Hunter
Felfújható gátak védik majd Velencét
Jóváhagyta az olasz kormány a sokat vitatott, közel 650 milliárd forintnak megfelelő értékű gátrendszert, mely Velencét hivatott megvédeni az áradásoktól és az eróziótól. A Modulo Sperimentale Elettromeccanico projekt (MOSE) 79 felfújható gátból álló láncot foglal magába, meggátolandó Velence három bejáratánál a víz befolyását a lagúnába.
A gátakat akkor fújják fel, amikor a helyi tengerszint drámaian megemelkedik - ez évente ötvenszer fordul elő.
A projekt ott ütközött ellenállásba, amikor többen hangot adtak kételyeiknek, hogy az tovább rombolhatja azt az ökológiai rendszert, ami már így is szenved a hajók és a város csatorna rendszere által kibocsátott szennyeződésektől. Ezek a tényezők nem egy növényt és állatot irtottak már ki.
"Egyidejűleg meg kell vizsgálnunk a többi problémát is a lagúna megóvása érdekében" - mondta Monica Ambrosini, a velencei vízügyi hatóság részéről. "Nem a dagály az egyetlen gond."
Minden gát 20 méter széles, 20-30 méter magas és 4-5 méter vastag. Amikor a vízszint normális a gátak laposan összehajtva fekszenek a lagúna bejáratainak medrében. Ezen a ponton vízzel lesznek telítve. Ha a dagály egy vagy több méterrel növeli a vízszintet, levegő bepumpálásával minden egyes gátat arra késztetnek, hogy az egyik vége felússzon, és útját állja a víznek.
Velencét az Adriai-tenger partjára építették és az áradások súlyos problémává váltak az utóbbi évtizedekben. A lagúna magas vízszintje nagymértékben károsíthatja a város szivacsos mészkő építményeit. A légnyomás és a különleges széljárások kombinációja ideiglenesen megemelheti a helyi tengerszintet. A süllyedés a globális felmelegedés okozta tengerszint növekedéssel együtt veszélyes mértéket ért el a vízszint emelkedésének esélye az utóbbi évtizedekben. 1966-ban a város jelentős része az erős áradások hatására víz alá került, amikor a vízszint 1,8 méterrel megemelkedett. 2000. novemberében a dagály 1,3 méterrel emelte meg a vízszintet.
"Ha a széljárás kedvezőtelenebb lett volna, akkor bekövetkezik katasztrófa" - tette hozzá Ambrosini. Az új gátakat úgy tervezték, hogy megbirkózhasson akár kétméternyi vízszintemelkedéssel is.
A projekt ott ütközött ellenállásba, amikor többen hangot adtak kételyeiknek, hogy az tovább rombolhatja azt az ökológiai rendszert, ami már így is szenved a hajók és a város csatorna rendszere által kibocsátott szennyeződésektől. Ezek a tényezők nem egy növényt és állatot irtottak már ki.
"Egyidejűleg meg kell vizsgálnunk a többi problémát is a lagúna megóvása érdekében" - mondta Monica Ambrosini, a velencei vízügyi hatóság részéről. "Nem a dagály az egyetlen gond."
Minden gát 20 méter széles, 20-30 méter magas és 4-5 méter vastag. Amikor a vízszint normális a gátak laposan összehajtva fekszenek a lagúna bejáratainak medrében. Ezen a ponton vízzel lesznek telítve. Ha a dagály egy vagy több méterrel növeli a vízszintet, levegő bepumpálásával minden egyes gátat arra késztetnek, hogy az egyik vége felússzon, és útját állja a víznek.
Velencét az Adriai-tenger partjára építették és az áradások súlyos problémává váltak az utóbbi évtizedekben. A lagúna magas vízszintje nagymértékben károsíthatja a város szivacsos mészkő építményeit. A légnyomás és a különleges széljárások kombinációja ideiglenesen megemelheti a helyi tengerszintet. A süllyedés a globális felmelegedés okozta tengerszint növekedéssel együtt veszélyes mértéket ért el a vízszint emelkedésének esélye az utóbbi évtizedekben. 1966-ban a város jelentős része az erős áradások hatására víz alá került, amikor a vízszint 1,8 méterrel megemelkedett. 2000. novemberében a dagály 1,3 méterrel emelte meg a vízszintet.
"Ha a széljárás kedvezőtelenebb lett volna, akkor bekövetkezik katasztrófa" - tette hozzá Ambrosini. Az új gátakat úgy tervezték, hogy megbirkózhasson akár kétméternyi vízszintemelkedéssel is.