Hunter
Megtalálták a marsi élet egykori helyeit
A Mars felszíni ásványainak feltérképezése során a tudósok három korszakot állapítottak meg a bolygó geológiai történetében, illetve értékes nyomokat találtak arra, hol fejlődhetett ki élet.
A Mars Express OMEGA műszeréből kapott adathalmaz elemzései kimutatták, hogy ha valaha léteztek is nagyobb víztömegek, akkor azok csak az igen távoli múltban, több mint 4 milliárd éve állhattak a Mars rendelkezésére és félmilliárd éven belül el is tűntek.
Az OMEGA egy marsi esztendős (687 földi nap) tevékenysége során a felszín 90%-át térképezte fel, ami az ásványok igen széles skálájának azonosítását tette lehetővé, valamint bemutatta azokat a folyamatokat is, melyek az idők során megváltoztatták ezeket az ásványokat. A térképekből a Jean-Pierre Bibring professzor vezetésével a francia Institut d'Astrophysique Spatiale (IAS) tudóscsoportja határozta meg a Mars geológiai korszakait, melyek neveit az időszak legjellemzőbb ásványának görög elnevezéséből alkották meg.
Az első a fillosz kor, ami 4,5-4,3 milliárd évvel ezelőtt uralta a bolygót, nem sokkal a kialakulása után. A környezet ekkor feltehetőleg meleg és nedves volt, lehetővé téve jókora agyagágyak kialakulását, melyek többsége a mai nap is létezik. A második korszak, a theiik, 4,2-3,8 milliárd év között tartott, melyet bolygószerte vulkánkitörések jellemeztek, globális éghajlatváltozást idézve elő a Marson. Különösen a légkörbe jutó kén okozott visszafordíthatatlan folyamatokat, ami reakcióba lépve a légkörben található vízzel savas esőket zúdított a felszínre, megváltoztatva a kőzetek összetételét.
Végül pedig, valamikor 3,8-3,5 milliárd évvel ezelőtt elérkezett a sziderk, a leghosszabb korszak, ami a mai napig is tart. Ebben a korban a víz csak igen kis mértékben kapott szerepet. A kort elsősorban a kőzetek változása, lassú szétporladása jellemzi a vékonyka marsi légkörnek köszönhetően, ez az időszak adta a bolygó vörös színét is.
Az életet legvalószínűbben az első korszak támogathatta, mivel az agyagágyak feltehetően tavak és tengerek fenekén alakultak ki, melyek megteremthették az élet beindulásának feltételeit.
Az egyik lehetséges helyszín, a Mawrth Vallis
Ez egy lehetőség, illetve a kutatók szerint az egyetlen a marsi életre. Az sem kizárt hogy az agyagágyak a föld alatt alakultak ki, a felszín alatti hidrotermális tevékenységnek, a vízzel rendelkező aszteroidák, vagy akár a bolygó természetes lehűlésének következtében. Ha ez utóbbi a helytálló, akkor viszont szinte bizton állítható, hogy a Mars felszíne mindig is száraz és hideg volt, írja Bibring professzor a Science magazin legfrissebb számában megjelent értekezésében.
Az eredeti koncepciónál maradva azonban az első korszak után a víz nagy része eltűnt a bolygófelszínről. Egy része a föld alá szivárgott, a másik pedig kilökődött a világűrbe, így a bolygó néhány időszakos esettől eltekintve azzá a száraz és hideg sivataggá vált, amit ma is láthatunk a műholdak felvételeiből. A jövő életet kutató leszállóegységeinek elsődleges célpontja a fent említett agyagágyak lehetnek.
Bibring szerint ha léteztek élő organizmusok, akkor azok biokémiai fejlődése ott zajlott le és igen érdekes dolgok várhatnak az expedíciókra ezeken a helyeken, mivel a hideg marsi körülmények valószínűleg egész jó állapotban megőrizték a biológiai molekulákat.
A Mars Express OMEGA műszeréből kapott adathalmaz elemzései kimutatták, hogy ha valaha léteztek is nagyobb víztömegek, akkor azok csak az igen távoli múltban, több mint 4 milliárd éve állhattak a Mars rendelkezésére és félmilliárd éven belül el is tűntek.
Az OMEGA egy marsi esztendős (687 földi nap) tevékenysége során a felszín 90%-át térképezte fel, ami az ásványok igen széles skálájának azonosítását tette lehetővé, valamint bemutatta azokat a folyamatokat is, melyek az idők során megváltoztatták ezeket az ásványokat. A térképekből a Jean-Pierre Bibring professzor vezetésével a francia Institut d'Astrophysique Spatiale (IAS) tudóscsoportja határozta meg a Mars geológiai korszakait, melyek neveit az időszak legjellemzőbb ásványának görög elnevezéséből alkották meg.
Az első a fillosz kor, ami 4,5-4,3 milliárd évvel ezelőtt uralta a bolygót, nem sokkal a kialakulása után. A környezet ekkor feltehetőleg meleg és nedves volt, lehetővé téve jókora agyagágyak kialakulását, melyek többsége a mai nap is létezik. A második korszak, a theiik, 4,2-3,8 milliárd év között tartott, melyet bolygószerte vulkánkitörések jellemeztek, globális éghajlatváltozást idézve elő a Marson. Különösen a légkörbe jutó kén okozott visszafordíthatatlan folyamatokat, ami reakcióba lépve a légkörben található vízzel savas esőket zúdított a felszínre, megváltoztatva a kőzetek összetételét.
Végül pedig, valamikor 3,8-3,5 milliárd évvel ezelőtt elérkezett a sziderk, a leghosszabb korszak, ami a mai napig is tart. Ebben a korban a víz csak igen kis mértékben kapott szerepet. A kort elsősorban a kőzetek változása, lassú szétporladása jellemzi a vékonyka marsi légkörnek köszönhetően, ez az időszak adta a bolygó vörös színét is.
Az életet legvalószínűbben az első korszak támogathatta, mivel az agyagágyak feltehetően tavak és tengerek fenekén alakultak ki, melyek megteremthették az élet beindulásának feltételeit.
Az egyik lehetséges helyszín, a Mawrth Vallis
Ez egy lehetőség, illetve a kutatók szerint az egyetlen a marsi életre. Az sem kizárt hogy az agyagágyak a föld alatt alakultak ki, a felszín alatti hidrotermális tevékenységnek, a vízzel rendelkező aszteroidák, vagy akár a bolygó természetes lehűlésének következtében. Ha ez utóbbi a helytálló, akkor viszont szinte bizton állítható, hogy a Mars felszíne mindig is száraz és hideg volt, írja Bibring professzor a Science magazin legfrissebb számában megjelent értekezésében.
Az eredeti koncepciónál maradva azonban az első korszak után a víz nagy része eltűnt a bolygófelszínről. Egy része a föld alá szivárgott, a másik pedig kilökődött a világűrbe, így a bolygó néhány időszakos esettől eltekintve azzá a száraz és hideg sivataggá vált, amit ma is láthatunk a műholdak felvételeiből. A jövő életet kutató leszállóegységeinek elsődleges célpontja a fent említett agyagágyak lehetnek.
Bibring szerint ha léteztek élő organizmusok, akkor azok biokémiai fejlődése ott zajlott le és igen érdekes dolgok várhatnak az expedíciókra ezeken a helyeken, mivel a hideg marsi körülmények valószínűleg egész jó állapotban megőrizték a biológiai molekulákat.