Meghatározták Stonehenge eredetét

A Tim Darvill és Geoff Wainwright professzorok által vezetett régészeti kutatásnak sikerült évszázadra pontosan meghatároznia a Stonehenge építésének kezdetét, ami némi meglepetésre 300 évvel későbbre datálható, mint eddig feltételezték.


A kör eredeti kékköveit a radiokarbon kormeghatározás szerint i.e. 2300-ban rakták le. A dátum nagy segítség lesz annak kiderítésében, hogy hogyan és miért építették a rejtélyes monolitcsoportot. A professzorok több bizonyítékot is talált arra, miszerint a Stonehenge egy gyógyító központ volt, miközben mások azt bizonygatják, hogy az ősök emlékének adózó szent helyként, vagy a napfordulókat jelölő naptárként funkcionált.

A régészeket már évszázadokkal ezelőtt is lenyűgözte a Salisbury fennsíkon fekvő építmény. Ásványi elemzések szerint az eredeti kör kékkőveit 240 kilométeres távolságból, a dél-walesi Preseli-hegyből szállították a Stonehenge-hez, ami akkoriban nem akármilyen teljesítménynek számított. A kékkőnek a legendák mágikus gyógyerőt tulajdonítottak, Darvill és Wainwright szerint egy zarándokhely volt, ahová egészen messzi tájakról is eljöttek a gyógyulni vágyók, hogy a kövek erejével visszanyerjék egészségüket.

A zarándokhely mivoltát támasztják alá azok az emberi fogmaradványok elemzései, melyek kimutatták, hogy a tetemek közel fele nem a helyi lakossághoz tartozott. "Stonehenge nem csak a betegeket vonzotta, de a gyógyítókat is" - magyarázta Darvill professzor, a Bournemouth Egyetem tudósa. "Ezért bizonyos értelemben a Stonehenge Dél-Anglia gyógyászati központja is volt".

A pontos kormeghatározás hiányában azonban elég nehéz ezt, vagy bármely más elméletet alátámasztani. Eddig a kialakulás időpontját i.e. 2600 és 2400 közé tették, Darvill professzornak azonban, hogy egyszer s mindenkorra lezárja az időpontok közötti ingadozást, sikerült engedélyt szereznie az English Heritage nevű szervezettől, hogy kiásson egy 2,5x3,5 méteres földdarabot a két hatalmas sarsen-kőkör között. Az ásatás közel 100 darab szerves anyagtörmeléket hozott napvilágra az eredeti kékkő üregekből, amik jelenleg az építmény alatt pihennek. A minták közül 14-et küldtek el radiokarbon kormeghatározásra az Oxford Egyetem szakértőihez. Az eredmény - i.e. 2300 - a legmegbízhatóbb adat az első kékkövek felállításának időpontjáról. Szigorúan véve az eredmény "i.e. 2400 és 2200 közötti időszakról szól", a tudósok ezt átlagolták. Ennél természetesen pontosabb dátumot is kapunk majd a mélyebb vizsgálatokból, melyekre az elkövetkező hónapokban kerül sor.

Az eredmények érdekessége, hogy nagyon közel esnek az úgynevezett "Amesbury íjász" temetésének időpontjához, akinek a sírját nagyjából 5 kilométerre találták meg. Több szakértő szerint is az íjász rejti Stonehenge építésének miértjére a választ. Tetemének elemzése és a sírjából előkerült tárgyak azt sugallják, hogy gazdag, nagyhatalmú ember lehetett, aki ismerte a fém megmunkálását és az Alpokból érkezett Salisburybe, ismeretlen okból. A post mortem vizsgálatok kimutatták, hogy egyszerre szenvedett egy súlyos térdsérüléstől és egy végzetes fogproblémától, ezek vezették el a két professzort ahhoz a konklúzióhoz, hogy az íjász gyógyulni érkezett a Stonehenge-hez.

A Stonehenge korának pontos meghatározása nélkül azonban még az sem volt egyértelmű, hogy a szent hely létezett-e az íjász életében. A tetem kora gyakorlatilag ugyanarra az időszakra tehető, amikor az első kőkört megalkották. "Elképzelhető hogy az Amesbury íjász emeltette a Stonehenge-et? Úgy vélem a válasz szinte teljes bizonyossággal 'nem'" - felelt saját kérdésére Wainwright professzor, aki korábban maga is az English Heritage munkatársaként tevékenykedett. "Ha viszont azt kérdik, hogy gyógyulni jött-e ide, végigutazva a hatalmas távolságot egészen a mai Svájcból, mert hallott Stonehenge varázslatos gyógyítási képességeiről, akkor a válaszom egyértelműen igen."

A régész-páros feltevése szerint Stonehenge az idők során több funkciót is betölthetett, így a többi interpretációt sem tarják kizárandónak, de az eredeti rendeltetést illetően a gyógyítás mellett teszik le a voksukat. Mások, többek közt az English Heritage munkatársai is úgy vélik, hogy az alpesi férfi sokkal inkább fémműves tudományát próbálta kamatoztatni a zarándokhelyen, ami lehetett gyógyerejű is, de ugyanúgy elképzelhető, hogy az élők és a holtak találkahelyeként szolgált.

Az ásatás olyan szerves anyagokat tárt fel, melyek arra utalnak, hogy a Salisbury fennsíkon már jóval régebben, i.e. 7200 környékén beindult az élet. Ez nem kevesebb, mint 3500 évvel korábbi dátum, mint amire az eddigi bizonyítékok következtetni engedtek. Rengeteg kékkő töredéket is találtak, háromszor annyit, mint a sarsenből, a kemény szürkés homokkövekből, ami azt jelezheti, hogy az ide érkezők megpróbálhattak lefarigcsálni a mágikus kövekből, hogy magukkal vihessenek egy kis gyógyító erőt, amuletteket kovácsolva a szilánkokból.