Hunter
Egyedi hold kísérheti a Szednát
A Naprendszer legtávolabb észlelt objektumát, a Szednát övező rejtély tovább fokozódott miután a csillagászok kiszámították, hogy a kisbolygó "hiányzó" holdja egy teljesen új égitestcsoport tagja és feltehetően a legsötétebb objektum bolygórendszerünkben.
A Plútó felfedezése óta a Szedna 2003 novemberi megpillantása számít a legnagyobb objektum felfedezésének, ami rögtön fejtörést is okozott a csillagászoknak, mivel 20 naponta csupán egyetlen fordulatot tesz meg. A lassú forgás általában egy hold jelenlétére utal, ami árapály erőinek kifejtése által gátat szab a kisbolygó forgásának. Azonban a történetet bonyolítja, hogy a NASA Hubble és Spitzer űrteleszkópjai által elvégzett kutatások ellenére sem sikerült az égi kísérőre rábukkanni. A csillagászok ezért úgy vélekedtek, hogy a Szednának egykor volt egy holdja, ami lelassította a forgását, azonban egy bolygóközi jégdarabbal történő ütközés következtében az kilökődött pályájáról.
Most egy brit csapat bebizonyította, hogy ha a Szednának van holdja, akkor annak leginkább egy kialudt gigantikus üstökösnek kell lennie, sem mint egy bolygótestnek. Feltételezve a hold létezését Chandra Wickramasinghe, a Cardiffi Egyetem tudósa munkatársaival kiszámította legnagyobb lehetséges visszatükrözödését, arra az alapra helyezve számításait, miszerint az űrtávcsövek nem voltak képesek észlelni az objektumot. "Ha van ott egy hold, akkor az a Naprendszer legsötétebb objektuma" - mondta Wickramasinghe.
Az egyetlen felszín, ami megközelíti ezt a sötétséget az egy üstökösön jöhet létre, melynek visszatükröződő jégrétege elpárolog az űrben, nem hagyva maga után mást kátrányos szén anyagokon kívül. Sötétségük kulcsa az, hogy ezek az anyagok nem szilárdak, sokkal inkább egy vákummal rendelkező fagyott füstre hasonlítanak. Ez teszi őket a fény számára - Wickramasinghe hasonlata szerint - homárfogó kosárrá, elnyelve a felszínre eső fotonok több mint 99 százalékát.
A Sedna pályája nagyon elnyújtott, legközelebb a Földhöz 2076-ban lesz
A Sedna lelassításához azonban a holdnak százszor nagyobbnak kellene lennie bármelyik ismert üstökösnél, ami egy teljesen új, egyedülálló kategóriába helyezné az elméleti holdat. "Ha ez valós, akkor a Szedna holdja azt jelzi, hogy lennie kell a sötét objektumok egy ismeretlen csoportjának" - mondta Wickramasinghe, akinek munkája a The Observatory augusztusi számában jelent meg.
A Szednát felfedező Michael Brown szkeptikus. "Én nagyon óvatos vagyok az ilyen elemzésekkel" - mondta. "Az elméletgyártók csak a számokat veszik figyelembe, és azokba magyarázzák bele elképzeléseiket, ami persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy téves az elképzelésük." Brown azt ígérte, hogy hamarosan megoldja a rejtélyt. "Visszatérünk a Hubble űrteleszkóphoz, és egy holdra optimalizáljuk a megfigyelési tervünket. Ha ott van, akkor ezúttal látnunk kell" - összegezte.
 A Sedna helyzete naprendszerünkben |
Most egy brit csapat bebizonyította, hogy ha a Szednának van holdja, akkor annak leginkább egy kialudt gigantikus üstökösnek kell lennie, sem mint egy bolygótestnek. Feltételezve a hold létezését Chandra Wickramasinghe, a Cardiffi Egyetem tudósa munkatársaival kiszámította legnagyobb lehetséges visszatükrözödését, arra az alapra helyezve számításait, miszerint az űrtávcsövek nem voltak képesek észlelni az objektumot. "Ha van ott egy hold, akkor az a Naprendszer legsötétebb objektuma" - mondta Wickramasinghe.
Az egyetlen felszín, ami megközelíti ezt a sötétséget az egy üstökösön jöhet létre, melynek visszatükröződő jégrétege elpárolog az űrben, nem hagyva maga után mást kátrányos szén anyagokon kívül. Sötétségük kulcsa az, hogy ezek az anyagok nem szilárdak, sokkal inkább egy vákummal rendelkező fagyott füstre hasonlítanak. Ez teszi őket a fény számára - Wickramasinghe hasonlata szerint - homárfogó kosárrá, elnyelve a felszínre eső fotonok több mint 99 százalékát.
A Sedna pályája nagyon elnyújtott, legközelebb a Földhöz 2076-ban lesz
A Sedna lelassításához azonban a holdnak százszor nagyobbnak kellene lennie bármelyik ismert üstökösnél, ami egy teljesen új, egyedülálló kategóriába helyezné az elméleti holdat. "Ha ez valós, akkor a Szedna holdja azt jelzi, hogy lennie kell a sötét objektumok egy ismeretlen csoportjának" - mondta Wickramasinghe, akinek munkája a The Observatory augusztusi számában jelent meg.
A Szednát felfedező Michael Brown szkeptikus. "Én nagyon óvatos vagyok az ilyen elemzésekkel" - mondta. "Az elméletgyártók csak a számokat veszik figyelembe, és azokba magyarázzák bele elképzeléseiket, ami persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy téves az elképzelésük." Brown azt ígérte, hogy hamarosan megoldja a rejtélyt. "Visszatérünk a Hubble űrteleszkóphoz, és egy holdra optimalizáljuk a megfigyelési tervünket. Ha ott van, akkor ezúttal látnunk kell" - összegezte.
