Balázs Richárd
Műanyag a táplálékláncban
Kalifornia és Indonézia partjainál fogott halak bélrendszerében műanyagot és textil szöveteket találtak, ami élelmiszerbiztonsági aggályokat vet fel.
Chelsea Rochman és a Kaliforniai Egyetem állatorvosi karának munkatársai a kaliforniai Princeton és az indonéz Makassar halpiacait látogatták meg. Kaliforniában 12 faj 76 halából, valamint egy kagylófajból vettek mintát, míg Indonéziában ugyancsak 76 mintát gyűjtöttek 11 faj képviselőitől. A piaci portékát a közeli vizekben fogták.
A kutatók a halak belsőségét kémiailag kezelték, feloldva a testszöveteket, felfedve a bennük található műanyag és szövet hulladékot. Az indonéziai halak 55 százalékánál találtak emberi tevékenységből származó hulladékot a szervezetükben. Összességében a vizsgált minták 28 százaléka tartalmazott műanyag hulladékot, az egyik halban 21 darabot találtak. Az amerikai halaknál ennél is rosszabb volt a helyzet, 67 százalékuk - köztük a csendes-óceáni osztriga - szennyeződött hulladékkal. Itt főleg a textil rostok tették ki az emberi tevékenységből származó hulladékot. "Nagyon meglepett, hogy ilyen különbséget láttam a helyszínek hulladék típusai között" - mondta Rochman.
Mindez egyfajta tükörként szolgálhat a hulladékkezelés számára. Az Egyesült Államokban a hulladékgyűjtési rendszerek széleskörű alkalmazása, melyben kiemelt szerepet kap a műanyag újrahasznosítása, megmagyarázhatja a műanyag hulladék alacsony szintjét, mondta Rochman. Indonézia ugyanakkor kevésbé fejlett a hulladékgazdálkodás terén és gyakran közvetlenül a partvidéki területeken rakják le a műanyag hulladékot.
Ezzel szemben az amerikai halak magas textil rost szintje a mosógépek és szennyvízkezelés összefüggéseit tárja elénk. "A rostok a mindenhol jelen levő szennyvízkezelő telepek szennyezései, ami kis méreteiknek és nagy sűrűségüknek köszönhető. Számos tengeri élőhelyen és állatban megtalálhatók" - taglalta Rochman, külön kitérve Indonéziára is. "Az indonéz terület, ahonnan mintát vettünk, nem rendelkezik olyan fejlett szennyvízkezeléssel, mint Kalifornia, ezért a ruhamosásból keletkező szennyvíz nem jut el a tengeri élőhelyekre"
A tanulmány szerzői szerint a halak alkalmasak a fogyasztásra, a szennyeződés ugyanis főként a beleikben gyülemlik fel, ugyanakkor nem zárják ki a lehetőségét, hogy a műanyagok egyes vegyületei bejuthatnak a halak húsába is.
A hulladékkal szennyezett halaknak más következményeik is vannak. "Ha a műanyag árt a hal populációknak, akkor hatással lehet az élelmiszerbiztonságra is" - tette hozzá Rochman. "Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a műanyag ott van az élelemláncunkban" - fogalmazott Pete Davison, a kaliforniai ökoszisztéma kutató Farallon Intézet szakértője. "Egész kis szakirodalom tanúskodik arról, hogy számos tengeri faj fogyaszt műanyagot. Valószínűleg ez mindenhol bekövetkezik"
Chelsea Rochman és a Kaliforniai Egyetem állatorvosi karának munkatársai a kaliforniai Princeton és az indonéz Makassar halpiacait látogatták meg. Kaliforniában 12 faj 76 halából, valamint egy kagylófajból vettek mintát, míg Indonéziában ugyancsak 76 mintát gyűjtöttek 11 faj képviselőitől. A piaci portékát a közeli vizekben fogták.
A kutatók a halak belsőségét kémiailag kezelték, feloldva a testszöveteket, felfedve a bennük található műanyag és szövet hulladékot. Az indonéziai halak 55 százalékánál találtak emberi tevékenységből származó hulladékot a szervezetükben. Összességében a vizsgált minták 28 százaléka tartalmazott műanyag hulladékot, az egyik halban 21 darabot találtak. Az amerikai halaknál ennél is rosszabb volt a helyzet, 67 százalékuk - köztük a csendes-óceáni osztriga - szennyeződött hulladékkal. Itt főleg a textil rostok tették ki az emberi tevékenységből származó hulladékot. "Nagyon meglepett, hogy ilyen különbséget láttam a helyszínek hulladék típusai között" - mondta Rochman.
Mindez egyfajta tükörként szolgálhat a hulladékkezelés számára. Az Egyesült Államokban a hulladékgyűjtési rendszerek széleskörű alkalmazása, melyben kiemelt szerepet kap a műanyag újrahasznosítása, megmagyarázhatja a műanyag hulladék alacsony szintjét, mondta Rochman. Indonézia ugyanakkor kevésbé fejlett a hulladékgazdálkodás terén és gyakran közvetlenül a partvidéki területeken rakják le a műanyag hulladékot.
Ezzel szemben az amerikai halak magas textil rost szintje a mosógépek és szennyvízkezelés összefüggéseit tárja elénk. "A rostok a mindenhol jelen levő szennyvízkezelő telepek szennyezései, ami kis méreteiknek és nagy sűrűségüknek köszönhető. Számos tengeri élőhelyen és állatban megtalálhatók" - taglalta Rochman, külön kitérve Indonéziára is. "Az indonéz terület, ahonnan mintát vettünk, nem rendelkezik olyan fejlett szennyvízkezeléssel, mint Kalifornia, ezért a ruhamosásból keletkező szennyvíz nem jut el a tengeri élőhelyekre"
A tanulmány szerzői szerint a halak alkalmasak a fogyasztásra, a szennyeződés ugyanis főként a beleikben gyülemlik fel, ugyanakkor nem zárják ki a lehetőségét, hogy a műanyagok egyes vegyületei bejuthatnak a halak húsába is.
A hulladékkal szennyezett halaknak más következményeik is vannak. "Ha a műanyag árt a hal populációknak, akkor hatással lehet az élelmiszerbiztonságra is" - tette hozzá Rochman. "Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a műanyag ott van az élelemláncunkban" - fogalmazott Pete Davison, a kaliforniai ökoszisztéma kutató Farallon Intézet szakértője. "Egész kis szakirodalom tanúskodik arról, hogy számos tengeri faj fogyaszt műanyagot. Valószínűleg ez mindenhol bekövetkezik"