SG.hu
A Rosenberg ítélet
1951. április 5-én született meg a halálos ítélet a kémkedéssel vádolt Rosenberg házaspár ügyében.
A vád szerint a házaspár amerikaiak birtokában lévő, az atombomba fejlesztéséhez nélkülözhetetlen adatokat szolgáltatott a szovjeteknek, ezzel hozzásegítve a Szovjetuniót a fegyver minél hamarabbi kifejlesztéséhez. A férj, Julius Rosenberg az amerikai hadsereg egyik hírközléssel foglalkozó laboratóriumában dolgozó villamosmérnök volt, a feleség, Ethel Greenglass titkárnőként dolgozott egy hajózási vállalatnál. A pár a harmincas években a New York-i Kommunista Liga tagjaként ismerkedtek meg, s ebben az évtizedben kötöttek házasságot. Julius vélhetően 1942-ben kezdett el szovjet kémként tevékenykedni, több száz szigorúan bizalmas, katonai fejlesztésekkel kapcsolatos dokumentummal látta el kapcsolatát, illetve ő maga is több munkatársat szervezett be.
A második világháború után négy évvel, az amerikaiakat követően a szovjetek is sikeres atomrobbantásokat hajtottak végre. A hír sokkolta a nyugati világot, az amerikai hírszerzés pedig gyanakodni kezdett, hogy a szovjetek nem csak saját tudásukra támaszkodva, hanem kémek segítségével jutottak hozzá az atomprogramjuk adataihoz.
Így kerül a történetbe a Rosenberg házaspár. Julius megtudja, hogy a sógora David Greenglass a Manhattan-tervben vesz részt. Julius állítólag feleségén keresztül beszervezte Greenglasst is, rajta keresztül pedig hamarosan Morton Sobell, Klaus Fuchs és a svájci Henry Gold is bekapcsolódott az információszivárogtatásba. Az amerikai titkosszolgálat 1950-re göngyölítette fel a szálakat, és jutott el a házaspárig. Juliust 1950 júniusában vették őrizetbe, Ethel pedig két hónap múlva követte őt a börtönbe.
Az ellenük intézett per 1951 márciusában vette kezdetét. A per során minden tanú a házaspár ellen vallott, illetve minden bizonyíték az ő bűnösségüket támasztotta alá. Többek között Ethel fivére is, aki vádalku fejében részletes vallomást tett a házaspár kémtevékenységéről. A per bizonyítékai és az eljárás ugyan feszegette a jogszerűség kereteit, de miután a vád igen súlyos volt – tízmilliók életének veszélyeztetése (amennyiben a szovjetek bevetik az atombombát), illetve a koreai háború kirobbantásában való bűnrészesség - már nemcsak jogi, hanem érzelmi kérdéseket is felvetett. Mindezek ellenére a házaspár az eljárás során végig tagadta bűnösségét. A bíróság végül 1951. április 5-én – az 1917-es évi kémtörvény értelmében – halálra ítélte Ethel és Julius Rosenberget.
Az ítélet nagy visszhangot váltott ki. Az amerikai társadalom felzúdult, a Szovjetunió antiszemita és kommunistaellenes tettként bélyegezte meg az ítéletet, de Rosenbergék védelmében felszólalt többek között a fizikus Albert Einstein, XII. Pius pápa, a festő Pablo Picasso is. Eisenhower elnök azonban hajthatatlannak bizonyult, a Rosenberg házaspárt a Sing Sing börtönben 1953. június 19-én villamosszékben kivégezték. Julius és Ethel Rosenberg volt az Egyesült Államokban az első két civil személy, akiket hidegháborús kémkedésért halálra ítéltek, miközben a vád vagy a védelem igazát mind a mai napig nem sikerült tisztázni.
A vád szerint a házaspár amerikaiak birtokában lévő, az atombomba fejlesztéséhez nélkülözhetetlen adatokat szolgáltatott a szovjeteknek, ezzel hozzásegítve a Szovjetuniót a fegyver minél hamarabbi kifejlesztéséhez. A férj, Julius Rosenberg az amerikai hadsereg egyik hírközléssel foglalkozó laboratóriumában dolgozó villamosmérnök volt, a feleség, Ethel Greenglass titkárnőként dolgozott egy hajózási vállalatnál. A pár a harmincas években a New York-i Kommunista Liga tagjaként ismerkedtek meg, s ebben az évtizedben kötöttek házasságot. Julius vélhetően 1942-ben kezdett el szovjet kémként tevékenykedni, több száz szigorúan bizalmas, katonai fejlesztésekkel kapcsolatos dokumentummal látta el kapcsolatát, illetve ő maga is több munkatársat szervezett be.
A második világháború után négy évvel, az amerikaiakat követően a szovjetek is sikeres atomrobbantásokat hajtottak végre. A hír sokkolta a nyugati világot, az amerikai hírszerzés pedig gyanakodni kezdett, hogy a szovjetek nem csak saját tudásukra támaszkodva, hanem kémek segítségével jutottak hozzá az atomprogramjuk adataihoz.
Így kerül a történetbe a Rosenberg házaspár. Julius megtudja, hogy a sógora David Greenglass a Manhattan-tervben vesz részt. Julius állítólag feleségén keresztül beszervezte Greenglasst is, rajta keresztül pedig hamarosan Morton Sobell, Klaus Fuchs és a svájci Henry Gold is bekapcsolódott az információszivárogtatásba. Az amerikai titkosszolgálat 1950-re göngyölítette fel a szálakat, és jutott el a házaspárig. Juliust 1950 júniusában vették őrizetbe, Ethel pedig két hónap múlva követte őt a börtönbe.
Az ellenük intézett per 1951 márciusában vette kezdetét. A per során minden tanú a házaspár ellen vallott, illetve minden bizonyíték az ő bűnösségüket támasztotta alá. Többek között Ethel fivére is, aki vádalku fejében részletes vallomást tett a házaspár kémtevékenységéről. A per bizonyítékai és az eljárás ugyan feszegette a jogszerűség kereteit, de miután a vád igen súlyos volt – tízmilliók életének veszélyeztetése (amennyiben a szovjetek bevetik az atombombát), illetve a koreai háború kirobbantásában való bűnrészesség - már nemcsak jogi, hanem érzelmi kérdéseket is felvetett. Mindezek ellenére a házaspár az eljárás során végig tagadta bűnösségét. A bíróság végül 1951. április 5-én – az 1917-es évi kémtörvény értelmében – halálra ítélte Ethel és Julius Rosenberget.
Az ítélet nagy visszhangot váltott ki. Az amerikai társadalom felzúdult, a Szovjetunió antiszemita és kommunistaellenes tettként bélyegezte meg az ítéletet, de Rosenbergék védelmében felszólalt többek között a fizikus Albert Einstein, XII. Pius pápa, a festő Pablo Picasso is. Eisenhower elnök azonban hajthatatlannak bizonyult, a Rosenberg házaspárt a Sing Sing börtönben 1953. június 19-én villamosszékben kivégezték. Julius és Ethel Rosenberg volt az Egyesült Államokban az első két civil személy, akiket hidegháborús kémkedésért halálra ítéltek, miközben a vád vagy a védelem igazát mind a mai napig nem sikerült tisztázni.