Gyurkity Péter
Apró holdat vett szemügyre a Cassini
A Pán érdekes formája mellett az Enceladus hőmérsékletéről jelent meg újabb anyag.
A Cassini űrszonda hosszúra nyúlt küldetésének utolsó hetei is tartogatnak további érdekességeket a szakemberek és az érdeklődő laikusok számára, az elmúlt napokban pedig egyszerre két holddal kapcsolatban is újabb részletek futottak be. Ezeket vesszük most szemügyre, ahogy azt a szonda is tette.
Először az apró, mindössze 20 kilométer átmérőjű Pán kapcsán jelent meg egy bejelentés a NASA oldalán, amely a most készült felvételekre koncentrál. A Cassini ugyanis március 7-én mintegy 25 ezer kilométeres távolságból lőtte az új képeket, amelyeken jól látható a legbelső hold érdekes formája. Ez egyesek szerint raviolira, mások szerint inkább egyes régi filmekben felbukkant UFO-ra hasonlít, az egyenlítő mentén található kidudorodás azonban valójában a pozíció és a pálya eredménye lehet, hiszen a Pán az A-gyűrű egy nagyjából 320 kilométeres résén keresztül halad át rendszeresen, így egyrészt tisztán tartja azt, másrészt pedig begyűjti az itt található por jó részét.
Az Enceladus kapcsán már egy hosszabb tanulmány jelent meg a Nature Astronomy oldalán, ennek készítői pedig a felszín alatti hőmérsékletre fókuszáltak, amely a kapott eredmények szerint a déli-sarki régióban melegebb a korábban jelzettnél. Ezt azt jelenti, hogy a felszín alatt meghúzódó óceán közelebb helyezkedik el ahhoz, a három, jól kivehető repedés pedig időnként aktív szellőzőnyílás lehet, amely azonban jelenleg éppen nyugvó állapotban van. Egy 2016-os hasonló tanulmány egyébként 18-22 kilométerben határozta meg a jégtakaró átlagos vastagságát, ez azonban a sarki vidéken akár 5 kilométerre is lecsökkenhet.
A szakemberek számára mindenképpen érdekes az említett eltérés, azonban (az Europához hasonlóan) még éveket kell várnunk arra, hogy a felszín alatti óceánt közelebbről is megvizsgálhassuk.
A Cassini űrszonda hosszúra nyúlt küldetésének utolsó hetei is tartogatnak további érdekességeket a szakemberek és az érdeklődő laikusok számára, az elmúlt napokban pedig egyszerre két holddal kapcsolatban is újabb részletek futottak be. Ezeket vesszük most szemügyre, ahogy azt a szonda is tette.
Először az apró, mindössze 20 kilométer átmérőjű Pán kapcsán jelent meg egy bejelentés a NASA oldalán, amely a most készült felvételekre koncentrál. A Cassini ugyanis március 7-én mintegy 25 ezer kilométeres távolságból lőtte az új képeket, amelyeken jól látható a legbelső hold érdekes formája. Ez egyesek szerint raviolira, mások szerint inkább egyes régi filmekben felbukkant UFO-ra hasonlít, az egyenlítő mentén található kidudorodás azonban valójában a pozíció és a pálya eredménye lehet, hiszen a Pán az A-gyűrű egy nagyjából 320 kilométeres résén keresztül halad át rendszeresen, így egyrészt tisztán tartja azt, másrészt pedig begyűjti az itt található por jó részét.
Az Enceladus kapcsán már egy hosszabb tanulmány jelent meg a Nature Astronomy oldalán, ennek készítői pedig a felszín alatti hőmérsékletre fókuszáltak, amely a kapott eredmények szerint a déli-sarki régióban melegebb a korábban jelzettnél. Ezt azt jelenti, hogy a felszín alatt meghúzódó óceán közelebb helyezkedik el ahhoz, a három, jól kivehető repedés pedig időnként aktív szellőzőnyílás lehet, amely azonban jelenleg éppen nyugvó állapotban van. Egy 2016-os hasonló tanulmány egyébként 18-22 kilométerben határozta meg a jégtakaró átlagos vastagságát, ez azonban a sarki vidéken akár 5 kilométerre is lecsökkenhet.
A szakemberek számára mindenképpen érdekes az említett eltérés, azonban (az Europához hasonlóan) még éveket kell várnunk arra, hogy a felszín alatti óceánt közelebbről is megvizsgálhassuk.