Visszafordít­hatatlan a grönlandi olvadás

A folyamat már akkor sem állna le, ha hirtelen megszűnne a felmelegedés. Grönland olvadó gleccserei az egész bolygót veszélyeztetik, mivel jegük az Atlanti-óceánba, végül a világ többi óceánjába jut, ezzel a vízszintemelkedés legerősebb tényezője: tavaly csupán két hónap alatt 2,2 milliméter emelkedést okozott.

Az északi jégtakaró állapotáról az elmúlt években több alkalommal is írtunk, hiszen itt egyre-másra készültek az újabb tanulmányok és előrejelzések. Tavaly decemberben már megállapították, hogy gyorsabb az olvadás üteme, az északi ózonlyuk bezárulása ellenére pedig ismét rossz híreket kaptunk.

A Nature Communications Earth & Environment oldalán közzétett új anyagban arról írnak a szakemberek, hogy a grönlandi jégmező (amely a világon a második legnagyobb, ennél ugyanis csak az antarktiszi jégtakaró számít méretesebbnek) olvadása az elkövetkező időszakban mindenképpen folytatódni fog, a gyorsulás ténye mellett tehát a folyamat egyben visszafordíthatatlannak is tűnik. "A távérzékelési adatok alapján azt tanulmányoztuk, hogyan változik a jégolvadás és -növekedés. Azt találtuk, hogy az óceánba olvadó és a gleccserekről letörő jég messze meghaladja a jégfelületen felhalmozódó hó tömegét" - mondta el a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő portálnak Michalea King, a kutatás vezetője, az Ohiói Egyetem Byrd Sarkvidék- és Klímakutató Központja munkatársa.

Számukra az teljesen világos, hogy ma az olvadás üteme mintegy 14 százalékkal nagyobb, mint az 1985 és 1999 közötti periódusban, emiatt a régióban évente 500 gigatonnával csökken a jég mennyisége, az előttünk álló 100 évből pedig 99-ben mindenképpen folytatódik majd a csökkenés, ami nem sok jót vetít előre. A folyamat elsősorban a külső gleccserek olvadásán keresztül zajlik, ez pedig fontos figyelmeztető jel számunkra. King és kutatócsoportja megállapította, hogy a nyolcvanas és kilencvenes években a jégolvadás és a hó nagyrészt egyensúlyban volt: a gleccserek általában mintegy 450 gigatonna jeget veszítettek, amit a hó pótolt is. "A jégmező pulzusa, vagyis a jégolvadás-hóesés aránya viszonylag álladó volt egészen addig, amíg az óceánba csúszó jég mennyisége egy rövid, öt-hat éves időszakban hirtelen nagyot nem nőtt" - mondta King.

Az Ohio Állami Egyetem saját közleményében azt emelik ki, hogy az olvadás még akkor sem állna le, ha hirtelen teljesen megszűnne a globális felmelegedés, vagy akár picit hűvösebb klíma váltaná fel a jelenlegi állapotokat. Ennek következtében a jégtakaró kiterjedése mindenképpen fokozatosan szerényebb lesz, bár ezzel kapcsolatban tavaly már azt is leszögezték, hogy a jégtömeg négyszer gyorsabban fogyatkozik, mint 2003 környékén. A jégvesztés 2000 körül indult folyamatos növekedésnek, a gleccserek mintegy 500 gigatonnát vesztenek évente, ugyanakkor a hótömeg nem nő. 2000 előtt minden évben nagyjából egyenlő volt az esélye, hogy a jégmező veszít a tömegéből vagy növekszik. A jelenlegi klíma mellett a jégtömeg százból egy évben növekedhetne csak.

Ezzel egy időben a belső régióból gyorsabban csúszik (araszol) a jég hatalmas tömege a peremvidék felé, ahol már bekövetkezik maga az olvadás, ami pedig az 1985 óta eltelt teljes periódust illeti, a veszteséget 4200 gigatonnára teszik. 1985 óta a nagy gleccserek nagyjából három kilométert húzódtak vissza, sokuk már annyit, hogy mélyen a vízben végződik, vagyis nagyobb felületen érintkezik a melegedő vízzel, így még nehezebben hízhatna vissza eredeti kiterjedésére. Ez azt jelenti, hogy még akkor is, ha az emberiség képes lenne a jelenleg zajló klímaváltozást megfékezni, az óceánba torkolló gleccserek jégolvadása meghaladná a leeső hó mennyiségét és jó ideig tovább zsugorodnának.

Nagyjából az ezredfordulóra teszik az új, magasabb bázisszint megjelenését, amire alapozva meg lehet becsülni az olvadás mértékét. A környéken lehulló hó nem fogja pótolni az elvesztett mennyiséget, így tehát hamarosan egyre nagyobb területek maradnak állandó hó, illetve jég nélkül.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • NEXUS6 #9
    Afrikai megafaunáról olvastam cikket, és aszerint több millió éve tart ott is a fajok kihalása, miközben az ember vadászó tevékenysége max pár száz ezer vére tehető, kezdetben inkább a kisebb testű állatokra korlátozódott. A nagyobb testű élőlények elejtésére inkább pár 10 000 évtől lehet példa, de kérdés, hogy ez mennyire volt valaha is jellemző. Pl az elég ősi életmódot fojtató busmanok (szanok) is csak apróbb állatokat ejtenek el, igaz ők nem is törzsi, inkább családi nagyságú közösségekben élnek. Szóval a törzsek sem feltétlenül vannak jelen olyan túl régóta, azonban csak egy törzsnek lehet akkora erőforrása, képessége, hogy nagyobb testű álatokat is elejtsen. A törzsnek már vannak kultúrális, identifikációs, jelképi, művészi tárgyai, ami a családi jellegű közösségeknél még hiányoznak. Szóval ezekre utaló leletek is csak pár 10 ezer évesek.
    Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2020.09.02. 11:05:21
  • ostoros #8
    Az én benyomásom a felsorolt állatok nagy része esetén az, hogy az ember vadászta őket kihalásig. (Kardfogú nem, de az észak amerikai megafauna nagy része azért igen.)
  • NEXUS6 #7
    Abszolút így van, biodiverzitás szempontjából a monokultúrás mezőgazdasági földművelés szinte a sivatagokkal egyenlő. Másrészt tekintve, hogy az eljegesedések időszakában mennyivel nő a jég és homok/kő sivatagok aránya a mai helyzet talán nem olyan rossz, mint az eljegesedéi időszakokban az élővilág szempontjából. Talán.
  • defiant9 #6
    "Nyilván az ember tevékenysége, vadászat, és környezet/klíma átalakítás erre még rátesz."
    Nem kicsit, a biodiverzitás mostani intenzív csökkenése nagyrészt a mi számlánka írható.
    Yet nature is in crisis, as we are losing species at a rate 1,000 times greater than at any other time in recorded human history and one million species face extinction
    The global assessment report on BIODIVERSITY AND ECOSYSTEM SERVICES
    A COVID minden rosszban van valmi jó elv mentén ebből hoz vissza némileg.
  • NEXUS6 #5
    Geológiai értelemben egy kihalási időszak közepén vagyunk. Ami azonban nem most, az ember elterjedésével kezdődött, hanem vagy 5 millió éve, az eljegesedés megjelenésével, egyre intenzívebbé válásával. Az, hogy pár 10 ezer évente alapvetően megváltozik a klíma, hosszabb eljegesedéséses és pár ezer éves melegebb időszakok váltogatják egymást, önmagában olyan nyomást jelentenek, amelyhez azonban az élővilág nehezen, vagy egyáltalán nem tud alkalmazkodni. Amelyik élőlény egy arktikus, tundrás klímában megél az nem fog a mérsékelt égöv alatt. Ezt elsősorban a nagytestű élőlények, megafauna sínyli meg, és az ehhez tartozó fajok száma folyamatosan csökken az utóbbi pár millió évben. Óriáslajhár, kardfogú macskafélék, nagytestű macskafélék, óriászsrvas, mammut, masztodon stb. ezek folyamtosan eltűntek és az utolsó 10 ezer évig bezárólag, végül jóformán csak a kevésbé változékony trópusi klímákon maradtak meg, hasonlók. Nyilván az ember tevékenysége, vadászat, és környezet/klíma átalakítás erre még rátesz. De ahol most tartunk az a nagytestű fajoknak már csak a kegyelemdöfés igazából.

    A gond az, hogy új fajok kialakulásához és elterjedéséhez sokkal több idő, viszonylag állandó környezet szükséges, mint ami a változó klíma ciklusideje, kb 90 ezer év.
  • Gabbbbbbbbbbbb #4
    Szerintem sikerult volna nekik, ha mashogy nem, akkor egy kis gencserevel. https://en.wikipedia.org/wiki/Grizzly–polar_bear_hybrid
    Jelenlegi helyzetben eselyuk sincs.
    Utoljára szerkesztette: Gabbbbbbbbbbbb, 2020.08.29. 08:57:50
  • _svd_ #3
    "A hidegebb időjárás azonban nem csak önmagában kedvezőtlen az élővilág számára,..."

    Valószínűleg az evolúcióra gyorsító hatással van. Minden egyes ciklusban fajok tömegesen tűnnek el, hogy helyet adjanak az újaknak.
    Azzal, hogy gyorsítjuk a felmelegedést csökkenthetjük az evolúciót, Például a jegesmedvéknek nem marad elég idejük alkalmazkodni. Lehet, hogy nélkülünk sem tudnának, ezért a feltételes mód.
  • NEXUS6 #2
    Lényegét tekintve igaz, amit írsz. Azonban mind a hőmérsékleti szélsőértékek, mind azok hatása és a ciklusok periódus ideje szerint azért pontosításra szorul. https://hu.wikipedia.org/wiki/Glaci%C3%A1lis

    Véleményem szerint sokkal jelentősebb puszta hőmérsékleti értékeknél, azok klímára gyakorolt hatása. A levegő hőmérséklete jelentősen befolyásolja a 100%-os telítettséget jelentő vízpára mennyiségét, ez jelenthet alapvető befolyást a klímára és ezáltal az élővilágra. A vízgőz az alapvető üvegházgáz, ami a fenti összefüggés miatt egyfajta magyarázattal bírhat az eljegesedés és enyhébb időszakok jelentette oszcilláció viszonylagos gyakoriságára és szélsőségességére. A hidegebb időjárás azonban nem csak önmagában kedvezőtlen az élővilág számára, hanem pont a fenti hatás miatti cspadékszegényebb klíma miatt is. Az eljegesedés, hidegebb időszakok nem csak a hóvalborított területeken jelentenek gyak életre alkalmatlan térségeket, hanem a közhiedelemmel ellentétben pont ilyenkor terjednek ki a sivatagok is a fentiek miatt.
  • t_robert #1
    Már miért állna le, ami úgy 20 ezer éve tart. Ugyanis azóta olvadunk ki fokozatosan az utolsó jégkorszakból. az első 6000 évben lassabban olvadtunk, az utolsó 14 ezer évben gyorsabban. az utóbbi pár évtizedben még gyorsabban vélhetően a mi hatásunkra. de ne csináljunk már úgy, mintha egy 20 ezer éve tartó folyamat megállítható lenne...... vagy csak rajtunk múlna.... rajtunk valójában annyi múlik, hogy mondjuk 1000 év alatt olvad el gyakorlatilag szinte a jég vagy 4-5000 év alatt.....
    Az elolvadás ténye elkerülhetetlen a sebességén esetleg tudunk lassítani, ha magunkat sikerülne korlátozni. 4-5000 év alatt..... Közeledik a jégkorszakhoz képest átlagosan 10 -fokkal melegebb átlag hőmérséklet. pálmák napfény uszoda... és még 60 méterrel magasabb tengerszint. majd némi trópusi napozás úgy 30-50 ezer év után ismét jöjjön egy 20-25 ezer éves átmeneti kor, mikor tökig befagy minden úgy 150-200 ezer évre. hogy aztán ismét elinduljunk az uszoda és a pálmafák felé.... és ez a folyamat ismétlődik újra és újra. Legalább is ez a folyamat játszódott le 4-5-ször az elmúlt 2 millió évben az antarktiszi fúrt jégminták elemzése alapján. Mélyebbre nem tudtak lefúrni a jégben, mert a kb 2 km vastag jégtakaró ennyi időre ad infót.