Gyurkity Péter

Tesztelték a Raytheon rakétaelhárító rendszerét

Hatékonynak tűnik az amerikai rakétaelhárító rendszer, amely ballisztikus rakéták ellen is véd.

Még tavaly írtunk arról, hogy az amerikai illetékesek számára elsődleges fontosságú a működő rakétaelhárítás megléte, ezért az idei évre vonatkozó törvény újból lehetővé teszi számukra a komolyabb összegek elköltését. A Raytheon cég most sikerrel tesztelte saját megoldását, így közelinek látszik a végső cél.

A Missile Defense Agency (MDA) és a Raytheon által lebonyolított teszten az új Standard Missile-6 (SM-6) rakéta egy rövid hatótávolságú ballisztikus rakéta megsemmisítése céljából emelkedett a magasba, ez pedig végül össze is jött, legalábbis a hivatalos közlemény szerint, amely egyértelmű sikerként jellemezte a próbát. A komoly akadály átugrása azt jelenti, hogy az SM-6 révén az utolsó pillanatokban valóban sikerülhet a ballisztikus rakéták elfogása (pontosabban megsemmisítése), így megoldhatónak tűnik a rakétavédelem hatékonyságának jelentős mértékű fokozása - annál inkább, mert ez a típus jelenleg a világon az egyetlen, amely mind a repülők által alkalmazott fegyverek, mind pedig a ballisztikus rakéták ellen eredményesen vethető be.


A fejlesztés beszerzését különösen a haditengerészet támogatja, amelynek illetékes parancsnokai éppen ezt a kettős szerepet szeretnék a maguk számára biztosítani. A közvetlen elődnek számító SM-3, amely többek között romániai és lengyelországi bázisokon is helyet kapott, ugyan szintén ballisztikus rakéták ellen készült, ez azonban kisebb fegyverek elleni bevetésre nem alkalmas, hiszen legfeljebb alacsony orbitális pályán mozgó műholdakat vehetnek célba velük. A hadrendbe állítás legkorábban 2016-ban valósulhat meg, amikor ezen rakétákat SM-6 Dual 1 néven az Aegis fegyverrendszerbe integrálják, ez pedig továbbra is az erre kijelölt hajókon teljesít majd szolgálatot. A mostani tesztek során igyekeztek meggyőződni a kisebb eszközök elleni hatékonyságról, ezért két példányra egy-egy cirkálórakéta megsemmisítésének feladatát bízták, amelyet azok ugyanúgy sikerrel teljesítettek.

A rakétaelhárítás kiterjesztése hosszabb távon a kölcsönös megsemmisítésen nyugvó MAD-doktrínát is nyugdíjba küldheti, bár azért valószínűleg egyetlen ország vezetői sem bízzák majd magukat egy ilyen megoldásra, különösen ami az atomtölteteket is hordozó ballisztikus rakéták elleni védelmet illeti.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • molnibalage83 #2
    Az Sz-125 az megy a Nyeva volt. Soha a büdös életben nem volt ABM képessége... Valamit nagyon keversz...

    Az Sz-200-nak volt először korlátozottan néhány harcászati ellen, M3.0 césebesség tájáig, csak apró probléma, hogy PVO rendszerként ilyennel nemigen találkozott volna. A Vsz tűzrendszerében levők rakéták a közelükbe irányozott lassabb BM-ek ellen elvileg jók lettek volna, cska a lassabb BM-ek (pl. Pluton vagy Lance) hiába voltak megfelelő célsebességen belül, az Sz-200 HMZ-n kívül tevékenykedtek...

    Az Sz-300-nak n+1 változata van. Eze közül az Sz-300V ami nem PVO és teljesen eltér az PVO által használt változattól a Pershing elfogására képes volt, de ICBM és SLBM ellen az Sz-300 régeibb változatai és a Patriot sem tud semmit tenni végfázisban, emelkedő fázisban megy egyik sincs közel... Az, hogy az Sz-300P, PS és PT mit tudott fejből most nem mondom meg, de az új HT összefoglalóban a HTKA-n benne lesz. Ajánlom figyelmedbe, mert szerintem rád fér majd az olvasása...
  • NEXUS6 #1
    "így megoldhatónak tűnik a rakétavédelem hatékonyságának jelentős mértékű fokozása - annál inkább, mert ez a típus jelenleg a világon az egyetlen, amely mind a repülők által alkalmazott fegyverek, mind pedig a ballisztikus rakéták ellen eredményesen vethető be."

    Őööö, hát szerintem meg nem az egyetlen, mert azért van néhány légvédelmi rakéta rendszer, amelyek viszonylag hatékonyan alkalmazhatók évtizedek óta ballisztikus rakéták ellen. Gondoljunk csak az Öböl-háborúban Patriot-okkal elfogott Scud-okra.
    A Másik oldalon is már a S-125, vagy Sz-300-as rakéták, vagy azok bizonyos alváltozata képes volt erre.

    A MAD felborulását sokáig az 1972-ben aláírt ABM egyezmény állította meg, amely kölcsönösen korlátozta az ilyen rendszereket az USA és a SZU felé. A rendszer alapvetően a stratégiai szintű anti-rakéta védelmet korlátozta, a harcászati szintűt nem, vagy kevésbé.

    Az USA az egyezmény lejárta előtt 83-ban az SDI-jal már kilátásba helyezte annak felrúgását, de az végül nem valósult meg és a SZU is összeomlott. 97-ben a SZU utódállamok vállalták az egyezmény érvényességét, de 2001-ben az USA jelezte, hogy már nem tartja azt magára nézne azt kötelezőnek.
    KB. ekkor kezdődött az a huzavona az oroszokkal, ami részben az ukrán válsághoz/háborúhoz is vezetett, az ország nyugathoz/NATO-hoz történő közeledése okán.
    Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2015.08.15. 08:24:45