfelkeltéjéhez igazodott, kiegészítve egymást, ami arra utal, hogy a települést főként télen lakhatták.


Parker Pearson professzor szerint Durrington célja az élet ünneplése és a holtak elhelyezése volt a közeli Avon folyón, hogy az szállítsa el őket a túlvilágra. Ezzel szemben Stonehenge egy emlékmű volt, illetve egyes halottak végső nyughelyéül is szolgált. Az ünneplés után az emberek a fából készült henge köré gyűltek, majd elhelyezték halottaikat a kőkör irányába folyó Avonban. Ezután levonultak a Stonehenge-hez, ahol elégették és eltemették a kiválasztott elhunytakat, spekulált Parker Pearson.

Ezzel az okfejtéssel azonban nem mindenki ért egyet, sokan nem is az elmúlással kötik össze Stonehenge-t. Többen figyelmeztetnek, hogy még sok felfedezésre váró titkot rejthet a kőkör, ahol az utóbbi időben egyáltalán nem zajlott régészeti kutatómunka. Azt sem szabad elfeledni, hogy Stonehenge-t az teszi különlegessé, hogy az építéséhez felhasznált köveket Walesből, 250 kilométeres távolságból szállították a helyszínre, figyelmeztet dr. Andrew Fitzpatrick, a Wessex Archeology munkatársa. Véleménye szerint vannak olyan Stonehenge-el kapcsolatos kérdések, amire Durrington nem tud választ adni.