Gyurkity Péter
Hatodik generációs vadászt villant fel a Northrop Grumman
A cég egy rövid klipben villantja fel a jövőt, amely akár pilóta által repült vadászt is jelenthet. Az is kiderült, hogy nem éppen sikersztori az F-35, még évekig bevethetetlen lesz.
A "repülő szárny" dizájn gazdája, a Northrop Grumman, egy érdekes videóban igyekszik tovább öregbíteni saját hírnevét, és egyben felvillantani a jövőt, amely a korábbi elképzelésekkel ellentétben nem feltétlenül jelent kizárólag drónokat, de még a hatodik generációs vadászgépeknél is megtarthatja az emberi tényezőt.
A cég, amely tavaly októberben nyerte el az amerikai légierő által az úgynevezett LRS-B (Long Range Strike Bomber) típusra kiírt pályázatot, nyilván enélkül sem lenne munka híján, de most úgy tűnik, hogy a távolabbi jövőt illetően is számos elképzeléssel bírnak, amelyek valószínűleg csak évtizedek múlva öltenek majd konkrét formát. A videóban több, jelenleg is repült típust láthatunk, ezek mellett azonban feltűnik egy új forma, amely nagy valószínűséggel a hatodik generációs (lopakodó) vadászt jelenti, ez pedig jó eséllyel opcionális jelleggel megtartaná a pilótát.
A felvételen jól kivehető az új, egyelőre természetesen csak előzetes koncepció formájában létező vadászgép pilótafülkéje, ami arra utal, hogy nem vetik el teljesen a hagyományos kialakítást. A drónok természetesen egyre nagyobb szerephez jutnak a különböző légierők életében, a pilóta nélküli X-47B "demonstrátor" azonban egyáltalán nem jelenti a pilóták teljes kiszorítását, a videó alapján ma még mindig látnak jövőt az emberi tényezőben. Egyéb konkrét következtetéseket persze nem nagyon vonhatunk le a fenti anyagból, ehhez további részletek közzétételére lesz szükség.
Persze lehet álmodni, de azért a realizmus sem árt, amint a Lockheed Martin által fejlesztett F-35 projekt is mutatja. A Pentagon kiadta a vadászbombázóval kapcsolatos legújabb jelentését, amely közel sem pozitív. Tavaly januárban kiderült, hogy nem használhatja a gépágyúját az un. Joint Strike Fighter (JSF, többcélú repülőgép), mert a gyártó csak évek múlva készíti el az ehhez szükséges programkódot. A következő rossz hírt az jelentette, amikor tavaly nyáron a vadászbombázót tesztelték, és az F-16-os ellen kellett fellépnie. A tesztpilóták ítélete megsemmisítő volt: az F-16-os szárnyai alá még póttartályokat is tettek, ennek ellenére az F-35-ös nem bizonyult komoly ellenfélnek. A rossz repülési tulajdonságok és a hajtóművek nem megfelelő teljesítménye oda vezetett, hogy az F-16-os minden helyzetben jobbnak bizonyult az új vadászbombázónál. Ezután ismertté vált, hogy repedések hátráltatják az F-35 tesztelését.
A tengerészgyalogság F-35B Block 2B típusú gépéről szóló 48 oldalas Pentagon jelentésben Michael Gillmore, a tesztelésekért felelős programigazgató összegzése magáért beszél: az F-35-nek minden lehetséges helyzetben kerülnie kell a találkozást az ellenséges erőkkel és szüksége lesz más baráti erők támogatására. A vadászbombázóval kapcsolatos problémák többsége évek óta ismert, de ezekre nem sikerült megoldást találni. A tesztek során 12-ből 11 fegyverrendszer csődöt mondott, az ok többnyire szoftverprobléma volt.
Az, hogy egy ilyen összetett rendszer esetében nem minden szoftver működik egyből az nem számít különleges dolognak. A helyzet azonban azért botrányos, mert az F-35-ösöket már hadrendbe állították, és a jelen helyzetben még repülés közben is problémák vannak, de végképp nem lehetnek méltó ellenfeleik az ellenséges vadászrepülőgépeknek. A hibákat elvileg a következő években meg lehetne javítani, de más a helyzet a konstrukciós hiányosságokkal, amelyekből szintén sok van. A pilóták például nem tudják hátrafordítani a fejüket, mert az elektronikával telezsúfolt sisak túl nagy, illetve a kabinban lévő hely túl kicsi. A katapultülés kitörheti a nyakukat, emiatt a pilóta nem lehet 62 kilogrammnál kisebb súlyú.
Különösen tragikusak a repülési tulajdonságok és a fegyverkamrák túlmelegedése, ezeken utólag már nem is lehet változtatni. A fegyverkamrák túlmelegedése ahhoz vezet, hogy az F-35-ös teljes sebesség mellett nem használhatja sem a támadó-, sem az önvédelmi fegyvereit. Ahhoz, hogy használhassa ezeket a repülési magasságtól függően 1,6, illetve 1,2 Mach sebességre kell lelassítania. Ez a jelentés készítői szerint légi harcban gyakorlatilag öngyilkos taktika lenne, arról nem is beszélve, hogy mindössze két levegő-levegő rakétát tud magával vinni.
További gond, hogy teljesen feltankolva az F-35-ös csak 3,8 G-t visel el, a tervezett 7 G-t csak félig megtankolva tudja elérni. Ezek olyan értékek, amelyeket már például a vietnami háborúban használt F-4 Phantom is elért. Emellett az új vadászbombázónak legalább négyszer nagyobb fordulókörre van szüksége, mint egy francia Rafale gépnek. Végül kiderült az is, hogy az elvégzett teszteket csak módosított körülmények között lehetett elvégezni. Egy csapatnak például meg kellett kerülnie a szoftverhibákat, csak ezután lehetett folytatni az egyes teszteket.
A legnagyobb hibát ott követte el az Amerikai Egyesült Államok katonai és politikai vezetése, hogy nem a már bevált F-22 Raptorra támaszkodott és nem annak fejlesztette ki egy új verzióját, pedig ez lett volna az ésszerű megoldás. Ez még akkor is igaz, ha a Raptornak is voltak gyermekbetegségei és természetesen drágább lett a tervezettnél. Ehelyett itt az F-35 projekt, amelyre 390 milliárd dollárt költöttek, cserébe a vadászbombázó gyakorlatilag használhatatlan és darabja 160 millió dollárba kerül.
A "repülő szárny" dizájn gazdája, a Northrop Grumman, egy érdekes videóban igyekszik tovább öregbíteni saját hírnevét, és egyben felvillantani a jövőt, amely a korábbi elképzelésekkel ellentétben nem feltétlenül jelent kizárólag drónokat, de még a hatodik generációs vadászgépeknél is megtarthatja az emberi tényezőt.
A cég, amely tavaly októberben nyerte el az amerikai légierő által az úgynevezett LRS-B (Long Range Strike Bomber) típusra kiírt pályázatot, nyilván enélkül sem lenne munka híján, de most úgy tűnik, hogy a távolabbi jövőt illetően is számos elképzeléssel bírnak, amelyek valószínűleg csak évtizedek múlva öltenek majd konkrét formát. A videóban több, jelenleg is repült típust láthatunk, ezek mellett azonban feltűnik egy új forma, amely nagy valószínűséggel a hatodik generációs (lopakodó) vadászt jelenti, ez pedig jó eséllyel opcionális jelleggel megtartaná a pilótát.
A felvételen jól kivehető az új, egyelőre természetesen csak előzetes koncepció formájában létező vadászgép pilótafülkéje, ami arra utal, hogy nem vetik el teljesen a hagyományos kialakítást. A drónok természetesen egyre nagyobb szerephez jutnak a különböző légierők életében, a pilóta nélküli X-47B "demonstrátor" azonban egyáltalán nem jelenti a pilóták teljes kiszorítását, a videó alapján ma még mindig látnak jövőt az emberi tényezőben. Egyéb konkrét következtetéseket persze nem nagyon vonhatunk le a fenti anyagból, ehhez további részletek közzétételére lesz szükség.
Persze lehet álmodni, de azért a realizmus sem árt, amint a Lockheed Martin által fejlesztett F-35 projekt is mutatja. A Pentagon kiadta a vadászbombázóval kapcsolatos legújabb jelentését, amely közel sem pozitív. Tavaly januárban kiderült, hogy nem használhatja a gépágyúját az un. Joint Strike Fighter (JSF, többcélú repülőgép), mert a gyártó csak évek múlva készíti el az ehhez szükséges programkódot. A következő rossz hírt az jelentette, amikor tavaly nyáron a vadászbombázót tesztelték, és az F-16-os ellen kellett fellépnie. A tesztpilóták ítélete megsemmisítő volt: az F-16-os szárnyai alá még póttartályokat is tettek, ennek ellenére az F-35-ös nem bizonyult komoly ellenfélnek. A rossz repülési tulajdonságok és a hajtóművek nem megfelelő teljesítménye oda vezetett, hogy az F-16-os minden helyzetben jobbnak bizonyult az új vadászbombázónál. Ezután ismertté vált, hogy repedések hátráltatják az F-35 tesztelését.
A tengerészgyalogság F-35B Block 2B típusú gépéről szóló 48 oldalas Pentagon jelentésben Michael Gillmore, a tesztelésekért felelős programigazgató összegzése magáért beszél: az F-35-nek minden lehetséges helyzetben kerülnie kell a találkozást az ellenséges erőkkel és szüksége lesz más baráti erők támogatására. A vadászbombázóval kapcsolatos problémák többsége évek óta ismert, de ezekre nem sikerült megoldást találni. A tesztek során 12-ből 11 fegyverrendszer csődöt mondott, az ok többnyire szoftverprobléma volt.
Az, hogy egy ilyen összetett rendszer esetében nem minden szoftver működik egyből az nem számít különleges dolognak. A helyzet azonban azért botrányos, mert az F-35-ösöket már hadrendbe állították, és a jelen helyzetben még repülés közben is problémák vannak, de végképp nem lehetnek méltó ellenfeleik az ellenséges vadászrepülőgépeknek. A hibákat elvileg a következő években meg lehetne javítani, de más a helyzet a konstrukciós hiányosságokkal, amelyekből szintén sok van. A pilóták például nem tudják hátrafordítani a fejüket, mert az elektronikával telezsúfolt sisak túl nagy, illetve a kabinban lévő hely túl kicsi. A katapultülés kitörheti a nyakukat, emiatt a pilóta nem lehet 62 kilogrammnál kisebb súlyú.
Különösen tragikusak a repülési tulajdonságok és a fegyverkamrák túlmelegedése, ezeken utólag már nem is lehet változtatni. A fegyverkamrák túlmelegedése ahhoz vezet, hogy az F-35-ös teljes sebesség mellett nem használhatja sem a támadó-, sem az önvédelmi fegyvereit. Ahhoz, hogy használhassa ezeket a repülési magasságtól függően 1,6, illetve 1,2 Mach sebességre kell lelassítania. Ez a jelentés készítői szerint légi harcban gyakorlatilag öngyilkos taktika lenne, arról nem is beszélve, hogy mindössze két levegő-levegő rakétát tud magával vinni.
További gond, hogy teljesen feltankolva az F-35-ös csak 3,8 G-t visel el, a tervezett 7 G-t csak félig megtankolva tudja elérni. Ezek olyan értékek, amelyeket már például a vietnami háborúban használt F-4 Phantom is elért. Emellett az új vadászbombázónak legalább négyszer nagyobb fordulókörre van szüksége, mint egy francia Rafale gépnek. Végül kiderült az is, hogy az elvégzett teszteket csak módosított körülmények között lehetett elvégezni. Egy csapatnak például meg kellett kerülnie a szoftverhibákat, csak ezután lehetett folytatni az egyes teszteket.
A legnagyobb hibát ott követte el az Amerikai Egyesült Államok katonai és politikai vezetése, hogy nem a már bevált F-22 Raptorra támaszkodott és nem annak fejlesztette ki egy új verzióját, pedig ez lett volna az ésszerű megoldás. Ez még akkor is igaz, ha a Raptornak is voltak gyermekbetegségei és természetesen drágább lett a tervezettnél. Ehelyett itt az F-35 projekt, amelyre 390 milliárd dollárt költöttek, cserébe a vadászbombázó gyakorlatilag használhatatlan és darabja 160 millió dollárba kerül.
