Berta Sándor
Jobban előrejelezhetők lesznek a napkitörések
Eddig csak annyi volt megállapítható, hogy egy esemény érinti-e a Földet.
A Grazi Műszaki Egyetem Tudásközpontja és az Osztrák Tudományos Akadémia Világűrkutató Intézetének munkatársai egy olyan új előrejelző rendszert fejlesztettek ki, amely meghatározza a napkitörések erősségét. A jobb prognózisokkal megakadályozható egy komolyabb napkitörés utáni áramszünet. A gépi tanulás kiváló alapot jelent a világűr adatainak hatékony elemzésére és felhasználására.
A napkitörések gyakoriak, de általában a többségük annyira gyenge, hogy azok hatásaitól a légkör és a mágneses mező megvédi a Földet. Ugyanakkor bármikor történhet olyan erős napkitörés, amelynek komoly hatásai lehetnek az áram- és a kommunikációs hálózatokra, valamint a műholdakra nézve. Egy ilyen esemény miatt az összes műhold akár tíz százaléka is kieshet. Ez komoly problémákat okozhatna a globális pozíciómeghatározásban, az áramellátásban, károk keletkeznének a tenger alatti kábelek működésében és az utóbbiak miatt pedig az internet működése is megbénulna.
Az űridőjárás-kutatók jelenleg ugyan képesek megfigyelni, hogy egy napkitörés a Föld felé tart-e, de azt nagyon nehezen tudják megbecsülni, hogy milyen komolyak lesznek annak hatásai. A szakértők ezért dolgoztak egy olyan, a mesterséges intelligencián alapuló eszköz megalkotásán, amely a napkitörések erősségét jobban előrejelzi. A fejlesztés része volt a Europlanet 2024 – Research Infrastructure nevű európai uniós projektnek, amelynek a célja erősebben hálózatba kötni és elősegíteni az európai kutatásokat a bolygótudományok területén.
A naptevékenységek erőssége általában 11 évente változik, a különösen nyugodt szakaszt mindig egy különösen aktív szakasz követi. Most aktív szakasz van, amelynek a maximuma 2025-re várható. A kutatók által létrehozott programot 348 különböző napvihar adataival edzették és tesztelték. Az információkat a Wind, a STEREO-A és a STEREO-B űrszondák gyűjtötték 2007 óta. Hannah Rüdisser, a Grazi Műszaki Egyetem Tudásközpontjának munkatársa kijelentette, hogy a következő esztendőkben még több adatot szerezhetnek majd, amely tovább növelheti az előrejelzés pontosságát. Ezáltal jobban megjósolható lesz a világűr időjárása. A következő lépés az lehet, hogy a mesterséges intelligencia módszerekkel automatikusan előrejelezhetők lesznek a napkitörések. Az automatizálásra szükség van azért, hogy az előrejelzés valós időben történhessen.
A szakember hozzátette, hogy a Europlanet 2024 európai kutatási hálózat nagy adatkincset rejt, amely űrmissziókból, szimulációkból és laboratóriumi kísérletekből származik. A céljuk az ezekben az adatokban rejlő tudás felszínre hozása és hasznosítása. Ehhez számos gépi tanulási eszközt akarnak megalkotni, amelyek támogathatják a munkájuk során a bolygótudósokat.
A Grazi Műszaki Egyetem Tudásközpontja és az Osztrák Tudományos Akadémia Világűrkutató Intézetének munkatársai egy olyan új előrejelző rendszert fejlesztettek ki, amely meghatározza a napkitörések erősségét. A jobb prognózisokkal megakadályozható egy komolyabb napkitörés utáni áramszünet. A gépi tanulás kiváló alapot jelent a világűr adatainak hatékony elemzésére és felhasználására.
A napkitörések gyakoriak, de általában a többségük annyira gyenge, hogy azok hatásaitól a légkör és a mágneses mező megvédi a Földet. Ugyanakkor bármikor történhet olyan erős napkitörés, amelynek komoly hatásai lehetnek az áram- és a kommunikációs hálózatokra, valamint a műholdakra nézve. Egy ilyen esemény miatt az összes műhold akár tíz százaléka is kieshet. Ez komoly problémákat okozhatna a globális pozíciómeghatározásban, az áramellátásban, károk keletkeznének a tenger alatti kábelek működésében és az utóbbiak miatt pedig az internet működése is megbénulna.
Az űridőjárás-kutatók jelenleg ugyan képesek megfigyelni, hogy egy napkitörés a Föld felé tart-e, de azt nagyon nehezen tudják megbecsülni, hogy milyen komolyak lesznek annak hatásai. A szakértők ezért dolgoztak egy olyan, a mesterséges intelligencián alapuló eszköz megalkotásán, amely a napkitörések erősségét jobban előrejelzi. A fejlesztés része volt a Europlanet 2024 – Research Infrastructure nevű európai uniós projektnek, amelynek a célja erősebben hálózatba kötni és elősegíteni az európai kutatásokat a bolygótudományok területén.
A naptevékenységek erőssége általában 11 évente változik, a különösen nyugodt szakaszt mindig egy különösen aktív szakasz követi. Most aktív szakasz van, amelynek a maximuma 2025-re várható. A kutatók által létrehozott programot 348 különböző napvihar adataival edzették és tesztelték. Az információkat a Wind, a STEREO-A és a STEREO-B űrszondák gyűjtötték 2007 óta. Hannah Rüdisser, a Grazi Műszaki Egyetem Tudásközpontjának munkatársa kijelentette, hogy a következő esztendőkben még több adatot szerezhetnek majd, amely tovább növelheti az előrejelzés pontosságát. Ezáltal jobban megjósolható lesz a világűr időjárása. A következő lépés az lehet, hogy a mesterséges intelligencia módszerekkel automatikusan előrejelezhetők lesznek a napkitörések. Az automatizálásra szükség van azért, hogy az előrejelzés valós időben történhessen.
A szakember hozzátette, hogy a Europlanet 2024 európai kutatási hálózat nagy adatkincset rejt, amely űrmissziókból, szimulációkból és laboratóriumi kísérletekből származik. A céljuk az ezekben az adatokban rejlő tudás felszínre hozása és hasznosítása. Ehhez számos gépi tanulási eszközt akarnak megalkotni, amelyek támogathatják a munkájuk során a bolygótudósokat.