Hatalmas, szobrokból álló naptárra bukkantak Peruban. A több mint 4000 éves alkotás a maga nemében az amerikai kontinens legrégebbre visszatekintő lelete, messze megelőzve a maják által emelt hasonló szerkezeteket, melyeket "mindössze" 2000 évesre datálnak.

A köralakban elrendezett, szobrok alkotta naptárat Buena Vistában, a Róka Templomában fedezte fel a Missouri-Columbia Egyetem régészcsapata. Az ősi Andoki hiedelem szerint a róka tanította meg az embert a földművelésre.

A három dimenzióban szemlélhető perui naptár igen impozáns és lenyűgöző látványt nyújthatott 4000 évvel ezelőtti használóinak. A fűvel kevert, tapasztott sárból készült, majd agyaggal bevont, a korhoz képest meglepő művészi kidolgozású szobrokat élénk sárga és vörös színekkel festették meg.

Robert Benfer, a projektet felügyelő antropológus professzor az Amerikai Régészeti Társaság Puerto Rico-ban megrendezésre került éves ülésén ismertette az eddigi eredményeket, elmondva, hogy maga a templom is számos tekintetben kötődik a csillagászati együttállásokhoz, egyfajta kalauzként szolgálva a területet jellemző elárasztásos földműveléshez. A nagyobb csillagászati események, a napéjegyenlőségek és napfordulók napkeltéi és napnyugtái mind vonalakat húznak, melyek pontokban találkoznak a templom bejáratánál, szobrain, termeiben és áldozó kamráinál. Utóbbinál a nap fénye egyértelműen jelöli december 21-ét, az áradások kezdetét és március 21-ét, a víz visszahúzódását.

Hasonló építmények Európában is találhatók, a mai Írország területén szintén akadnak a napfordulók jelzésére hivatott szerkezetek. Ezek a most felfedezettnél is régebbiek, viszont jóval egyszerűbbek, közel sem rendelkeznek annyi funkcióval, mint a Buena Vistában felfedezett templom. A leghíresebb csillagászathoz kapcsolódó építészeti emlékek talán az egyiptomi uralkodó, Amonthep nevéhez fűződnek, aki i.e. 1500-ban emeltette azokat a szobrokat, melyek a Nílus áradásakor a napforduló irányába néztek.


Egy áldozó kamra i.e. 2200 környékéről
A Buena Vistában zajló terepmunkákat vezető Neil Duncan a Discovery News-nak számolt be a felfedezés részleteiről, különösen az ott élők által a templomban bemutatott áldozatokról, melyek elsősorban növényi eredetűek voltak. Az áldozati kamrákban gyapotot és gyapotmagokat, gyümölcsöket, többek közt guava, valamint tök-, bab- és fűmaradványokat találták. A templom közepén helyezkedett el egy üreg, ami szintén áldozat bemutatási célokat szolgált, ebben rákok, halak és kagylók maradványaira bukkantak. Az ilyen jellegű rituális felajánlások, melyekkel isteneiket akarták megajándékozni, vagy egy természetfeletti erőt maguk mellé állítani, világszerte fellelhetők.

Az áldozati hely közelében találtak ugyan egy gyapotba tekert női múmiát, azonban ez nem jelenti azt, hogy embereket is áldoztak volna. Duncan szerint az ősi andokiak előszeretettel temették el halottaikat az általuk tisztelt vagy félt erők közelében.

A templom egyik legcsodálatraméltóbb tárgya egy hatalmas arcot ábrázoló korong, ami rosszallóan nézi június 21. napnyugtáját, a betakarítás hagyományos kezdetét. Hugo Ludena, a Limai Egyetem szakérője szerint a haragos arc Pacha Mamát, a földanyát ábrázolja, akit elszomorít a nap lenyugvása.

A perui templom azért is jelentős, mert bemutatja, hogyan igazították az itt élők életüket az andoki csillagképekhez, és bizonyítékként szolgál az elárasztásos mezőgazdaság kezdetére. Az ásatások hamarosan folytatódnak, és feltehetően további érdekességeket tárnak majd a régészek és majdan a nagyközönség elé.