Gyurkity Péter
Meteroritok okozták a Mars nedves időszakát
Erre a következtetésre jutottak a kutatók a globális klímamodellek segítségével.
A Mars felszínén, illetve a bolygó körül jelenleg számos különböző eszköz kutakodik az élet egykori jelenléte kapcsán, az azonban mindenki számára világos, hogy a különböző, ma is jól látható jellemzőket egy korábbi, jóval nedvesebb időszakban hozták létre az akkor jellemző körülmények. Egy új tanulmányban most ezen nedves időszak keletkezésének valószínű okait boncolgatják.
A Sorbonne Egyetem szakemberei a napokban tették közzé saját anyagukat, amelyet ugyan a kutatói közösség még nem kommentált, a következtetések azonban mindenki számára elérhetők és ezekről így véleményt is formálhatunk. A csapat globális klímamodelleket vetett be a válasz kialakítása érdekében, hasonlóan ahhoz, ahogy a Föld esetében is megpróbáljuk jobban megérteni a jelenleg zajló, valamint a jövőben várható folyamatokat. Eredményeik alapján valószínűnek tűnik, hogy méretes meteoritok okozták a bolygó felmelegedését, mégpedig nagyjából 4 milliárd évvel ezelőtt, amikor még maga a Nap is jóval hűvösebb volt, így nem szolgáltatott megfelelő hátteret ehhez. A Mars ideiglenesen annyira felforrósodott, hogy a víz meg sem maradhatott a felszínen, ezt a rövid, mintegy fél évig tartó időszakot azonban több olyan marsi év követte, amelyeket az áradások jellemeztek, átlagosan 8,5 méter vastag vízréteggel borítva be a felszínt.
A 100 km átmérőjű meteoritok becsapódását (amelyre vannak bizonyítékok, hiszen jelenleg is szemügyre vehetünk 600 km átmérőjű krátereket) egy akár százezer évig tartó, hosszabb periódus kísérte, amelynek során a víz először megfagyott, majd pedig (akár 1 millió éven keresztül) lassan elpárolgott és fokozatosan a sarki, hidegebb régiók felé vándorolt, ahol most is megfigyelhető ennek maradéka. A még nagyobb, nagyjából 300 km-es példányok becsapódása viszont helyi hotspotokat is létrehozhatott, ahol akár több tízmillió éven keresztül is melegebb viszonyok uralkodhattak, és bár a felszínen így sem maradhatott meg a folyékony víz, ez a mélyebb rétegekben, valamint a felszíni jégtakaró alatt még jelen lehetett.
A fenti munka nem ad választ arra a kérdésre, hogy mi alakíthatta ki a most is megfigyelhető völgyrendszereket, ezek viszont ettől eltérő időszakokban jöhettek létre, vagyis valószínűleg nem egyetlen periódusról van itt szó.
A Mars felszínén, illetve a bolygó körül jelenleg számos különböző eszköz kutakodik az élet egykori jelenléte kapcsán, az azonban mindenki számára világos, hogy a különböző, ma is jól látható jellemzőket egy korábbi, jóval nedvesebb időszakban hozták létre az akkor jellemző körülmények. Egy új tanulmányban most ezen nedves időszak keletkezésének valószínű okait boncolgatják.
A Sorbonne Egyetem szakemberei a napokban tették közzé saját anyagukat, amelyet ugyan a kutatói közösség még nem kommentált, a következtetések azonban mindenki számára elérhetők és ezekről így véleményt is formálhatunk. A csapat globális klímamodelleket vetett be a válasz kialakítása érdekében, hasonlóan ahhoz, ahogy a Föld esetében is megpróbáljuk jobban megérteni a jelenleg zajló, valamint a jövőben várható folyamatokat. Eredményeik alapján valószínűnek tűnik, hogy méretes meteoritok okozták a bolygó felmelegedését, mégpedig nagyjából 4 milliárd évvel ezelőtt, amikor még maga a Nap is jóval hűvösebb volt, így nem szolgáltatott megfelelő hátteret ehhez. A Mars ideiglenesen annyira felforrósodott, hogy a víz meg sem maradhatott a felszínen, ezt a rövid, mintegy fél évig tartó időszakot azonban több olyan marsi év követte, amelyeket az áradások jellemeztek, átlagosan 8,5 méter vastag vízréteggel borítva be a felszínt.
A 100 km átmérőjű meteoritok becsapódását (amelyre vannak bizonyítékok, hiszen jelenleg is szemügyre vehetünk 600 km átmérőjű krátereket) egy akár százezer évig tartó, hosszabb periódus kísérte, amelynek során a víz először megfagyott, majd pedig (akár 1 millió éven keresztül) lassan elpárolgott és fokozatosan a sarki, hidegebb régiók felé vándorolt, ahol most is megfigyelhető ennek maradéka. A még nagyobb, nagyjából 300 km-es példányok becsapódása viszont helyi hotspotokat is létrehozhatott, ahol akár több tízmillió éven keresztül is melegebb viszonyok uralkodhattak, és bár a felszínen így sem maradhatott meg a folyékony víz, ez a mélyebb rétegekben, valamint a felszíni jégtakaró alatt még jelen lehetett.
A fenti munka nem ad választ arra a kérdésre, hogy mi alakíthatta ki a most is megfigyelhető völgyrendszereket, ezek viszont ettől eltérő időszakokban jöhettek létre, vagyis valószínűleg nem egyetlen periódusról van itt szó.