Hunter
Űrszikla okozta a "nagy kihalást"
Jóval a dinoszauruszok megjelenése előtt bolygónkon eddig ismeretlen okból tömeges kipusztulás söpört végig, kioltva az akkori földi élet 90 százalékát. A Rochester Egyetem kutatói úgy vélik sikerült azonosítaniuk a bűnöst.
A tudósok új bizonyítékokat találtak, mely szerint a Föld történelmének legnagyobb kihalását egy aszteroida indította el. A közel 250 millió évvel ezelőtt bekövetkezett eset sokkal pusztítóbb volt, mint az a becsapódás, ami véget vetett a dinoszauruszok uralmának 65 millió évvel ezelőtt. Új geológiai bizonyítékok arra utalnak, hogy a "nagy kihalást" egy Földnek csapódó űrszikla okozta. Az Antarktisz ősi kőzeteiben talált tucatnyi ritka ásványi szemcse lehet a perdöntő bizonyíték, állítják az amerikai tudósok.
A szemcsék minden jellel rendelkeznek, melyek az űrbéli származásra utalnak, valószínűleg egy köves meteorit parányi darabjai lehetnek. Asish Basu geokémikus szerint a darabok a Permi-triász korszakba datálhatók vissza, 251 millió évvel ezelőttre, amikor a tengeri élet 90 százaléka, valamint a szárazföldi élet 70 százaléka tűnt el bolygónkról. Ha az elemzés helyt álló, akkor ez a második eset, hogy aszteroida vagy üstökös söpörje ki az életet a Földről.
A becsapódás valószínűleg éghajlatváltozást és példátlan méretű vulkanikus tevékenységet indított el, a rend helyreállásához több évezredre volt szükség, ami igen kevés növényt és állatot hagyott életben. "Számunkra úgy tűnik, hogy a Föld történelmének két legnagyobb kipusztulását meteorok katasztrofális becsapódása okozta" - írja Basu és négy munkatársa a Science magazin hasábjain. Ez a legfrissebb bizonyíték annak az elméletnek az alátámasztására, mely szerint egy égitest ütközött a Földnek a "nagy kihalás" idején.
2001-ben amerikai tudósok parányi kozmikus gázkapszulákat fedeztek fel a Permi-triász korból származó kőzetekben. Hélium- és argonizotópok gyakran fordulnak elő az űrben szénatomok közé ágyazódva, ebből következtetnek arra, hogy ezek a furcsa, gömb alakú molekulák akkor kerülhettek a földi kőzetekbe, amikor egy űrszikla csapódott be a bolygóba.
Mindazonáltal nem minden tudós van meggyőződve arról, hogy a kihalást egy aszteroida okozta. A kövületek azt mutatják, hogy egyes fajok - különösen a szárazföldön, ahol elvileg erősebbek voltak az éghajlatváltozás és a vulkanikus tevékenységek hatásai -, képesek voltak a túlélésre. A gyíkszerű hüllők, a procolophonoidok hat vonalából négy átvészelte ezt az időszakot és fennmaradt egészen a dinoszauruszok koráig. Hogy egy gerinces hogyan volt képes túlélni egy ilyen pusztítást, az továbbra is rejtély.
A tudósok új bizonyítékokat találtak, mely szerint a Föld történelmének legnagyobb kihalását egy aszteroida indította el. A közel 250 millió évvel ezelőtt bekövetkezett eset sokkal pusztítóbb volt, mint az a becsapódás, ami véget vetett a dinoszauruszok uralmának 65 millió évvel ezelőtt. Új geológiai bizonyítékok arra utalnak, hogy a "nagy kihalást" egy Földnek csapódó űrszikla okozta. Az Antarktisz ősi kőzeteiben talált tucatnyi ritka ásványi szemcse lehet a perdöntő bizonyíték, állítják az amerikai tudósok.
A szemcsék minden jellel rendelkeznek, melyek az űrbéli származásra utalnak, valószínűleg egy köves meteorit parányi darabjai lehetnek. Asish Basu geokémikus szerint a darabok a Permi-triász korszakba datálhatók vissza, 251 millió évvel ezelőttre, amikor a tengeri élet 90 százaléka, valamint a szárazföldi élet 70 százaléka tűnt el bolygónkról. Ha az elemzés helyt álló, akkor ez a második eset, hogy aszteroida vagy üstökös söpörje ki az életet a Földről.
A becsapódás valószínűleg éghajlatváltozást és példátlan méretű vulkanikus tevékenységet indított el, a rend helyreállásához több évezredre volt szükség, ami igen kevés növényt és állatot hagyott életben. "Számunkra úgy tűnik, hogy a Föld történelmének két legnagyobb kipusztulását meteorok katasztrofális becsapódása okozta" - írja Basu és négy munkatársa a Science magazin hasábjain. Ez a legfrissebb bizonyíték annak az elméletnek az alátámasztására, mely szerint egy égitest ütközött a Földnek a "nagy kihalás" idején.
2001-ben amerikai tudósok parányi kozmikus gázkapszulákat fedeztek fel a Permi-triász korból származó kőzetekben. Hélium- és argonizotópok gyakran fordulnak elő az űrben szénatomok közé ágyazódva, ebből következtetnek arra, hogy ezek a furcsa, gömb alakú molekulák akkor kerülhettek a földi kőzetekbe, amikor egy űrszikla csapódott be a bolygóba.
Mindazonáltal nem minden tudós van meggyőződve arról, hogy a kihalást egy aszteroida okozta. A kövületek azt mutatják, hogy egyes fajok - különösen a szárazföldön, ahol elvileg erősebbek voltak az éghajlatváltozás és a vulkanikus tevékenységek hatásai -, képesek voltak a túlélésre. A gyíkszerű hüllők, a procolophonoidok hat vonalából négy átvészelte ezt az időszakot és fennmaradt egészen a dinoszauruszok koráig. Hogy egy gerinces hogyan volt képes túlélni egy ilyen pusztítást, az továbbra is rejtély.