Hunter
A Mars átka az új expedíciókat is kísérti?
A Mars Express indulásával új, minden korábbinál átfogóbb és mélyebbre ható felderítés sorozat veszi kezdetét, melyhez amerikai egységek is csatlakoznak még ebben a hónapban. Felmerül azonban a kérdés, hogy a most induló expedíciók vajon túl tudnak-e lépni a múlt kudarcsorozatain, ami a Mars bolygóra irányuló felderítéseket illeti?
A 300 millió dolláros Mars Express az első önálló európai bolygókutatásra irányuló űrexpedíció, melynek elsődleges feladata egyértelműen megadni a választ: létezik-e élet a vörös bolygón? Nem könnyű azonban elfeledni az ESA tudósainak azt a tényt, hogy 30 küldetésből 20 kudarcot vallott.
"A Mars az űrkutatás egyik legbalszerencsésebb célpontja, és minden bizonnyal számunkra is fog majd nehézségeket okozni" - nyilatkozott David Southwood, az ESA tudományos igazgatója a Reuters hírügynökségnek. "Lehet, hogy babonás tengerésznek tűnök, de a tények engem igazolnak."
Az Európai Űrügynökség Mars Express szondája
Az első hatvanas évekbeli próbálkozások óta a Mars expedíciók kétharmada vallott kudarcot. 1964. november 5-én indult az amerikai Mariner 3, mely megpróbált elhaladni a bolygó mellett, azonban nem sikerült elérnie a megfelelő röppályát, a Mariner 4 1965 júliusán már sikerrel vette a feladatot, a bolygófelszínről készült első felvételeket juttatta vissza a Földre. A szovjetek első próbálkozása a Zond 2 volt, mellyel 1965 májusában elvesztették a kapcsolatot. 1969 sikeres év volt, a Mariner 6 és 7 is újabb felvételekkel gazdagította a NASA-t. 1971-ben a Mariner 8-nak viszont a kilövése sem sikerült, eközben a szovjetek már leszállóegységekkel is próbálkoztak. A Mars 2 leszállás közben meghibásodott és lezuhant, a Mars 3 leszállt ugyan, de a kapcsolat ezután megszűnt. Ebben az évben érkezett meg a Mariner 9 űrszonda is, mely sikeresen feltérképezte a felszínt és tanulmányozta a légkör változásait, utolsó adását 1972 októberében küldte.
1974 a szovjetek próbálkozásainak éve volt, a Mars 4 érte el elsőként a bolygót, azonban nem sikerült pályára állnia, majd érkezett a Mars 5, mely 22 kört tett meg a Mars körül adatokat gyűjtve. Újra két leszállóegység próbálkozott, a Mars 6 elérte a bolygót, azonban amint belépett a légkörbe megszakadt vele a kapcsolat, a Mars 7 még eddig sem jutott, túl hamar vált le hordozójáról és elvétette a bolygót.
1976 júniusában érkezett a Viking 1 és történelmet írt, leszállóegysége elérte a felszínt, képeket sugárzott vissza és mintákat vett, két hónappal később a Viking 2 hasonló sikereket ért el.
A Szojuz startjának pillanata - december 25-ig várnunk kell az érkezésére
Ezután hosszú csend következett, majd 1992. szeptember 25-én a NASA újra a Mars felé fordult, ekkor indult a Mars Observer, mellyel a pályára állás előtt három nappal megszakadt a kapcsolat. 1997 szeptemberében az azóta is értékes adatokat szolgáltató Mars Global Surveyor kezdte meg felderítő munkáját a bolygó körül. Indulása után egy héttel Oroszország fellőtte a Mars 96 űrszondát és leszállóegységet, ami azonban egy nap múltán visszatért a Föld légkörébe.
Minden idők legnagyobb figyelemmel kísért eseménye volt a Mars Pathfinder július 4-i leszállása, mely több ezer képet küldött vissza a Földre, emellett Sojourner marsjárója bebarangolta a felszínt, útjáról 550 felvételt készítve. 1999-ben újabb baleset árnyékolta be a NASA sikereit, a Mars Climate Orbiter emberi mulasztásból megsemmisült, ami egész pontosan a mérföld és a kilométer átváltásából adódott. Hasonló sorsa jutott a Mars Polar Lander, legalábbis ezt feltételezik róla miután leszállás közben megszakadt vele a kapcsolat.
A történet utolsó darabja újabb siker, a Mars Odyssey, melyet már a jövőre gondolva terveztek, ez a szonda ugyanis mindhárom érkező leszállóegységgel képes lesz kommunikálni. Az amerikaiak és az oroszok milliárdokat költöttek a leszállás kivitelezésére, melyből csak három járt sikerrel.
A 300 millió dolláros Mars Express az első önálló európai bolygókutatásra irányuló űrexpedíció, melynek elsődleges feladata egyértelműen megadni a választ: létezik-e élet a vörös bolygón? Nem könnyű azonban elfeledni az ESA tudósainak azt a tényt, hogy 30 küldetésből 20 kudarcot vallott.
"A Mars az űrkutatás egyik legbalszerencsésebb célpontja, és minden bizonnyal számunkra is fog majd nehézségeket okozni" - nyilatkozott David Southwood, az ESA tudományos igazgatója a Reuters hírügynökségnek. "Lehet, hogy babonás tengerésznek tűnök, de a tények engem igazolnak."
Az Európai Űrügynökség Mars Express szondája
Az első hatvanas évekbeli próbálkozások óta a Mars expedíciók kétharmada vallott kudarcot. 1964. november 5-én indult az amerikai Mariner 3, mely megpróbált elhaladni a bolygó mellett, azonban nem sikerült elérnie a megfelelő röppályát, a Mariner 4 1965 júliusán már sikerrel vette a feladatot, a bolygófelszínről készült első felvételeket juttatta vissza a Földre. A szovjetek első próbálkozása a Zond 2 volt, mellyel 1965 májusában elvesztették a kapcsolatot. 1969 sikeres év volt, a Mariner 6 és 7 is újabb felvételekkel gazdagította a NASA-t. 1971-ben a Mariner 8-nak viszont a kilövése sem sikerült, eközben a szovjetek már leszállóegységekkel is próbálkoztak. A Mars 2 leszállás közben meghibásodott és lezuhant, a Mars 3 leszállt ugyan, de a kapcsolat ezután megszűnt. Ebben az évben érkezett meg a Mariner 9 űrszonda is, mely sikeresen feltérképezte a felszínt és tanulmányozta a légkör változásait, utolsó adását 1972 októberében küldte.
1974 a szovjetek próbálkozásainak éve volt, a Mars 4 érte el elsőként a bolygót, azonban nem sikerült pályára állnia, majd érkezett a Mars 5, mely 22 kört tett meg a Mars körül adatokat gyűjtve. Újra két leszállóegység próbálkozott, a Mars 6 elérte a bolygót, azonban amint belépett a légkörbe megszakadt vele a kapcsolat, a Mars 7 még eddig sem jutott, túl hamar vált le hordozójáról és elvétette a bolygót.
1976 júniusában érkezett a Viking 1 és történelmet írt, leszállóegysége elérte a felszínt, képeket sugárzott vissza és mintákat vett, két hónappal később a Viking 2 hasonló sikereket ért el.
A Szojuz startjának pillanata - december 25-ig várnunk kell az érkezésére
Ezután hosszú csend következett, majd 1992. szeptember 25-én a NASA újra a Mars felé fordult, ekkor indult a Mars Observer, mellyel a pályára állás előtt három nappal megszakadt a kapcsolat. 1997 szeptemberében az azóta is értékes adatokat szolgáltató Mars Global Surveyor kezdte meg felderítő munkáját a bolygó körül. Indulása után egy héttel Oroszország fellőtte a Mars 96 űrszondát és leszállóegységet, ami azonban egy nap múltán visszatért a Föld légkörébe.
Minden idők legnagyobb figyelemmel kísért eseménye volt a Mars Pathfinder július 4-i leszállása, mely több ezer képet küldött vissza a Földre, emellett Sojourner marsjárója bebarangolta a felszínt, útjáról 550 felvételt készítve. 1999-ben újabb baleset árnyékolta be a NASA sikereit, a Mars Climate Orbiter emberi mulasztásból megsemmisült, ami egész pontosan a mérföld és a kilométer átváltásából adódott. Hasonló sorsa jutott a Mars Polar Lander, legalábbis ezt feltételezik róla miután leszállás közben megszakadt vele a kapcsolat.
A történet utolsó darabja újabb siker, a Mars Odyssey, melyet már a jövőre gondolva terveztek, ez a szonda ugyanis mindhárom érkező leszállóegységgel képes lesz kommunikálni. Az amerikaiak és az oroszok milliárdokat költöttek a leszállás kivitelezésére, melyből csak három járt sikerrel.
