Hunter
A gépek áldozatává válunk?
Ha elkövetkezik, vajon mikor? Gari Kaszparovtól Michael Crichtonig mind a valóság, mind a fikció összefut egy gép és ember közti leszámolás felé. De vajon öntudatukra ébrednek valaha a számítógépek?
"Az érző számítógép lehetséges" - mondta John Holland, a műszaki és számítástechnikai tudományok, valamint a pszichológia professzora. "Azonban számos okból nem hiszem, hogy jelenleg akárcsak a közelében is lennénk egy ilyen folyamatnak."
A hatvanas években Holland alkotta meg a genetikai algoritmusok területét, egy folyamatot, melyben a számítógépek a biológiai evolúció utánzásával oldanak meg problémákat, a természetes kiválasztódás és a nemi reprodukció elveinek alkalmazásával. Holland bebizonyította, hogy a számítógép "fejlesztheti" programozását, összetett problémákat old meg oly módokon, melyet azonban még alkotói sem értenek egészen.
Azóta a kutatók olyan genetikai algoritmusokat alkalmaztak, melyek optimális megoldásokat hoztak többek közt az energiaellátó rendszerek irányításában vagy ultrahatékony repülőgép hajtóművek tervezésében. A genetikai algoritmusok adták az alapot Michael Crichton "Prey" című siker könyvéhez, melyben nanoméretű gépek fejlődnek egy intelligens, az életet fenyegető tömeggé.
Holland szerint a mesterséges intelligencia kifejlődésének fő problémája, hogy a kutatók még nem értik, hogyan definiálhatnák a gépek számára a továbbfejlődés útját. Az emberi lény nem az intelligencia, hanem a túlélés következtében fejlődött. Az intelligencia csak egy azon számos jellemvonás közül, melyekkel az ember növelte a túlélés esélyeit, a túlélés próbája pedig, valljuk meg, igen teljes volt. Ezért nehéz párhuzamot vonni az emberi és a mesterséges intelligencia fejlődési lehetőségei között.
"Nem értjük eléggé saját emberi szoftverünk működését, hogy azt egy számítógépen replikáljuk" - mondta Holland.
Sony AIBO és a HONDA Asimo - a hardver lassan kész van
Hozzáteszi, hogy a szoftver előretörése nem tartott lépést a hardver feldolgozó erejének erősödésével, és számos mesterséges intelligencia probléma nem megoldható csak azzal, hogy több számítás végezhető. Mialatt a hardverteljesítmény másfél évente a duplájára nő, a szoftvernél erre legalább 20 évre van szükség.
"A hardver csak a programok futtatását szolgálja" - összegzett Holland. "A szoftver az, ami számít."
Nehéz párhuzamot vonni az agy és az elektromos hardver között is, a legkifinomultabb gép komplexitása is csak ezredrésze az emberi agyhoz képest. Ezzel együtt a hardver fejlődésével már értek el sikereket. 1997-ben az IBM Deep Blue szuperszámítógépe volt az első gép, ami megverte a sakkvilágbajnok Gari Kaszparovot. A nemrég befejeződött visszavágón a Deep Blue leszármazottja, a Deep Junior drámai döntetlent ért el Kaszparov ellen. Kaszparov elmondása szerint jobban játszott, mint a gép és nyerhetett volna, azonban félt, hogy a fáradhatatlan komputer a fáradtságából adódó legkisebb figyelmetlenségét is kihasználja.
"Figyelemre méltó, de nem feltétlenül meglepő teljesítmény egy számítógéptől, hogy ilyen szinten sakkozzon" - nyilatkozott Holland az összecsapásról. "Az MI kutatók jobban csodálkoznak, hogy az emberi lény még mindig képes versenyben maradni. Ez is bizonyítja, hogy milyen keveset tudunk az emberi agyról."
Február elején játszott Kaszparov a Deep Junior ellen - egy-egy gyõzelem és négy döntetlen után a végeredmény 3-3 lett
Visszatérve a sakkhoz, az emberi szemlélet nagyban különbözik a gépitől. A világ legjobbjai másodpercenként képesek két-három lépést is kiértékelni, ösztönös megérzésük és a motívum felismerési képességeiknek köszönhetően, ami győzelemhez segíti őket. A számítógépnek ezeket rendkívül nehéz megtanítani. Deep Junior másodpercenként 3 millió lépést rág meg és régi játszmák, valamint a lehetséges lépések hatalmas tárházával rendelkezik. Egy súlyozott algoritmus alapján számítja ki a lehetséges lépéseket.
"A 20. század utolsó évtizedéig az MI okos programozásra és kegyetlen számításokra támaszkodott" - mondta Holland. "Deep Junior ennek a megközelítésnek a példája. A gépi intelligencia következő lépése az igazán kreatív megoldások felfedezése összetett problémákra."
Hogy ezt az áttörést elérjék a kutatóknak olyan áthidaló elméletekre lesz szükségük, mint Maxwell elektromágnesesség elmélete, mely a modern fizikát körvonalazta.
 John Holland |
A hatvanas években Holland alkotta meg a genetikai algoritmusok területét, egy folyamatot, melyben a számítógépek a biológiai evolúció utánzásával oldanak meg problémákat, a természetes kiválasztódás és a nemi reprodukció elveinek alkalmazásával. Holland bebizonyította, hogy a számítógép "fejlesztheti" programozását, összetett problémákat old meg oly módokon, melyet azonban még alkotói sem értenek egészen.
Azóta a kutatók olyan genetikai algoritmusokat alkalmaztak, melyek optimális megoldásokat hoztak többek közt az energiaellátó rendszerek irányításában vagy ultrahatékony repülőgép hajtóművek tervezésében. A genetikai algoritmusok adták az alapot Michael Crichton "Prey" című siker könyvéhez, melyben nanoméretű gépek fejlődnek egy intelligens, az életet fenyegető tömeggé.
Holland szerint a mesterséges intelligencia kifejlődésének fő problémája, hogy a kutatók még nem értik, hogyan definiálhatnák a gépek számára a továbbfejlődés útját. Az emberi lény nem az intelligencia, hanem a túlélés következtében fejlődött. Az intelligencia csak egy azon számos jellemvonás közül, melyekkel az ember növelte a túlélés esélyeit, a túlélés próbája pedig, valljuk meg, igen teljes volt. Ezért nehéz párhuzamot vonni az emberi és a mesterséges intelligencia fejlődési lehetőségei között.
"Nem értjük eléggé saját emberi szoftverünk működését, hogy azt egy számítógépen replikáljuk" - mondta Holland.
Sony AIBO és a HONDA Asimo - a hardver lassan kész van
Hozzáteszi, hogy a szoftver előretörése nem tartott lépést a hardver feldolgozó erejének erősödésével, és számos mesterséges intelligencia probléma nem megoldható csak azzal, hogy több számítás végezhető. Mialatt a hardverteljesítmény másfél évente a duplájára nő, a szoftvernél erre legalább 20 évre van szükség.
"A hardver csak a programok futtatását szolgálja" - összegzett Holland. "A szoftver az, ami számít."
Nehéz párhuzamot vonni az agy és az elektromos hardver között is, a legkifinomultabb gép komplexitása is csak ezredrésze az emberi agyhoz képest. Ezzel együtt a hardver fejlődésével már értek el sikereket. 1997-ben az IBM Deep Blue szuperszámítógépe volt az első gép, ami megverte a sakkvilágbajnok Gari Kaszparovot. A nemrég befejeződött visszavágón a Deep Blue leszármazottja, a Deep Junior drámai döntetlent ért el Kaszparov ellen. Kaszparov elmondása szerint jobban játszott, mint a gép és nyerhetett volna, azonban félt, hogy a fáradhatatlan komputer a fáradtságából adódó legkisebb figyelmetlenségét is kihasználja.
"Figyelemre méltó, de nem feltétlenül meglepő teljesítmény egy számítógéptől, hogy ilyen szinten sakkozzon" - nyilatkozott Holland az összecsapásról. "Az MI kutatók jobban csodálkoznak, hogy az emberi lény még mindig képes versenyben maradni. Ez is bizonyítja, hogy milyen keveset tudunk az emberi agyról."
Február elején játszott Kaszparov a Deep Junior ellen - egy-egy gyõzelem és négy döntetlen után a végeredmény 3-3 lett
Visszatérve a sakkhoz, az emberi szemlélet nagyban különbözik a gépitől. A világ legjobbjai másodpercenként képesek két-három lépést is kiértékelni, ösztönös megérzésük és a motívum felismerési képességeiknek köszönhetően, ami győzelemhez segíti őket. A számítógépnek ezeket rendkívül nehéz megtanítani. Deep Junior másodpercenként 3 millió lépést rág meg és régi játszmák, valamint a lehetséges lépések hatalmas tárházával rendelkezik. Egy súlyozott algoritmus alapján számítja ki a lehetséges lépéseket.
"A 20. század utolsó évtizedéig az MI okos programozásra és kegyetlen számításokra támaszkodott" - mondta Holland. "Deep Junior ennek a megközelítésnek a példája. A gépi intelligencia következő lépése az igazán kreatív megoldások felfedezése összetett problémákra."
Hogy ezt az áttörést elérjék a kutatóknak olyan áthidaló elméletekre lesz szükségük, mint Maxwell elektromágnesesség elmélete, mely a modern fizikát körvonalazta.